Perger Gyula: „…félelemmel és aggodalommal…” Plébániák jelentései a háborús károkról a Győri Egyházmegyéből 1945 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 3. (Győr, 2005)
Plébániai jelentések
templom van /bágyogi és szováti/, egy plébániaház, 14 öl fa, 85 P. plébánosi javadalmi kegyúri teher, a káplánfizetés egyharmada, 1.6 q búza a cselédek bére fejében. Jó lenne az egyházfiak konvenciós földjét is megtoldani. Szováton önálló plébániát is lehetne csinálni 20-25 hold föld igénylésével. Mindez kitesz 50-60 holdat. A hívek erre már elvileg elő vannak némileg készítve. Sok függ a mi éberségünktől. Az uradalmi intéző háza, kertje lehetne az új plébániaház. Mivel egy kicsit kiesik, el lehetne cserélni, bár a templom mellett egy jó telken egy silány háza van az egyházközségnek erre a célra felhasználhatóan. Ezek előterjesztésében vagyok Méltóságos Káptalani Helynök úrnak mély tisztelettel: Bágyogszovát, 1945. ápr. 17. Nagy Gyula csornai kér. esperese, plébános (Gépelt, az irat alján: ESPERESI HIVATAL CSORNA körpecsétje) Csorna Élő Pál püspöki tanácsos, csornai plébános jelentése, 1945. április 28. (GyEL PL. Háborús kárjelentések 86.) Plébánia Hivatal, Csorna Főtisztelendő Egyházmegyei Hatóság! Híveimmel együtt megrendülve vettük tudomásul drága Püspök Atyánk vértanúi halálát. Nehéz időkben „forma gregis”98-ünk volt. Áldott emlékét a legnagyobb kegyelettel őrizzük, napi mementóinkba és imádságainkba foglaljuk. Csorna megszállása sok szenvedést hozott. Templomunk csaknem teljesen érintetlenül maradt, legföljebb néhány jelentéktelen ablak-kárunk lett. A sekrestyénket feldúlták, a felszerelésűnk javarészét elvitték, főleg az oltáraink vászon térítőit. Miseruháink nagy részét szintén elvitték. De azért a romokból megmentettük az összes szentedényeinket, amelyek az egyik tabemákulumban voltak bezárva. Az Oltáriszentséget még előző napon átvittük a plébániára és az óvóhelyi oltáron helyeztük el. A megmaradt paramentumainkat és fehérneműinket híveim segítségével még a fosztogatások idején átmentettük a plébániára. Istentiszteleteink zavartalanul folynak. Kezdetben a hívek bátortalanok voltak, de most már csaknem a régi számban jönnek a vasár és ünnepnapi szentmisékre. A férfiak persze robotmunkákra járnak még vasárnapokon is, a legtöbbnek hiányzik az ünnepi ruhája és restell így szentmisére jönni. Külön ki kell még oktatni őket arról, hogy „non vestis facit monachum!”99 Az egyházközségi Értesítőt továbbra is kiadom és ezzel is nevelem, buzdítom és bátorítom népeimet. 98 Lásd az előző lábjegyzetet. 99 Eredetileg: vestis non fad monachum (latin), magyarul: nem a ruha teszi a szerzetest. 130
