Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)

1970-07-16 / 29. szám

6, oldal FÜGGETLENSÉG Thursday, July 16, Í97Ö NYÁRI NAP A FERTŐN ... Irta: KLAMÁR GYULA Kl&ir.ái Gyula Már* reggel hét órakor meleg van. A fűszálakon még csillog a harmat, de a viz ipár remeg és a magasban a levegő is vibrál, je­léül annak, hogy nagy hőség ön­ti el a tavat és a partot. A Fertőn az ilyesminek örül az ember. A part már nyolc órakor te­le van. Főként a gyerek sok, ami azzal magyarázható, hogy a Fertő még a Balatonnál is se­kélyebb, a viz ennélfogva gyor­san átmelegszik: éppen a leg­jobb az egész nap lubickolni sze­rető gyerekseregnek. Ez itt Podesdorf; és a község strandja. Még péhány évvel ezelőtt lóusztató volt, ma modern épületek emelkednek az árnyas fák alatt és az épü­letekben üzletek, vendéglők, eszpresszók, gast­­hausok. Akárcsak valamelyik kisebb olasz fürdő­helyen, de persze, sokkal olcsóbb minden. Kilenc­ig érkeznek az autók a környékbeli házakból, ven­dégfogadókból. Németek szeretnek ide járni Stuttgartból, Düsseldorfból, Kölnből. Nagy a vonzereje a tónak is, a tájnak is. Itt már kezdődik a természetvédelmi terület, hogy aztán még lejjebb, Ilmitz körül teljesedjék k;i. De csak az emberek számára kötelező a terü­let tiszteletben tartása, már a madarak nem res­pektálják. A strandhoz, közeli parányi szigeten A közelmúltban kiderült, hogy az ázsiai orszá­gok véleménye: Amerikának mindenképpen Ázsi­ában kell maradnia. Ez a követelés mindenkép­pen ellentétben áll az úgynevezett Nixon-doktri­­nával, amelynek értelmében az ázsiaiknak ma­guknak kell gondoskodniuk Ázsia védelméről, ezenkívül pedig nehéz helyzetbe hozza a Nixon adminisztrációt, mivel az amerikai közvélemény tjgyre határozottabban követeli az Indokinából Való kivonulást. * * * V A mexicoi elnökválasztásokon nem keltett meg­lepetést Luis Echeverria Alvarez győzelme. A kormány zó-párt elnök jelöltjét 34 év óta nem le­het legyőzni. Echeverria kijelentette: Semmi sem ipg változni Mexicoban. Ez tehát annyit jelent: ámbár Mexicoban távolról sem lehet nyugati de­mokrácia, a helyzet még mindig sóikkal jobb, mint a latinamerikai országok többségében. * * * Dr. Patrick J. Hillery, az ír Köztársaság kül­ügyminiszterének nemrégiben Belfastban (Észak­­irország) tett látogatása kedvezőtlen visszhangot váltott ki Észak-lrországban és Angliában egy­aránt. Sir Alac Dougles-Home, angol külügymi­niszter, “súlyos diplomáciai udvariatlanságnak” minősítette a látogatást. Dr. Hillery viszont ki­jelentette: Írország egy és oszthatatlan és neki j-pgában áll bárhová ellátogatnia Írország terüle­ten. Ezzel tehát ismét felmerült a lappangó, alap­vető probléma: Egy, vagy két Írország? * * * Alighanem kevesen gyűlölik a nőket annyira, mint egy Shrí Yogiji Dewan nevű, 80 éves indiai hindu vallási vezető, aki a közelmúltban, amikor Londonból Bombayba utazott repülőgépen, az egész elsőosztályt kibérelte, nehogy véletlenül nő is legyen az utasok között. Dewan egyik titkára kijelentette az újságírók előtt: Dewan csak mész­övről nézhet nőkre — ha. közelről nézi őket, a lát­vány megzavarná vallásos elmélkedését. madarak költenek, ezrével. Nem látni őket, csak édes, csipogó hangjuk koncertjét hallani: most beszélik meg a napi teendőt és talán már egy-két csivitelést az őszi utazásról is ejtenek. Gumicsónakok közelitik meg nesztelenül a szi­getet. Az élelmes és technikailag jól felszerelt németek előszedik a “magnót” és felveszik az édes madárhangokat, bizonyára felér a legjobb Caterina Valente lemezekkel is. Szemköztről a Lajta-hegység vonala látszik. Ott volt valaha a magyar határ, vagy valamivel följebb, most azonban balra kell tekinteni, mert ott van Magyarország, a Fertő csücskében — ki­sebbik csücskében — és annak sarkában pedig Sopron, a “hűséges város” . . . A másik vonzerő a táj. Dél felé a hőség elviselhetetlen lenne, ha nem volna itt ez a felséges viz és a fák árnyéka. Az ember ilyenkor már megrendelheti az ebéd­jét is. Mi van ma ebédre? Minden; de a pincér a következőt ajánlja: ma­gyar gulyásleves, sült csirke, uborkasaláta tejfe­lesen, ananász eper habbal és fekete. Innivaló is akad, az is burgenlandi termés: muskotály bor güssingi, azaz németujvári ásványvízzel. Persze mást is lehet inni; a barátom marhahúst kér és hozzá friss kelkáposztát, eper helyett pedig gyü­mölcstortát. És szőke sört, jéghidegen. A németek a szomszéd asztaloknál úgy esznek, mintha sohse ettek volna. Az ő márkájukkal gye­rekjáték kifizetni az ebédet. Nem is isznak mást, csak palackozott bort. A terasz az ebédlőkkel békebeli képet nyújt. Gyerekkoromban láttam utoljára ilyen - elégedet­ten falatozó társaságot a kolozsvári “Csizmadia­­szin” kertjében, vagy Sátoraljaújhelyen, nagya­pámnál a “Tulipánkert”-ben. Az a világ most és itt bukkan elém, a Hanságban, karnyújtásnyira volt hazámtól. A harmadik-negyedik muskotálytól élesebb lesz a kép és fájóbb is. Szerencsére a parton megszó­lal egy hajókürt; hangja bődületesen erős, elhal­­lik a szigetek közé, el talán a szemközti partig is Rusztra, Meggyesre és jelzi nekik is, ha nem tudnák: vihar közeledik. Ezen a nagy buzgóságon csak az nevet, aki nem ismeri a méteres mélységű Fertő veszélyeit, alat­tomosságát. A múlt héten fulladt bele a sekély vízbe egy bécsi diák, azelőtt pedig egy német. A vihar hirtelen két-három méterre korbácsolja fel a vizet; senki se tudja, hogyan csinálja, hogyan veszi nagyhirtelen a rengeteg víztömeget. Ebben aztán el lehet tűnni örökre . . . A tó gyorsan kiürül, de csak néhány percre. Aztán mindenki vissza igyekszik a vízbe, mert a nap már ki is sütött. De aki közben felöltözött, az inkább kalando­zásra indul a Fertő partján, a pusztán. Szőlők, szikes steppé'k váltogatják egymást. A tenyérnyi tavakban gémek álldogálnak. így tart ez Andau­­ig, a régi Mosontarcsáig, egészen addig a bádog­tábláig, amely ékes német nyelven figyelmezteti az utast, hogy elérkezett az osztrák államterület végső határáig. Eddig, és ne tovább. Barátom faluja a túlsó oldalon fekszik, talán 10- 15 kilométerre innen. Mégis messzibb, mint állandó lakhelye, New York . . . Alig állunk néhány percig megilletődve, máris hallatszik a dzsippek hangja: odaát a kis Volks­wagen megjelenésére mozgásba jött az egész ha­tárőrség. Az andaui emlékmű a földek szélén úgy áll már­ványcsillogással, mint az egykori faluvégi Krisz­tus-kereszt ... ^ Már eljött az est, i a Hudson felett lámpák lengenek Lenge lelkek * fénye száll, ej nem éri '3fi lel kémét !$■. a halál. g Szivemre szelíd y M szárnyas istenek *«( álmot lehelnek. . *i»r 1 j-ajíuh i A csillagok az égről rezge lánggal ■felém integetnek. . Ä . jjgj Madár-szárnyakon .?/; az éj mélyére -#-j szállók. , Tiszta tóban, kék szemedben ^gj fényes gyöngyöt | találok. _____;__:___ JÉBÍ ÉDES ANYANYELVŰNK.. . i RÉ M HÍR Nemrégiben a televízió riportere felkereste egy rákkutató intézetünket és az intézet vezető fő­orvosával folytatott beszélgetést. A beszélgetés hangja a témához illően egészen komoly és todo­­mányos volt. Éppen ezért meghökkentően stilus­­törőnek és zavarónak éreztem a riporternek a be­szélgetés során elejtett következő mondatát: “Mostanában többször fölbukkan az a rémhír, hogy megtalálták a rákos betegségek ellenszerét.” A “rémhír” szó jelentése ugyanis: valótlan, ki­talált, vagy valamely kisebb jelentőségű tényt ijesztővé nagyitó és rendszerint ellenséges céllal terjesztett, a köz nyugalmát zavaró, rémületet keltő, az ország gazdasági vagy politikai érdekeit veszélyeztető hir, híresztelés’. A szó jelentéséből ezúttal csak a valótlan jegy érvényes, a többi nem. Tréfás beszédben számta­lanszor előfordul, hogy szavakat fordított érte­lemben használjuk. Ha pl. egy család több tagjáról bebizonyosodik valamilyen erkölcsi hiba, gúnyo­san megjegyezhetjük: “szép kis család!” A jó melléknevet eredeti jelentésével ellentétes érte­lemben is használhatjuk: “Jó büdös van itt”, vagy “Jó kis latyakban gázolhatunk hazáig.” Ezek azonban tréfás, gúnyos hangulatú kifeje­zések. Hivatalban hallottam már a rémhir szót is a riporter szóhasználatának megfelelően alkalmaz­ni : “Hallottátok a rémhírt a fizetésemelésről ?”. ■ A különbség csupán az, hogy itt még a valótlanság ténye sem állt fenn, hiszen a “rémhir” forrása a Minisztertanács nagyon is valódi határozata volt. Senkinek sem lehet nyelvi kifogása a szavak kedélyeskedően eltorzított, visszájára fordított jelentésben való használata ellen a megfelelő sti­­luskörnyeztben, bizonyos esetekben azonban ha­tározottan stílustalan a tréfás hangvétel. Korunk egyik legpusztítóbb betegségével kapcsolatban mindenképpen az. , r __ Dr. Kálmán Béla \ FLÓRIÁN TIBOR: RINGATÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom