Perger Gyula: „…félelemmel és aggodalommal…” Plébániák jelentései a háborús károkról a Győri Egyházmegyéből 1945 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 3. (Győr, 2005)

Plébániai jelentések

tok. A szomorú körülmények szerencsés adottságából a főt.[isztelendő] Egy­házmegyei hatóság szíves engedélyével és tudomásával, készséggel ellátom a környéket miseborral és esetleg gyertyával. Az össz-város ügyeit a nemzeti bizottság intézi, melyben a pártok kép­viseletén kívül a polgárság is kellőleg helyet kapott, a katolikus egyházi érdekeket Bozi piarista igazgató képviseli. Sorsüldözöttségünkben a sok szenvedés és egymáson való megértő se­gítés nagyban fokozta az egyházhoz hűségűket és a papság megbecsülését. Mosonmagyaróvár, II. 1945. április hó 26. Steurer József püsp.[öki] tanácsos, plébános (Gépelt, az irat alján elmosódott körpecsét. Az irat hátoldalán géppel: „Moson: Gyertya, persely, erőszakoskodások egyébként rohamosan kialakult a rend és nyugalom”. A harmadik bekezdés­hez oldalra gépelve: „Apácáink is nehéz, kínos, de üdvös harcot harcoltak.”) Mosonszentpéter Füredy Imre lelkész, adminisztrátor jelentése, 1945. április 27. (GyEL PL. Háborús kárjelentések 57.) Római Katolikus Plébániahivatal Mosonszentpéter 1/1945. Mosonszentpéter, 1945. április 27-én. Méltóságos és Főtisztelendő Káptalani Helynök Úr! A mosonszentpéteri plébániáról tisztelettel jelentem a következőket: Dr. Heintz Mátyás plébános úr folyó évi márc. 28-án ismeretlen helyre köl­tözött. Káplánja Szili Vencel Sz. Kamill rendi szerzetes már előző napon el­ment. Mivel a mosonszentpéteri hívek lelki vezetés nélkül maradtak, engem Belovich István mosonszolnoki kerületi esperes úr, míg a Főtisztelendő Egy­házmegyei Hatóság máskép nem intézkedik, 28/1945. számú levelével meg­bízott a mosonszentpéteri hívek lelki vezetésével. Helyemet április 18-án el is foglaltam. Jelenleg itt tartózkodik Molnár Antal csanádegyházmegyei pap, szegedi káp­lán és április 25-én visszajött Bécsből Szili Vencel káplán is. Plébános úrról nem hallunk semmit. A plébánia épülete, mivel gazdátlanul maradt, idejövetelemkor a teljes pusz­tulás képét mutatta. Az összes ablakok betörve; a bútorok egy részét össze­törték, a legnagyobb részét pedig elvitték. A szobák és mellékhelyiségek a legcsúnyább módon bepiszkítva voltak. Élelem, ruha, edény semmi nem maradt. Én teljesen a hívek jószívűségéből élek. A sekrestye teteje találatot kapott. A templomból az egyházi ruhák közül so­kat nagyon megrongáltak, sokat elvittek. Csak épen a legszükségesebb ma­radt meg. Az anyakönyvek megmaradtak, de az összes pecsétek elvesztek. 95

Next

/
Oldalképek
Tartalom