Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)
1970-10-22 / 43. szám
2. oldal fmr.FTí.KXSÉG Thursday. Oct. 22, 1970 Az idén ismét felkereshettem Olaszországot, az azúrkék tengerek övezte, napsütötte félszigetet, Szicíliát, ezt a gyönyörű szigetet, a kiáltó ellentétek hazáját, s visszatérve elhatároztam, hogy megkísérlem az ezer szint, a sok-sok élményt visszatükrözni e sorokban. Az antik világ emlékeit, a gyönyörű müem-Sietve utolérem az árust: — “Uram!” — karját az égre mutató ujjakkal felemeli — “Meleg van, kicserélem!” — mindezt némi mulatságos pátosszal, de elnézést kérőén. Az utitársak magyaráznak: rengeteg a német utas, nem ismerik az árakat, számukra igen előnyös a márka átváltási árfolyama. Ezért bármit lékeket, festményeket és szobrokat a szinte páratlan szép tájakat Goethe előtt és az ő leírása óta oly sokan dicsérték, hogy az Itáliáról szóló müvek egy könyvtárat töltertének meg. Nem tűzhetek magam elé e néhány sor papírra vetésekor olyan óéit, mint e könyvek bármelyike. Néhány impresszió, egy-két érdekes találkozás, beszélgetés leírása — hátha kikerekedík belőlük valami az 1970 júliusi, a mai Itáliából — ez a célom. Rövid intermezzo Bécsien: vonatunk máris villanyvezetékek alatt halad a Brennero felé. Nincs zsúfoltság — a vonatjegy drága és többen utaznak autón, autóbuszon. Kétszer is takarítanak, nagyon tiszta a vonat. A hegyek kétoldalt egyre magasabbak, csúcsaikon hómezők, jég, amely szikrázik, de nem olvad a napfényben. Átszállás Innsbruckban: az uj utitársak Dél-Tirolba utaznak, osztrákok, de olasz állampolgárok. Később kiderül: az asszonyka néhány öngyújtót visz át a‘ határon, Olaszországban a gyufa drága és a bécsi öngyújtó ugylátszik keresett cikk. Beszélgetünk: önkormányzatot kívánnak, most már van tartományi gyűlésük, a napokban alakult.-h , Időközben beérünk a Brenner-szorosba, zuhog az eső. Itt majd mindennap esik — közlik az utitársak. Polgáriruhás osztrák, majd olasz tisztviselők futó ellenőrzése, inkább csak párbeszéd, az útlevelekbe belepillantanak, az. enyémbe golyóstollal beírják a keltet az olasz urak: ha szükséggé van a bélyegzésre, Brenneren kérje”. Nincs rá szükségem. Brenneren leszáll egy Németországból érkező volt vendégmunkás, két nehéz bőrönddel. Bőröndjeit a vámosok átkutatják. A határ után a fülke előtt olasz árus: kávé, gyümölcs, sör, hűsítők, szendvics. Kérünk egy szendvicset: két kenyér között egy szelet sonka, százötven lira. Árus el. A tiroli utitárs: ennek az ára száz lira és nézze meg a sonkát. A sonka a zöld szin minden árnyalatában játszó, fogyaszthatatlan. vesz: óvatosan! A tiroliak kiszállnak, a fülke kiürül. Első olasz utitársunk egy ezép vonásu, már nem aifatl hölgy. Megáll az ablakban, lehúzza, egy 18—20 éves fiúval beszél. Ahogy a vonat elindul, a hölgy simi kezd. Napszemüveget vesz elő és a sötét üvegek mögé rejti könnyező szemét. Később, amikor a fülke megtelik olaszokkal és általános beszélgetés kezdődik, megtudjuk, hogy fiatal házas a hölgy lánya és a gyermekáldást veszélyezteti valami. A profeszszor biztatta a klinikán: még nincsen veszve semmi. A többiek is megnyilatkoznak, kiki szóhoz jut és nagy beszélgetés kezdődik. Kifaggatják a magyar utast: honnan-hová, kicsoda, honnan tud olaszul? Nagyon kedvesek, érdeklődésük családias, érződik a jószándék, jóindulat. A hangot egy nyugdíjas házaspár hölgy tagja viszi: termetes néni, hangosan, élénk arcjátékkal beszél, hangja és kifejezései néha patétikusak, azt hisszük: mindjárt megmosolyogják! Nem: nagyon figyelmesen, tisztelettel és érdeklődéssel hallgatják, a fülke előtt megáll két fiatal, figyelnek. “Amikor én kislány vol-1 tam, egész héten napi 14 órát dolgoztam, amit kerestem, azt odaadtam az édesanyámnak és hetekig vártam arra, hogy egyszer majd elmegyek vele táncolni! Most! A mai fiatalság. ..” A beszélgetés az iskolára terelődik: egységes v é 1 emény: reformra van szükség! A tanárok sztrájkját, hogy nem vizsgáztatnak, amíg követelésüket nem teljesitik, a fülke közvéleménye nem helyesli. Különösen egy tisztviselő hangos: ebből a sok sztrájkból végiilis az “erős kéz uralma” lesz a kiút. (Görög diktatúra?) Bolognában tűzijáték: a helyi ünnepség most érte el a tetőfokát. Többen kiszállnak, az üléseket — a szemben levőket — össze lehet huzni, ezt tesszük és rájuk feküdve elalszunk, miután megittuk a “Ruffino, Firenze” töltötte két décis borosüveg jóizü és h ütött tartalmát. Róma, Via déllé Mércédé — szűk kis utca, közel a hires Fontana déllé Trevihez, ahová az aprópénzt hajítja a babonás turista, aki vissza akar térni még Rómába. Az épület kapuján, az elegáns ITALCABLE cégjelzés alatt, fehér rajzlapon, piros betűkkel izgatott Írás. A kapuval szemben, a szlik utca egyik szemközti házának falán másik két, rajzszöggel kitűzött lap. Senki sem szedi le. Elolvassák, mennek tovább. A három rajzlap szövege emelkedő hangulatú, mintegy crescendo, Szószerint: " “Az ITALCABLE személyzete az uj szerződésért meghatározatlan ideig sztrájkol. Aljas, aki széthúzást szit! Tárgyilagos közlés, némi figyelmeztető éllel. Nézzük a második rajzlapot. “Sztrájktörők, vérszopók, Az Eurydice és a Minerva elsüllyedése után kis híján ugyanerre a sorsra jutott a Galatea is. Toulon közelében, nyílt tengeren összeütközött egy másik tengeralattjáróval. Parancsnoka, Lauga sorhajóhadnagy a megsérült, léket kapott hajót teljes sebességgel a közeli szikláknak vezette, hogy igy óvja meg az elsüllyedéstől és a legénységet a pusztulástól. A karambol következtében a Galatea ötvenkét főnyi legénységéből hatan meghaltak, s többen megsérültek. A sebesültek között van Jean Riviére tengerész is, aki szerencsés véletlen folytán menekült meg az Eurydice katasztrófájából. Indulás előtt öt perccel gyötrő fogfájás miatt hagyta el az Eurydice-t. ' Sziklának vezette tengeralattj áióját TOULON — Balszerencse üldözi a francia flotta atommeghajtású tengeralattjáróit. Az oaklandi állatkertben, Brian Bullock 16 hónapos San Pablo, California! fiú, boldogan csókolja a lámát.- Az állatkertben van egy külön rész kisgyerekek számára, ahol dédelgethetik az állatokat; IJTI JEGYZETEK: OLASZORSZÁGBAN értetek is harcolunk, szégyelíjétek magatokat!” Ez már dühös, leleplező, megszégyenitő, erkölcsi kényszert sugárzó. És az utolsó: “Bariletti a főnök! Most Ön is megtudja, hogy az ITALCABLE dolgozói kemény fickók! A főnököt is juhokkal játszatok, ne velünk!” És még egy rajzlap: Nápoly a Vomero dombjainak zegzugos utcácskáinak egyikében, ott ahol az utcák szükek, a napfény nem képes bevilágítani a földszinti ablakon, a család nyitott ajtó-ablak mellett késziti a vacsorát, nézi a tv-müsort, vitatkozik, énei el, veszekszik, a gyerekek egész nap az utcán játszanak. Várj Lajos-Terjessze lapunkat
