Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)
1970-10-15 / 42. szám
Thursday, Oct. 15, 1970 >HAZAI ARCOK A MÚLTBÓL A MARCALI PLÉBÁNOS EMLÉKÉRE A hatszáz esztendős szenyéri kis templom a fali szélén áll, akáclombos domb tetején. Körülöte temető. A templomtól alig huszonöt lépésnyie van a Simon nemzetség parcellája. A sírok festt parasztos síremlékek, kezdetleges faragásu, tehézkes báju szobrokkal. A legmagasabb Simon rendelé, akinek sírja felett a Feltámadott emeli arját. Felirás: “Simon József káplán, meghalt 1919. ug. 28. — Simon György hősi halált halt Taropolban”. Amig az egyházi és világi vendégek a templom lőtt gyülekeznek, felteszem a kérdést a sir kőül tömörülő szenyériek gyűrűjében, van-e itt roona Simon Józsefnek, mit tudnak a tragédiáéi, amely 1919. aug. utolsó napjaiban itt kezdöött. Körém seregük a nép s a nyárvégi somogyi áj harmatos, szelíd fényére nyomban ráborul az ízonyu árnyék, amely mindig, minden korban ott omorodik a magyar nép történetében. — Mintha most is látnám — mondja egy feete ruhás asszony balladás hangon —, két csönér között ült a szekéren. Még akkor se felejtett 1 köszönni, hogy dicsértessék a Jézus Krisztus, sten áldja magukat. Rajta volt a kesztyűje is. Nővére veszi át a szót: — Már mint kisgyerek, mindig misézett. A pújában, otthon. Édesanya sütött neki kicsi, lapos enyérkéket ostyánák. Mi meg a többi gyerekek, íindig áldozni akartunk nála, mert nagyon jó:ü volt az a sütemény. Nagyon jó tanuló volt a zemináriumban is. Itt, ebben a templomban monotta ujmiséjét. Az egyik gyertya elhajolt a mie alatt. Kicserélték. Az is elhajolt. Mondta is a ép, hogy ez valami rosszat jelent szegénynek! Asszonyi és férfihangok kórusa folytatja Silón pap balladáját. — Nagyon jó ember volt. Mindenki szerette, lem volt kommunista, csak nagyon szerette a épet. — Marcaliban mint káplán végigjárta ősszel a zegényék házait — mondja tovább az asszonyi ang —, hogy hol nincsen tüzelő. Aztán édesapától pénzt kért kölcsön. Még nekem is mondta: aj, csak meg ne tudja, mire kérem. Az erdésztől át vett a szegényeknek, hadiözvegyeknek, árvákak. Megfizette a kocsisokat is. De nem akarta zemélyesen szétosztani a fát, mert nem kívánta, ogy hálálkodjanak neki. Ezért krétával kérészét rajzóit a kapura, hogy a kocsisok tudják, hoá kell a fát bedobálni. így él atyjai és falubelijei között az 1892-ben zületett Simon József marcali káplán emléke, kit 1919. augusztus 28-án a Prónay-különitmény gyik “rendcsináló” osztaga kegyetlen kínzások tán megölt, mert prédikációjában szót emelt a ép jogai mellett és ki merte mondani: “Azé a öld, aki megműveli.” Somogy megye Simon József volt marcali kápín halálának ötvenegyedik évfordulóján emléknnepséget rendezett. Az ünnepségek első része a szenyéri temetőben, második része a marcali emplomban és plébánián zajlott le nagyszámú hiő és érdeklődő közönség részvételével. Egyházi észről megjelent Klempa Sándor, a veszprémi gyházmegye apostoli kormányzója, Sebestyén ózsef, a veszprémi általános helynök, Hegyi Jáos veszprémi kancellár és mintegy hatvan Soxogy megyei pap. A sírnál Lukács István segesdi főesperes, marali plébános mondott ünnepi beszédet. Az ünnepség Marcaliban folytatódott. Délelőtt 0 órakor Klempa Sándor ünnepélyes évfordulós yászmisét mondott. A mise után az ünneplő közönség a plébánia lé vonult, hogy részt vegyen az épület falán eltelyezett emléktábla leleplezésén. Az ünnepséget a Himnusz hangjai és Király Mária szavalata után Kertész Antal attalai plébános nyitotta meg. Megnyitójában hangoztatta, hogy az ünnepség igazságszolgáltatás kíván lenni Simon József emléke előtt. Majd Sebestyén József általános püspöki helynök, kaposvári plébános mondott ünnepi beszédet. Mélyreható elemzéssel vázolta fel azokat a történelmi és társadalmi körülményeket és előzményeket, amelyek között Simon József a szenyéri szülői háztól a vértanuság magaslatáig eljutott. A megyét nem egészen tiz esztendő alatt ötezer kivándorló hagyta el. A lakásviszonyok megalázóak voltak. Ezek a körülmények és események voltak azok, amelyek a tehetséges, nagynak ígérkező pálya előtt álló fiatal papot a szociális kérdések megoldásának bátor harcosává, majd vértanújává tették. Az ünnepi beszéd után lehullt a lepel az emléktábláról. Egyházi részről Klempa Sándor apostoli kormányzó helyezte el koszorúját az emléktáblán. Pellérdi Gyula szavalata után a Szózat hangjaival ért véget a bensőséges hangulatú ünnepség. Sinkó Ferenc BŰN ES BÜNHÓ'DÉS SZENT ISTVÁN KORÁBAN Kevés szó esett a Szent István millenniumi ünnepségeket arról, hogy az államalapító király nemcsak az ország fundamentumát vetette meg, hanem az ő nevéhez fűződik Magyarországon a törvényhozás bevezetése is. Szigorú törvénykezése — csakúgy, mint az átala kialakított uj társaldalmi és politikai berendezkedés — a pogánykori hagyományok ellen irányult, hogy az állam megerősödhessék. A jogalkotás akkor újítás volt. Az erőszakkal megteremtett uj rend jogi védelme azokkal szemben, akik a történelem kerekét vissza akarták forgatni. Szinte a krimik borzalmait kelti a ma emberében az ezredév táján “hatályban” volt büntetési rendszer egész sor szankciója. Harcba szállt István király a sérelmek orvoslásának ősi módja, a nemzetiségi bosszú ellen. Végrehajtásának egyes formáit: a kardrántást, a gyújtogatást, más házának megrongálását szigorú büntetéssel sújtotta. Csak egy esetben hagyta meg a bosszú lehetőségét: a “mérgezőkkel és a megrontókkal” szemben, akikről az akkori babonás korban nagyon féltek, őket a megsértettnek, illetve családjának a kezébe kellett adni, hogy azok akaratuk szerint Ítélkezzenek fölötte. Ezzel szemben meghagyta a király a sérelmek vagyoni kiegyenlítésének, az úgy nevezett jóvátételnek a rendszerét, amit viszont szinte a saját kezébe ragadott. A szabad egyezkedést csak kivételesen engedte meg, helyette már eleve megszabta azokat az összegeket, amelyeket valamilyen cselekményért kellett fizetni. Ez már valóságos büntetéspénz volt, tehát nem a közvetítés dija, mint például a germán jogok “bánatpénze.” Az emberölésért a tettesnek 110 bizánci aranyat kellett letennie, ebből 50 a kincstáré, 50 a sértett családé, 10 a közvetítőké lett. A halálbüntetést aránylag ritkán alkalmazta az államalapító. Felségsértés esetén viszont jószágvesztéssel együtt. Ugyanakkor nemegyszer fenyegetett testcsonkitással: az orr, fül, kéz, vagy nyelv levágásával, a kéz vagy a láb megcsonkításával. A csonkítás kétféle lehetett: vagy úgynevezett tükröző büntetés, ami azt jelentette, hogy az esküszegő égre emelt kezét veszítette, vagy tálió (szemet szemért, fogat, fogért). A boszorkányokat — az a kor ezt a fogalmat is ismerte! — ha, mai szóval “visszaeső bűnözőként” tetten érték, megbélyegezték. Törvényesen szabták meg az egyházi büntetéseket is, ezek közé tartozott a “kiközösités”, a keresztény temetés megtagadása, a böjt, a nyilvános megrovás. 15. gidai ; SOKSZÍNŰ világ West Plais (Iowa) városkában, zsebében a havi fizetésével, hazafelé igyekezett Pat Stanford, amikor egy gangszter megtámadta. A bandita már Stanford pénztárcája után nyúlt, amikor a sötétből felharsant egy hang: “Végre megvagy, átkozott gazember!” A rabló elmenekült. Paul Stanford mestere a hasbeszélésnek. Egy párisi autós tiltott helyen parkolt. A büntetés megelőzése végett cédulát helyezett el az ablaktisztitó alatt: “Bocsánat! Hivatalos ügyben vagyok itt!” Amikor visszatért, a cédulája mellett büntetőpapmt talált, a rendőr megjegyzésével: “Bocsánat! Én is!” Az angliai Lancesterben tárgyalta a bíróság Bill Wait ügyét. A vádlott arról szerette volna meggyőzni a bírót, hogy személye bizonyos szempontokból olyan értékes, hogy kár lenne, ha csupán egyetlen asszonynak lenne a férje és ezért a bíróság szentesítse a többi asszonnyal kötött házasságait is. A biró megértést tanúsított a különleges vádlott iránt: három évre küldte a rács; mögé azzal az indokolással, hogy “nem csupán egy vagy több asszony nem érdemli meg őt, hanem kár volna az egész női társadalom számára.” • A fellépő művészek és zenekarok sűrűn kifogásolták a californiai hangversenytermek akusztikáját. A termek tulajdonosai szakértőket biztalc meg az ismétlődő panaszok okának kiderítésével. A szakértők megállapították, hogy a mini a vétkes, a rövid szoknyák ugyanis csak fele annyi hanghullámot nyelnek le, mint a korábban szokásos hosszabb szoknyák. A milánói bíróság előtt egy bűntett előéletű zsebtolvaj állt. A biró szemrehányóan kérdezte: “Nem szégyelli magát? Ön a körzeti orvos óráját lopta el, akinek a lakosság sokat köszönhet! Miért tette ezt?” — “Mert azt gondoltam — hebegett a zsebtolvaj —, hogy aranyból van”. Októberi évfordulók 5 1585 október 18-án született Héinrich Schultz, a német egyházi zene nagymestere, ő irta az első német operát. * * ¥ Gr. Hadik András huszár-generális 1710 október 16-án született. * * * 1740 október 17-én született Dugonits András, az első magyar regény, az “Etelka” Írója, * * * Beregi Oszkár, az egyik legnagyobb magyar klasszikus színész 1965 október 18-án halt meg. * * * Bárdos Lajos zeneszerző, karnagy, 71 esztendeje született. * * * Jankó János festő és karikaturista, a Bolond Jankó cimü élclapok hires rajzolója születésének 137. évfordulója. * * ¥ Turóczi Trostler József akadémikus, a magyar és a világirodalom történetének európai hirü tudósa 82 esztendeje született ____________ £ A szív különféle állapota: i 5 gőgös, felfuvalkodott szív, összetört szív, együttérző szív, f ^ £¥ Isten után vágyódó szív, ' f Istenben megpihent szív. m:\rn FÜGGETLENSÉG
