Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)
1970-02-05 / 6. szám
Thursday, Feb. 5, 1970 FÜGGETLENSÉG NEW YORK A VEREBEK VÁROSA LETT] NEW YORK — Nem kell átvizsgálni hozzá a városi kutya-niylvántartás adatait, hogy megállapíthassa az ember: az utóbbi két esztendőiben New Yorkban fantaszti ■kus módon elszaporodtak a {kutyák. De nem a nyakukban masnit hordó kis ölebek, hanem a hatalmas, villogd .szemű, feszült és éber vérebek. Az utonállások, a nők s védtelen, idősebb férfiak eile -ni támadások gyakorisága ezreket késztet arra, hogy az efajta támadások elleni védekezésül vérebeket vásároljanak maguknak s azzal védjék családjukat és önmagukat be törők, besurranó tolvajok, utonállók ellen. Kutyákat nem csak vásárolni, de bérelni is lehet. Név York egyik legnagyobb ilyen jellegű intézménye a “Capt. Haggerty’s School for Dogs” elnevezésű cég a Bronxban, amely eladó kutyákon kívül 200 bérelhető vérebbel is ren rielkezik. Egy kiképzett, minden tekintetben “iskolázott” i'ajkutya ára igen magas: német farkaskutyákat 850 dollárnál kezdődő összegért áru eit Capt. Haggerty, dán-doggok ára 1.500 és 2.000 dollár között mozog. Az ár a kutya pedigréje szerint váltakozik De érdekes módon nem a roppant magas ár az elsőrendű oka annak, hogy sokkal ke vesebben jutnak ilyen elriasz tásra szolgáló, kiképzett vérebekhez, mint amennyien szeretnének, hanem sokkal inkább az, hogy a reputábilis kutyatenyésztők vonakodnak magánosok számára vérebe két eladni. Haggerty például egy esztendőben nem ad el ti zenkettőnél több kutyát, pe dig hetenként is ennél többet vásárolnának tőle. A kutya tenyésztő azonban jól ismer» a véreb-tartással járó roppant felelősséget. Ahhoz, hogy valaki biztonságos körülmények között tartson egy ilyen vére bet és ne veszélyeztesse a környék lakóit, önmagának Írni eg kell tanulnia az ilyen-jellegü kutya tartásával járófeladatokat, a kutya kezelését, fékentartását, irány i t á s á t, csaknem ugyanannyit keli tudnia, mint a hivatásos ku tya-tenyésztőnek. Ez pedig 8—12 hétnél rövidebb idő alatt megtanulhatatlan. Csak igen kevés ember áldozhat ennyi időt erre a célra. A hivatásos kutya-tenyésztőknél jobban senki sem tudja azt, hogy micsoda végzetes módon sebesithet meg valakit a támadó véreb. Háromszáz kilogramm súlyú -hasitó-erö robban minden négyzet-centi' méterére a bőrnek, amelyet borotvaéles fogai közé kap. A fogak ilyen erejű harapása áttépi a bőrt, izmokat, inakat, mint a papirt. S jóllehet a véreb ritkán öl — ez sohasem a szándéka — de halálos sebet ejthet mégis, ha a toroknak ugrik, vagy a gyomorba harap. Haggerty szerint New Yorkban ma legalább négye zer ilyen képzett véreb van a magánotthonokban és ezenkívül még többszáz évi bérletben. Egy washingtoni trénei becslése szerint a főváros százmérföldes rádius z á b a n c-zer véreb található. A kiképzett vérebek elriasztó hatásához nem fér két ség. A példákat hosszan lehetne sorolni. Jack Auerbach kapitány, a philadelp h i a i rendőrség véreb-különitményének parancsnoka szerint, ahol a különítmény emberei portyáznak a kutyákkal, a bűnözés 25 százalékkal csők ken. Építkezések, gyárak, áruházak, sőt kis üzletek is mind inkább sorolnak őrző “alkalmazottaik” közé kutyákat is. Senki sem lehet bizonyos abban, hogy hány betörőt riasztanak el ilyen helyeken az éjszakai őrjáratot végző kutyák, a meghiúsult rablási kísérlet igen gyakran csak a padlóra, vagy kövezetre száradt vérfoltok árulják el. New Yorkban a hét bármely napján látható az a csinos, fiatal lány, aki délelőttönként öt-hat jólmegtermett vérebet vezet pórázon át a Central Park-on. Egyike a S0-adik utcában lévő Jini Buck-cég 17 alkalmazottjának. Ő is, mint a többiek naponta 12 kutyát sétáltat, mindegyiket két-két órán keresztül. A kutyák gardái rendszerint a környék apartmentjaiban élő magányos nők, akiknek nincs idejük órákat tölteni vérebeik sétáltatá?ával, vágj’ elfoglalt, magasállásu főtisztviselők, akik reggel irodájukba mennek és csak este térnek haza. Ezek a kutyák a Jim Buckcég szolgálata nélkül egész nap a lakásokban szorongatnak. A kutyasétáltató szolgálat ára: hetenként 18 dollár. Minél képzettebb s minél drágább elriasztó-vérebet óhajt valaki, legyen akár sze mély, akár intézmény, annálindokoltabb, hogy ne vásárolja, hanem bérelje a vérebet. A Haggerty-cégtől bérelnek vérebeket a Manhattan nyugati oldalán folyó épitke zéseket vezető vállalatok (éj szakánként ezek a vérebek vigyáznak az építkezési anyagokra) de ezenkívül áruházak is, mint például a Macy és az Alexander, vérebeket bérel Haggertytöi a bronxi Állat kert, a Pinkerton detektivügynökség és az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára : U Thant. Csalhatatlanul biztos betö rés-elriasztónak számitanak-e tehát a vérebek? Eddig még igen, de azért bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a betö rők is haladnak a korral. A pittsburghi rendőrség jelentése szerint az utóbbi hóna polcban a városban igen sokbetörést követtek el — meztelenül. A rendőrség szerint a betörők rájöttek arra, hogy a vérebek főként ruha után kapják a szimatot. S amikor a betörő ádámkosztümben á1- lit be a lakásba — érthető módon — még a legképzettebb véreb is zavarba jön, Az elmúlt 5 év mindegyikében balkezesek nyerték a Las Vegasban tartott nagy kuglizó mérkőzéseket. Az idei versenyen 3 előző balkezes nyerő vesz részt a 11,111.11 dolláros első díjért. 5. oldal 360-ik Social Security csekkjét tartja a kezében a Santa Monica, Cal.-ban lakó Pat Garvey, ö egyike annak a 22,000 embernek, akik 1940-ben, mikor a S. S. javadalmazások megkezdődtek, megkapták az első havi csekket. Rajta kívül még 410-en élnek, akik egyfolytában 30 éve kapják a csekkeket. SZEXUALITÁS ES R0K0NSZENV NYUGAT-BERLIN — Vajon az orvosok a számukra ellenszenves betegeket rószszabbul kezelik-e, mint a töb bieket? Vajon a szépasszonyo-k erotikus varázsa a ren delés során hidegen hagyja-e az orvosokat? Vajon az orvos undort érez-e, amikor geny nyedő daganatot kell felvág nia? Ilyen és hasonló kérdéseket intézet dr. Renáta Meyntz szociológusnő Nyugat- Berlinben 104 gyakorló- és szakorvoshoz. Bár a gyakran megdöbbentő válaszok nem reprezentatív jellegűek, tendenciájuk tekintetében mégis minden valószínűség szerint fedik az orvosok többségének felfogását. Elöljáróban tehát megállapíthatjuk, az orvosok rendszerint alig tesznek különbségit a rokonszenves és ellenszenves betegek között. A kérdezettek közel 25 százaléka mégis elis merte, hogy a gyakorlatban a nehéz természetű embereket nem nagyon kedveli. A kezelésre azonban ez egyáltalán nem gyakorol negativ befolyást. Ellenkezőleg: egyesek, kijelentették, hogy a rendelés idején az átlagosnál nagyobb gondot fordítottak az ellenszenves látogatókra. Az orvosok kétharmada an nak a véleményének adott kifejezést, hogy az orvosnak feladata teljesítésekor semmitől sem szabad undorodnia. Mégis sok orvosnak korábban küzdelmet kellett vívnia a? ilyesféle reakciók ellen, s még mindig sokan vannak, akik ma is érzik ezt a reakciót, például végbélvizsgálatnál. Kellemetlen érzésük támad, ha elő húsba kell vágniuk Még az erre vonatkozó kérdések is kellemetlenül érintik az orvosokat. Nem csoda, hogy az orvosok 50 százalékára «*• csinos páciensnők minden erotikus varázsukat elvesztik, ha a vizsgálószobában meg kell mutatniuk testüket. Ez persze nem azt jelenti, hogy ez a tárgyilagos beállítottság a magántérülétre is átterjed: a rendelés végén a hűvös orvosból ismét férfi lesz. Egyébként téved, aki azt hiszi, hogy a baráti körhöz tartozó, vagy a jo ismerős orvos örülne annak, ha a társaságbeli kapcsolatokéit praxisában folytathatná. A legtöbb orvos nem szívesen kezeli barátait, és ismerőseit, mert attól fel, hogy az ilyen kettős kapcsolatnál elveszti objektivitását. Ez az oka annak is, hogy az orvosok azzal, akit kezelnek, nem szívesen veszik fel a magánkapcsolatot. Valóban, az orvosok társaságában átlagban legfeljebb két három olyan embert találhatunk, akivel rendelés során ismerkedtek össze. Ez a magánélet és a hivatás között emelkedő magas fal nyilvánvalóén védelmi állás. A szakorvosok és a gyakorló orvosok ugyanis egyaránt azt hiszik, hogy az egyidejű magánérintkezés bizonyos mértékben befolyásolja orvosi tekintélyüket. A szociológusnő úgy véli, hogy itt nagy szerepet játszik az is, hogy az orvosok jobban szeretik az engedelmes, mint a magyarázatok után érdeklődő betegeket. A főorvosoknak viszont nincsenek ilyen aggályaik. Különös tekintélyük következtében sokkal magabiztosabbak, és éppen ezért nincs kifogásuk az ellen, ha ismei’őseik konzultálják őket.
