Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)

1970-06-11 / 24. szám

12. oldal FÜGGETLENSÉG Thursday, June 11, 1970 Magyarok a nagy világba m Az afrikai vadász Egy szolnoki vadászgyülé­­sen arról tanácskoztak a múlt­koriban, miként védjék, óv­ják a környék vadállomá­nyát, köztük a nyulakat. Az egyik meghívott nem vett részt a beszélgetésben, mire megkérdezték tőle, mi a vé­leménye a hallottakról. így válaszolt: — Sajnos, nem tudóik hoz­zászólni, errefelé bizony még nem lőttem vadat. — Hát merre vadászott? — Afrikában. Krisztián Károly 51 éves pesti varrógépmüszerész, aki 13 évvel ezelőtt került Afri­­íkába, tulajdonképpen régi mesterségét folytatta odakint is. Bejárta Afrika sok orszá­gát, volt szerződése Rhodesi­ában, majd amikor az ország északi része független lett, ő is függetlenítette magát, és Zambiában telepedett le. Kop­­pelbergben, ahol élt, konku­renciája sem volt, sőt még a környező városokból is tőle rendeltek varrógépet. Az al­katrészeket Japánból hozatta, s a masinákat ő maga állította össze. Hétköznapokon szorgal­­j másán dolgozott, vikendjein megtanult vadászni; először csak egy-két napra marado­­zott el, később az is előfor­dult, hogy üzletét hétközben , is zárva találták; bár a kifüg­gesztett tábla “beteg”-et jel­zett, Krisztián nem éppen ve­szélytelen kedvtelésével töl­tötte az időt. Hogy “kicsit” veszélyesek voltak ezek a va­dászkirándulások, arról még rhodesiai újságcikkek is ta- I nuskodnaik. Egyszer egy 33 kilós vadmacskát lőtt, és a megsebzett állat a fáról a va­dászra vetette magát. Más al­kalommal egy kedves kis kro­­l kodil harapta meg az ujját, j Az sem volt éppen veszély­telen, amikor — és ez nem vadászat közben történt — ! autójába egy kobrakigyó sur­rant be, és megmarta. Szeren­cséjére a kórház közel volt, és meg tudta mondani, mi­lyen kigyófajtának a mérge került a szervezetébe. Hete­kig ápolták. De vadmacska­­harapás, krokodil- és kigyó­­marás sem szegte kedvét, egyre nagyobb szenvedélyévé vált a vadászat, a preparálás, az elefántcsont-faragás. — Orrszarvún és zsiráfon kívül minden afrikai nagy és kisebb vadat ejtettem. Orosz­lánt, leopárdot, vadmac-skát, majmot, kudut, kígyót, és amire a legbüszkébb vagyok, vadbivalyt, zebrát, vízilovat, 11, hivatalosan is bejegyzett elefántot. A varrógépmüszerész ka­landos afrikai éveinek do­kumentuma, a hatalmas va­dászzsákmány — kikészített és féligkész állatbőrök, hatal­mas agyarak, dohánnyal és fürészporral kitömött állatfe­jek és más, saját kezűleg ki­Elcipelik a rendőrök a londoni amerikai követség épületéből egyik tüntetőt, aki tiltakozott ott Amerika indokinai háborús! dása ellen. PESTI TÖRTÉNETEK FÉLREÉRTÉS Két nyugdíjas találkozott a villamosmegállónál, ée szívé­lyesen üdvözölték egymást. —Hogy vagy? — Köszönöm . . . megva­gyunk:. — És a kedves feleséged? — Hál’ isten, ő is jobban van már. — Honnan, honnan? —- A piacról jövök — emelt meg egy liszteszsákot a fiata­labb —, napraforgót viszek a cinkéknek. —- Aj, azokat mi már régen levágtuk! — legyintatt az öre­gebb. — Nem a csirkéknek, ha­nem a cinkéknek —- emelte meg a hangiát a fiatalabb. — Cinkéknek?! — kérdez­te csodálkozva az öregebb. —­­Azoknak minek? Találnak ők élelmet maguknak, ne félj! I EGY RÉGI i I M A K Ö N Y V — Pápai vizákén kalózkod­­tam — gyónta meg egy buzgó kislány, töredelmesen. — Tessék? Mit modtál? — rezzent fel az öreg plébános a foünlaj strom végén. S utána elkérte a lányka imakönyvét. Egy régi, olaszból .fordított imaköny volt, amelyben a pá­pai vizeken való kalózkodás még halálos bűn volt. NEMZEDÉKI3ÉKE — (Maradj csak, fiam, ma­radj — mondta az öregur, amikor a fiam át akarta ad­ni neki a helyét a villamo­son. — De a bácsi idősebb — nézett fél'a fiam. — Nem hiszem — válaszol­ta az öregur. — Te hány éves vagy? — Hét. — Akkor egyidősek va­gyunk, kispajtás, mert én a nullát nem számítom. Hangosan nevettek ezen, s mint felnőtt, elmosolyodtam én is örültem, hogy semmi nemzedéki ellentét nincs kö­zöttük. ANYAI KÍVÁNSÁG Miután a barátomék elad­ták a vidéki házukat, meg­kérdezték a mamától, hogy mi a kívánsága. A mamának nem volt sem­mi kívánsága, és a családi örökséget szét akarta oszta­ná a két fiú között. A testvéreket nagyon fe­szélyezte ez a nagylelkűség, mert nagyon szerették és tisz­telték az édesanyjukat, aki apa nélkül nevelte fel őket, és szerettek volna örömet sze­rezni neki, bármilyen anyagi áldozat árán is. — De, mama — mondta az idősebbik testvér —, csak van valami . . . olyan kívánsága, amire gyermekkorában vá­gyott? — Kislánykoromban — vallotta be a mama szemér­mesen — szerettem volna Kí­nába utazni. Oda szívesen el­mennék most is . .. Kamondy László készített trófeák — fertőtle­nítve, ládákba csomagolva, csak néhány hete érkezett Abonyba, s jelenleg édesany­ja házát disziti. Az alacsony asztalkán a kislámpa zebra­lábon áll, a hamutartó vizi­­lólábon, a művirágokkal dí­szített villanylámpával fel­szerelt váza pedig — min is állhatna máson, mint vadbi­­valylábon. — Már vagy egy esztende­je örömmel olvastam odakint a Magyar Hirekben arról, hogy jövőre Budapesten Va­dászati Világkiállítás lesz. Na­gyon szeretnék részt venni a kiállitáson. Már jelentkeztem is, és várom a szakembereket, Ígérték, hamarosan kijönnek, megnézik a gyűjteményemet. Az egyik szobámban a vi­lágkiállításra készített külön­leges sakk-készlet: két hatal­mas elefántagyar között ele­fántlábon állló, zebrabőrrel bevont kerek asztal, középen fekete vadbivalyszarv-lapocs­­kákkal és fehér elefántcsont­tal kiképzett sakktábla. A fi­gurák is ezekből készültek. A kerek, rugalmas puffok őz­lábon állnak, és különböző ál­­latbőrcsikokkal vannak be­vonva. A különleges sakk­szett tartozéka egy-egy őzlá­­bomálló asztalka, erre kerül a hires afrikai rézből készült sörös kupa. Bár Krisztián Károly min­den gondolata most a nagy kiállítás körül forog, mégis megkérdeztük tőle, hogy mi lesz aztán. —- Elég volt az afrikai ka­landozásokból. Meg aztán var­­rógépmüszerészre itthon is szükség van. H. M. MÜNCHEN — Nyugat-Né­­metországban gyakran elő­fordul, hogy egy-egy opera­énekes takarítónőként vagy ta.isofőrként dolgozik. Bár Nyugat-Németországban na­gyon sok az operaszínház és sok énekesre van szükség, számos művésznek nem nyílik alkalma, hogy színpadra lép­jen. A zeneiskolákból kikerü­lő operaénekesek közül csak keveset vehetnek fel a szín­házak. Egyébként külföldről is rengeteg nagyon tehetsé­ges művész érkezik az ország­ba. A külföldi énekesek közül csak kevesen érvényesülnek, és sokan éneklés helyett mo­sogatnak, autót mosnak, gye­rekeket gondoznak, üzletek­ben elárusítók, vagy más al­kalmi munkát vállalnak. Csak az a tudat tartja bennük az erőt, hogy tehetségesek és elérkezik az az idő, amikor felfedezik őket. Münchenben az operaéne­kesek nemrég szervezetet alapítottak, amely azonban eddig csak nagyon kis gazda­sági sikert ért el. A szervezet művészi vezetője, D űrrel Echols, aki már 14 éve zene­kritikus Münchenben, kije­lentette ; megdöbbentő, “mennyi tehetség hever az utcán”. Az állástalan éneke­sek teljes számát a szervezet sem tudja. Csupán München­ben mindjárt a szervezet meg­alakulása után százan jelent­keztek. Echols véleménye sze­rint 700 külföldi és kétszer annyi német énekes nem tud érvényesülni az NSZK-ban. A szervezet feladatul tűz ki az énekesek továbbkópz sét, nyilvántartja a szinb zakban megüresedett hely két és a. rászorulóknak le alább ideiglenes állást kere Ezenkívül fontos feladatán: tartja, hogy bemutassa a k zönségnek a szervezet legt hetségesebb tagjait. Eddig három operaelőadá, rendeztek Münchenben. A 1; togatottság nagyon gyeng volt, és a bevétel nem fedezi az előadás költségeit. A krit ka azonban elragadtatáss: irt az előadásokról. Eddig szervezet révén csak két ént kesnő kapott színházi szerzi dést. Egyikük tiz évig cseléc lányként dolgozott. Betiltott film RÓMA — Az olasz filmcen zura betiltotta a Women b love cimü angol filmet, ameh D. H. Lawrence regényébe készült. Elkobozták Olaszor szágban valamennyi kópiát azzal az indokkal, hogy me rész szerelmi jelenetei rniat1 * * * S a film erkölcstelen. Telmőcveiseny SOUTHPORT - Angliában a southporti állatkertben ját­szódott le egy izgalmas ver­seny két 80 éves teknősbéka. Speedy és Georgie között. Az élelmes srácok cselesen, az orruk elé lógatott .sárgaré­pával buzdítják mozgásra a teknőeöket. Munka nélküli operaénekesek

Next

/
Oldalképek
Tartalom