Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)

1970-10-29 / 44. szám

14. oldal FÜGGETLENSÉG Thursday, Oct. 29, 1970 A connecticuti hegyek fe­­, hérek voltak a hótól és a le­­. vegőben rezzenetlenül állott . a csend. Azok a helyiérdekű vonatok, amelyek utasaikat a Wall Streetre, a Madison Avenuera, vagy a két pont között valahová máshová szállították reggeli vendégei­ket, elvégezték feladatukat. A gyerekek iskolában vol­­. tak és a koloniális stilusu otthonban az asszonyok hoz­­_ zákezdtek az antik bútorok portalanításához, vagy kávét szürcsölgetve üldögéltek és . arra gondoltak: a külvárosi élet a legunalmasabb télen. S ekkor jelent meg a fér­fi, akit később egy detektív .igy nevezett: az Élő Halál. A férfi álla hegyes volt, bőre szinte hullaszerüen .szürke, haja hosszú, ritkuló, fekete haj volt. A férfi hat láb magas volt, csontvázsze­­rüen sovány és valóban olyan volt, mint az Élő Halál. S az igazság az, hogy a férfi való­ban az élő halál volt. j. A férfinek sötét szeme, szúrós, átható tekintete volt. ; Ugyanaz a detektív, aki a férfit Élő Halálnak nevezte, megjegyezte: a férfi úgy né­zett a nőkre, mintha keresz­tül látna ruhájukon. Az Élő Halál 31 éves volt,, neve Louis Cofone Jr. , ki­szolgált fegyenc és Cofone többet is tett, nemcsak nézte a nőket. Amikor Cofone 19 esztendős volt, 1958-ban, le­tartóztatták, mert erősza­kot akart elkövetni egy new canaani (Conn.) tanítónőn. Meghatározatlan idejű sza­badságvesztésre Ítélték, ame­lyet a Cheshirei Reformatory­­ban töltött. Fényszóró EAST ST. LOUIS, 111. — A United Press International nevű hírügynökség levelezője jelenti: egy Brooklyn nevű, közeli kisvárosban, 160 de­tektív, razziát tartott három épületben. Mindhárom épü­letben illegálisan működő sZerencsejáték-kaszinót ta­láltak. A razziák során ösz­­szesen 130 személyt letartóz­tattak: mindegyiküket sza­badlábra helyezték saját fe­lelősségükre, tiltott szeren­(I.) Cofone 1960-ban megszö­kött és ezután 5 napig tar­tó “ámokfutást” rendezett, amelynek során számos con­necticuti családi házat kira­bolt, majd egy connecticuti baby-sitteren erőszakot köve­tett el, egy másik kislányon pedig megkísérelt erőszakot elkövetni. Az “ámokfutás” akkor ért véget, amikor egy állami rendőr rálőtt és jobblábán el­találta. Cöfonet 10—24 évi börtönbüntetésre ítélték és a somersi State Penitentiary­­ba került. Egy orvosi jelentés megál­lapítja, hogy korábbi éveiben Cofone a tüzek rabja lett. — Imádott gyújtogatni, mert imádta a lángok látványát és j imádta a tűzoltóautóik sziré­nájának a hangját. Cofone csupán a minimá­lis időt szolgálta le és 1969- ben kiszabadult: feltételesen helyezték szabadlábra, a pszi­­chiáteri jelentések azt állítot­ták, hogy Cofone “stabilizáló­dott.” S azután elkövetkezett 1970 január 7-edike: Cofone hat hónapja volt szabadlábon. Co­fone akkor már a kokain rab­ja volt. Egy másik férfivel együtt egy stamfordi (Conn.) ma­gánházba ment és bekopogott az ajtón. A hálószobában a 22 éves, rendkívül csinos Mr3. Christine Salvatore éppen 7 hónapos kislányát öltöztette. Mrs. Salvatore kikiáltott a kopogásra, azt hitte, hogy va­lamelyik szomszédja jött el üdvözölni: (Mrs. Salvatore és férje egy hete költözött e házba.) — Szabad! csejáték vádját emelik elle­nük. —O— BOSTON, Mass. — Innen származó jelentés közli: Is­meretlen tettesek egy éjsza­ka a Mount Lebanon nevii zsidótemetőben (West Rox­­bury) kövekkel bezúzták a ravatalozók ablakait és szá­mos sirkövet megrongáltak. A nyomozás folyik az ügyben. Terjessze lapunkat! ■ a a a a a aaiaaaaaa a a a a a a a aniaitail i.aaaaaa aiaaaaaaaaaaaM Amikor Mrs. Salvatore ki­jött a hálószobából, szembe­találta magát a két férfivel. Egyikük sem volt valami bi­zalmat keltő látvány, a ha­­lálszerü Cofone pedig egyene­sen félelmetes volt. — Azért jöttünk, hogy el­lenőrizzük a garázs szigete­lését — mondta Cofone. — Az építész küldött bennün­ket. — Várjanak — mondotta bizalmatlanul Mrs. Salvatore — felhívom az építészt tele­fonon — és a telefonkészü­lék felé indult. Cofone ekkor felkapott a konyhaasztalról egy konyha­kést és Christine elé lépett: — Hagyd békében a tele­font, különben megöllek! A két férfi magához vett a lakásból egy hordozható televíziós készüléket, néhány más tárgyat és 150 dollár készpénzt. Cofone társa köz­ben a holmikat berakta Mrs. Salvatore kék Chevrolet autó­jába, Cofone pedig a hálószo­bába parancsolta Christinet és utasította: vetkőzzék le. Mrs. Salvatore dulakodni kezdett Cofonevel. Közben be­jött a hálószobába Cofone társa, aki rákiáltott az Élő Halálra: — Engedd el a nőt! Cofone hirtelen lehiggadt és elengedte Mrs. Salvatoret, akinek ekkor már éppen tor­kán volt a mészároskés. Co­fone összekötözte Christinet, majd társával együtt, Mrs. Salvatore Chevrolet autóján távozott. Christine előbb kiszabadí­totta magát kötelékeiből és a rendőrségre telefonált. Meg­adta autója rendszámát és a két férfi személyleirását. Nemsokkal ezután Cofone társa otthagyta az Élő Ha­lált. A detektívek később úgy vélték: A társ felfedezte, hogy Cofone veszélyes őrült és nyilvánvalóan nem akar­ta utján tovább követni. Cofone egyedül vezette a kék Chevrolet autót egy mintegy 20 mérföldnyi távol­ságban levő csendes kisvá­rosba, Wiltonba. Cofone ek­kor már minden áron ki akar­ta cserélni az autót, mert érezte, hogy az autót nem sokáig használhatja feltűnés nélkül. Cofone hirtelen felfedezett Rátok gondoítam, kedve­seim, a közelmúltban, amikor ismét cseréltük az időt és óráinkat egy órával vissza­­igazitottuk. Rátok gondoltam, kedveseim, mert hiszen “visz­­szakaptunk” egy elvesztege­tett órát. Rátok gon­doltam, kedve­seim, rátok, akik az órák és az évek hulló árjában elma­radtatok mel­lőlem. Rátok g o n d o ltam, Kürihar Mikló* i kedveseim, akiket valamikor! szerettem és akik valamikor j velem voltatok, rátok gon­doltam és aranylón szőke és fénylőén fekete és lágyan barna hajak vilióztak emlé­keimben . . . rátok gondol­tam, kedveseim, rátok, akik az elhullt órákkal és az el­hullt évekkel együtt, elhullot­tatok mellőlem. Tétován igazítottam vissza az órát és arra gondoltam: nos . hát, “visszanyertünk” egy órát, egy teljes órát, mellyel azt tehetünk, amit akarunk. S ezen az egy üres és ajándékba kapott órán, vé­gigpásztáztam a múltat és arcok vetültek elém és han­gok zengtek fülem memb­ránján . . . . . . veletek töltöttem ezt az órát, kedveseim, veletek, akiket az órák és az évek ár­ja elsodort mellőlem . . . mi­lyen rettenetesen, milyen iszonyúan magányos vagyok nélkületek, kedveseim . . . gondoltok-e olykor reám? egy ház mellett egy station wagont. A családi ház Lee A. Diack otthona volt. Diack egy new yorki vállalat eladá­si főnöke volt és ezen a szer­dai napon éppen Manhattan­ban tartózkodott. Otthon volt azonban csinos, 33 éves felesége, Carol, va­lamint 4 gyermekük egyike, a 3 éves Tommy, aki az eme­leti hálószobában aludt. Cofone keresztülvágta ma­gát a magas havon és becsen­getett az ajtón. Az Élő Ha­lál vastag bőrkabátot viselt, mégis vacogott azonban a hidegtől. 0 alatt 15 volt a hőmérséklet. Carol ajtót nyitott és Co­fone — félretova az asszonyt — nyomban belépett a ház­ba .. . . . . nem sokkal délután 3 óra után a Diack házaspár 11 éves fia, Jimmy, hazatért az iskolából. Jimmy belépett a házba és azután földbegyö­kerezett lábbal állt meg: — édesanyja holtan hevert a padlón. A rendőrség később meg­állapította, hogy a házból — néhány más tárggyal együtt — egy hordozható televíziós készülék és 80 dollár kész­pénz hiányzott. A gyilkos agyonszurta Carolet. Semmi külső jel nem mutatott ar­ra, hogy a gyilkos erőszakot akart elkövetni áldozatán, a detektívek azonban nem tar­tották lehetetlennek: a gyil­kos megpróbálkozott ezzel, s mikor az asszony ellenállt, dühében agyonszurta. Aznap délután félhárom órakor, tehát még azelőtt, mielőtt Mrs. Diack holttes­tét felfedezték, az Élő Halál tétován állott egy magánház előtt, Wiltontól alig 7.5 mér­földnyi távolságra. A magányos ház egy domb­oldalon volt, tulajdonosa Kenneth J. Stuart, a Reader’s Digest nevű folyóirat művé­szeti igazgatója volt. Ebben az időpontban csupán Stuart 55 éves felesége, Katherine, tartózkodott otthon. Katherine éppen akkor ér­kezett haza bevásárlásból. Cofone megszólította és kö­zölte: autója megfeneklett egy hórakásban szeretne tele­fonálni a vontatónak. Hasz­nálhatja a telefont. Mrs. Stuart vonakodva en­gedte be a hullaszerü külse­jű férfit otthonába. Amikor azonban Cofone belépett a házba, érthetetlen módon ügyet sem -vetett a telefon ra, hanem izgatottan kezdett fel és alá járkálni a nappali szobában. Mrs. Stuart tehetetlenül s egyre nagyobb gyanakvással figyelte a különös férfit. Cofone hirtelen Mrs. Stu­arthoz ugrott és jókora kést szegezett az asszony mellé­nek. — Idehallgasson! — szi­szegte a megdöbbent nő arcá­ba. — Én kokain-élvező va­gyok! Pénzre van szükségem, mert kokaint kell kapnom, különben megőrülök! Érti?—­­Cofone szeme szinte démoni fénnyel ragyogott. (Folytatjuk következő számunkban) WVWVVVWVVWVWVWVWWVWWWWWVWVVWVWWWWiVWWWVW PÁRTOLJA HIRDETŐINKET HIRES bűnügyek Kürthy Miklós: KRÓNIKA AZ "ÉLŐ HALÁL", AKI HÁZRÓL-HÁZRA JÁRT ÉS SORRA GYILKOLTA A NŐKET

Next

/
Oldalképek
Tartalom