Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)

1970-10-08 / 41. szám

r 8. oldat. FÜGGETLENSEG Thursday, Oct. 8, 1970 ANGYALKA ÉS A GYŰRŰ Irta: SÁGI PÁL Mr. Barna figyelmes férj. Egész Yorkville be­széli : Angyalka, azaz Mrs. Barna keresve sem ta­lálhatott volna nála jobb életpárt. Mondogatják is irigykedve a yorkvillei asszo­nyok a férjüknek: — Bezzeg a Barna, attól ta­nulhatnál, hogyan kell törődni a feleséggel. Misem természetesebb, hogy Mr. Barna ajándékkal kedves­kedik a feleségének a születés­napjára. Csütörtök reggel be­megy az ismerős magyar éksze­részhez. — Mondja csak, lehet magával üzletet csinál­ni? — Hogyne lehetne. Azért vagyok itt. Miről van szó? — Holnap, pénteken van a feleségem születés­napja, egy szép köves gyűrűt szeretnék venni neki. — Ez nagyon egyszerű. Kiválaszt egyet, meg­veszi, hazaviszi és Mrs. Barna majd örül. —■ Hohó, öregem, nem olyan egyszerű, mint maga gondolja. Kiválasztom, kifizetem, hazavi­szem? . . . Ha az ilyen egyszerű lenne . . . Nem egészen igy ogndolom. — De kérem, ha nem tudja most kifizetni, az sem baj, csak vigye el, majd kifizeti részletek­ben. — Dehogy akarok én hitelbe vásárolni. Más a bonyodalom. — Mégpedig? — Nézze, nekem van egy tervem. — Mi a terve? — Holnap, pénteken reggel bejövök a felesé­gemmel, hogy ő válassza ki a gyűrűt. Maga csu­pa olyan gyűrűt mutat neki, ami nem drágább 200 dollárnál. A feleségem kiválaszt egyet és én megveszem magától 500 dollárért. — Ötszázért? Ilyen vevőm még nem volt. Mi­ért akar adni 500 dollárt a kétszázdolláros gyű­rűért ? — Dehogy adok ötszázat. Csak kétszázat adóik érte. — De az előbb azt mondta, hogy ötszázat akar adni. Most már végleg nem értem. — Majd mindjárt megérti ... A feleségem ki­választja a gyűrűt, maga azt mondja, hogy 500 dollárba kerül. Én próbálok egy kicsit alkudni, maga nem enged az árból. Rendben van, megve­szem a gyűrűt, mindjárt ráhúzom a feleségem ujjára és kifizetem magának az ötszáz dollárt. — Hát akkor mégis ötszázat akar fizetni a 200 dolláros gyűrűért? — Öregem, ne játsszunk Hacsek és Sajót. — Eszem ágában sincs ötszázat adni a kétszázas gyűrűért. Ötszázat fizetek, de este, mikor végez­tem az irodában a munkával, bejövök magához és maga visszaadja nekem a különbözetet, a 300 dollárt. Most már érti? — Ahá, maga vesz egy gyűrűt ötszázért, de csak kétszázba került és a kedves felesége azt hi­szi, hogy ötszáz dolláros ajándékot kapott. Szóval maga 500 dolláros gavallér, de 300 dollár a zsebé­ben marad. ; — No, végre, hogy megértette. Szóval: 200 dolláros gyűrűt ötszázért és 300 vissza. — Mindent értek: 200 dollárost ötszázért és a 300 vissza. — Igen . . . Tehát pénteken reggel jövök a fe­leségemmel és estefelé jövök a 300 dolláromért. Várjon csak Mr. Barna, igy nem lesz jó. Én pénteken már délben zárok, mert weekendre me­gyek. — Nem baj, akkor majd hétfőn jövök a vissza­járó pénzért. Pénteken reggel lebonyolítják az üzletet. Mr3. Barna csillogó gyűrűvel, ragyogó arccal lép ki az ékszerüzletből; — Apuci, mindig mondom, hogy egész York­­villeben te vagy a leggavallérabb férj. Puszi-puszi, búcsúznak, Mr. Barna megy az iro­dába, Mrs. Barna elindul hazafelé. Délután hat­kor hazaérkezik Mr. Barna. Szépen terített szü­letésnapi asztal várja. Mrs. Barna tálal. Közben kérdezi a férjét: — Apuci, nem látsz rajtam valami változást? — Nem, angyalkám. — Nézd csak az ujjamat. — Mi ez? Hiszen ez egy másik gyűrű, nem az,, amit reggel vettünk. — Úgy, ahogy mondod. Nézd, apuci, én nagyon örültem annak a gyűrűnek, de mialatt hazafelé mentem, arra gondoltam, mégiscsak pazarlás 500 dollárt adni egy gyűrűért . . . és . . . — És? — ... és visszafordultam és mindjárt vissza­vittem. — Vissza vitted ? — Vissza. És megmondtam, hogy nekem jó lesz egy olcsóbb, 200 dolláros gyűrű is. Kiválasz­tottam egy kétszázast és visszakértem a 300 dol­lárt. Az ékszerész egy kicsit savanyu képet vá­gott, de erélyesen rászóltam és erre visszaadta a háromszázat. — Visszakérted a 300 dollárt ? Angyalkám, re­mek asszony vagy! — Ugye, Apuci? Mert az én Apucim nem Ro­ckefeller, minek költsön az én Apucim 500 dol­lárt egy gyűrűre. Inkább . . . — Inkább? — Inkább vettem a háromszázért az 57th St.­­en egy szép mink-stólát . . . 4s ?i-attottangyalkám-ikis ”... Aznap nagyon hideg volt” (Folytatás a 7. oldalról.) mes szive megsajnálta és teával kínálta, sőt még ennivalóval is. Mindent megpróbált, hogy meg­felelő élettársat találjon, de nem volt szerencsé­je Nem bírja tovább a magányt és aggódom ér­te. No3, mi a válasz? “Istenem, ebben a pillanatban nem tudom, mit gondolja és mit mondjak. Én se bírom a szörnyű magányt. “Asszonyom, higgyen abban, hogy sem ön, sem a bai'átom, magányukban nincsenek egyedül. E'gy felsőbb hatalom van velünk, aki nemcsak az ele­mekben mutatja meg csodáit, hanem az emberi szivekben is. Az ön nemes, érző szive, csodát mű­velt. A fiatalasszony majdnem sirvafakadt, s kezeit tördelte: “Mit csináljak? Esetleg . . . mondjuk, vasárnap szívesen látom Fathert és miszter Williamsot va­csorára.” “Köszönöm a meghívást a barátom nevében is — itt leszünk.” A vasárnapi vacsora után a következő estéket William tanár ur már nem a pap barátjánál töl­tötte, hanem a szép Vivien-nél, mert ez volt az özvegy neve. Három hónap múlva megtartották az esküvőt. A pap áldását adta az uj házasokra és utána rö­vid beszédet tartott erről a nem mindennapi asz­­szonykeresésről és románcról. Lassan, ünnepélye­sen lépett le az oltártól s a szentély korlátjához ment 3 ott megállt s mintha egy történet folyta­tásáról beszélne, már mondta is : “... Azon a napon rettenetes hideg volt és . . .” SÁGI PÁL LONDONI LEVÉL A BŰN MESTERNÖJE Megannyi nemzetközi és országos problémája mellett Anglia időt talált arra, hogy megünne­pelje egy angol hölgy nyolcvanadik születésnap­ját. A hölgyet Agatha Christie-nek hívják és minden kétséget kizáróan a világ leghíresebb és legnépszerűbb bünügyi-regényirója, akinek köny­veit a világ minden kontinensén olvassák. Ötven évvel ezelőtt, 1920-ban jelent meg első bűnügyi regénye, a “Titokzatos eset Stylesban” és rövid ­del később második könyve, amelyet lefordítottak a világ minden nyelvére és megalapozta Agatha Christie hírnevét és reputációját: “Roger Ack­­royd megöletése”. Azóta nem múlt el év, hogy Agatha Christie­­nek ne jelent volna meg uj regénye s volt olyan, esztendő, hogy gyors egymásutánban több is •— detektivhőséből, Hercule Poirot-ból ugyanolyan világszerte ismert személyiség vált, mint ama nagy angol elődjéből, Sherlock Holmesből. Mi Agatha Christie világméretű sikerének tit­ka? Feszült és izgalmas történeteinek keretében azt az alapvető — és valószínűleg múlhatatlan — emberi igényt elégíti ki, hogy a bűnösnek, bár­mily ravasz és körmönfont is, el kell buknia a magasabbrendü emberi szellem, a találékonyság, a logika s az erkölcsi fölénnyel szemben vívott örök harcában. Agatha Christie könyveiben a bű­nöst is emberi motívumok sodorják a bűnözés út­jára, gonosz alakjai nem ‘Tart pour Tart”, te­hát nem öncélú gonosztevők, ám valamilyen cél felé, a helytelen s megengedhetetlen utón tör­nek. Mindamellett brilliáns regényszerkesztő, a cselekményépités, a feszültségfokozás mestere. Egérfogó cimü színmüvét 18 esztendeje játsz­­szák egyfolytában a londoni West End egyik színházában és egy hivatalosan megalapozott sta­tisztikai kimutatás szerint csak még egyetlen an­gol irószemélyiség közelítette meg Agatha Chris­tie olvasótáborának méreteit: William Shakes­peare. Az elmúlt fél évszázad során irodalmi divatok jöttek s tűntek el, de Agatha Christie rangját és népszerűségét nem tudják megrendíteni. A fe­szültségteljes bűnügyi regények írója magán­életében szelíd nagymama, akinek számára az je­lenti a legboldogabb időt, amit unokájával tölt­het. Az “Egérfogó” teljes tantiémje például 18 esztendeje egyfolytában az unokát illeti, az ő is­koláztatásának költségeit fedezi s természetesen: vagyona alapjait képezi. Agatha Christie a maga részéről nincs meghat­va sem rendkívüli sikerétől, sem 80-esztendős szü­letésnapjától. A születésnapot — igen stílszerű­en — uj regénnyel ünnepelte meg — s ez az uj regény a körülmények sajátos ossz játékának eredményéből: éppen a nyolcvanadik könyve Aga­tha Christienek. Az uj regény cime: “A frank­furti utas” — és eltérően az eddigi könyveitől, bár roppant izgalmas és fordulatos, de nem de­­tektivregény. Arról szól, hogy egy titkos szerve­zet miként állítja saját sötét céljainak szolgálatá­ba az ifjúság világszerte megnyilvánuló nyug­talanságát s tiltakozásait — miként kamatoztat­ja a maga távolabbi céljainak érdekében az úgy­nevezett “nemzedéki szakadékot”. Vagyis Aga­tha Christie 80 esztendős korában is éber érdek­lődéssel kiséri a világ eseményeit és uj Írásaiban gyorsan reagál rájuk. S amikor Anglia a héten köszöntötte e legegyszerűbb és egyik legerede­tibb íróját — a születésnapi cikkek, rádióban, és televízióban elhangzott üdvözletek hangjából nyilvánvaló volt, hogy a sokat megélt Anglia el sem tud képzelni olyan esztendőt, amelyben ne jelenne meg Agatha Christienek uj könyve. Lega­lább a századik életévig és a századik köliyvig. Mert amig Poirot mesterre számítani lehet .. nagyon nagy baj nem történhet. Hiszen ötven esztendeje őbenne még nem csalódott soha senki. Frank Shaw

Next

/
Oldalképek
Tartalom