Függetlenség, 1969 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1969-08-07 / 32. szám

;2. OLDAL FÜGGETLENSÉG Thursday, August 7,1966 széd épületen át megközelíthesse a Hermes bankház tetejét. Budapestből Mekka II. és egyéb alvilági trükkök (Folytatás) Hogy mivel szédítette a mohamedán elő­kelőségeket, ma már aligha lőhet megtudni. Ugyanis, amikor egy és múltán, 1937-ben hazatért, már szó sem esett Gül Baba sír­jál ól, meg arról, hogy Budapestből Mekka II. legyen. Na, nem az anyagiak hiánya miatt, hiszen Durics Husszein Hilmi gyűj­tési akciója másfél millió rúpiával, vagyis hárommillió pengővel zárult, a varázslatos terv megvalósítására a többi között azért sem kerülhetett sor, mert Hilmit a pálya­udvaron detektívek várták. Néhány héttel előbb ugyanis valaki fel­hívta a budapesti rendőrség figyelmét ar­ra, hogy “Durics Husszein Hilmi volt es. és kir. főimám, szolgálaton kívüli száza­dos, az I. osztrák aranykorona érdemke­reszt tulajdonosa stb.” tulajdonképpen nem más, mint Durics Hugó szolgálatonkivüli százados, egy korábbi nagy sikkasztás kö­rözött főhőse, akinek ugyan sikerült há­rommillió arany pengő erejéig megszédite­­nie a mohamedán világot, de aki nemcsak letartóztatása Äiatt nem valósíthatta meg “nagy tervét” hanem azon egyszerű oknál fogva sem, mert ez nem is volt soha szán­dékában ... ' De hagyjuk Hilmit, s nézzük azt a két­ségkívül ötletes bankrablót, aki léggömb segítségével rabolta ki 1934-ben a Hermes­­bankot. Első hallásra kissé furcsán hangzik a dolog, nemde? Mert mi köze a rablásnak és a léggömbnek egymáshoz? Stoszics János, az alvilág ugyancsak ismert alakja azon­ban meg is válaszolt nyomban a kérdésre magának, amikor hallotta, ho^y a Hermes­bank központi fűtését ellátó kazánok egy közös, méghozzá nagy nyílású kéményen át táplálkoznak levegővel, ide pedig érdemes feljutni, mert onnan a kéményen leeresz­kedve el lehet érni a féltve őrzött páncél­termet, illetve, ha a kéményhez feljutna, akkor már nem volna nehéz leereszkedni és áttörni a páncélterem falát, mely közös a kéménnyel; egyetlen téglasor választja el. Ez valamilyen építkezési hiba lehetett, vi­szont jól emlékezett rá Stoszics öreg zseb­tolvaj barátja, aki fiatal korában még mint kőműves dolgozott a Hermes-bankház épít­kezésénél, s aki csak úgy mellesleg, mint érdekességet mesélte el cellatársának eze­ket. Hányszor körüljárta a Kennest Stoszics miután kiszabadult. De mindig visszaret­tent a tetőt övező, hegyes dárdákkal sűrűn megtűzdelt vaskerítéstől, amely feltétle­nül megakadályozott minden illetéktelent, hogy a csatornán felmászva, vagy a szom­Ugyanekkor hire járt, hogy Budaörsön léggömbökkel kísérleteznek: vajon milyen magasságra tudják az embert felvinni? Ámbár Stoszics nem volt újságolvasó ember, a hir azért hozzá is eljutott, s a bankrablás és a léggömb-kísérlet nyomban egységes fogalommá lett a jeles bankrab­ló fejében. Csak el kell a léggömböt lopni, s máris megvan a segédeszköz, melyei fel­juthat a Hermes tetejére .— gondolta ma­gában. Ennek megfelelően el is lopott egyet, a töltéshez szükséges oxigénpalackkal egye­temben. Kötelet szerzett, kis kalapácsot rejtett el mellényzsebében, majd előkészi­­tette a kasszafuró eszközöket, s a követ­kező éjszakán, amikor már mindenki az igazak álmát aludta, a szomszédos térre ci­pelte vállalkozásának kellékeit. Először a léggömbbel kezdte; elvégre mégsem cipel­hette fél városon át, felfújva . . . Volt is ak­kora sistergés, hogy a Niagara sem ad kü­­önbet. De úgy látszik, senkit sem zavart fel a szokatlan zaj. Amikor elkészült vele, megragadta a léggömb két fogantyúját, s máris emelpe­­dett a magasba. De hogyan kormányozta magát a tetőre? Ezt a rejtélyt még a de­tektívek sem tudták megfejteni, mikor fel­fedezték a bankrablást, viszont tény, hogy a repülő-bankrabló eljutott a Hermes te­tejére, léggömbjét lekötözte a kémény vas­pántjához, majd a hosszú kötélen leeresz­kedett a kormos, de egy bankrabló számára mindenképpen csábitó nyíláson. Odalent még el kellett végeznie egy ki­sebb műveletet, ugyanis át kellett törnie a kéményt és a páncéltermet elválasztó falat, de öreg zsebes barátjának információja révén ez már könnyen ment. És ott állt a Hermes Bank féltve őrzött kincstárában. Hátra volt még azonban a kasszafurás. Miközben a megszokott moz­dulatokkal dolgozott, gondolatai már a bankjegy-kötegek körül cscapongtak. Végül kitárult előtte a páncélkassza. Száztizezer pengőt talált a páncélszek­rényben. “Ez a vagyon megérte a fáradsá­got” — könyvelte el magában Stoszics, s a rengeteg pénzt gyorsan bedobálta egy háti­zsákba, majd'visszabujt a kéménybe, fel­mászott a kötélen. Még felhúzta a kötelet és a léggömbbel elrepült. Eddig minden terv sikerült. Most aztán kezdődtek a bajok. Az az átkozott jószág sehogysem akart leszállni. Ellenkezőleg, egyre feljebb emelkedett. Ott röpdösöt Sto­szics, a bankrabló, Budapest fölött, alatta az igazak álmát alvó detektivekkel. Végül valahol a Józsefvárosban sikerült nagynehezen leszállnia — egy ház tetejére. A léggömböt kiszúrta, jómaga pedig né­hány kibontott cserép helyén a padlásra ereszkedett. Vizet keresett, hogy kissé le­mossa a különös ut porát ,akarom monda­ni kormát, de vizet sehol nem talált a pad­láson. Ellenben egy kis létrát és egy ócska seprüt igen. Ezeket magához vette és reg­gel szépen kisétált a kapun. Senki sem tö­rődött vele, legfeljebb néhány babonás gye­rek és öregasszony kapott a gombjához, amikor meglátta. Annál nagyobb feltűnést keltett az utcában, ahol lakott. A gyerekek visítva fogadták: “Kéményseprőt látok, szerencsét találok — Stoszics bácsi, he-he­­be, nem szereti senki se . . .” S tulajdonképpen ez juttatta rendőrkéz­re a bankrablót, mert a detektiveknek fo­galmuk sem volt arról, hogyan juthatott fel a kéményhez a bankrabló, de amikor a Stoczics már nyilvántartott ujjlenyomatait találták meg a páncélszekrényen, s az ut­cabeliek szerint egyik reggel Stoszics kor­mosán, létrával és seprűvel és nagy batyu­val jött haza — már-nem volt nehéz bebi­zonyítani, hogy ő követte el a bűncselek­ményt . . . El is ítélték annak rendje és módja sze­rint. * * * Bűnügyi múzeumunk egyik taplóján egy fénykép látható: egy kétlovas hintó, a ba­kon egy múlt századbeli, hajduruhábla buj­tatott kocsis ül, hátul pedig egy derék, telt­­arcú, nagybajuszu, csillogó szemű püspöl osztja az áldást a hintó jöttére térdrebo­­rult hívők felé. A fénykép ugyan nem teljesen eredeti vagyis inkább amolyan rekonstruált hely zetet ábrázol; azt követően készült, hogy i derék püspök bevonult a Budapesti Főkapi tán.yság 200-as cellájába ... Nem valód püspökről van szó ugyanis, hanem egy jó kedvű alvilági társaságról, öt szélhámos ról, akik hetekig járták a Dunántúlt éi rzéditették a népet áldással, s kolostorépi tés címén jelentős összegeket húztak ki s zsebükből. Förgeteg Ákos “püspök” találta tulaj donképpen ki, hogyan lehet sok pénzt ősz szeszedni egy viszonylag egyszerű trükke' Először betörtek az esztergomi érsekség re, ahonnan elemeitek különböző aranytál gyakat és ami a számukra ezúttal fontc sabb volt: egy teljes püspöki ornátust, sí veggel, pásztorbottal, s minden egyéb ke lékkel. Ezután “megcsaptak” két lovat meg eg gyönyörű hatszemélyes hintót, majd a ócskapiacon vásároltak egy múlt századi* li hajdú öltözetet, s amikor már együtt vo minden, elindultak a dunántúli falvakb (Folytatjuk.) f Hires kémek, kalandorok és bűnügyek j

Next

/
Oldalképek
Tartalom