Perger Gyula: „…félelemmel és aggodalommal…” Plébániák jelentései a háborús károkról a Győri Egyházmegyéből 1945 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 3. (Győr, 2005)
Plébániai jelentések
Mosonmagyaróvár (Moson) Steurer József püspöki tanácsos, plébános jelentése, 1945. április 26. (GyEL PL. Háborús kárjelentések 56.) 220/1945. sz. Főtisztelendő Egyházmegyei Hatóság! Hálás köszönettel vettük az áldozatos futár érkezését. Mélyen megrendülve Püspök Atyánk tragikus halála miatt, de egyúttal bizakodó lélekkel és mély tisztelettel köszöntve a megválasztott Káptalani Helynök Öméltóságát rövid néhány sorban terjesztem be jelentésemet az elmúlt szomorú hetek eseményeiről: Húsvétvasárnap reggel már irtózatos ágyúdörrenések és aknarobbanások közepette mondtunk egy-egy csendes szentmisét, 8, 9 és Vi 10 órakor. Hívő persze már alig volt 10-12, mindenki rejtőzött az óvóhelyeken és várta a reánk zúduló vihart, melyre nagypénteken szentbeszédemben már előkészítettem őket. Délután 2 órakor azután megindult a leghevesebb tüzérségi harc, melyet a németek sajnos a templom tornyából telephonon irányítottak. Ezt nemsokára észrevették az oroszok, s az állomáson és a Kühne gyárban levő víztornyon kívül jó másfél óráig célba vették a templom tornyát. A két víztorony idővel ledőlt, de a templom-torony áll. Legalább 30 aknatalálat van a templom környékén, 4 halott. Álltam a kihalt utcán és éppen figyeltem, mikor egy aknalövés különösen közel elsüvített a torony mellett. Mivel a torony állva maradt, az utcán végig néztem Óvár felé s már is egy hatalmas detonáció és szállt a füst és por egy emeleti lakásból. A légnyomástól a délkeleti oldalon a templom ablakai jelentéktelen sérülést szenvedtek, egyébként az egész templomon semmi baj. Az utcában egyik szomszédunk 2, a másik 3 aknatalálatot kapott s a plébánia-épülete néhány szilánkrombolást, kb. 20 üvegtábla törését leszámítva sértetlen. Délután 5 órakor a félelmetes ágyúzás megszűnt s úgy Vá 6 óra tájban megjelentek az orosz előőrsök az utcán. Az első éjszaka félelmetes volt. Nagyon próbára tett mindenkit. Volt sok anyagi, de több erkölcsi kár is. - Behatoltak a templomba is, az összes gyertyákat, még a húsvéti gyertyát is elvitték, két perselyt kifosztottak, a sekrestyében szétszórtak mindent, de a tabernákulumhoz, valamint a sekrestyében használatban levő kelyhekhez s egyéb egyházi szerekhez nem nyúltak. (Persze az értékesebb dolgokat nem hagytam ott). 3 jelentéktelen tárgytól eltekintve nem vittek el semmit. - A plébánián egész éjjel ki-be mászkáltak, de nagyon résen és mindig nyomukban voltunk. Legtöbbször előzékenységgel és némi udvariassággal sikerült a kapu melletti irodában vagy káplánszobában leszerelni, illetve távozásukat elérni vagy kivárni. Volt nálunk egy székesfehérvári menekült postás, ki tudott velük beszélni s ez nagy előnyünkre szolgált. Az emeletre egynek se jutott eszébe felmenni, ellenben a „bunkert” akárhányan keresték. Ez már kényesebb helyzeteket teremtett, mert néhány férfival 14 nő is ott rettegett. Minden egyes esetben szobor nyugalommal álltam a nők előtt. Volt aki a pincéből ki akart utasítani; volt, aki géppisztollyal a karján 5 percet adott, 93
