Soós Viktor Attila: Apor Vilmos naplói I. 1915-1917 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 2. (Győr, 2005)
Napló, 1915. augusztus 17 - 1917. január 15.
tolikus iskolát. Őszintén bevallva eleinte az emberi kényelemszeretet egy kissé feltámadt bennem, sok dolog lesz megint, s kevés idő a szigorlatra való előkészület számára, de a jó Isten ma az első órán mindjárt elűzte ezt az érzést, amikor ezek a jó gyerekek felém szaladtak, kezet csókoltak, hozzám simultak, ismét feltámadt szívemben ez a nagy öröm, amely csak a lelkipásztor szívében honol, amelyet az Úr Jézus önt az apostoli szívbe: Hagyjátok a gyermekeket hozzám jönni, mert övéké a mennyek országa. December 10. Ebéd után megjött Váradról Pálffy, az eddigi gyomai plébános, összeültünk hárman a principálisommal a gyomai plébánia ügyeinek megbeszélésére. Sokáig tartott, Pálffy előadta az ottani viszonyokat és mondhatom oly szépnek festette, hogy egy kis tentációt197 kezdtem érezni. De dacára annak, megmaradtam előbbi elhatározásom mellett. Alig, hogy befejeztük ezt a tárgyalást, mamától jött sürgöny: „Mindenben teljesen osztom nézetedet - Mama.” Büszkén mutattam a sürgönyt principálisomnak. „Ilyen anyám van énnekem.” Azután pedig a szobámban sírtam, mint egy gyermek. Istenem ez az önzetlen anya, ez a nagy jellem, miért kell ennek annyit szenvednie..., de hát az igaz, hogy a szenvedés tette őt olyanná, mint amilyen. Sok, mérhetetlenül sok, amit Istennek köszönök, de főleg sose fogom Istennek kellőkép meghálálhatni azt, hogy ilyen anyát adott nekem. Azután újra tárgyaltam Pálffyval a városban sétálgatva, de végre sikerült meggyőznöm őt. Különben csak azután derült ki, hogy nem is akart ő se kapacitálni, s tulajdonképpen kezdettől fogva ő is jobbnak látta, hogy ne fogadjam el, mert ő is a püspök kijelentéseiből észre vette, hogy ő inkább ellenzi a beleegyezésemet, s csak a kegyúrra való tekintettel nem akart lebeszélni. A dolog tehát végleg el van intézve, hála a jó Istennek. December 11. Pálffyt reggel kikísértem az állomásra és mivel késett a vonat, hosszasan elbeszélgetett terveiről, új plébánia, ti. Várad közelében van, s így - a püspök kívánsága szerint - újból megkezdi a 10 évvel ezelőtt megszakított szociális működését. Ő azt a sokféle és túlságosan szétforgácsolt szociális egyesületi rendszert központosítani, egységesíteni akarja. A jó Isten áldja meg működését és áldja meg őt azért a jó szándékért, melyet irántam ezen ügyben tanúsított. - Püspökömmel közöltem végleges döntésemet. -December 17. Örömmel tapasztalom, hogy a harmadik fiúosztály mind jobban tudja a hittant, azaz nem csak bemagolja a leckét, de meg is érti. Miután ti. a rendes leckét kérdezem úgy, ahogy a könyvben van más kérdéseket adok, vagy jobban mondva másképp kérdezem ugyanazt, kezdetben a gyerekek sehogy se tudtak ilyenkor felelni, most már egy kis gondolkodás után (s ez a fő, tanulnak gondolkodva felelni), elég ügyesen, itt-ott nagyon is ügyesen megadják a helyes feleletet. Igaz ugyan, hogy ily módon lassabban haladunk, de amint plébánosom is mondja, jobb keveset végezni, de azt alaposan. 197 kísértés 57
