Lukácsi Zoltán - Vajk Ádám: Mosonmagyaróvár 1956 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 4. (Győr, 2006)
Beszélgetés Balogh Ádám egykori harmadéves akadémistával
tem, hogy ha szükség van rám, beszámolok. Azt a választ kaptam, hogy várjak türelemmel, míg összeállítják a programot, hogy és mint legyen a dolog. Valahogy aztán ez elsikkadt. Közben volt egy másik felhívás is, azt kérték, hogy akik a magyaróvári sortűzben szenvedő alanyok voltak, azok a Győri Katonai Ügyészségen jelentkezhetnek, és ott tehetnek vallomást. Elmentem, és egy nagyon közömbös arcú tiszt érdeklődött, hogy mi volt Magyaróváron, és kezdte elkenni a dolgokat, hogy nem is lehet tudni, ki lőtt először, lehet, hogy a tömegből lőttek és arra válaszoltak a határőrkatonák, meg ilyen valótlanságokat. Meg is bántam, hogy elmentem, és később tényleg kiderült, hogy annak semmi értelme nem volt. Ezt sehol sem használták föl. Amikor elkezdődött a Dudás-per, több évfolyamtársamat is hívták, engem nem.- Hogyan él az ön emlékezetében 1956? Mit jelent az önnek, mennyire érzi ezt életének jelentős, akár sorsfordító időszakának?- Számunkra csoda volt. Annak ellenére, hogy ilyen borzalmas vérengzés volt ott, és szerinetem száz ember meg is halt, 2-300 megsebesült, azért az október 26-a utáni napokban, mikor úgy látszott, hogy a forradalom győz, nagyon boldogok és optimisták voltunk. Aztán jött a szomorú november 4-i orosz bevonulás és a megtorlások, bizony csak lelkűnkben őriztük ezt a gyönyörű pár napot. Lehet, hogy pesszimista vagyok, de én nem számítottam rá, hogy valamikor még az én életemben eljöhet az, hogy szabadon és örömmel ünnepelhetjük az ’56-os forradalmat. Úgyhogy nagy boldogsággal töltött el, amikor 1989-ben megtörtént az újratemetés Budapesten. 1990 őszén, a taxis blokád idején Magyaróváron is volt egy nagy ünnepség. Mindenki, aki el akart jönni, ott volt, többek között Orbán Viktor is. Az én lelkemben, amíg élek, ez egy csoda és egy gyönyörű szép esemény.- Hogyha nem csak a mosonmagyaróvári sortüzet, hanem az egész forradalom eseményeit áttekintjük, ezek körében hova helyezné ezt a vérfürdőt? Talán a kecskeméti az, ami hasonlóan véres volt, hasonló méretekben követelt áldozatot, és ott jártak el ugyanilyen hihetetlen kegyetlenséggel.- A halottak és a sebesültek számát tekintve talán a parlament előtti sortűz után következhet az óvári, és a hatása tragikus volt a városra nézve, mert a '89-es feltámadásig ezt a várost megbélyegezték és - ahogy az elbeszélésekből ismerjük - emberek tucatját vagy talán még többet is meghurcoltak, lecsuktak, megaláztak, és talán még a rokonságukat is megalázták. Azért, mert ez a sortűz eldördült. Holott abszolút vétlen volt a város ebben, és kizárólag a határőrparancsnokot és határőrséget terheli ezért a borzasztó gyilkosságért a felelősség. 84
