Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)
1970-10-15 / 42. szám
Thursday, Oct. 15, 1970 7. oldal Azt mondjuk, hogy a régi világban . . . Pedig csak kartávolságnyira vagyunk tőle. Még itt vannak a régi idők tanúi, akik, ha már nem is számítanak a fiatalok mozgalmas életében, mégis élnek, sőt nem is egy közülük még aktivan dolgozik. Nagy változásokon ment keresztül ez a világ azóta. Amit azelőtt elfogadtak irányvonalként az elődeink és rajtuk keresztül mi magunk, az szép csendesen kiment a divatból és mi ezeknek az időknek tanúi, értetcfcjj-o. Cizsebet jen(j] állunk ebben a forgószélben, csendben megrémülve, fejcsóválva, vajon hova viszi ezt társadalmat, amelyik hivatva van és hivatva lesz vezetni a jövő embereit. Ég a világ! Nem kell hozzá nagyon sok éleslátás, hogy valaki felfedezze. A kíméletlenség, a durva erőszak lépett az emberi megértés helyébe. Emberek menne el segitségért rimánkodók mellett, gazemberek, rablók kényére hagyva áldozataikat. Még annyi részvét sem nyilvánul meg bennük, hogy felvegyék a telefonkagylót és a rendőrséget hívják. A mi időnkben a rendőregyenruha olyan tiszteletet kapott, hogy az első szóra már engedelmeskedett neki mindenki. Ma brutalizálják magát a rendőrt, a törvény képviselőjét, a közrend fenntartóját. Megdöbbenve olvassuk mindennap az újságban, hogy mi történik körülöttünk. S csak kétségbeesetten gondolunk arra, hogy a mai társadalmi rendszer mellett, ahol a szabadságot, az emberi méltóság megőrzését tűzték zászlójukra a szabad nemzetek, mindenütt, még a saját országunkban is, a legdurvább erőszakkal találják magukat szemben. A szabad földeken élő fiatalság nem becsüli meg azt a jólétet, amit nekik nyújtanak. Felforditják a világot körülöttük, anélkül, hogy belátnák annak helytelen voltát. Szétforgácsolják országaik erőit annak tudata nélkül, hogy maguk alatt vágják a fát. Nem elég nekik a saját szemük előtt lejátszódó tragédiák látása. Nem tudják felfogni, hogy mit jelent az, ha valakinek hátra kell hagyni az egész életét, idegenbe menni egy már megállapodott korban, amikor már szeretné élvezni a munkája gyümölcsét. Újra kezdeni megint mindent. Nem kis dolog. Megérkezni valahová nyelvtudás nélkül, valamit tanulni, amiből meg lehet élni, mert nagyon sokan semmi olyanhoz nem értenek, amit az uj ország megkívánna tőlük. Beilleszkedni az uj szokások közé, a tüntetések korszakába, ahol nincs kímélet, megértés a gyengébbel szemben, mert ha elesik egy ilyen valaki, akkor végleg elveszett. Eltapossák. Fel kell tegyük a kérdést, hogy mi okozza a társadalom ilyen irányú elferdülését ? Mi az a baktérium, amely megfertőzte, mert ahelyett, hogy segítséget nyújtanának a hazájuknak, az ellenség szekerét tolják magatartásukkal. Mi a baj a szabad világban, ahol családonként annyi autó van, ahány családtag. Ahol az emberek annyi szabadságban részesülnek, amennyit akarnak. Senki nem kéri tőlük számon, hogy hova mennek, mint a vasfüggöny mögötti helyeken. Addig, amig a vasfüggöny mögött még a lélegzetre is ügyelni kell — nehogy illetéktelenül vegye valaki —, addig itt oda mehet és azt csinálhat, amit a legmegfelelőbbnek talál a maga számára. • Sokan látják a veszedelmet-, sokan emelik fel szavukat ellene. De mintha az ország vezetőinek be volna dugva- a füle. Nem történik semmi annak a meglátására, hogy egy szál ingó deszkán járunk, s ha nem történik nagyon gyorsan valami a szigorú törvények életbeléptetésére, akkor a szál deszka úgy felborul, mint a pinty. Csak meg kell nézni az arab kérdést. Törököt fogtak, de az nem engedi el többet őket. Hogy miként fogja velük rendezni a dolgát, azt nem lehet kiszámítani. De ha végképp úrrá lesznek felettük, akkor a sejk urak elmehetnek valamelyik nagyobb városba cipőt pucolni. Nem mintha sajnálnám őket. A dollármillióknak a gazdasági vérkeringésben van a helyük. A pénz hatalma óriási. De lehet jóra és lehet rosszra használni. Fel lehet számolni vele egy, még a középkorban élő világot, kultúrát, megélhetést lehet vele teremteni, emberhez méltó életet. Felvilágosodottságot vinni rajta, hogy megérthessék, hogy nem az emberek gyilkolása a teremtés célja, hanem a testvérisége, mely abban a két szóban összpontosul, hogy “élni és élni hagyni”. Miért nem történnek ezek a mindennapi rendbontások a vasfüggöny mögött? Ott is van fiatalság, azoknak is vannak eszméi, azok sincsenek, sőt egyáltalán nincsenek megelégedve a fennálló rendszerrel. De nem merik felborítani mindazt. Nem kétséges, hogy miért. Ott nem lehet büntetlenül ugrálni, se repülőgépeket elrabolni, mert nem tartanak senkit évekig életben, ha úgy látják, hogy részükre ártalmas. Nem fogják az államelnököt felelősségre vonni egy szóért, amivel bűnösnek mondja azt, aki kézzelfoghatóan bűnös egy csomó ártatlan ember kivégzésében. Parádézni hagynak szemérmetlen, mindenre kapható nőszemélyeket, késsel a kezükben a törvényszék előtt, ahol a tárgyalás folyik. Az újság szerint addig akarnak a füvön aludni a szabadban, amig el nem engedik “atyjukat”, a kerge gyilkost. Akkor hát meg kell kérdezni önmagunkat, hogy miképpen lehetséges ez. Hol van a törvény rendtartó keze, ahol a polgári erkölcsök szerint élő ember megtalálja a biztonságot, a jogainak megvédését. A törvénynek vaskezünek kell lennie, hogy megtanítsa annak tiszteletére azt, aki ellene vét. A vészharang kong szüntelen. Ideje, hogy felfigyeljenek rá, mert ha nem, akkor az itteni szabadság nem lesz más, mint szabadosság és anarchia. Kicsoda-Micsoda HÁZASSÁG: Ami a szerelemből megmaradt. é' SPENÓT: Egyetlen erénye, hogy nincs benne csont. • ÁTÖRÖKLÉS: Amiben csak akkor kezdel hinni, ha tehetséges gyermekeid vannak. • HAJSZÁL: Egy többet ér belőle a fejen, mint kettő a fésűben. • ÉSZ: A rendőrséghez hasonlít. Rendszerint későn jön meg. • HARMINC: Ez a legkedvesebb életkor egy 40 éves nő részére. CINIKUS FRÁTER: Aki Brigitte Bardot a pénze miatt akarja feleségül venni. , FÉRFI SAROK i FOGYÓKÚRA 1 Gyapjú barátom, a nagy magyar gondolkodó, meglepően fürgén pattant fel és imigyen szóla: — Na. Essünk túl rajta. Reggel, mihelyt felébredek, máris kövér vagyok. És ez igy megy egész nap. Mások tanácsára hallgattam és fogyókúrába kezdtem. Emlékszem, mintha ma lenne, holott tegnapelőtt volt: almanapot tartottam. Délelőtt tizenegyig éheztem, mint a kőszáli sas, aztán bepakoltam egy gazdag pörköltet. Rádöbbentem : a fogyókúra hizlal. Amikor nejemmel közöltem az eseményeket, az asszony elmebetegek értelmes tekintetével bámult rám: — Hogyan akarsz igy lefogyni? — érdeklődött. — Sehogy. A kövérséget nem adják ingyen. Rengeteget kell zabálni, vasszorgalommal kell figyelni az ételeket, jóizüket kell hosszan enni, ha az ember igazán kövér akar maradni. A kövérséget nemcsak megszerezni kell, hanem meg is kell tartani. A kövérség: szép. Vannak kicsik, nagyok, kövérek és soványak. Nem szabad a természet rendjébe belepofázni. Mi lenne az elefántból, ha unná az ormányát, és olyan szeretne lenni, mint a zerge? Az elefántban az a szép, hogy ormánya van, agyara és hatalmas. A soványka, kis elefántnak nincs jövője. A kövérség kerekét nem lehet visszafelé forgatni. De nem is szabad. Minden embernek korlátolt az élvezőképessége. Van, aki nem bírja a zenét, van, aki képtelen egy könyvet elolvasni, van, aki sirvafakad az unalomtól, ha a cirkuszban a légtomász mutatja be a művészetét. Van, aki egyszerűen nem szeret enni: —Nekem mindegy, mit adnak, csak ennivaló legyen — mondja. Az ilyen szerencsétlen menjen ki a rétre legelni, ha neki mindegy. Az, igazi kövérnek nem munka, hanem élvezet az evés. Az igazi kövér válogatós, kedvenc ételei vannak, és nem zabái, hanem lassan, megfontoltan, élvezettel eszik a végkimerülésig. Aztán folytatja. A moly-lelkek szeretik a száraz, visszataszító ételeket, nem tudják, milyen mámor a jó, szaftos rostélyos, nem tudják, mit jelent az okos ember kezében az igazi sólet, barnára főtt keménytojással, marhaszeggyel. Ne is beszéljünk róla, nem akarom magam felizgatni. Az oroszlán sem tart fogyókúrát, mégis széttépi a zergét vagy az antilopot, és köztudomású, hogy szebb a bálna, mint a keszeg, vagy a giliszta. Szép az, ami kövér. Mennyivel szebb tud lenni egy ötszázforintosokkal tömött, kövér tárca, mint éhezni az utcasarkon az utcasarkon, hidegben, ha fuj a szél. A költő is azt mondta: Mit ér az ember, ha sovány. De ha nem mondta, az ő baja. Mondhatta volna. A kövérség: fél egészség. És ha egészséges az ember, akkor a betegséget is könnyebben tudja elviselni. Mutass nekem csak egy boldog embert, aki éhenhalt! Ki vágyódik megsimogatni egy sovány nőt, akinek zörögnek a csontjai és félő, hogy ha hozzáérsz, szálka megy a kezedbe? Ugyan kicsoda? Én büszkén vallom és hirdetem: kövér vagyok. És aki még egyszer fogyókúráról mer beszélni nekem vacsora közben, azt megeszem. Királyhegyi Pál MEZEY KATALIN: Vallomás félúton ; Korán indultam, későn érkeztem. Mint éjszaka az erdőn átmenet mikor ajtómhoz értem, most ébredek rá, félni is lehet. Mindent szebben akartam, teljesebben, nagyravágyó és nyugtalan vagyok, s befejezetlen dolgaim közt egyre csak 1 egyedüllétem lett nagyobb. Különb akartam lenni, legkülönb. s tanulnom kellett, célt nem érhetek, ha csak magamért harcolok. ROSSZ KILÁTÁSOK Irta: HAJNAL ERZSÉBET
