Lukácsi Zoltán - Vajk Ádám: Mosonmagyaróvár 1956 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 4. (Győr, 2006)
Szabó Csaba: "Az emberiesség nyitott határa" Mosonmagyaróvár - Hegyeshalom - Nickelsdorf 1ö56 október végén
átrakodására, továbbítására, bár az első órákban hatalmas káoszt, közlekedési dugót, jelentős fennakadásokat okozott az, hogy mindenfajta különösebb irányítás nélkül özönlöttek Nickelsdorfba a magyar forradalmároknak szánt segélyadományok.29 A határ magyar oldalán is jelentősen megváltozott a helyzet. A mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Főiskola hallgatói Forradalmi Tanácsot alakítottak, lefegyverezték a határőrséget, átvették a határ ellenőrzését és a hegyeshalmi vámház feletti parancsnokságot. A délelőtt folyamán magyar oldalról meg is nyitották az addig szigorúan lezárt határsorompót.30 Az október 27-28-i hétvégén Nickelsdorf és Hegyeshalom egycsapásra világhírű lett. A határtelepüléseket újságírók egész hada lepte el, akik az elmúlt napok híréhsége után próbáltak meg kézzelfogható közvetlen információkhoz jutni többek között a pénteki mosonmagyaróvári történésekről. Szombaton délelőtt, amikor a határ osztrák oldalán összegyűlt, hírekre éhes újságírók és fotóriporterek észlelték, hogy a magyar oldalon már a forradalmi jelképpé vált, kivágott közepű lyukas zászlót lengeti a szél, jónéhány személyautóval átlépték a határt. „Néhány perccel később a járművek Hegyes-halomban álltak meg. A magyar határőrség parancsnoka a papírokat kérte, de nem volt meglepve, amikor senkinél nem voltak iratok. »Nem tesz semmit«, mondta »a barátaink vagytok!«”31 Ezen riporterek utaztak aztán tovább Mosonmagyaróvárra, ahol a helybeli szemtanúk elbeszéléseiből elsőként ismerhették meg a magyaróvári sortűz pontosabb körülményeit is. Az Arbeiter-Zeitung tudósítója a megszerzett információk alapján a lap másnapi számában ismertette is az osztrák lakossággal, hogy mi is történt Mosonmagyaróváron: „Egy ezer fős embertömeg a városon keresztül a laktanyához vonult. »Le a vörös csillagokkal!« kiáltották az emberek. Az őrök megtiltották a tüntetőknek a belépést. Aztán a tömeg a kapu felé mozdult. Akkor egy tiszt tűzparancsot adott az őröknek. A következő pillanatban az őrök gépisztolyainak tüze leterítette a tüntetők első sorait. Az emberek felsikoltottak és szétrebbentek. Nők és gyerekek estek el, mások agyontaposták őket. A sortűz csak akkor ért véget, amikor a négy katonát mások legyűrték. Akkor több férfi a laktanyába rohant. A felháborodott embertömeg agyonütötte a tisztet és két katonát. Egy harmadik katona súlyosan megsebesült. Ő most a kórházban fekszik a sebesültek százaival együtt, akiket nagyrészt szükségágyakon helyeztek el. Mellette egy szabadságharcos őrködik. Nem lehet tudni, arra figyel-e, hogy el ne meneküljön, vagy hogy a sebesültek hozzátartozói nehogy mégis agyonüthessék. Mindez pénteken történt. A laktanya közelében még szombaton délben is az utcán feküdtek a halottak. Összesen hetvenkét személy, köztük sok nő és gyerek halt meg. A sebesültek száma nem ismert. A sebesülteket kezelő orvosoknak még nem volt idejük megszámolni őket. Többségükről azt sem lehet tudni, hogy hívják őket.”32 Október 28. vasárnap A nap folyamán az Arbeiter-Zeitung rövidhírben számolt be arról, hogy az előző napon kialakult közlekedési káosz enyhítésére a Belügyminisztérium utasította a csendőrség egységeit, hogy a határ osztrák oldalán, Nickelsdorf területén útlezárásokkal biztosítsák, hogy a segélyek szállítására szolgáló 33
