Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)
1970-08-27 / 35. szám
Thursday. August 27, 1970 FÜGGETLENSÉG 9c oldal 1 DÖMSÖDI KÉPESLAP: PETŐFI FÁJA ALATT... A dömsödi Duna-parton járok, emlékeket gyűjtve, Petőfi nyomait keresve. A parti füzesek között egy-egy csendesen üldögélő horgász hallgatózik, várja, mikor kap horogra a hal. Nem merem megszólítani őket, mert még lépteim zaja is zavar és pisszegve integetnek, hogy sétáljak tova. Így hát egyedül tájékozódom. Nemsokára meg is lelem, amit kerestem: Petőfi fáját. Roppant mocsári tölgy ez, Herkules-karját magasan az égnek emeli, törzse pedig óriássá kerekedett. Megilletődve nézem a hatalmas, évszázadok óta viharral, széllel, a Dunával dacoló tölgyfát, amely alatt egykor Petőfi verset irt. Talán egy séta, egy alkonyati merengés, a közeli csárda, amelyből, már csak az emlék maradt, ihlette meg a költőt, és vetette papírra e sorokat: “Piroslik már a fákon a levél, Süvölt köztük, süvölt az őszi szél, Homályos a nap, a mező deres: Pásztor, betyár meleg tanyát keres.” A szemlélődő, jószágot őrző pásztor, aki a réteken vigyázta a nyájat, fújta furulyáját, alkonyaikor a karámba bezárta az állatokat, hazaballagott vagy kunyhójában húzódott meg, hogy ne érje az őszi szél. Ez a kép fogant meg a költőben : “Meleg tanyát a pásztor csak talál, Vár ott reá kulacs bor, tele tál. Ha kifogy a kulacs bor, s tele tál, Lágy párnán felesége vele hál.” De vajon mi történt a vándorral, a betyárral, akinek itt vitt keresztül az útja? “Betyár embernek jó tanyája nincs, finden felöl csörög rá rabbiíincs. Száraz bokorban huzza meg magát, Atkozza a hüs őszi éjszakát.” A költő a vers alá ezt irta: Dömsöd, 1845. szeptember. Hogy valóban itt irta-e Petőfi Sándor a verset — Szalkszentmártonból jövet —, ez alatt a hüs lombot adó fa alatt vagy pedig bent a faluban, abban a házban, amelyben egy ideig a költő lakott, amikor Pestről hazalátogatott apjához, a dömsödi mészárosmesterhez, azt senki sem tudja. Mindenesetre a néphit szerint a vers itt, a fa alatt született, és a Petőfi-kultuszt oly csodálatosan ápoló dömsödiek emlékoszlopot emeltek a fa tövében. És mi lett a faluban azzal a házzal, amelyben Petőfi megszállt? Hosszú ideig csak az öreg Petroviesék lakóházát jelölték meg — tévesen — emléktáblával, hogy valaha erre is járt az ifjú költő. A falu lakói — az öregek hallomása alapján — azonban másképpen tudták a történetet: a falu közepén állt még egy rozzant, széltépte nádfedelü kis parasztház, amely abban az időben Kovács Jánosné tulajdona volt. Itt kapott szállást Petőfi, aki csak kosztra járt haza, szüleihez, akik 1846-ban, Szent György napja óta a kocsmát és a mészárszéket bérelték a faluban. Petőfi barátjával, Pálffy Alberttel lakott egy ideig Kovácsné egy-egy kis szobácskájábán, hogy a csendes magányban csak az alkotásnak élhessen. Ebben a házban irta a Száműztem magamat, a Salgó című verseket és Várady Antalhoz a költői levelet. Csodálatosan szép sorok születtek itt, ebben a fehér falu, nádfedeles kicsi parasztházban, amelyet néhány évvel ezelőtt a falu vezetői és lakói — társadalmi munkában — emlékmúzeummá alakítottak át. S Petőfi életművéről és dömsödi tar-MRS. CS. — Kedves Mrs. Homoki, legyen szives válaszolni a kérdésemre. Járhat-e egy férj futó kalandokra, ha azt mondja, hogy az nem számit, mert igazán csak a feleségét szereti. VÁLASZ. — Egyszer már valaki hasonlót kérdezett tőlem. Magának is csak azt válaszolhatom, amit neki. A férj járhat futó kalandokra, feltéve ha “szeretett” felesége olyan bolond, hogy eltűri. * * * MRS. J. T. — Én még Magyarországon jártam iskolába. Az iskolában nem tanították, de akkor hallottam arról, hogy volt egy magyar királynő, aki megcsalta a férjét és ezért a bíróság elitélte, a nevét már nem tudom. Jól emlékszem? VÁLASZ. — Többé-kevésbé jól emlékszik. A magyar történelem két ilyen házasságtörési esetről is tud. Bíróság azonban egyikben sem ítélkezett. Könyves Kálmán király első feleségének, Buzilla normán hercegnőnek a halála után az orosz Eufemia hercegnőt vette el. Mikor Eufemia gyermeket várt, Könyves Kálmán arra a megállapításra jutott, hogy a királyné nem tőle lett várandós. Visszaküldte a feleségét szülőhazájába Kievbe. Eufemia ott szülte meg a gyermekét, Boris herceget, a későbbi magyar trónkövetelőt, akit a király nem ismert el saját fiának. A másik eset szereplője Ciliéi Borbála. Zsigmond király első felesége, Nagy Lajos lánya, Mária meghalt. Zsigmond elvette Ciliéi Henrik, a nagyhatalmú főur lányát, Borbálát. A királynét tettenérték házasságtörésen. Egy Magyarországon vendégeskedő német lovaggal csalta meg a férjét. A törvény abban az időben halállal büntette a házasságtörő feleséget. Zsigmond azonban nem vitte bíróság elé a dolgot. Megelégedett azzal, hogy Nagyvárad mellé, egy bihari faluba száműzte a feleségét, sőt később visszahozta és visszahelyezte királynéi méltóságába. * * Hs B—I. — A férjem kétévi házasság után hirtelen meghalt és én nagyon szerencsétlennek éreztem magamat, hónapokig csak sírtam, tönkrementek az idegeim, legszívesebben öngyilkos lettem volna, csak a vallásos érzésem tartott viszsza. Nagy szerencsétlenségemben volt valaki, aki mellém állt és átsegitett a legnehezebb időn. A sógorom intézte a temetést, mert nekem nem volt erőm, minden nap eljött hozzám, vigasztalt, erőt öntött belém, pedig tudom, hogy őt is nagyon megviselte a csapás, mert a szüleik már nem élnek, a mi házasságunk előtt ők ketten együtt laktak és nagyon szerették egymást. A sógorom nőtlen, két évvel fiatalabb, mint a férjem volt, 25 éves, annyi mint én. Ilyen fiatalemberek nők után szoktak járni és szórakozni mennek, a sógorom azonban munka után midig hozzám jött, késő estig maradt, Weekendeken is velem volt, nem ment szórakozni, csak velem törődött, rábeszélt, hogy hagyjam abba az örökös sírást, ne bánkódjak annyit. Most is sokszor jön hozzám, mondja, hogy vigasztalódjak és már többször elvitt moziba is. Amikor vele vagyok, megnyugszom egy kicsit. Régen figyelem és már kezdem azt hinni, hogy az ő részéről ez sokkal több, más mint egyszerű rokoni érzés, én is nagyon kedvelem őt és nem tudom, mi lesz ebből, helyes-e az, nem tudom, hogy mit tegyek, mit gondoljak errőL VÁLASZ. — Levele elég részletes ahhoz, hogy kimondatlan kérdéseire is válaszoljak. Maga tisztességgel meggyászolta a férjét. Az élet megy tovább. 25 éves nőnek nem kell eltemetkeznie. Ha egyszer, most vagy később arra gondol, hogy nagyon egyedül van és férjhez akar menni, nyugodtan megteheti, lelkiismeretfurdalás nélkül. Abban sem lenne kifogásolni való, ha a sógorával kerülnének össze, mint házastársak. De van valami amit nagyon meg kell gondolnia. Tisztában van a saját érzelmeivel? Kereken kimondva: szereti a sógorát, mint férfit? A férfit látja benne? Ezekre a kérdésekre határozottan kell válaszolnia önmagának. Mert az is lehet, hogy csak a jószívűsége fogta meg és később talán rájön erre. Továbbá alaposan tisztába kell jönnie a sógoi-a érzéseivel, mert ezen a téren is kérdések vetődnek fel. Rokont vagy nőt lát magában a sógora? Nem értékeli maga tévesen a figyelmességét? Lehet, hogy ő csak a bátyja özvegyét tekinti magában, aki szomorúságában segítségre, vigaszra, lelki támogatásra szorul és az ő viselkedése csipán ebből az érzésből fakad. Nagyon vigyázzon, ne hamarkodjon el semmit, nehogy érzelmek zűrzavarába keveredjen és kölcsönös csalódás legyen a vége. * * * FOGYÓKÚRA. — Kedves Miss Homoki, szeretnék fogyni, mindennel próbálkoztam, de nem sikerült a fogyás, mert szeretek jól enni. Adjon tanácsot, hogy mit tegyek. VÁLASZ. — A fogyókúra orvosi kérdés. Levele utolsó mondata szójátékra csábit: csak orvos mondhatja meg, hogy mit tegyen illetve mit egyen. Menjen orvoshoz. Addig is hagyja abba az evést legalábbis két étkezés között. Nevessünk tózkodásáról állandó kiállítást rendeztek be az emlékházban. Pontosan 125 év telt el azóta, hogy a költő Dömsödön élt. A község alaposan megváltozott. Eltűntek a nádfeledes épületek, már csak a Petőíi-emlékház maradt meg eredeti formájában. Vannak-e látogatói az emlék-muzeumnak és Petőfi fájának? Kevesen. Pedig sokan nyaralnak itt, a Dunaparton kialakult üdülőtelepen, az uj csárdát is sokan látogatják. Egy-két irodalom-kedvelő azért akad közöttük, akik elzarándokolnak, hogy lássák az irodalmi emlékeket. S a vén fa is itt áll még, amely látta Petőfit. Igaz, hogy már kikezdte az idő, kérge horhadt, de ágai még zöldellnek, lombosodnak. S a viz is ugyanúgy zug, zugatja a szél, hullámzik, fodrozódik a parthoz, mint régen, amikor Petőfi erre járt. A múlt és a jelen ölelkezik itt, és ebből az ölelkezésből születik a jövő. Gáli Sándor Kérdi az orvos a betegtől: — Lát karikáikat? — Igen. — Érez, szúrásokat a hátában ? — Igen. — Gyakori fejfájás? — Igen. — Olykor hányinger? — Igen. — Mindez van nekem is. Mi a fenétől lehet? Van valami sejtelme róla? * * * 1 — Mire gondolt, amikor a szekrényben ott találta a legjobb barátját? — Hogy hová a fenébe akasztom be a kabátomat. HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA
