Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)
1970-08-06 / 32. szám
Thursday, August 6, 1970 FÜGGETLENSÉG 11. oldal “CSÍPŐS” TÖRTÉNET A BOLHA Már három éve jártax együtt. Ismerték egymást. Egymás lelkét, egymás gondolatait. Ami a testet illeti, annak megismerésében az idősebbek bölcsességére hagyatkoztak, akik úgy tartották, hogy az ember nem állat, tud türelmesen várni az esküvőig. Gizella és Máté pedig semmit sem szégyelt volna jobban, mintsem hogy valaha is állatnak tartsák őket, s vártak. Pedig még az eljegyzésen sem voltak túl. •Gizella huszonnyolc éves volt, Máté éppen hozzávaló, mert harminchét. Gizella apja időnkint viccelődött is azon, hogy még meggondolhatják magukat, hiszen nincsen ki a kötelező tiz éves korkülönbség, de mindnyájan tudták jól, hogy mennyire bátortalan volt ez a tréfa. Hiszen a lány szüleiben korántsem volt annyi türelem, mint a fiatalokban, inkább csak Máté megözvegyült anyjában — aki szerint öt éves együttsét alatt ismerhetik meg egymást a fiatalok. Mégsem rajta múlt, hogy nem sikerült a bűvös öt évet elérni, nem rajta állt, pedig Gizella szülei hányszor, de hányszor emlegették időhúzó vén satrafának, aki csak saját magára gondol, a fia boldogságára nem. Minden a véletlenen múlt, a véletlen pedig furcsa állat, kiszámíthatatlan és ravasz, annyira ravasz, hogy a történtek után már senki sem tudta eldönteni, mi volt a véletlen, s mi a szükségszerű. Mert az semmiképpen sem véletlen, hogy két héttel az eljegyzés előtt Gizella és Máté találkozott a parkban. — Szerdán délután fél hatkor. Szokásuk volt ez, tavasszal, nyáron, ősszel, a parkban,, télen pedig a presszóban, melynek ablakaiból a parkba látni. Az már véletlennek számítható, hogy megszokott padjuk foglalt volt, bár ez is megtörtént néha. Leültek hát egy másikra a közelben, kéz a kézben. Ültek szótlanul, s ahogy Máté szokta mondani, a lelkűk beszélgetett. S akkor megjelent a kutya. Szomorú simogatásra vágyódó kis korcs kutya szaglászott padjukig, s megnyalta Gizella lábát. A váratlan érintésre a‘lány fölneszeit a lelki beszélgetésből, s hirtelen azt hitte, valami más következik. Aztán meglátta a kutyát, azokat a szomorú k.utyaszemeket, kibontotta kezét Máté ujjainak ismert öleléséből és megsimogatta a kis fekete foltot a gubancsszőrü fehér fejecskén.-—Kedves kis állat—mondta, s nem tudta, hogy ebben a mondatban ott van a végzet. Feketén. A simogató szavakat ugyanis nemcsak a kutya vette magára, hanem egy éhes bolha is, amely kihasználta az alkalmat, hogy a gubancból a nagyobb biztonságot jelentő szoknya alá ugorjék. A bolhának szerencséje volt, mert előző gazdája tavaszias hangulatban váratlanul megfordult és űzőbe vett egy másik korcsot, s Gizella legnagyobb bánatára, meg is találta vele a közös nyelvet. Ugyan, minek nyúltál ahhoz a döghöz ? — robbant ki Máté, eltolva Gizella kezét — semmi kedvem valami bajt összeszedni. A lány a sohasem hallott, durva hangsúlyra felfigyelt, de újabb események gátolták meg abban, hogy válaszoljon is. A bolha ugyanis közben a j szoknya védelme alatt még | rejtettebb vidékekre merészkedett. Öreg, tapasztalt bol- I ha lévén,, sejtette már, hogy hol van a legnagyobb biztonságban a női testen, meglátogatta tehát a szemérem által neki is védelmet nyújtó, és Gizella esetében eddig Máténak fenntartott tartományokat. Aztán meg kifáradva a hosszú úttól — Gizellának szép, hosszú combjai voltak, j olyanok, amilyenek a férfiak többségét tűzbe hozzák — tehát fáradtan, de csöppet sem szomorúan hozzákezdett a bolha a vacsorához. Mindez a művelet pedig hallatlan nagy érzelmi hullámzásokat váltott ki a lányban. Először megmerevedett, aztán hirtelen felugrott, s megint leült. Ez már Máténak is sok volt, idegesen jegyezte meg, hogy Gizella úgy viselkedik, ! mint egy teenager, pedig mindketten jól tudják, hogy j már jóval túl van Gizella e koron. Gizella — aki közben újabb manőverekhez folyamodva igyekezett rendet teremteni szoknyája alatt, s ölébe tette táskáját, erre a váratlan szemrehányásra elvesztette az uralmát önmaga felett, és zokogva és sikitva támadt a férfira: szóval azt mondod, hogy vénlány vagyok, hát te meg, hát te meg . . . Máté kissé megijedt, de férfiúi méltóságából nem engedhetett, s ezért erélyes mozdulattal visszapenderitette a padra jövendőbelijét, kinek lelki szemei előtt egy közeli kis zöld házikó képe jellent meg, mert a bolha, ha kissé távolabb is a veszélyeztetett területtől, ismét folytatta vacsoráját. S ekkor Gizella megtalálta szótárában a megfelelő szót: Már verekedsz is, te öregedő szatir — vinnyogta —, vedd tudomásul, hogy utállak, utállak . . . S azzal felugrott az elképedt Máté mellől és zokogva, s valami kinzóan édes elszántsággal rohant arra, ahol a zöld házikó állt. Nem is találkoztak többet. Veress Miklós LONDONI LEVÉL: A FÖLDALATTI Nevessünk TEMPÓ Savanyu arccal szemléli a házaspár az építkezést. — Mester, ha ilyen tempóban dolgozik, sohasem lesz készen a nyaralónk. — Ha nem ilyen tempóban dolgozom, sohasem lesz készen az én nyaralóm.- NINCS BECSVÁGYA Ha nem volna ilyen gyakran részeg — mondja a hajó kapitánya egy öreg matróznak —, akkor már régen tiszt lehetne. Nem fontos, kapitány ur! — vigyorog bárgyún az öreg matróz. — Ha be vagyok rúgva, akkor úgyis kapitánynak érzem magam. MIÉRT ELÉGEDETLEN? Egy városka vezetője találkozik a főtéren az uj temetőőrrel és megkérdezi: Hogy van? — Hát baj éppen nincs. — Mivel nincs megelégedve? — Minden rendben van, de mégis más állás után nézek, ez a munka nem nekem való : reggeltől estig egyebet sem teszek, mint azt olvasom, hogy “Itt nyugszik”. Csak én dolgozom! HÁZTARTÁSI IDEÁK Adjunk pár csöpp sárga ételszinesitő folyadékot a makaróni, galuska, spagetti főző vizéhez. A készítmény szép sárgás színű lesz. A Piccadilly Circustól négy állomásnyira fekvő Gloucester Road-ig két shillingbe kerül a földalatti jegy. A London Tran sporttól az uj Victoria-vonal építéséhez — a legmélyebben, a felszíntől 20 méterre húzódik majd, London legkorszerűbb vasútja lesz — 20 millió font kell. De a London Tran sportnak nincsen ennyi pénze. Az idén mindössze 2 millió font tiszta nyereségre számit, ezért az építési költség 75 százalékát az állam adja — nagy viták után. KÍNCSŐRZŐ ALAGÚT Bármennyire is sokan utaznak a londoni földalattin, a bevétel nem fedezi a kiadásokat, a fejlesztés elkerülhetetlen. Naponta több, mint egy és háromnegyedmillió ember utazik a londoni földalattin, de hétfő—péntek között ez a szám meghaladja a 2 milliót. Háromféle földalattija van j Londonnak. Az első olyan alagutban fut, mint a buda! pesti, a Népköztársaság útja alatt. Tulajdonképpen a második változat az igazi föld! alatti. Itt már mély alagút j rendszerben járnak a szerelvények, s végül a harmadik | tipus: a külvárosi. A vonatok 'kijutnak a felszínre, s a szabadban épített pályán közlekednek, összekötve London I külvárosait a Cityvel. A londoni földalattinak 277 állomása van és — érdekes múltja. A második világháború alatt a földalatti állomásait óvóhelyeknek használták. Ezt a szerepüket már 1917-ben megkezdték, amikor a Zeppelinek támadták Londont. A legemlékezetesebb nap: 1940. szeptember 27. Ekkor 177 ezer ember keresett menedéket a földalatti állomásain. A Central Line vonalának öt mérföldnyi hosszúságú szakaszán földalatti repülőgépalkatrész gyárat rendeztek be. A Piccadilly Line aldwichi szakaszán a British Museum kincseit őrizték. LIFT A VÁROS ALÁ Befut a vonat. Egészen uj, ezt ezüst színe, sok-sok ajtaja, széles ablaksora jelzi. A régi vonatok pirosak, kisebb kocsikból állnak, kevesebb ajtóval. A Victoria Line most épülő szakaszára még több ajtós kocsikat terveznek. A most közlekedő vagonokban negyven ülő- és száz állóhely van. Az üléseket egymással szemben helyezték el, akárcsak a vasúti kocsikban, huzaluk plüss. Husz-huszonöt másodpercig tartózkodunk az ! állomásban, s mert a vezető és a forgalmista TV-kamerákkal közvetített képen egyetlen várakozó utast sem lát, hangosbeszélő figyelmeztet: indulunk! A vonatokat’ automaták vezérlik, robotemberek vezetik és az ezer utast magával röpítő szerelvényeket, ám az automatákra, a robotemberre, az utasok lélektani megnyutatása miatt felügyel “igazi” ember is. Csucsforgalmi időben másfél—kétpercenként követik egymást a vonatok; reggel öttől éjfél után egy óriág járnak. Az első mozgólépcsőt at földalattin 1911-ben szerelték fel. Ma 65 állomáson' mozgólépcső szállítja le és fel az utasokat. E'gy-egy lépcső óránkinti teljesítménye mindkét irányban kilencezer utas. Liftek is vannak a legmélyebb, a Hampstead-állomásnál. 181 láb mélységbe viszi utasait. Hetvenegy földalatti., állomásnak gépkocsi-parkolóhelye is van, több mint tizenegyezer autónak. MR. POEP TILTAKOZIK Amikor a Broadway-nál kiszállok a földalattiból, s->el-> haladok a Scotland Yard uj beton-üveg óriási épülete. előtt, hogy a csaknem vele szemben emelkedő — ám egészen szerény külsejű London; Transport központjába men-t jek, eszembe jut a nemrég elterjedt hir: megszüntetik London egyik nevezetességét,« a hires piros emeletes autó-, buszokat. Éppen ezért a London Transport sajtófőnökétől, Mr. Poeptől először azt kérdem, igaz-e a hir? — Szó sincs róla! Ellenkezőleg: a réginél jobbat, modernebbet készítünk, amelyen már nem lesz kalauz, csak. vezető, aki egyben ellenőrzi a megváltott jegyeket is. Az egész világ tiltakozott a buszkacsa felröppenésekor. Táviratok ezreit kapta a London Transport: ne vonják ki a kedvelt jármüveket, mert Londont el sem tudják képzelni nélkülük. A londoniak sem: rendesi munkanapokon ötmillió utas lép az utastérbe. Este tizenegykor a Piccadilly Circus-ön még egyetlen kocsival sem akar csökkenni a megszokott csúcsforgalom. Mintha délelőtt vagy délutáni lenne, a Piccadilly flaszterján nincs nyugvás, az estét csak az óriás világitó-villódzó reklámok jelzik. A szüntelnül ömlő autótengerben az; emeletes buszok csillogó utcai cirkálókként közlekednek. Békés Attila
