Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)
1970-06-11 / 24. szám
12. oldal FÜGGETLENSÉG Thursday, June 11, 1970 Magyarok a nagy világba m Az afrikai vadász Egy szolnoki vadászgyülésen arról tanácskoztak a múltkoriban, miként védjék, óvják a környék vadállományát, köztük a nyulakat. Az egyik meghívott nem vett részt a beszélgetésben, mire megkérdezték tőle, mi a véleménye a hallottakról. így válaszolt: — Sajnos, nem tudóik hozzászólni, errefelé bizony még nem lőttem vadat. — Hát merre vadászott? — Afrikában. Krisztián Károly 51 éves pesti varrógépmüszerész, aki 13 évvel ezelőtt került Afriíkába, tulajdonképpen régi mesterségét folytatta odakint is. Bejárta Afrika sok országát, volt szerződése Rhodesiában, majd amikor az ország északi része független lett, ő is függetlenítette magát, és Zambiában telepedett le. Koppelbergben, ahol élt, konkurenciája sem volt, sőt még a környező városokból is tőle rendeltek varrógépet. Az alkatrészeket Japánból hozatta, s a masinákat ő maga állította össze. Hétköznapokon szorgalj másán dolgozott, vikendjein megtanult vadászni; először csak egy-két napra maradozott el, később az is előfordult, hogy üzletét hétközben , is zárva találták; bár a kifüggesztett tábla “beteg”-et jelzett, Krisztián nem éppen veszélytelen kedvtelésével töltötte az időt. Hogy “kicsit” veszélyesek voltak ezek a vadászkirándulások, arról még rhodesiai újságcikkek is ta- I nuskodnaik. Egyszer egy 33 kilós vadmacskát lőtt, és a megsebzett állat a fáról a vadászra vetette magát. Más alkalommal egy kedves kis krol kodil harapta meg az ujját, j Az sem volt éppen veszélytelen, amikor — és ez nem vadászat közben történt — ! autójába egy kobrakigyó surrant be, és megmarta. Szerencséjére a kórház közel volt, és meg tudta mondani, milyen kigyófajtának a mérge került a szervezetébe. Hetekig ápolták. De vadmacskaharapás, krokodil- és kigyómarás sem szegte kedvét, egyre nagyobb szenvedélyévé vált a vadászat, a preparálás, az elefántcsont-faragás. — Orrszarvún és zsiráfon kívül minden afrikai nagy és kisebb vadat ejtettem. Oroszlánt, leopárdot, vadmac-skát, majmot, kudut, kígyót, és amire a legbüszkébb vagyok, vadbivalyt, zebrát, vízilovat, 11, hivatalosan is bejegyzett elefántot. A varrógépmüszerész kalandos afrikai éveinek dokumentuma, a hatalmas vadászzsákmány — kikészített és féligkész állatbőrök, hatalmas agyarak, dohánnyal és fürészporral kitömött állatfejek és más, saját kezűleg kiElcipelik a rendőrök a londoni amerikai követség épületéből egyik tüntetőt, aki tiltakozott ott Amerika indokinai háborús! dása ellen. PESTI TÖRTÉNETEK FÉLREÉRTÉS Két nyugdíjas találkozott a villamosmegállónál, ée szívélyesen üdvözölték egymást. —Hogy vagy? — Köszönöm . . . megvagyunk:. — És a kedves feleséged? — Hál’ isten, ő is jobban van már. — Honnan, honnan? —- A piacról jövök — emelt meg egy liszteszsákot a fiatalabb —, napraforgót viszek a cinkéknek. —- Aj, azokat mi már régen levágtuk! — legyintatt az öregebb. — Nem a csirkéknek, hanem a cinkéknek —- emelte meg a hangiát a fiatalabb. — Cinkéknek?! — kérdezte csodálkozva az öregebb. —Azoknak minek? Találnak ők élelmet maguknak, ne félj! I EGY RÉGI i I M A K Ö N Y V — Pápai vizákén kalózkodtam — gyónta meg egy buzgó kislány, töredelmesen. — Tessék? Mit modtál? — rezzent fel az öreg plébános a foünlaj strom végén. S utána elkérte a lányka imakönyvét. Egy régi, olaszból .fordított imaköny volt, amelyben a pápai vizeken való kalózkodás még halálos bűn volt. NEMZEDÉKI3ÉKE — (Maradj csak, fiam, maradj — mondta az öregur, amikor a fiam át akarta adni neki a helyét a villamoson. — De a bácsi idősebb — nézett fél'a fiam. — Nem hiszem — válaszolta az öregur. — Te hány éves vagy? — Hét. — Akkor egyidősek vagyunk, kispajtás, mert én a nullát nem számítom. Hangosan nevettek ezen, s mint felnőtt, elmosolyodtam én is örültem, hogy semmi nemzedéki ellentét nincs közöttük. ANYAI KÍVÁNSÁG Miután a barátomék eladták a vidéki házukat, megkérdezték a mamától, hogy mi a kívánsága. A mamának nem volt semmi kívánsága, és a családi örökséget szét akarta osztaná a két fiú között. A testvéreket nagyon feszélyezte ez a nagylelkűség, mert nagyon szerették és tisztelték az édesanyjukat, aki apa nélkül nevelte fel őket, és szerettek volna örömet szerezni neki, bármilyen anyagi áldozat árán is. — De, mama — mondta az idősebbik testvér —, csak van valami . . . olyan kívánsága, amire gyermekkorában vágyott? — Kislánykoromban — vallotta be a mama szemérmesen — szerettem volna Kínába utazni. Oda szívesen elmennék most is . .. Kamondy László készített trófeák — fertőtlenítve, ládákba csomagolva, csak néhány hete érkezett Abonyba, s jelenleg édesanyja házát disziti. Az alacsony asztalkán a kislámpa zebralábon áll, a hamutartó vizilólábon, a művirágokkal díszített villanylámpával felszerelt váza pedig — min is állhatna máson, mint vadbivalylábon. — Már vagy egy esztendeje örömmel olvastam odakint a Magyar Hirekben arról, hogy jövőre Budapesten Vadászati Világkiállítás lesz. Nagyon szeretnék részt venni a kiállitáson. Már jelentkeztem is, és várom a szakembereket, Ígérték, hamarosan kijönnek, megnézik a gyűjteményemet. Az egyik szobámban a világkiállításra készített különleges sakk-készlet: két hatalmas elefántagyar között elefántlábon állló, zebrabőrrel bevont kerek asztal, középen fekete vadbivalyszarv-lapocskákkal és fehér elefántcsonttal kiképzett sakktábla. A figurák is ezekből készültek. A kerek, rugalmas puffok őzlábon állnak, és különböző állatbőrcsikokkal vannak bevonva. A különleges sakkszett tartozéka egy-egy őzlábomálló asztalka, erre kerül a hires afrikai rézből készült sörös kupa. Bár Krisztián Károly minden gondolata most a nagy kiállítás körül forog, mégis megkérdeztük tőle, hogy mi lesz aztán. —- Elég volt az afrikai kalandozásokból. Meg aztán varrógépmüszerészre itthon is szükség van. H. M. MÜNCHEN — Nyugat-Németországban gyakran előfordul, hogy egy-egy operaénekes takarítónőként vagy ta.isofőrként dolgozik. Bár Nyugat-Németországban nagyon sok az operaszínház és sok énekesre van szükség, számos művésznek nem nyílik alkalma, hogy színpadra lépjen. A zeneiskolákból kikerülő operaénekesek közül csak keveset vehetnek fel a színházak. Egyébként külföldről is rengeteg nagyon tehetséges művész érkezik az országba. A külföldi énekesek közül csak kevesen érvényesülnek, és sokan éneklés helyett mosogatnak, autót mosnak, gyerekeket gondoznak, üzletekben elárusítók, vagy más alkalmi munkát vállalnak. Csak az a tudat tartja bennük az erőt, hogy tehetségesek és elérkezik az az idő, amikor felfedezik őket. Münchenben az operaénekesek nemrég szervezetet alapítottak, amely azonban eddig csak nagyon kis gazdasági sikert ért el. A szervezet művészi vezetője, D űrrel Echols, aki már 14 éve zenekritikus Münchenben, kijelentette ; megdöbbentő, “mennyi tehetség hever az utcán”. Az állástalan énekesek teljes számát a szervezet sem tudja. Csupán Münchenben mindjárt a szervezet megalakulása után százan jelentkeztek. Echols véleménye szerint 700 külföldi és kétszer annyi német énekes nem tud érvényesülni az NSZK-ban. A szervezet feladatul tűz ki az énekesek továbbkópz sét, nyilvántartja a szinb zakban megüresedett hely két és a. rászorulóknak le alább ideiglenes állást kere Ezenkívül fontos feladatán: tartja, hogy bemutassa a k zönségnek a szervezet legt hetségesebb tagjait. Eddig három operaelőadá, rendeztek Münchenben. A 1; togatottság nagyon gyeng volt, és a bevétel nem fedezi az előadás költségeit. A krit ka azonban elragadtatáss: irt az előadásokról. Eddig szervezet révén csak két ént kesnő kapott színházi szerzi dést. Egyikük tiz évig cseléc lányként dolgozott. Betiltott film RÓMA — Az olasz filmcen zura betiltotta a Women b love cimü angol filmet, ameh D. H. Lawrence regényébe készült. Elkobozták Olaszor szágban valamennyi kópiát azzal az indokkal, hogy me rész szerelmi jelenetei rniat1 * * * S a film erkölcstelen. Telmőcveiseny SOUTHPORT - Angliában a southporti állatkertben játszódott le egy izgalmas verseny két 80 éves teknősbéka. Speedy és Georgie között. Az élelmes srácok cselesen, az orruk elé lógatott .sárgarépával buzdítják mozgásra a teknőeöket. Munka nélküli operaénekesek
