Függetlenség, 1969 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1969-08-21 / 34. szám
Thursday, August 21, 19GS FÜGGETLENSÉG 5. oldal Két tudós — Dr. Kenneth Herr (balraí és Dr. George C. Pimentel azt állítják, hogy a Marson életnek kell lennie. ULÁNBÁTOR — Ez a történet egy 70 éves mongol aszszonyról szól, Cargani Cedévről, aki régi állattenyésztő családból származik. Ötéves korában tanult meg lovagolni, hétéves korában már nagy nyájat őrzött és tizedik életévének betöltésekor már a háztartás minden ágában tökéletes segítséget nyújtott édesanyjának. Unokái és ükunokái ma is őszintén értékelik szakácsmüvészetét, az ételeket, amelyeket húsból, tejből és teából készít. Főzelékféle azonban sohasem szerepel Cedevék étlapján, és hogy mi a gyümölcs, arról néhány évvel ezelőttig csak halvány elképzelésük volt. Igaz, hogy a régi mongolok ismerték a földművelést és íolyóik partvidékén valamennyi kölest vetettek és arattak, de ez az ismeret az évszázadok folyamán feledésbe merült. A kánoknak a nomád mongolok, akik jobban függtek a vezetők szeszélyeitől, mint a szántóvetők, engedelmesebb alattvalói voltak. És a mongolok igy csak az ették, amit a kiterjedt állattenyésztés nyújtott, vagy amit orosz és kínai kereskedők a határon túlról hoztak be. Csupán a 20-ik században, a mongol népi forradalom óta eltelt 50 év során fedezték fel a mongolok újra: földjük nemcsak arra való, hogy a szélvész sebességével végignyargaljanak rajta. A széles völgyekben hatalmas gabonaültetvényeket létesítettek s ma már répát, káposztát és burgonyát is termesztenek. Mongóliának mintegy 8 év óta nincs többé szüksége gabonabehozatalra. Az Ulánbátortól száz kilométerre északra fekvő Dzarkalandban működő állami gazdaság dolgozói két évvel ezelőtt szüretelték első gyümölcstermésüket. Cagani Cedev akkor szakította le a számára ismeretlen fáról a soha nem látott gyümölcsöt és életében először harapott bele egy almáiba. Ez az állami gazdaság mongóliai viszonyokhoz mérten nem túl nagy, de területe igy is 45,000 hektár. A gazdaságnak, ahol 4000 ember él és dolgozik, 24,000 juha, 2000 tehene és 6000 lova van. Ebben nincs semmi rendkívüli. Sokkal érdekesebb és a mongóliai mezőgazdaság szerkezeti változására jellemzőbb, hogy a gazdaság 31,000 hektáron gabonát, 700 hektáron kukoricát, 300 hektáron burgonyát, 70 hektáron zöldséget és 40 hektáron gyümölcsöt termeszt. A sokáig pihentetett talaj és a jótékony mongóliai éghajlat igen gazdagon fizet a mezőgazdasági munkáért. A "kettéfürészelt" rokon MANILA. — A fülöpszigeti egészségügyi miniszter egy rokonát valósággal “kettéfürészelte” egy géppisztoly-sorozat. A merényletet egy jól menő üzlet tulajdonosának fia követte el. A tragédia Manila elővárosában történt, amikor néhány 14-18 éves kamasz — gazdag és befolyásos szülők gyermekei — “játékaival” dicsekedett egymásnak. A banda tagjai sok fegyvert vásároltak zsebpénzükből. Egy másik esetben egy szenátor fia és annak unokatestvére maguk fabrikálta pisztollyal súlyosan megsebesítették egy tisztviselő fiát. Eg y25 éves egyetemistát — egy tekintélyes manilai üzletember fiát — fényes nappal 22-es kaliberű pisztolyból leadott lövésekkel sebesitették meg. A merényletnek az volt az oka, hogy a fiatalembernek valami nézeteltérése támadt egy másik privilegizált főiskola tizenegy hallgatójával. A gyilkossági kísérlettel vádolt fiatalember a fülöpszigeti külügyminisztérium egyik magas beosztású tisztviselőjének a rokona. A manilai polgármesteri hivatal egyik magas állású tisztviselőjének a fia minden ok nélkül megölte egy vámhivatalnok 17 esztendős fiát. A listát még sokáig folytathatnánk . . . L. Ribaiya, a fülöp-szigeti egészségügyi mi nisztérium vezető ideggyó gyásza szerint a- mind gyakoribbá váló tragédiáknak az az oka, hogy a fiatalok utánozni akarják a mozikban s a televízióban látott “hősöket”. Legalább ilyen mértékbei felelős a történtekért a bulvársajtó is, amely szintén magasztalja az erőszakot. Égő autók roncsaival van tele az írországi Belfast utcája. A protestáns-katolikus összecsapásban bizonyos hulliganizmus is észlelhető, mondja a rendőrség. IKREK NEW YORK — Az ikrek mindig megmozgatták az emberek fantáziáját: különös dolog, hogy egy gyerekből mindjárt kettő van, vagy három, vagy négy . . . Az ókorban az ikerszületést természetfölötti erőkkel indokolták és az eseménynek különös varázserőt tulajdonítottak. Romulus és Remus ikrek, ők alapították Rómát; a görög Kastor és Polydeukés egyenesen a csillagok között foglalt helyet; az egyiptomi Isis és Osirrs ikerpárt a mindenható istenek trónjára emelte a népfantázia. Szokatlan dolgokat jegyez fel a tudományos irodalom az ikrekről. New Yorkban született egy ikerpár. A szülők meghaltak, a kicsiket nevelőszülők vették gondozásiba. Az egyik itt maradt, a másikat Dél-Amerikába vitték. Három évesek voltak, amikor elszakadtak egymástól. Negyven esztendős korában az itt élőnek eszébe jutott a testvére-: kinyomoztatta, hol él, levelet irt neki, s feleuton, Panamában találkoztak. Harminchét év után látták viszont egymást és — szinte hihetetlen — azonos szabásai ruhát viseltek, ugyanolyan szinü nyakkendőt, s mindkettő szinte ugyanazt az ajándékot vitte magával: ládába csomagolt, hatszemélyes .porcelánszervizt. TERJESSZE LAPUNKAT TRAGÉDIA ES BOLONDSÁG NÁPOLY, Olaszország — Nemrég népes család vett búcsút a meghatott tömegtől s a szenzációra éhes újságíróktól a nápolyi kikötőben. Ausztráliába emigrált Vittorio Mayol feleségével és 5 gyermekével. Az emigráció, amely száz és százezer olasznak jut osztályrészül, már önmagában is tragikus. Az ő igazi tragédiájuk azonban tizenegy évvel ezelőtt történt . . . Az apa —< munkája nem lévén — tűzijátékokhoz szükséges rakétákat, petárdákat gyártott, természetesen engedély nélkül. S hogy ne fedezzék fel, mit is müvei, nyomorúságos viskójában, a robbanóanyagokat az egyik ágy alá rejtette. 1958. augusztus 25-én éjjel az ágy alatt tárolt anyagok — máig is ismeretlen okból — felrobbantak. Csak az apa és az anya maradt életben. Öt gyermekük: négy lány és egy fiú, életét vesztette. Vittorio Mayol a tragédia után Nyugat-Németországba emigrált, majd visszatért hazájába azzal a vággyal, hogy ismét öt gyermek apja lehessen. S hő óh.aja teljesült: ismét négy lánya született, majd az ötödik gyermek, aki megint fiú lett. Ugyanazokat a neveket kapták, mint elhunyt testvéreik: Clementina, Carmela, Anna, Lucia, Carmelo. Vittorio Mayol ezekkel a szavakkal búcsúzott a nápolyi kikötőben: ‘Nehéz lesz távol élni szülővárosomtól, Nápolytól . . . Cserébe a távolság lassankint segít majd elfelejtetni azt a szörnyű, éjszakát.. . .” AZ ELSŐ ALMA
