Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)
1970-10-22 / 43. szám
6. oldal FÜGGETLENSÉG Thursday, Oct. 22, 1970 (|A nemrégen elhunyt budapesti munkatársunk egyik utolsó Írása.) 1 Kószálás a balatoni avaron i Irta: CSÁVOSSY LEÓ í Azt hiszem, nem mondok újat kedves olvasóién nak, hiszen ezt több riportommal bebizonyítottam : szerelmem a Balaton. Itt, a magyar tenger partján a szép őszi nap varázsa mámoritó. Érett, édesmeleg terjeng a levegőben, az ég kékje olyan, mint a kifesztitett selyem, rőtarany színek vilióznak szerte mindenfelé. Csodálatosan hangulatosak itt az őszi séták. A tágas fasorokban gesztenyék koppannak a lábam elé. A napsugár igézete még a nyárról me-f , , sél, de az ökörnyál itt úszik már |.Csávossy Leó a levegőben Felnézek a magasl|a, tudom, hogy az el-elsuhanó madárcsoportok npár gyakorlatoznak a messzi útjukra. Az én őszi Sétám is már bucsuzkodás. Megható randevú a természettel. És miként a piros-arany természet ip búcsút mond, úgy szomorodik lelkem a téli hangulat leplébe. De egyelőre még süt a nap. Nem a vénasszonyok nyara ez, hanem mindnyájunk ősze. Régen volt ilyen szép őszünk, régóta nem vágytam ennyire a pihenő hangulatok felé. Most megtaláltam a mindig felfrissítő, mindig megfiatalító Balaton partján. 1 Mégegyszer végigmentem most szeptember végén az elhagyott balatonfüredi jegenyesorokon. Lakat lóg a villa-ajtók keresztvasán, a kapuk Észak-Vietnam és a Viet Cong — amint azt a Rehér Ház előre megjövendölte — kereken visz^zautasitotta Nixon elnök legutóbbi indokínai békejavaslatát. A párisi előkészítő vietnami tárgyalások hangulata most rendkívül érdekessé, szinte mulatságossá vált: Hanoi és a Viet Cong küldöttei állandóan ismételgetik, hogy visszautasításuk komoly és végleges, az amerikai főmegbizott, Bruce nagykövet, viszont arról szeretné őket meggyőzni, hogy nem gondolják ők ezt komolyan. Mr. Bruce igyekezete érthető: A Nixon adminisztrációnak, a közelgő választásokra való tekintettel, ébren kell tartania az amerikai polgárokban azt a hitet, hogy az elnök javaslata alapjában véve nem vallott kudarcot. * * *• Az Egyesült Nemzetek Szervezete 25-ik születésnapja alkalmából rendezett ünnepségek első napján, három atomrobbantás történt: Amerika és a Szovjetunió, valamint kommunista Kina végzett atomrobbantást. A világszervezet születésnapjára groteszk és tragikus fényt vetett a három atomrobbantás: a békéért küzdő UN születésnapját atomrobbantással “ünnepelték” a világ nagyhatalmai. * * * Egy lebanoni hir szerint Gamal Abdel Nasser, halálos ágyán, Zarakia Mohieddin, liberális egyiptomi politikust, egykori miniszterelnököt, jelölte ki utódául. Kosygin, szovjet miniszterelnök, azonban, állítólag, megvétózta Nasser végakaratát, ázzál az indokolással, hogy Mohieddin “szovjetellenes.” A hir valóságát lehetetlenség ellenőrizni, maga a hir azonban egyáltalában nem tűnik lehetetlenségnek. * * * JOHANNESBURGBAN (South Africa) nem könnyű telefonhoz jutni: a jelentkezőknek Írásban kell közölnie nevét, lakcímét, foglalkozását — és telefonszámát. Az ötletet korszakalkotónak tartjuk. kulcsra csukva, az ablakok deszkával beszögezve. Monden ház, minden kulipintyó bőszülten és zordan védekezik a téli rém ellen. Mindenütt sivár csend, kongó utcák, bitangságban ottfelejtett padok. Ahol a nyáron minden lenge volt, rózsás és kitáruló intimitás, az most mind didergő magány. A becézett villákat (Csókol-lak. Gyóg.vitlak. Bámul-lak. Imád-lak.) hütleniil elhagyták s az épületek ezt a szívtelenséget még el is tudják viselni, hiszen a tetők, a falak és oszlopok nem élnek, nem hajtanak ki virágot. Legfeljebb a vakolatot veri le róluk a siró eső és a tehetetlenül őrjöngő szél tépdesi le a cserepeket róluk. Nem a beszögezett villák sorsa ragadja torkon a kései balatoni vendéget, aki itt az avaron kószál, hanem a rengeteg céltalanul nyíló virág a kertekben. Vannak elhagyatott veteményes kertek is, ahol megnőtt a kukorica, óriási tökök kandikálnak ki a levelek alól, pereg a bab a földre, elsárgul a nagyrauőtt uborka és valósággal kifordul a burgonya a földből, s már majdnem kiabál, hogy szedjetek fői, vigyetek el, mért hagytok itt megrothadni. . . Senki se töri le a tengerit, senki se szedi le az érett paprikát, s a paradicsom a karók tetejéről önti a levét, mert akik ültették, két hónapon keresztül hajladoztak, ástak, kapáltak és egész nyáron öntözték, azok elmentek és sorsára hagyták a termékeket. A kertekben vad madarak csipdesik a kukoricacsöveket. Gazdáik elmentek Szombathelyre, elutaztak Győrbe, Sopronba, Székesfehérvárra, Kecskemétre, Debrecenbe, Szegedre, Miskolcra. S természetesen Budapestre, mert a legtöbb villatulajdonos a fővárosból rekrutálódik. A tulajdonosok egész nyáron versenyezve játszottak azzal, hogy kinek lesz szebb zöldséges kertje, karóztak, gyomláltak, töltögettek, utakat húztak és amikor minden megérett, itthagyták. Olyan messze laknak a Balatontól, hogy nem érdemes megint oda utazni ősszel, amikor be lehetne a termést takarítani. Pusztul minden, hacsak egy-egy helybeli kegyes tolvaj meg nem szánja ezeket az elhagyott kerteket és időnkint meg nem dézsmálja őket. Az is fáj ilyenkor az embernek, hogy a tó fölött az ég szinte állandóan szikrázóan kék, a nap két kézzel szórja sugarait s a Balaton olyan nyugodtan viselkedik, mint aki örül, hogy végre egyedül maradhat. De mi ez a fájás ahhoz képest, amikor az ember száz és száz kert mellett megy el, ahol a virágágyak, sorok, szegélyek, csoportok valósággal hangosan nyílnak. Ujjonganak, sírnak, könyörögnek a margaréták, szekfük, dáliák. Kinyúlnak a rácsok között és rád szólnak, hogy nézz reájuk. Áthajlanak a vaskerítésen és füledbe súgják, hogy szagolj meg. Kínálják hosszúra nőtt szárukat, hogy tépj le. Nemes magvakból termesztett dísznövények, hajtatott virágok, bokorrózsák, hibridek és teljesek, öt-tiz színben pompázó őszirózsák, beszédes szalmavirágok, kúszó glyciniák és életteljes kannák megörülnek a vágytól, hogy valaki észrevegye őket. Amig a villa lakói itt voltak, gondozták őket, együtt éltek az emberekkel, reggel velük ébredtek, este velük együtt tértek nyugovóra és mind várták, hogy dicsérjék őket, megszagolják, melegen nézzenek reájuk. Most, mikor teljes pompájukban vannak: a kapu bezárva, az udvar néma s feléjük napokig nem téved ember se, aki legalább megállna egy percre és gyönyörködne bennük. Úgy szenvednek, mintha egy leányiskolát bezárnának tiz hónapra. Ahány tő, ahány szirom, az mind vádbeszédet tart, hogy azért igyekeztünk, fejlődtünk, azért dolgoztunk egész nyáron át, hogy most itthagyjanak bennünket nyomorultan elpusztulni az őszi hervadásban ? A viráglázadás végig fut az egész Balaton partján. őket még a kegyes tolvajok sem látogatják meg. Kinek kell itt virág, mikor annyi van, hogy hidat lehetne építeni belőlük a Balaton fölött Siófok és Tihany között. Rezeda van elég a parasztkertekben is, meg muskátli is, miért menjenek a villák kertjébe szedni? És ők rendületlenül tovább ragyognak, felveszik a versenyt az udvarokban a gazzal és dudvával, terjednek, szaporodnak, könnyeznek, nevetnek és a nap az egyetlen, aki rájuk veti meleg tekintetét. Hajnalban harmatzáport sírnak. A kulcsrazárt kapuk mögött, a virágsiralomházban várják, hogy sorsuk beteljen. Egész virágmezők és illatos virágerdők hanyatlanak le egyik napról a másikra. Szavukat senki se hallja, színükben senki sem gyönyörködik. Áldják az őszi ködöt, mely már elő-előkuszik és szemfedőnek reájuk borul .... A dér már pitymalatkor vizitelget, az akácok, tölgyek, nyárfák levelei sárgulnak, vöröslenek, a fenyők azonban gőgösen köszöntik a fátyolfelhőket és illatuk felém lopódzik. A viz szegélyén őrtálló platánok titokzatosan figyelik a zizegő nádast. A hullámverések halk zenével ringatják a vitorlákat. A cirógató napfény hatására emlékek rajzanak fel bennem. A Balaton hárfázta Kisfaludy Sándor és Károly lelkét, itt pihente ki echós fáradalmait Déryné ifiasszony és Blaha Lujza s itt álmodta örökszép meséit Jókai Mór. És én itt százegynéhány év múlva az ő lépteiken járok s a szendergő Balaton suttogó platánjainak illata éltet. Késő este van már, amikor betérek egy étterembe vacsorázni. A cigánybanda vonója alól felsír a nóta: Csak egy kislány van a világon . . . A szomszéd asztalnál öreg házaspár ül. Szerelmesen egymás kezét simogatják. Az ősz férj dúdolja a nótát, az idős hölgynek megfakult a nefelejcskék szeme a könnyfátyol alatt. Mély sóhajtások hívták vissza azt a felejthetetlen régi órát, amikor még ő volt a “csak egy kislány a világon”. Hiába, ősz van. És a balatoni avaron történt kószálásom ilyen őszi gondolatokat ébresztett fel bennem. SZILÁGYI ÁKOS: lehunyom a... Lehunyom a napjaimat lehunyom a holdjaimat réseimet foltjaimat csomósodó csontjaimat lehunyom a hegyeimet \ lehunyom a völgyeimet folyóimat, földjeimet mélység-prémes gödreimet én maradok csak hunyatlan j árvaságom takaratlan 1 lehunyatlan takaratlan. elnyilt száj a szappanhabban GONDOLATOK Intellektüel az, aki tudásával semmi pénzt nem keres. * * * Az ostobaság nem ment fel a gondolkodás alól. * * * Ha valaminek nincs értelme, még mindig lehet értelmezni. * * Hs Voltaire mondotta: Az orvostudomány nagy eredménye, addig életben tartani a beteget, mig a természetnek sikerül őt meggyógyítania.
