Függetlenség, 1968 (55. évfolyam, 24-52. szám)
1968-12-05 / 49. szám
12. OLDAL. OG hJTLKN SÍK* Thursday, Dec. 5, 1968 14. G. W. FOLYTATÁS A kalandvágyé hölgyek és az értesülésükre vágyó Mademoiselle Docteur segítettek a sebesültek ápolásában. Egy alkalommal két sebesült belga tisztet hoztak be, az egyiket váll-lövéssel, a másikat comblövéssel. A fiatalabbikba főhadnagy éppen Mademoiselle Docteurnak jutott. Amikor az ápolónő föléje hajolt és megigazította a párnáját, a főhadnagy cigarettát kért. A lány odanyujtotta neki a cigarettát és meg akarta gyújtani, de a tiszt hirtelen kimeresztette szemeit, félrecsapta a lány gyufát tartó kezét és felkiáltott : — Német kém, német kém, fogjátok el! A főhadnagy ugyanis senki más nem volt, mint René Austin, aki hadnagy korában annyi kellemes estét töltött Brüsszelben Mademoiselle Docteurral. A kémnő ezúttal sem jött zavarba. Benyúlt a másik sebesült tisztnek a betegágyról lelógó köpenyébe, kivette annak pisztolyát és máris kint termett a szabadban. Óriási iramban indult az erdő felé. A tábori kórház őrsége üldözni kezdte, mire a kémnő felvette a tűzharcot és sikerült is két katonát leteritenie. Üldözői elvesztették a nyomát. Úgy döntöttek, hogy körülzárják az erdőt. Mademoiselle Docteur azonban egy francia tiszt holttestére bukkant, lehúzta egyenruháját, és rövid idő múlva mint francia tiszt lépett ki az erdőből, parancsokat osztogatva a német kémnőt üldöző katonáknak. Aztán francia tiszti egyenruhában indult német állások felé, ahová hamarosan megérkezett. Amikor megpillantotta az előretolt német előőrsöt, amely letartóztatta, elájult. Repülőgépen vitték Berlinbe a vezérkarhoz. Ez volt 14. G. W. utolsó hírszerző útja. Még egy rövid ideig Berlinben, Matthesius irodájában dolgozott, az összeomlás után aztán egy Berlin környéki kis kertes házba költözött, amelyet a Nachrichtenbüro tói kapott pénzen vásárolt. Ekkor azonban már állandóan kokain és morfium-mámorban élt. Hamarosan az elmebetegség tünetei mutatkoztak rajta. A német kémszolgálat vezetői aztán gondoskodtak arról, hogy egy svájci magánszanatóriumba szállítsák, s ők egyenlítették ki hónapról hónapra a borsos számlát is. Kétségtelen, hogy Mademoiselle Docteur története fantasztikusan, helyenként hihetetlenül hangzik. A kémkedés történetének írói között akadnak is néhányan, akik nagvzolást, túlzást látnak Mademoiselle Docteur fent leirt kalandjaiban. Mások viszont — s ez a többség —, azt állítják, hogy bármilyen hihetetlen, mindez megtörtént. És ha némely részlet talán kiszinezettebben vonult be a kémkedés történetébe, mint ahogyan a valóságban megesett, annyi kétségtelen, hogy a német nagyvezérkar hírszolgálatának 14. G. W. fedőnevű ügynöke cgzaltált, de rendkívüli képességű kémnő volt, akit a morfium és a kokain emberfeletti teljesítményekre sarkallt. VÉGE KÉMNŐ - VAGY A SZRIPTIZ FELTALÁLÓJA 1917. október 15-én a párisi Saint Lazare fogház igazgatója belépett az egyik cellába: — Készüljön, madame, az elnök ur nemet mondott . . . A fogházigazgató kifordult a cellából, hogy az elitéit, akinek néhány óra múlva szembe kell néznie az életét kioltó sortiizzel ,ne lássa felindultságát. Azok az apácák, akiket a siralomházban az élettől búcsúzó rab elé adtak, könnyeztek. Csak az elitéit, Mata Hari, a párisi éjszaka fényes csillaga, a férfiak bálványa, a félvilági nők irigyelt vetélytársa maradt nyugodt. Tréfálkozott, aztán tollat és papirt kért, utolsó üzeneteit vetette papírra. És amikor a francia hadsereg tisztjei érte mentek, hogy utolsó útjára kisérjék, még egy pillanat türelmet és egy kézitükröt kért, hogy eligazíthassa a haját, némi rúzst kenhessen a szájára. Aztán intett: — Mehetünk, uraim! Amig a vincennesi katonai lőtérre, a kivégzés színhelyére kisérték, sem tagadta meg addigi valóját. Kikezdett azokkal a tisztekkel, akik a kivégzést irányították. A szigorú parancs azonban ez esetben diadalmaskodott a férfiszivek vágyán. Igaz, az öttagú közkatonákból álló kivégző osztag tagjai is csak férfiak voltak, akiknek kezében a “Tűz !” vezényszó pillanatában megremegett a fegyver. Öt lövésből csak egy talált. Ez azonban Mata Hari szivét érte, és azonnali halálát okozta. Egy jó évtizeddel később, 1928-ban pompás villájában főbelőtte magát Claude France hires francia filmszinésznő, a dúsgazdag Chilly gróf hitvese. A német szármzásu ünnepelt csillag nem hagyott hátra búcsúlevelet, utolsó szavait rúzzsal irta fésülködő asztalka tükrére: “Ezt nem akartam.” Férje, aki feleségének halála után kétségbeesésében az italhoz menekült, szüntelenül azt hajtogatta: — Mata Hari még halála után is bosszút áll! Claude France, azaz eredeti nevén Hanna Witting, Chilly gróffal együtt ugyanis döntő szerepet játszott abban, hogy az első világháború leghíresebb kémnője, akinek neve mindmáig megmaradt az ügyes, bájaival és vonzásaival operáló kémnő jellegének, a kivégző osztag előtt végezte életét. Claude France azért menekült a halálba, mert nem tudta elviselni az emiatt érzett lelkiismeretfurdalást. Akár csak később végzetét okozó ellenfele, Mata Hari sem azon a néven született, melyen később világhírűvé vált. Igazi neve Margareta Gertrude Zelle, apja holland ültetvényes volt Jáva szigetén, anyja pedig maláj nő. A félvér lány bizonyos adatok szerint 1876-ban, mások szerint 1880-ban született. Tizennégy éves koráig élt Jáva szigetén, s anyja kívánságára a burmai templomokban papoktól vallásos táncokat tanult. A misztikus, európaiak számára különös környezetben elsajátított tánctudásának később jó hasznát vette, amikor visszakerült Európába. Zelle ur, aki egyszerű ültetvényes volt, de szívesen mondta magát nyugalmazott ezredesnek, miután meggazdagodott, megunta a gyarmati életet s viszszavonult Hágába. Meglehetősen prózai foglalkozásba kezdett, kalapijzletet nyitott. Az volt az elgondolása, hogy lánya majd egy olyan ifjúval köt házasságot, akinek van érzéke a kereskedelemhez, és aki felvirágoztatja majd a boltot. Zelle ur lányának azonban kevés érzéke volt a kalapokhoz és az üzleti szempontokból kötött, kiszámított házassághoz, viszont annál könnyebben elragadta a szerelem. Hágában ismerkedett meg még egészen fiatalon Campbell MacLeod angol kapitánynyal. A halálos szerelmet gyors házasság követte. Hogy a brit hadsereg tisztje elvett egy félvér lányt, az majdnem szentségtörés számba ment, de mindenesetre nagy feltűnést keltett mind Hollandiában, mind Angliában, sőt még Jáva szigetén is. A kapitány, hogy megmutassa: nem szégyellj felesége származását, a gyarmatokra, felesége szülőföldjére, Jáva szigetére, valamint Borneora és Szumátrába utazott vele nászúira. Az angol tiszt felettesei azonban konzervatív emberek voltak, akiknek nem tetszett MacLeod kapitány szabadelviisége. Mit tettek egy angol tiszttel, aki elvesztette felettesei kegyét? Gyarmati szolgálatra osztották be. A trópusi éghajlat nem tett jót sem a kapitány, sem a kapitányné idegeinek. Egy darabig ugyan boldogan éltek, két gyermekük született, de aztán bekövetkezett a tragédia. Mind a két gyermekük meghalt. A fiatal anyát nagyon megviselte a csapás. (Fohl aljuk) TM ^ •" ■ ■ »« ^ V" W m m m i ^ w ■ m » — ■ ^ ^ — — — - gg w — — gg — gg — gg ^g rw W W W gm ~ gg: gg ^g Hires kémek, kalandorok és bűnügyek
