Soós Viktor Attila: Apor Vilmos naplói I. 1915-1917 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 2. (Győr, 2005)
Napló, 1915. augusztus 17 - 1917. január 15.
mon voltam, pedig oly antipatikus volt nekem dölyfössége és papi hivatáshoz nem méltó különös modora miatt. Távozása után szakítottam vele, de primíciámról mégis értesítettem őt, mert ekkor nem akartam látszatát se kelteni arról, mintha valakinek nem tudnék megbocsátani. Ő hosszasan írt, gratulált, és én feleletemben nyíltan megmondtam véleményemet jelleméről. Hosszas levelezés jött létre közöttünk, s nekem az maradt az impresszióm287, hogy nem változott, s csökönyösen ragaszkodik ahhoz a felfogáshoz, hogy igazságtalanul szenvedett. - És most egyszerre itt termett, és mondhatom nagyon előnyösen csalódtam benne: ő most már belátja, hogy nem volt papnak való, meg van elégedve a katonai pályán, és mert a hivatást megváltoztatta, azért az ami kispap korában kellemetlen, visszataszító volt jellemében, az most egész természetes. Jelleme, modora nem változott, de pályája megfelel jellemének, s így meg van az összhang viselete és jelleme közt. - Mily bölcsen vezeti Isten az emberek sorsát, bár belátná minden ember, hogy úgy a legjobb, amint Isten keze vezérli az embert. Június 18. Ma délben utazom el Innsbruckba utolsó szigorlatom letételére, azaz utolsó lenne, ha sikerülne. Útközben megállók Nagyváradon, Pesten és Bécsben. - Vajon Gyulán maradok-e majd azután is? Nagyon reményiem, egyrészt, mert ily kiváló principálist, mint itten, nemigen kaphatok, másrészt, mert folytatni és mélyíteni akarnám a megkezdett kis szociális munkát. Június 19. Budapest A tegnapi délutánt nagyon kellemesen töltöttem Nagyváradon, ahol a szokásos vasárnapi kuglizásra érkeztem. Ott volt Széchényi Pali288, a püspök öccse és Erdődy Tamás289, a püspök unokaöccse. A jó püspök áldásával távoztam este. A vonat zsúfolásig tele volt, alig-alig aludhattam. A folyosón kofferemen ültem hosszú ideig, és amint egyszer elbóbiskoltam a következő pillanatban a földön ülve ébredtem fel. A kocsi tele volt vallásos zsidókkal, akik reggel tiszteletreméltó bátorsággal elmondogatták imaszíj segítségével héber imáikat. Bár a mi katolikus férfiaink oly bátran vallanák meg hitüket. Itt a jezsuitáknál végeztem a szentmisét; a Metropolleban találkoztam ügyvédünkkel, akit Kézdivásárhelyről290 idekérettem; együtt kerestük Klebelsberget, de nem találtuk ott, s így tervem, hogy délután utazzak Bécsbe, s ott ágyban háljak, dugába dőlt. Ebéd után a budai Vöröskeresztkórházban felkerestem Ibrányi Alicet291, a Főnökasszonyt, aki oly jó és kedves mindig mama és nővérem iránt, elbeszélte, hogy Gizi Laibachban mennyi szekatúrának292 van kitéve a kórházparancsnok és az ottani hadseregnél működő magyar Vöröskereszt kormányzója, Szuszecsányi György részéről. Végre 5 órakor ott találtuk hivatalában Klebelsberg Kunót, akivel Bálvá-287 benyomás 288 Széchenyi Pál (Gyöngyösapáti, 1880. szeptember 24. - Vörösvár, 1918. november 21.) császári és királyi kamarás. Felesége mezöszegedi Szegedy Erzsébet (Acsád (Vas vármegye), 1881. július 6. - Ludányhalászi (Nógrád vármegye), 1958. április 7.), akivel Acsádon 1908. július 22-én kötött házasságot. 289 Erdődy Tamás István Gobert Mária (Vörösvár, 1886. július 1. - Kőszeg, 1931. április 20.) császári és királyi kamarás, felesége Albrecht Antónia (1898. - Kőszeg, 1928.augusztus 19.), akivel 1920-ban kötött házasságot. 290 KézcLivásárhely, Háromszék vármegye, Magyarország legkeletibb fekvésű városa volt, latin: Siculopolis, német: Neumarkt, román: Osorhéj, ma Románia. 291 Ibrányi Alice a Magyar Vöröskereszt országos főnökasszonya. 292 zaklatás 76
