Lukácsi Zoltán - Vajk Ádám: Mosonmagyaróvár 1956 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 4. (Győr, 2006)
Szabó Csaba: "Az emberiesség nyitott határa" Mosonmagyaróvár - Hegyeshalom - Nickelsdorf 1ö56 október végén
A Szuverén Máltai Lovagrend Ausztriai Nagyperjelsége szintén jelentős szerepet vállalt az adományok összegyűjtésében, illetve a határon a segélyszállítmányok továbbításában. Magának a Máltai Szeretetszolgálatnak, mint kizárólagosan önkéntesekből álló segélyszervezetnek a megalakulása is ehhez a szervezőmunkához kapcsolódott. Ugyanis a forradalom leverése, és a menekültek fogadásával járó feladatok lezárása után sem került sor a segélyakciók szervezése során létrehozott szervezeti hálózat felszámolására. A katolikus egyház határmenti tevékenységének elindítása néhány olyan személyiség nevéhez fűződött, akik leginkább talán személyes kötődésük miatt a forradalom kitörésének első pillanatától figyelemmel kísérték azt, hogy mikor tudnak segítséget nyújtani. A mosonmagyaróvári sortűz hírére aztán azonnal reagálva, önként láttak hozzá a határon a segélyezés megszervezéséhez. Hozzá kell tenni, hogy az ő szerepük nem egyszerűen a segélyek határon történő összegyűjtésére, átrakodására, irányítására szorítkozott; annál jóval sokrétűbb volt. Esetükben ugyanis olyan, egykor Magyarországról Ausztriába került papokról, lelkészekről volt szó, akik igen jelentős feladatot láttak el azáltal is, hogy magyar nyelvtudásuk révén közvetíteni, tolmácsolni tudtak a határra érkező magyarok és például az osztrák csendőrök között. A magyaróvári véres események hatására utazott már október 26-án éjjel a határra Mácsady István69 magyar származású katolikus pap, aki a Karitász segélyszervezet alkalmazottjaként már korábban is menekültek segélyezésével, lelkígondozásával foglalkozott. Ő kezdett hozzá a forradalom ideje alatt (október 26-a és november 9-e között) a nickelsdorfi plébánián működő Karitász-kirendeltség megszervezéséhez. Ebben a munkában, illetve a segélyszállítmányok irányításában Walper Ferenc70 egykor Magyarországról kitelepített lelkész vállalt még nagyon fontos szerepet. Ők természetesen nem kizárólag a kirendeltség működtetését látták el, hanem segélyszállítmányokkal maguk is több alkalommal Magyarországra jöttek. Walper Ferenc például október 29-én Mosonmagyaróváron járt, ahol a kórházban saját szemével győződhetett meg a sebesültek állapotáról. Október 31-én és november 1-jén az osztrák Karitász küldöttségének tagjaiként más Karitász-vezetők társaságában mindketten Magyarországra utaztak, hogy felvegyék a kapcsolatot a magyar katolikus egyház vezetőivel. A magyarországi segélyezéssel kapcsolatos munkában tehát „az osztrák egyház és karitatív szervezetei kezdettől jelen voltak, az osztrák nép már a forradalom kezdetétől fogva erősen motivált volt, ami valószínűleg a püspökök gyakori felhívásának és a Caritas intenzív tevékenységének is köszönhető volt. Tekintet nélkül saját szükségleteire mindenütt segített, és ez a kezdeti lelkesedés kitartott még a forradalom utáni menekült-áradat idején is.”71 Az említett püspökök közül érdemes külön is kiemelni a szintén magyar származású, magyarul is beszélő Stephan László72 nevét, aki maga is meglátogatta a nickelsdorfi plébániát, hogy a folyamatos segélyezés tennivalóiról tájékozódjon. Ő a forradalom leverését követően a Szentszék felhatalmazása alapján Burgenland apostoli adminisztrátoraként az Ausztriába érkezett összes magyar menekült apostoli vizitátora, illetve az összes Ausztriában tartózkodó magyar katolikus pap teljhatalmú ordináriusa lett. 45
