Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)
1970-06-18 / 25. szám
r 6. oldal FÜGGETLENSÉG Thursday, June 18, 1970 A nagy Trianon ellenes tüntetés Irta: VAS VARY ÖDÖN Magyarország feldarabolásának, egyharmadra csökkentésének ötven esztendős évfordulója most volt, junius 4-én. A magyar küldöttség akkor irta alá a békeparancsot a Páris melletti kisebb Trianon palotában, 1920-ban. Hogy a magyar nemzet milyen feltételeket lesz kénytelen elfogadni és az elfogadást aláírásával szentesíteni, azt mindenki hónapokkal azelőtt tudta. A feltételeket ugyanis, a legnagyobb részletességgel, már annak az évnek januárjában nyilvánosságra hozták és hivatalosan átadták a magyaroknak is. Elképzelhetetlen, mérhetetlen volt a magyarság elkeseredése az egész világon. A feltételek átnyujtása és a hivatalos aláírás között eltelt hónapok alatt lázas buzgósággal találgatták, hogy mit lehetne tenni az embertelenül szigorú és igazságtalan feltételek csökkentésére? Alig volt valaki, aki ne reménykedett volna valamilyen eredményben és alig akadt, aki elhitte volna, hogy az ország területének két harmada el fog veszni, a lakosságnak majdnem felével együtt, hogy az ország régi határainak nem marad egyetlen talpalattnyi pontja sem, amely az uj határral egyeznék. Lázongott, töprengett, sirt az egész amerikai magyarság is, de ugyanakikor reménykedett is. Elvégre abban az országban éltek, amelynek elnöke, Wilson, csak két évvel azelőtt hirdette világgá (1918 jan. 8) a maga 14 pontját, amelyeknek egyik sarkalatos tétele volt a népek önrendelkezési jogának követelése. Igaz, hogy ezt már a béketanácskozások alatt hiába hangoztatta, — de a magyarság joggal számíthatott arra, hogy az az ország, amelynek tulajdonképen a háború megnyerése köszönhető volt, eredményesen fogja felemelni szavát a nemzetközi becsület és igazság érvényesítése mellett. Az amerikai magyarság remélte, hogy ezt a maga támogatásával elő tudja segíteni. Ezért született meg a washingtoni tüntető felvonulás gondolata. A washingtoni tüntető felvonulás gondolatát az Amerikai Magyar Népszava vetette fel, amelynek akkor tulajdonosa és szerkesztője Berkó D. Gé^a volt. Soha felhívás nagyobb hatást nem A Nixon-kabinetben történt változások egyetlen pozitív eredménye: George Schultz, aki azelőtt miniszter volt és jelenleg az uj “Office of Management and Budget” igazgatója, mindenképpen a “jövő” emberének látszik. Uj pozíciójában Schultz a szó valóságos értelmében felügyeletet gyakorol az egyes minisztériumok felett. * * * A kelet európai árvízkár hatalmas: a legújabb jelentések szerint a magyarországi árvízkár- meghaladja a 200 millió dollárt, a romániai és az erdélyi árvízkár pedi több — 1 billió dollár. * * * Az angolok, amerikaiak, franciák és a szovjet legutóbbi négyhatalmi berlini értekezlete teljesen eredménytelen volt: a nagykövetek még a napirendi pontokban sem tudtak megegyezni. * * * Versaillesben (Franciaország egy nemrégiben történt árverésen Napoleon Bonaparte egy állítólagosán eredeti hajszála 540 dollárért kelt el. Egy szögért viszont, amely Napoleon koporsójából származik, “csak” 180 dollárt fizettek. keltett az amerikai magyarság körében, ami külömben is várható volt. Soha nagyobb ügy, nemesebb cél ennél, nem volt előtte. Azonnal hozzáláttak a gondolat legszélesebb körökben való propagálásához, hogy a rendelkezésre álló pár hónapot minél jobban kihasználhassák. Megmozdult az egész amerikai magyarság. Még a legtávolabbi helyekről is küldöttségek menesztését ígérték. A tervezés sokfelé ágazott. Természetesen nem lehetett szó arról, hogy a felvonulás egyszerűen lármás tüntetés lesz. A külsőségek mellett, amelyeknek méltóságteljeseknek kellett lenni, az igazi hangsúlyt arra féktették, hogy az ország legtekintélyesebb politikai és társadalmi vezetőit kell megnyerni a gondolat támogatásához, kezdve a kongresszuson, le az államok és városok vezetőihez. Beadványok tömege készült, kisebb küldöttségek keresték fel a veeztőket, cikkek jelentek meg a legtekintélyesebb sajtó orgánumokban. Wilson maga, aki becsületesen kereste az igazságos békét, akkor már tehetetlen, szélütött ember volt, ákinek nagy elgondolását a Népszövetséggel kapcsolatban amerikai politikai ellenfelei agyonütötték. A tüntetés napját március 29-ben állapították meg, ami hétfői nap volt. Aznap reggel futottak be az ország minden részéből érkező vonatok a washingtoni Union pályaudvarra. A “Union” szó itt azt jelenti, hogy ezt az egy állomást használta valamennyi vasúttársaság, több állomás nem volt és ma sincs Washingtonban, nem úgy, mint más városokban, ahol öt-hat különféle vasúti állomás szolgálja a közönséget. Ez a körülmény megkönnyítette a felvonuló menet kialakulását, mert igy minden küldöttség ugyanarra a pontra érkezett meg. Az állomás óriási csarnoka folyton hangosabb lett az érkező csoportok zajától. A rendezőség tagjai idegesen álldogáltak a csarnok egyik végén: természetesen senki sem tudta, hogy a felvonuló sereg mekkora lesz, hogy siker, vagy kudarc fogja-e koronázni több hónap izgatott, lázas előkészítő munkáját. A vonatok pár órán keresztül öntötték magukból a magyarokat. Egyre több amerikai é3 magyar zászló lengett, a zsibongás, izgatott jövés-menés egyre élénk ebbé vált. Végre kialakult a menet, amelynek nagyságát 4—5 ezer főre becsülték. A washingtoni sajtó érdeklődéssel é3 megértéssel foglalkozott az eseménnyel és némi sajnálkozással jegyezte meg, hogy a szinpompás .és méltóságteljes menet bizony különösebb feltűnést nem keltett a főváros forgalmában. A járókelők kíváncsian nézték ugyan, de nagyobb csoport, amely várta a felvonulást, nem volt sehol. A menet az állomásról a Pennsylvania Avenue-ra fordult és végcéljánál, a Massachusetts Ave. és 13-ik N.W. utca sarkán levő Engineers Halinál állapodott meg. Ebben az épületben volt a nagy gyűlést befogadandó terem. Sajnos, itt azonnal kiderült, hogy a terem kiválasztásánál a rendezőség végzetes tévedést követett el: a terem valahol az épület legfelső emeletén volt és az amúgy sem nagy épületben talán csak két felvonó géppel lehetett megközelíteni. E'z volt az egyik nagy baj: képzelhető, hogy. micsoda időbe, tolongásba, mennyi kellemetlenségbe került, mig csak pár száz főnyi sereg is feljutott a felső emeletre, ahol a második, talán még kellemetlenebb meglepetés várta őket: a terem alig pár száz embert volt képes befogadni. Hogy mi történt a többi ezrekkel, akik künn szorultak, nem tudom, mert én azok között voltam, akik meglehetős hamar bejutották. Azóta számtalanszor elmentem e mellett az épület mellett és mindig eszembe jut ma is a kérdés: vájjon miért ezt a helyet választották? Sohasem tudtuk meg. A gyűlés azért sikeresen folyt le. Sok lelkes és érdekes beszéd hangzott el, amelyek között a magyarországi nemzetiségiek kiküldöttjeinek szavai voltak a legérdekesebbek, de igen érdekes volt egy pünkösdista amerikai misszionárius beszéde is, aki Magyarországon igen jól megtanult magyarul. Huhnergart volt a neve. Vájjon él-e; még? A gyűlés délután négy óra felé ért: véget, de a holtfáradt résztvevők még sokáig csoportokban, együtt maradtak. Azok közül, akik ott voltak, bizonyára ma már igen kevesen élnek. Az akkori magyar sajtó emberei közül senki sem. Berkó D. Géza Í3 csak hét és fél évvel élte túl. Wilson elnök is meghalt három év múlva, de Borah szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke, akihez szintén küldtek' égy bizottságot, még húsz esztendeig élt. Borah volt a magyarság legnagyobb reménysége akkor, aki őszinte együttérzéssel kezelte a magyar ügyet, anélkül azonban, hogy annak lényegesen segíteni tudott volna. . A. Trianon ellenes munkát a magyarság tovább. folytatta. Biztatást, részvétet, megértést sokat kapott,-de eredményt egy hajszálnyit sem. A Wilson, által megjövendölt második .világháború után még kisebb lett. ; . .. . „ NAGY EMBEREK -j HUSZONÖT ÉVESEN \ A 25 éves Nagy Sándor döntő győzelmet arat a perzsák felett Gaugamétánál. 25 éves Johann Sebastian Bach, amikor befejezi toccata-sorozatát. 25 éves korában irta Georges Bizet a Gyöngyhalászok cimü operáját. 25 evés korában lép fél először nyilvánosság előtt Ludwig von Beethoven, mint zongoraművész. 25 éves korában arat nagy sikert Fryderik Chopin zongorára irt Asz-dur polonézéve! és adja ki a H-moll. schercót. A 25 éves Pjotr Csajkovszkij elvégzi a konzervatóriumot és a moszkvai konzervatórium elmélettanára lesz. Karol Capek 25 évesen a filozófia doktora. 25 éves korában irta Charles Dickens A Pickwick-íklubot és fogott hozzá Twist Olivér cimü regényéhez. A 25 éves ifjabb Dumas A kaméliás hölgy óriási sikere után már újabb regényén dolgozik. A 25 éves Goethe kiadja Az ifjú Werther ke-, serveit és több más müvét. 25- éves korában irta Edward Grieg az A-moli zongoraversenyt. 25i éves George Gershwin, amikor a Rhapsody in Blues-t komponálja. A 25 éves Thomas Mann A Buddenbrook házon dolgozik. 25 éves Michelangelo amikor Piétáját megalkotja. A 25 éves Napóleont tábornoknak nevezik ki. A'25 éves Aletkszandr Puskin az Anyegin első. fejezetéit irja. Pabló Picasso 25 éves korában festi meg a hagyományod formákkal szakító Az avignoni kisasszonyokat. A 25 éves Rossini elkészül a Hamupipőke; és A tolvaj szarka cimü operáival. 25 éve3 Rembrandt, amikor Leidenből végleg Amszterdamba települ át. '■’■■■■ 1 25 éves korában szerezte Róbert Schumann a Karnevált. A 25 éves Mark Twain (akkor még Samuel Langhome Clemens néven) hajókalauz a Mississippin. A 25 éve3 Vincent van Gogh prédikátor a belgiumi Borinage-bány a vidéken. 25 éves korában Jules Verne operettet ir Goi lm-Máillárdi cimne. ' . j Vasváry Ödön
