Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)

1970-07-23 / 30. szám

' 14. oldal FÜGGETLENSÉG Thwrsöay* Jaíy 23, 1970 MÉGY FIATAL NŐT ÖLT MEG A KÉJGYILK0S AKI CSÓKJUK HELYETT HALÁLUKAT AKARTA (Folytatás az előző hétről) Az 19&9-es év május hó­napjának tizedik napján azonban váratlanul uj fordu­latot vett a nyomozás: egy George Montgomery nevű fér­fi és kisfia horgászni ment a Long Tom folyóra. Montgo­mery és kisfia a Bundy híd­ról vetették ki horgukat, mintegy 13 mérföldnyi távol­ságban Corvallistól. Nemsokára egy különös -formájú tárgyat láttak a viz­­ban úszni. Annyi bizonyos­nak tűnt, hogy ez a tárgy nem hal. A különös tár­gyat jobban szemügyre vet­ték és kiderült, hogy a viz hullámai egy hiányosan öltö­zött nő hulláját himbálják. Montgomery kihívta a rend­őrséget és a nő személyazo­nosságát rövidesen megálla­pították : a hullát valamikor Karén Sprinkernek hívták. A hulla nyaka köré kötél volt hurkolva, a hulla dere­kára a gyilkos egy 60 font súlyú, vasból készült autó­alkatrészt kötött. A hullát a súly nem volt képes a viz alatt tartani, miután, az osz­lás alkalmával, gázok formá­lódtak a testben. Nem sokkal később ugyan­csak a Long Tom folyóban, rábukkantak egy másik női hullára is: ez volt Linda Sa­­lee holtteste. Linda nyaka köré ugyanúgy kötél volt hurkolva, dereka köré szintén egy vasból készült autó-al­katrészt erősített a gyilkos. A gyilkos mindkét nőt meg­fojtotta. Mindkét hulla hiá­nyosan volt felöltözve és a dolog különleges érdekessége ■az volt: a hullákon levő ruha­darabok elhelyezése és viselé­si módja helytelen volt, nők ilyen módon nem vesznek ma­gukra ruhát. Az öltözködés gyakorlatlan kézre vallott. A rendőrség úgy véleke­dett: a gyilkos először nyil­vánvalóan levetkőztette áldo­zatait, azután felöltöztette őket. A gyilkos kétségtelenül férfi volt. aki nem tudta a nőkre a ruhákat megfelelő módon ráadni. A rendőrségen átvizsgálták a hullákra erősített autóal­katrészeket és Robert Pen­­nick érdekes felfedezésre ju­tott : az autó-alkatrészek mindegyike dróttal volt a hullák testére erősítve, a dró­tok hurkolási módja viszont kétségtelenül szakemberre mutatott. Pennick hadnagy vélemé­nye, ezekután az volt: a gyil­kos minden valószínűség sze­rint villanyszerelő, vagy elek­­tro-müszerész lehetett, mert csak ezeknek a foglalkozási ágaknak a művelői ismerik a drót ilyenfajta, szakszerű hurkolásának a módját. Semmiesetre sem lehetett azonban a környék összes villanyszerelőjét és elektro­műszerészét felkutatni, ezért hát a rendőrség azokat kutat­ta fel, akiket előzőleg már szexuális bűncselekményért elitéltek, vagy ilyen jellegű bűncselekménnyel gyanúsí­tottak. Ez a kísérlet azonban eredménytelen volt: hoszabb­­rövidebb idő alatt, mindegyi­kük kifogástalan alibit tudott igazolni. Egy nyom azonban, végül, mégis akadt: áprilisban egy férfi megszólított egy 15 éves iskoláslányt Salemben New Yorkban érkezése alkalmával boldogan, nagy ovációval ün­nepük honfitársai a puerto ricoi 20 éves Marisol Malaret Contre­­rast, akit Miami Beachen “Miss Universe”-nek választottak. és pisztollyal a kezében ar­ra kényszeritette, hogy kö­vesse. Miközben a férfi autó­ja felé tartottak (a lány sze­rint az autó zöldszinü volt), az iskoláslány megpillantot­ta egy ismerősét, egy idős asszonyt az utcán, felsikol­­tott és hozzá rohant. A férfi pillanatnyi habozás után elrohant a másik irány­ba. A férfi személyleirása ez volt: Körülbelül 6 láb ma­gas, mintegy 200 font súlyú, világosszinü, rövid hajjal, a férfi napszemüveget viselt. Nem sokkal ezután az Ore­gon State University egyik diáklánya telefonhivást ka­pott egy ismeretlen férfitől. A férfi azt mondta: most ér­kezett vissza Vietnamból és női társaságra vágyik. A diáklány nem lepődött meg. A dormitóriumban lakó lányok gyakran kaptak tele­fonhivást ismeretlen férfiak­tól. A lány végülis beleegye­zett, hogy találkozik a férfi­vel. Elmentek együtt vacsoráz­ni és a férfi, különös módon, több Ízben említette a Long Tom folyóból kifogott két női hullát. Amikor a férfi visz­­szakisérte a lányt a dormitó­­riumba, újabb találkát kért tőle és a lány igent mondött. Közvetlenül ezután azonban a lány felhívta telefonon a rendőrséget és mindenről be­számolt a különös férfit ille­tően. A detektívek utasítot­ták: menjen el a megbeszélt találkára, ők is ott lesznek. A találkán a detektívek letartóztatták a férfit, aki 30 éves volt, 6 láb magas, vilá­gos hajú, jóindulatú, szinte együgyű mosolygásu, testsú­lya 200 font, foglalkozása pedig elektroműszerész volt. Neve: Jerome Henry Brudos. Brudos nős volt, két gyer­mek apja. A rendőrségi ki­hallgatás során, engedelme­sen vallott és mind a négy nő meggyilkolását bevallotta. A detektívek később Jan Whitney hulláját is megtalál­ták a Long Tom folyóban, Miss Slawsonét azonban nem, annak ellenére, hogy Brudos azt állította, hogy az ő hul­láját is a folyóba dobta. A detektívek Brudos ga­rázsában számos, különleges fényképet találtak. Az egyik 1 fénykép Karen Sprinker mez-Nem értem, hogy mi baj van a fiatalokkal, illetőleg, pontosabb kifejezéssel élve, rém értem a elnő 11 e k e t, '.kik szerint >aj van a fia­talokkal. A felnőttek azt állítják, hogy a mai fi­atalok tiszte- Küxíhy etlenek, rom­boló hajlamúak és szembe­­szállnak a fennálló társadal­mi renddel. Mindez teljesen igaz. Dehát, mindebben ki a hi­bás? Mi, felnőttek, voltunk azok, akik évtizedek óta szajkóztuk a fiataloknak, hogy ők “a jövő reménysé­ge”, “érettük van minden” és “a fiatalok a mi életünk célja.” Addig- szajkóztuk mindezt az ostobaságot, amig a fiatalok elhitték. Teljes joggal hitték el, hiszen a felnőttek mindent elkövettek annak érdekében, hogy ezt elhitessék a fiata­lokkal. Évtizedek óta tüntetünk ki sokgyermekes anyákat, azt a meggyőződést keltve, hogy jó és erkölcsös dolog a sok gyerek. Most . rádöbbentünk arra, hogy a sok gyerek ka­tasztrofális. S hogy a fiata­lok szembeszállnak a társa­dalmi renddel? Nézzünk kö­rül és feleljünk őszintén; jó és kívánatos az a társadalmi rendszer, amelyet mi, felnőt­tek, teremtettünk? télén hulláját ábrázolta. A hulla tüsarku cipőben egy csi­gára volt felakasztva. A má­sik három lány hulláját is le­fényképezte Brudos, mind­egyik hulla ugyancsak csigá­ra akasztva függött, arcukat azonban egy fekete csuklyá­val eltakarta a gyilkos. A fényképezés alkalmával mindegyik hulla alá tükröt tett Brudos, a tükörben lát­ható volt ő maga is és a fény­képezőgép. Brudos készségesen beszá­molt mind a négy gyilkosság elkövetéséről és körülményei­ről. A pszichiátereknek el­mondotta, hogy imád tüsarku női cipőben járni, imád női ruhákba öltözködni és imád meztelen női hullákat öltöz­tetni és vetkőztetni. Mindennek ellenére, az or­vosi vizsgálat megállapítot­ta, hogy Jerome Henry Bru­dos nem homoszexuális. A kérdés azonban ez volt: mi­ért nem követett el erőszakot egyetlen áldozatán sem? Bru­dos tagadta, hogy bármelyi­kükön is erőszakot követett volna el és a rendőrségi vizs­­! gálát (amennyire a vizsgá­­. lat az oszlásnak indult hul­­’ Iák esetében megbízható le­hetett) azt látszott bizonyíta­ni, hogy Brudos igazat mond. Nemsokára azonban ez a titok is megoldódott: kide­j í’ült, hogy J erome Henry Brudos már évek óta impo­­^ tens és a szexuális kielégü­­; lés csak ilyen módon volt le­­: hetséges számára: meg kel­­| lett gyilkolnia a nőket, öltöz­tetnie és vetkeztetnie kellett a hullákat, majd le kellett a hullákat fényképeznie. — Mindez igazi kielégülést jelentett számomra — mon­dotta Brudos a - pszichiáte­reknek. Jerome Henry Brudost bű­nösnek találták előre meg­fontolt szándékkal elkövetett emberölésben (a negyedik nő hulláját mindeddig nem találták meg, tehát a gyilkos­ságot nem lehet bizonyítani) és három, egymásutánkövető életfogytiglani fegyházbünte­tésre ítélték, mivel Oregon államban nincs halálbüntetés. Legalább 30 évnek kell eltel­nie, amig Jerome Henry Bru­dos kérheti feltételes szabad­lábra helyezését. Mielőtt Brudos tárgyalásá­ra sor került, ő maga ezt kérdezte az egyik pszichiá­tertől : — Gondolja, hogy bizton­ságos dolog lenne engem sza­badon engedni? Gondolja, hogy ha holnap szabad len­nék, ha érezném ugyanezt a sürgető szükséget arra, hogy nőket meggyilkoljak és az­után vetkőztessem és öltöz­tessem a hullákat? A pszichiáter nem tudott a kérdésre felelni, a tárgyalás után azonban a következőket mondotta az újságíróknak: — Szinte hihetetlen, hogy Brudos képes volt ezeknek a szörnyű bűncselekményeknek az elkövetésére. Rendkívül megnyerő ember, nagy hu­morérzéke van és olyan sze­lídnek tűnik, akár egy bá­rány. Vájjon, ha ma szabad volna, elkövetné-e ugyaneze­ket a bűncselekményeket? Nem tudom ... Valószínű­leg. Mához harminc év azon­ban változást hozhat . . . ta­lán. A pszichiátert meginterv­­juoló újságíró felteszi cikke befejezésekor a kérdést? —Van-e biztosíték arra, hogy Jerome Henry Brudos más ember lesz 30 esztendő múlva?. Helyes lenne-e Jero­me Henry Brudost 30 év múl­va feltételesen szabadlábra helyezni? (Vége) j! Küríhy Miklós: KRÓMKA l'l____________ 1 híres bűnügyek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom