Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)

1970-07-30 / 31. szám

14. oldal FÜGGETLENSÉG Thursday, July 30, 1970 Ihíres bűnügyek! ———————1————— ÍGY FRANCIA FILMSZTÁR POMPIDOU ELNÖK 1* VÉDELMÉT KÉRI EGY GYILKOSSÁG! ÜGYIÉN Stefan Mankovic kétségte­lenül tehetséges és skoldalu -ember volt: számos képessé­ge közül a legfigyelemremél­­tőbbak a következők voltak: prostituáltak közvetítése fér­fiak számára (a rendőrségi nyilvántartásokban ez a fog­lalkozási ág “kerítés” elne­vezés alatt szerepel), pornog­ráf fényképészet, zsarolás ... ezenkívül Stefan Markovié kitünően tudott bánni a fegyverrel. Ez utóbbi képes­sége tette alkalmassá arra, hogy Alain Delon, az ismert francia filmsztár testőréül .szerződtesse. Monsieur Delon, aki fiatal és rendkívül vonzó, úgyneve­zett “férfias férfi,” körülbe­lül olyan mértékű bálványa a nőknek, mint amilyen bál­vány Gary Cooper, Frank Si­natra, Maurice Chevalier és Charles Boyer, fiatalkoruk­ban — együttesen voltak. Stefan Markovié két évvel -ezelőtt meghalt: meggyilkol­ták. A gyilkosság mindmáig megoldatlan. A francia rend­őrség azonban változatlanul nyomoz az ügyben. A rendőr­ség úgy véli, hogy Stefan Markovié egykori főnöke, Alain Delan, valamivel töb­bet tud a gyilkosságról, mint azt állítja: Monsieur Delan ugyanis azt állítja, hogy — semmit sem tud. S ez az oka annak, hogy Alain Delan nemrégiben egyenesen Georges Pompidou francia elnökhöz fordult vé­delemért. Monsieur Delan az ügyben nyílt levelet intézett Mónsieur Pompidouhoz, me­lyet a “France-Soir” nevű, párisi estilap teljes egészében közölt. A levélben a filmsztár a következőket állitja: a fran­cia rendőrség még ma is va­lósággal üldözi a Markovic­­gyilkosság miatt, gyakran ki­hallgatják, igyekeznek “tőr­be csalni”, nemrégiben pedig egy párisi detektiv-felügyelo szemébe vágta: — Egy napon megtudjak az igazságot és akkor meg­büntetjük magát, Delon! Pompidou elnök irodája csupán ezt a nyilatkozatot adta ki a nyílt levéllel kap­csolatban : —Az elnök nem foglalko­zik gyilkossági ügyek kinyo­­mozásával és nem foglalkozik esetleges gyanúsítottak vé­delmével sem. S ezekután, vegyük szem­ügyre röviden, hogy mi tör­tént voltaképpen a mindmá­ig homályos és titokzatos Markovic-ügyben: Markovié, amellett, hogy Alain Delon személyi testőre volt, mellékjövedelemként ke­rítéssel is foglalkozott. Markovié részint prostitu­áltakat szállított pénzért, — másrészt pedig, úgynevezett “társaságbeli, unatkozó uri­­auszonyokat”, akik unalmu­kat egy-egy szerelmi légyot­tal akarták édesíteni. A szerelmi légyottokról Markovié — nagyobbrészt nyilvánvalóan, titokban — fényképeket készített. — A fényképekkel azután zsarol­ta az illetőket — a zsarolás annál eredményesebb volt, mivel Markovié “ügyfelei” között szép számmal akadtak ismert francia politikusok, pénzemberek és jó társaság­beli hölgyek. A Markovic-féle fényképek jelenleg a francia rendőrség birtokában vannak. A fény­képekről —- állítólag — kide­rült, hogy Franciaország is­mert politikusai közül sokan homoszexuálisok. Markovié ugyanis, ilyesféle kerítéssel is foglalkozott. A párisi rendőrség bizal­mas informátora két különle­ges fényképről számol be:1 Az egyik fénykép olyan je­lenetet ábrázol, amikor 3 is­mert francia politikusnak egy gyümölcsöstálon éppen há­rom, 12—13 év körüli kis­lányt “szolgálnak fel” anya­szült meztelenül. A másik fénykép. Franciaország há­rom tekintélyes és ismert bankára szexuális kapcsolat­ra készül — három izmos, fia­tal férfivel. Stefan Markovié fényké­pei köztudomásúak voltak Franciaországban, legalábbis azok között, akikre a fényké­pek vonatkoztak. Markovié, körülbelül két évvel ezelőtt, nyomtalanul él­tünk. Két hónappal később, az egyik párisi szeméttele­pen megtalálták hulláját. Az oszlásnak indult hulla egy bördarabba volt gyömöszöl­ve. Az ujjlenyomatok kétség­telenné tették, hogy a hullát valamikor Stefan Markovié­nak hívták. A rendőrorvosi vizsgálat megállapította: — Markovicot egy üvegtárggyal — alighanem egy üvegpa-. lackkal fej beverték, halálát azonban nem ez okozta. Ste­fan Markovié halálát az okoz­ta, hogy egy 38 - as kaliberű pisztolyból származó golyó­val tarkón lőtték. Markovié halálhíre rendkí­vül csekély sajnálkozást kel­tett a francia politikusok, a francia pénzemberek és a társaságbeli urias3zonyok kö­zött, különös tekintettel a róluk készült pornográf fény­képekre. I A politikusok, a pénzembe­rek és társaságbeli uriaaz­­szonyok fellélegzése azonban nem tartott sokáig. Rövide­sen rendőrségi jelentés kö­zölte: a Markovié által készí­tett, körülbelül 200 pornog­ráf fénykép a rendőrség bir­tokába került és a rendőrség “folytatja a nyomozást az ügyben.” A lehetőség tehát ma na­gyobb, mint valaha Í3, hogy a különleges fényképek va- i lamilyen módon nyilvánosság­ra kerülnek. A rendőrség igyekszik Markovié minden­fajta kapcsolatát felkutatni, hogy a rejtélyes gyilkossá­got megoldja. “Aki Kér — az kap.” Legalábbis ezt mondhatja el a 10 éves Mi­chael Sweet, aki Columbus, Ohioban megkérte James A. Rhodes kormányzót, hogy legkö­zelebbi külföldi útjáról hozzon neki néhány kanna külföldi édes­italt, a kanna kollekciója részé­re. Az ittlátható kannákat Rhodes kormányzó. hozta, neki. Kiirt íny Miklós: KRÓNIKA Már régóta figyelem ezt a dolgot Vietnammal. Gondo­lom, mások is figyelik, ami érthető, hiszen mi fizetünk ér­te, fizetjük ér­te a költsége­ket, a fiatal amerikaiak pe­dig életükkel fizetnek érte. Nem tudom, ész revették-e Xűxihj Mikló* már, hogy a vietnami hábo­rút egyidő óta indokinai há­borúnak nevezik? Őszintén szólva, szeretném tudni, hogy miért? Már maga az elneve­zés is a háború kiszélesítését jelenti. Vagy pedig ... le­hetséges, hogy az emberek már annyira beleuntak a vi­etnami háborúba, hogy az il­letékesek úgy vélik, megfe­lelőbb, ha uj nevet adnak a háborúnak ? Ezenfelül: őszintén csodál­kozom azon, hogy még min­dig létezik északvietnami hadsereg. A hivatalos jelen­tésekből kiderül, hogy lőni óta minden héten többezer északvietnami katona elesik. Ha ez igy van — az észak­­vietnami hadseregnek na­gyobbnak kellett lennie, ere­detileg, mint az amerikai had­sereg. Lehetséges ez ? Mindezek után még egyetlen kérdés merül fel bennem: miért nem közli az adminisztráció az igazat az amerikai polgárok­kal ? Időokint megalázónak érzem azt, hogy egy.háború­val kapcsolatban, amely sok­­ezer amerikai életbe, került — tündérmeséket kell olvas­nunk. Egyesek nem tartják lehe­tetlennek, hogy Markovicot valamelyik megzsarolt “ügy­fele” gyilikoltatta meg. Ezen a vonalon rendkívül jelentő­sek tehát a Markovic-féle fényképgyüjtemény darabjai. Markovié évekkel a történ­tek előtt Jugoszláviából, ván­dorolt Franciaországba. — Amint kiderült,, nem sokkal titokzatos eltűnése előtt, egy lezárt borítékot adott át egy barátjának azzal az utasítás­sal, hogy ha hirtelen eltűn­ne, a levelet .juttassa el Tri­esztben élő bátyjának, Alex­andernek. Markovié holttestének meg­kerülése után a barát valóban elküldötte a levelet Trieszt­be, Alexander Markoviénak. Alexander viszont fotókópiát készíttetett a levélről és azt eljuttatta a francia rendőr­ségnek. A levél szövege a követke­ző: •— Kedves Alexander: Most, ezekben a napokban, komoly, nagy vállalkozásba kezdek. Ha sikerül, nincs baj, akkor felkerültem a csúcsra. Ha nem sikerül — beledöglöm. Ha agyonlőnek és holtteste­met megtalálják, kérlek ér­deklődj Alain Delannái és fe­leségénél, valamint Francia­­ország legnagyobb gangsteré­­nél, Francois Marcantmál — ők tudni fogják, hogy mi tör­tént velem.—Üdvözlettel: Ste­fan. A rendőrség a levél fotó­kópiájának birtokában meg­idézte és kihallgatta Alain Delont, Deíon méltatlankod­­j va mondta: j —Stefan Markovié mindig 1 is nagyszájú kérkedő volt. I Fogalmam sincs halála körül- i méniyairöl. Levelében egysze­­! rüep. hazudott é$ kérkedett. Egyidőben elterjedt a hi­re annak, hogy Stefan Mar­kovié Nathalienek, Deíon fe­leségének a szeretője volt én Deion talán féltékenységből ölette meg Markovicot, De­lon tagadja ezt, Nathalie pe­dig igy felelt a rendőrtisztek: érdeklődésére: — Sohasem voltam Marko­vié szeretője. Micsoda 1 ötlet, én és egy ilyen alvilági alak, mint Markovié! A rendőrség ezután kihall­gatta Francois Mareantpnit is, aki állítólag a Mafia nevű bünszindikátus franciaorszá­gi csoportjának legfőbb ve­zetője. Marcantoni a követ­kezővel érveit a kihallgatá­son: — Higyjék el nekem, ha én gyilkoltam, vagy gyilkolhat­tam volna meg Stefan Marko­vicot, sohasem találják-meg a hulláját. Tény az, hogy Marcanto­­ni ellen sincs semmi bizonyí­ték. Stefan Markovié meg­gyilkolásának ügye ma ia rejtélyes és homályos. A francia rendőrség azon­ban nem adta fel a reményt és változatlanul nyomoz az ügyben. A nyomozást vezető felügyelő reméli, hogy Delon és Nathalie, valamint Mar­cantoni elleni vizsgálattal, va­lamint a Markovié féle fény­kép-gyűjtemény segítségével végülis megoldja a titkot. Jelenleg viszont Francia­­ország “társadalmi krémjé­nek” nagyobb aggodalma: —Mi történik, ha egyszer mégis, valamiképpen, nyilvá­nosságra kerülnek a róluk készült “pajkos” fényképek? A rendőrség semmiféle olyan ígéretet nem hajlandó tenni, hogy a fényképeket ké­sőbb sem hozza nyilvánosság­ra. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom