Perger Gyula: „…félelemmel és aggodalommal…” Plébániák jelentései a háborús károkról a Győri Egyházmegyéből 1945 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 3. (Győr, 2005)
Plébániai jelentések
Semmi sérelem nem esett a plébániaépületen sem. Magamnak és hozzám tartozóimnak egyes ruhadarabjait elzabrálták, de másképpen szerencsésen átvészeltük a kritikus napokat. Híveim legtöbbje is hasonló sorsban osztozott. Akik azonban lakásukat elhagyva más házban tömörültek, így vélvén nagyobb biztonságban magukat, súlyosabban károsultak, bár rombolás, törés-zúzás ezen helyeken sem fordult elő. A propagandával szemben leghelyesebben cselekedtek azok, akik mindig nyomukban voltak; a kérő szó, az ügyes fellépés sokszor járt sikerrel. A máskor oly feltűnő hivalkodás teljesen eltűnt eme napokban. Mindenki koldus condrában53 járt s időssé maszkírozta magát. A nők fiataljai elbújtak, ennek köszönhető, hogy aránylag oly kevesen lettek az erőszakosság áldozatai... A bolsevisták eljárásmódja kiábrándította a lakosságot a kommunista eszmékből. Községünkben a párt idáig nem tudott megalakulni. A földosztással sem sikerült neki tagokat szerezni. Lelki átalakulás, elmélyülés idáig nem tapasztalható. A templomba járás a régi. A férfiak kisebb számban vesznek részt, aminek oka az, hogy a jelen körülmények között házőrzőnek inkább a férfiak maradnak odahaza. A községet nagypénteken délután német bombázás érte, mikor az orosz csapatok az utcán felvonultak. Négy ház telitalálatot kapott s lakhatatlanná lett, a környező házak tetejéről a zsindelyt lesöpörte, az ablakok betörtek, egy hívem - másodéves tanítóképzős - halálát lelte, két evangélikus súlyosabban megsebesült. 8 orosz katona és sok ló szintén áldozatul esett. Községünknek a legnagyobb kárt az itt dőzsölő fővezérségi alakulat okozta, mert nagykeddesti németbe menekülésükkor 110 fogatot kényszerítettek magukkal menni holmijuk elszállítására. Embereik még most sem érkeztek meg, a fogatok nem is fognak soha megérkezni. Szidják, átkozzák őket jobban mint az oroszokat. Igaz, azok is elvették volna a lovakat, de az ökrök és tehenek, szekerek megmaradtak volna. Alig van most igásfogat a községben. Az oroszoknak is le kellett adni 200 darab szarvasmarhát, de az mind selejtes volt, így érzékeny kárt nem okozott. Minden anyagi veszteséget felejteni tudnánk, csak egyszer a biztonság állapota állna helyre. Erre azonban még jó ideig várni kell. Szegény hazánkkal mi lesz? Milyen belpolitikai átalakuláson, talán megrázkódtatásokon keresztül tud eljutni az igazi béke révébe! Akad-e egy homo novus,54 ki nem dilettánsként, nem beképzelt önvezérként, hanem Istentől küldve ragadja meg e szerencsétlen ország kormányrúdját, hogy jobb jövőbe vezesse az elernyedt nemzet fiait. Szakony, 1945. május 22. Pölöskey József plébános (Gépelt, az irat alján: SZAKONYI RÓM. KATH. PLÉBÁNIAH1VATAL körpecsétje, az irat hátoldalán ceruzával: „Szakony”.) 53 Rongyos, piszkos ruha. 54 Új ember (latin). 51
