Függetlenség, 1968. január-június (55. évfolyam, 4-23. szám)

1968-05-30 / 22. szám

2. OLDAL FÜGGETLENSÉG Thursday, May 30, 1968 AZ OLTÁR ELŐL VITTEK EL az elítélt szökevényt A tornádók tömege vonult át 11 állam felett, pusztulást és halált hagyva maga mögött. Ebben a vá­rosban Iowában, Charles Cityben egyedül 12 ha ott volt. OROSZ MATRÓZOK GIBRALTÁRBAN. OK HOZZÁK A PÉNZT, MÍG A MAJMOK BIZTOSÍTJÁK A HITET GIBRALTÁR, angol tá­maszpont. — Van egy angol mondás: — Amíg a majmok ott ugrálnak Gibraltar szik­láin, a zangolok hatalmában marad. Ez biztató lehet, de Európa deli szélén Albion fiai már csak egy jelentéktelenné vált előretolt erődön uralkodnak, mely egyike az utolsónak az egykori, világ-tengereket át­fogó angol támaszpont háló­zatnak. S még hozzá ez is tel­jesen el van zárva a száraz­földön való megközelítéstől. Kikötőjét pedig elhanyagol­ják. Mióta a nagy kereskedelmi flottáknak, a Szuezi Csatorna júniusi bezárása óta, meg kell kerülniük Afrikát, ezek elsu­hannak Gibraltar mellett és nem kötnek ki. Csak az oro­szoknak, akik mind gyakrab­ban és szélesebb területben jelennek meg a világtengere­ken, a legrövidebb útja a Gi­­braltari — szoros útban nyu­gat felé és kedvenc kikötő­hely a Fekete-tenger-Atlanti Óceán vonalon. Gibraltárban ma az orosz matrózok a legjobb vevők. Az angolok oroszul tanulnak, az üzletfeliratatok oroszul is lá­­hatók és a Mediterranean Bank oroszul hirdeti: — Itt beválthatja pénzét. És a rubel folyik. Nylon és transistor rádiók a legkere­­setteb tárgyak. Ezekkel meg­rakodva másznak ismét hajó ra a szovjet matrózok. Gibral­tár többet nyújt, mint a moszkvai “GUM”. —Ha nem volnának ezek a fiuk Odesszából és Tagan­­rogból itt, már régen becsuk­hattuk volna üzleteinket — A jó motorcsónakázás titka, lassan indulni és nem használni féke­zésre ellensebességet. mondja az egyik angol keres­kedő a Main St.-en — kiszol­gáló nőinknek meg kell ta­­nulniok oroszul, különben el­­boesájtjuk őket. Most már három éve tart, hogy a spanyolok mind szo­rosabbra vonják a hurkot az utolsó európai angol gyarmat körül, melyet az 1713-as Ut­­rechti Békében vettek el a spanyoloktól és csatolták Angliához. 1964 októberében, a “csem­pészés megakadályozására” a spanyolok gazdasági blokádot vonták Gibralter köré és csak gyümölcsöt és főzeléket en­gedtek be a sziklaerődbe. 1966 októberében lezárták La- Lineanál a határkaput és csak gyalogjárókat engedtek ki és be Gibraltárba. Azóta a Gib­raltar lakóit, mintegy 25,000 embert, csak tengeri, vagy lé­gi utón tudnak ellátni. A kel­lemetlenségek következtében a turista fogalom, az előbbi 40 százalékára zsugorodott. Ebben a hónapban még szi­gorúbb éhség-kúrát rendeltek a spanyolok Gibraltárnak. Most már gyalog sem lehet La Lineánál a turistáknak át­kelni és senkinek sem szabad Gibraltárba pénzt vinni. Forditva természetesen le hetséges ez. Az 5000 spanyol munkás, akik Gibraltárban jobban keresnek, mint honfi­társaik S p a n y olországban, szabadon kelhet át Gibral­tárba és jöhet vissza este spa­nyol földre. Ezeket az ango­lok már rág el akarták bocsá­tani és helyettük marokkói­kat felvenni, de nem lehet, mert a sziklaerődben nincs lakóhely. BOSTON. — Szövetségi rnarshalck a “szentély”-ből vittek el egy elitéit katonai sorozás alól kibújt férfit, ez­zel egy vad utcai harcot idéz­ve elő a rendőrség és hosz­­szusörényu, orditó csavargók között. Amikor a marshalak meg­érkeztek, a szökevény, a bostoni Robert A. Talmanson az Arlington St-i templom­ban tartózkodott, közvetlenül az oltár előtt. Harminc-negy­ven ácsorgó el akarta zárni az utat a törvény emberei elől. A marsnalok félrelökték a tömeget, amint Talmanson­­hoz közeledtek, ez drámai pózzal a földre rogyott. A marshalok felemelték, kivit­ték az utcára, majd egy fa­sorba, ahol a kocsijuk várt rájuk. Az utcai tömeg először pi­­ketelni akarta a marshalokat, azután a kocsihoz futottak, hogy megakadályozzák Tal­manson elvitelét. A rendőr ség erősítést kért s mikor az megérkezett, 60 rendőr ne­kiment a tömegnek, majd el­szállította Talmansont,egy ké­zi és bot tusa után. Számos tüntető a földre került, eze­ket társaik vonszoltak el, több mint egy tucat a rendőr­ség letartóztatott. Talmansont sorozás előli kitérésért megvádolták és há­romévi börtönre Ítélték és fel­lebbezését a U. S. legfelsőbb bíróság elutasította. Az Arlington St.-i Unita­rian Universalist Church ve­zetői “biztonságot garantál­tak” Talmansonnak és a 19 éves William Chase-nek, a templomban, azon középkori szclkás alapján, hogy egy tem­plomból nem lehet letartóz­tatni senkit, amig ott tartóz­kodik. Chase, aki a hadseregben szolgált, egy évet töltött Viet­namban szabadságra jött s nem tért többé vissza, így szö­­kevénynék nyilvánították. Őt a templomban hagyták, mert elfogatásáért a katonai rend­őrség a felelős. SVÁJCI BANKÁR AGGÓDIK, AZ AMERIKAI DOLLAR JÖVŐJÉÉRT DORADO BEACH. P. R. — A Reuter angol hírszolgálati iroda jelentette, hogy Svájc legnagyobb k e r e s k edelmi bankjának elnöke elmondotta, az Egyesült Államoknak már csak kevés ideje van arra, hogy» szabályzatokat fogana­tosítson, melyek megerősítik a bizalmat a dollárban. Dr. Alfred Schaefer, az Union Bank of Switzerland igazgatóságának elnöke el­mondotta újságíróknak az American Bankers Associa­tion nemzetközi p é n z ü g yi konferenciáján, ha az Egye­sült Államok nem hajt végre gyors akciót, mint például az adók emelése, egy újabb pá­nik hullám követikezhetik be, arany és nemzetközi rész­­vénypapirok vásárlásában. — Kifut az idő a U. S. szá­mára — mondotta Schaefer Kérdéses, hogy ez a hely­zet eltarthat-e a választáso­kig, vagy röviddel az utánina való időig. —- Mindenesetre —mondot­ta a bankár — reméljük, hogy az adóemelő törvényt meg­szavazzák. Hosszú időn ke­resztül prédikálta a U.S. Eu­rópának, a konzervatív pénz­ügyi politika evangéliumát, most úgy érezzük, hogy ugyanezt várhatjuk el, a vi­lág vezetőjétől. Miivész-fegyencek JOILET, 111. _ A közel­múltban az állami fegyinté­zet fegyencei 2,590 maguk ké­­szitette olajfestményt állitot­­taikki. A bírálók megjegyez­ték: a fegyencek között igazi művészek is akadnak. Londonban e 1 á r asztották követelésekkel az alsóházi képviselőket: — Hivják visz­­sza az angol nagykövetet Madridból, tiltsák meg spa­nyol munkásoknak, hogy be­lépjenek Angliába és külön adóval sújtsák az angolokat, akik a spanyol tenger part­ra mennék nyaralni. Wilson miniszterelnök azonban, aki nem kedveli a drámai megol­dásokat, mindössze tiltakozó jegyzéket küldetett. A határlezárás azonban a szovjet tengerészekre is 'ki­hatással van. A blokád ugyan­is a tüzes spanyol lányokra is vonatkozik, akiknek ipara, minden “valamirevaló” kikö­tő város egyik alpvető felté­tele. —■ Okvetlenül 1 á n y o kra van szükségünk — mondotta egy mély hazafiasságtól el­telt angol vállalkozó. — Mert mit érnek a majmok a sziklá­kon, ha a szovjet matrózok kimaradnak és nem döntik többé a pénzt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom