Függetlenség, 1969 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1969-06-12 / 24. szám
:2. 01-«DAL FÜGGETLENSÉG Thursday, June 12, 1969 LÁNYOK A MULATÓBAN FOLYTATÁS A lány tiltakozóan emelné a kezét, de Fülep közbevág: — Ne tiltakozz . . . Egy eshetőség talán még van . . . Esetleg még többet is kereshetsz, mint 120 pengőt . . . A lány szeme felcsillan . . . Van remény! — Igen, mondom többet is . . . Tudod, Grossmann urnák vannak ezek az éjszakai mulatói ... Ide sok ur jár vidékről, még külföldről is, de ezek olyan garasoskodó emberek, s legtöbben . . . Szórakoztatni kellene őket, hogy többet fogyasszanak ... Tudom, ez nálad nem megy könnyen, de majd én szépen megtanítalak mindenre, kioktatlan, néhány hónap alatt olyan müveit lány leszel, mint annak a rendje. Ha jól jövedelmeznek majd Grossmann ur éjszakai mulatóhelyei, akkor még többet kereshettek. Ne félj, az Ica is, a Manci is belement — és Fülep sorolta azokat a lányokat, akikkel már beszélt és akik ráálltak az alkura. Igaz, őket ugyanígy csapta be, nekik ismét csak más lányokról mondta, hogy már megegyeztek. A lányok még mindig nem értették, hogy valójában miről is van szó, mi vár rájuk. De jöjjön, aminek jönnie kell — belementek. Egy kivételével és ezzel a zegy lánnyal már nem is foglalkozott tovább Fülep “méltóságos”, hagyta az útjára menni. írásos szerződés persze nem született, viszont minden lány munkakönyvébe beírták, hogy Grossmann Kálmán alkalmazottja. S amikor kézihez kapták az első negyven pengő előleget, meg a huszonkét pengőt egy öltözet ruhára és cipőre, madarat lehetett volna velük fogatni. A lányokat egy napra hazaengedték; a megjelölt időpontra mind a tizenöt lány visszajött. S ekkor kezdődött meg az a tényleges oktatás. Fülep ur adta elő nekik a társalgási viselkedés szabályait, csakúgy, mint azt, hogyan kell rendesen megfogni a poharat, vagy késsel-villával enni. Három hónapon keresztül mást se csinált ez a tizenöt lány, mint hallgatta dr. Fülep “előadásait”, utánozta mozdulatait. Esténként azután a “jóságos arcú” hölgy vette kezelésbe őket, s most már nem is nagyon célozgatott, hanem egyenesen kimondta, hogy olykor-olykor mi lesz a teendőjük. S bármennyire is furcsán hangzik, egyiket sem rettentette el ez a jövő attól, hogy továbbra is ott maradjon Grossmann urnái. A nyomor utáni hirtelen jólét megtette a hatását . . . Mert ezeknek a lányoknak ez az élet valójában maga volt a jólét. Három hónap múlva azután szétszéledtek Borsod megye különböző kisvárosaiba, azokra a helyekre, ahol Grossmann ur mulatói működtek. Az üzlet tehát beindult. A lányoknak csak három kötelességük volt minél több ételt-italt fogyasztatni a ven déggel, minél több vendéggel “foglalkozni’ egy éjszaka, a keresetet az utolsó fillérig átadni az éjszakai mulató vezetőjének. Vidéki kisvárosokban ezek az éjszakai mulatók egyben nyilvánosházak is voltak, eleve igy építették, igy rendezték be valamenynyit. Miskolcon azonban különálló épületben volt a nyilvánosház, s a lányoknak ide kellett átvinniök vendégeiket . . . Az üzlet annyira fellendült, hogy Grossmann ur hét mulatójához kevésnek bizonyult a tizenöt lány. Fülep dr. tovább gyümölcsöztette eredeti ötletét, s most már nem Miskolcról szerezte a lányokat, hanem feljárt Budapestre a munkaközvetítő irodák elé, s az ott összesereglett fiatal lányok közül válogatott, ugyanazzal a mesével, amellyel az első tizenhat lányt vezette félre. Néhány kivételtől eltekintve valamenynyien meg is ragadták a Grossmann-féle mulatókban a munkaalkalmat. Dr. Fülep jól számított, amikor ilyen “nagy” befektetéssel készítette fel az egyszerű vidéki parasztlányokat, a nyilvánosház lakóinak tudnivalóira. Nyilván akadtak volna prostituáltak, akik gyorsabban rállnak az alkura, s nem lett volna szükség ilyen hosszadalmas oktatásra, kiképzésre, mint azoknál, akik végül is a Grossmannféle mulatókban kikötöttek, ám ezek a lányok aligha lettek volna hajlandók arra, hogy összes bevételüket Grossmann urnák adják át és amolyan havi fizetésért “dolgozzanak” . . . Akadt persze olyan is az említett módon “kiképzett” lányok között, aki a mulatóban és a nyilvánosházban töltött első éjszaka után megszökött. Bár a csendőrökkel vissza lehetett volna hozatni őket — jól ismerte a törvényt dr. Fülep Lajos, noha csak mezei jogászként végezte el az egyetemet, s az kimondta : a munkaadó törvény erejével kényszeritheti munkavállalóját a munka folytatására, addig, amíg közös megegyezéssel fel nem bontják a szerződést — dehát ebben az esetben veszélyesnek tűnt a törvény szigorát alkalmazni ! ömlött a pénz Grossmann Kálmánhoz. Dr. Fülep Lajos sem járt rosszul. Lassan a leány-csábitás olyan hálózatát építették ki, amely párját ritkította. Fülep egy év eltelte után már nemcsak a Grossman-féle éjszakai mulatókba képezte ki és szállította a lányokat— a lelki-fizikai kényszernek ezt a különös módját választva — hanem kapcsolatot teremtett az ország szinte valamennyi városának nyilvánosházával, s jő “kiképzési” és közvetítői dij fejében “szállította” a lányokat. Talán sohasem derült volna fény a dologra, ha dr. Fülep Lajost történetesen nem, hozza össze a sors egy olyan lánnyal, aki neki is megtetszett. A méltóságos polgármester ur személyi titkára ugyanis szerelemre lobbant az egyik prostitúciónak szánt lány iránt s az rövidesen rájött, miféle üzleteket bonyolít le “szerelme”. A lány ugyan nem vette nagyon zokon Fülep Lajos üzelmét, hiszen a jövedelmet maga is élvezte, de elmesélte rendőr bátyjának, mivel foglalkozik “leendő” férje. A rendőr jelentette parancsnokának, aki — kemény erkölcsű ember lévén — elindította a lavinát. Természetesen megszagolták az újságok is a titokban indult nyomozást, s nyilvánosságra hozták, különösen annak pikáns részleteit. Napok alatt országossá dagadt a botrány. Dr. Fülepnek le kellett mondania állásáról, mielőtt a törvényszéki tárgyalás megkezdődött volna. De úgy látszik, a törvényszéken már nem ültek olyan szigorú erkölcsű emberek, mint a rendőrségen, s nem ítélték meg olyan szigorúan azt a többszáz esetet, mint az ország közvélemménye. Pedig nem egyszer tizennégy-tizenöt éves lányokat adott el dr. Fülep a nyilvánosházaknak. A nyomozás teljesen fel sem tudta deríteni a lányközvetitők hatalmas hálózatát, mert vagy ötven lányt, akikről annyit sikerült csupán megtudni, hogy dr. Fülep hálójába kerültek —, nem is Magyarországon, hanem külföldön került “értékesítésre”. Hogy miképpen juttatták ki ezeket a lányokat külföldre, azt nem vallották be, a nyomozás pedig nem tudta megállapítani. A törvényszéki tárgyalás a sajtó reflektorfényében indult, de aztán újabb bűnügyek mosták el a hosszúnak Ígérkező, s a végén szinte összezsugorodott lánykereskedelmi ügyet. A bíróság ugyanis — mivel a lányok nem voltak hajlandók vallomást tenni, csak 46 esetet vett bizonyítottnak. Dr. Fülep Lajost nyolchónapi fogházra ítélték és Grossmann vendéglősnek pedig a haja szála sem görbült meg. VÉGE. Híres kémek, kalandorok és bűnügyek
