Perger Gyula: „…félelemmel és aggodalommal…” Plébániák jelentései a háborús károkról a Győri Egyházmegyéből 1945 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 3. (Győr, 2005)
Plébániai jelentések
ső napokban a népek bunkerokban, pincékben s padlásokban aludtak, sokan az erdőben s a Fertőn rejtőzködtek. Nagyszombaton és a húsvéti ünnepek alatt a templomban istentisztelet nem volt. Kedden már miséztünk a káplánnal s azóta az istentiszteletet rendesen lesz megtartva, csak az esti ájtatosságokat hagytuk el. Április 11. óta rendesen harangozunk. A temetési szertartásokat a körülményeknek megfelelően egyszerűsítettük. Eleinte a temetőben szenteltük be a halottakat, de mióta ott is megzavarta a szertartást az egyik orosz katona, a házban vagy a plébánia udvarán szenteljük a halottat s aztán pap kísérete nélkül viszik a halottat a temetőbe. Március 29-től a mai napig 28 halottunk van. Ezek közül három a bombák áldozata, ötöt az oroszok lőttek le (köztük van Mandi Remigia kedvesnővér) négy pedig öngyilkos lett. 14 gyermek pedig a bunkerekben s pincékben fázott meg, kettő pedig a Fertőben lelte halálát. A zárdában is nagy pusztítást vittek véghez.41 A kápolnát feldúlták az oltárral együtt. (Oltáriszentség nem volt!) Az egyházi ruhákat a pincéből ellopták, a kelyhet s ciboriumot nem bántották. A kedvesnővérek lakását is felforgatták, a legtöbb ablakot beverték. (A kedvesnővérek a szomszéd ház pincéjében tartózkodtak). Fertőrákos, 1945. ápr. 23. Rohrer István Plébános (Gépelt, az irat alján: SIGILLUM ECCLESIAE PAROCHIALIS FERTŐRÁKOS körpecsét) Fertőrákos (Sopronkőhidai Fegyintézet) Geiszbühl Mátyás fegyintézeti lelkész jelentése, 1945. április 30. (GyEL PL. Háborús kárjelentések 17.) Jelentés A sopronkőhidtelepi Fegyintézet lelkészétől. Úgy látom, Sopronkőhidtelepen az orosz megszállás aránylag igen súlyos volt. Súlyosbította az a körülmény, hogy az országút mellett fekvő kis telep és a fegyház nagy épülettömbe az átvonuló csapatoknak alkalmas pihenőhelyéül, majd letelepedési helyéül kínálkozott. Legfőképpen azért szenvedett nagy károkat, mert a fegyenceket csak az utolsó napokban bocsátották szabadlábra s így nagy részük nem tudott vagy nem akart már elmenni a telepről. Az ottmaradt fegyencek is segítettek az oroszoknak a fosztogatásban és pusztításban. Továbbá, a megszálló csapatok tudták, hogy itt politikai foglyokat őriztek, s ezért fokozottabb bosszúvágy vezette őket a pusztításban. Ehhez járult még a szabadságukat visszanyert fegyencek bosszúvágya is. 41 Utána egy szó kitörölve. 39
