Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)
1970-08-27 / 35. szám
Thursday, August 27, 1978 FÜGGETLENSÉG 11, oldal LAVOTTA JÁNOS Irta: Dr FÁBIÁN SÁNDOR Kereken másfél évszázaddal előtt, 1820 augusztus 15-én mették el Tállyán Lavotta most. Zeneszerző és hegeimüvész; korának Orpheu; a Bihari, Csermák virtu - trió tagja. Százötven év óriási távolg. Ennyi idő alatt még a legresebbek emlékét is elhalmyitjla a feledé,kenység iirke pora, vagy a halhatatrság nemes patinája. A földrekségen talán én vagyok egyetlen, aki a százötven ztendős évforduló alkalma - 1 Lavottára emlékezem. Nekem azonban Lavotta nos szivügyem. Az ő nevé-z fűződik egyik feledhe;len, kedves emlékem: bimzó újságírói karrieremnek ő botránya. így most nemik Lavottáról, hanem erről jotrányról is mesélek, LAVOTTA JÁNOS \ Révai Nagy Lexikon hetí sorban örökíti meg Lada életrajzát, az Uj Maar Lexikon már csupán izonhárom sorban emlékemeg róla. \ lexikoni száraz adatokí talán érdekesebbek szelyes emlékeim. Tállya yanis, ahol Lavotta megt, a szülőhelyem és igy sok mindent láttam és haltam a helyszínen, lavotta Pozsony megyében iletett. Korán jutott árvádra. Gonosz motoha került ázhoz, ezért mint ifjú mcgkött otthonról és katonáí állt. Apja kiszabadította Becsbe küldte, ahol zenei lulmányokat folytatott, r év múlva Pestre utazott, >1 szerzeményeivel meghőotta a közönséget. Az Első »gyár Szülészeti Társulat izgató ja lett. A társulat ■gbukott és Lavotta vánmtra kelt. Bebarangolta a fél világot ogész Magyarországot, ugtalan vére űzte, hajtot-Nagyszebenben heteket tött Kazinczy Ferencnél, ghosszabb ideig tartózkott Debrecenben, ahol baságot kötött .Csokonai .Vi: Mihállyal. Sok dalát meglésitette. Legnevezetesebb “Szerelemdal a csikóbőrös lacmoz” című vers. Pár rt idézek: rága kincsem, galambocstn, ikóbőrös kulacsocskám! ied halok, érted élek, áz leányért nem cseréllek." \ ... A “csikóbőrös kulacska” lett a veszte. Borivásra adta magát. A hires cigány, Bihari János a szesztestvére. Ittak, ittak ... és nem számolták: “hányadik már a pohár”? Száz szónak is meg sok száz pohárnak is egy a vége: vizkórságban otthontalan szomjúságban kijátszotta még Eöry Fülöp Gábor barátját is, akinél Tállyán menedéket ta-Dr. FABIAN SÁNDOR Iáit és aki vigyázott, hogy ne igyék. Az italos ember azonban leleményes. Hegedülni tanította a borbélyát, aki egy palack pálinkával honorálta. Miért kötött ki pozsonyi születése dacára a zempléni Tállyán, amikor már nem bírta a vándoréletet? Nincs magyarázat. Talán a világhírű tállyai bor nyomában erősebbnek bizonyult, mint Lavotta János. Ágyba kényszeritette. Földre tiporta. Az országút árkában 1820. augusztus 10-én holtan találták. Müveinek száma megközelíti a százat. A megbízhatóságára méltán büszke Révai Lexikon szerint “Lavotta első szerelme” cimü hallgató nóta is Lavotta János szerzeménye. Ez azonban téves, mert ez az ismert darab Kassovits József alkotása. A SZEMTANÚ Azzial kezdem, hogy Lavotta hires Stradivarius hegedűjét láttam a miskolci kir. ügyészség egykori elnökének, dr. Bulyovszíky Gusztáv özvegyének tállyai rezidenciájában. Kegyelettel- őrizte a nemes hangszert. . . . Lavotta Jánost a tállyai római katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. 3 831-ben egy szatmárnémeti műkedvelő társaság: ‘‘a magyar muzsika kedvelői” sir■diOmlbja fölé díszes, magas gránit emlékművet állítottak. Felirata: „Nemes Lavotta János hires magyar hangmüvész és nemzeti nóták szerzője porai felett. A hangmüvészi Mesterségnek megtiszteltetésére.” . . . Visszafelé pergetem a régi históriát: Több, mint hatvan esztendővel ezelőtt, negyedik gim| nazista koromban a nyári va| káció alatt riportokat küldtem be a Sátoraljaújhelyben megjelenő “Felsőmagyarországi HirLap”-nak. Miről írtam? Tállyai szenzációs eseményekről. Tudósítást közöltem többek között a veszedelmes árvízről, amely elúsztatta a szántóföldekről a keresztekbe rakott termést. Megírtam, hegy a szőlőkben felütötte a fejét a filoxera réme. Romantikus szavakkal búcsúztattam Halasy Ferit, aki amerikai párbajban a fekete golyót húzta. Hiába! Egyszerre ketten udvaroltak halálos komolysággal a báró Mailotték aranyszőke német nevelőnőjének. Cikkeim annyira tetszettek az újhelyi szerkesztőségnek, hogy újságírói igazolványt küldtek. Persze, nem sejtették, hogy a szerző gyerekember: piarista diák. Nem is lett volna baj, ha el nem csúszom azon a bizonyos narancshéjon. Mi történt? [ A vákáció unalmában meglátogattam a Lavotta sírját. Felháborodással láttam, hogy ! a sirhantot dudva lepte be ! Az emlékművet körülvevő l vasrácsot a rozsda marja. Nekem se kellett több. Vitrici^a mártott tollal dögedelmes förmedvényt írtam 1 olyan tüzes lelkesedéssel, ahogy egy tizennégyéves diák szivétől kitelik. Dübörgő cikkben nemzeti szégyennek minősítettem, báhálátlanságnak nyilvánitottccn, hogy a sirt ilyen csúfosan elhanyagolják. Sürgettem, hogy azonnal virággal ültessék be a sirhantot és vörös minium festékkel óvják meg a vasrácsot a pusztulástól. Azzal fejeztem be, hogy ha a szatmáriaknak nem volt mersze síremléket állítani a zempléni temetőben, akkor a tállyiaknak kutyákötelessé; gük a karbantartásról gondoskodni, Cikkem szószerint megjelent. . . . Pár nap múlva berontott a szüléink házába dr. Horváth Béla járásorvos. Kezében a “Felsőmagyarországi Hírlap”. Magasra lobogtatja a cikkemet. Drága Mamácskánk kis kertünkben a virágait öntözte. Dr. Horváth Béla köszönés nélkül ordítja: Ä halálos veszély pillanatában Nyolcéves fiam kíséretében, fegyverrel a kézben kóboroltam Taganrog környékén. A figyelmünket egy hatalmas szürke madár vonta magára, amely sebesen röpült a föld felszíne fölött, valamit üldözve. Amikor a madár közelebb került, megismertem, hogy egy pacsirtát üldöző kékvércse. Az üldözőjétől menekülve a pacsirta felénk közeledett, egyenesen a lábunkhoz repült, és odasimult a csizmám sarkához. A vércse a maga részéről ügyet sem vetett ránk« és ugyancsak odaszáguldott a lábamhoz, a pacsirta nyomában. A fegyverem töltetlen volt, ezért a puska tusával kezdtem elverni tőlünk a ragadozót. Azután patront vettem elő, és megtöltöttem a puskát. Ekkor a vérese azonnal felrepült. Sietve utána lőttem, de elhibáztam. A pacsirta látván, hogy üldözője szégyenteli menekülésbe kezd, felröppent, és sietve elrejtőzött a bokrokban. A halálos veszedelem pillanatában a pacsirta az embernél keresett menedéket, és helyesen tette. Louis B. Russell, Jr. 44 éves iskolatanár Indianapolisban levő otthonukban, amikor az ünnepn tortát vágták annak megünnepléseképpen, hogy harmadik éve ét egy 17 éves fiú átültetett szivével. Jelenleg ő a leghosszabb ideje élő müszivü ember. HUNGARIAN STYLE” cimü . regényeimet.* \ Istenem! Istenem! Ha ő f ezt megérhette volna: ő lett volna a legboldogabb édesanya széles e világon. MÉLA AKKORD Dr. Horváth Béla beadványt intézett nemcsak a . vármegyéhez, hanem a ‘‘Felsőmagyarországi Hirlap”-hocz és a piarista gimnáziumhoz is. Eredmény? Amikor vakáció után visszatértem a gimnáziumba, lehivatott a tanári szobába dr. Visegrády János, • az osztályfőnököm és visszakérte ■ az újságírói igazolványomat. i . A hányatott életű La[ votta János immár 150 éve pihen a tállyai csendes temetőiben. Nyugodjék továbbra is békében. Könyvem megrendelbe- i tő az én címemen: Dr. A. Fa- . bian 280 Riverside Drive New York, N.Y., 10025. Ára portóval együtt 6 dollár 95 cent. — Hol van Sanyi? Kiteke- j rém a nyakát! Miket firkál. össze-vissza az újságban! A vármegye engem tesz felelőssé a Lavotta sírjáért, mert én vagyok a temetek rendjének az ellenőre. Mit csinál- 1 jak most? Gyerekkel nem I párbajozhatok. I Szegény mamácska nyugj tuttfi nyugtatta az orvost, j Imig végre elviharzott. . ... Lecsúsztam a diófa te. tejéről, ahol végighallgattam . a riadt, dühös toporzékolást. . Anyám elé léptem és bünbá.1 nőn megcsókoltam áldott ke- j . zét. i — Sebaj! Sanyikám, (ő volt az egyetlen, aki ezen a ■ néven becézett még ősz, öreg j ■ ügyvéd koromban is) írsz te j ' még ennél a cikknél szebbet ^ iá, jobbat is . ... ■ Mamácskánk jó prófétának ■ bizonyult: tizenkilencéves ko: romiban jelent meg Tábort : Kornél előszavával az első * könyvem és egy new yorki ; könyvkiadó nem régen adta ki 294 oldalas “DIVORCE
