Függetlenség, 1967 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1967-03-16 / 11. szám

8. OLDAL FÜGGETLENSÉG Képeslap a nagyvilágból • ELSZEGÉNYEDETT BILLIOMOS HYDERABAD, India. - Szegényen halt meg — leg­alábbis saját állítása szerint szegényen — Hyderabad indiai tartomány, azelőtt állam, ni­­zámja, akinek 18 millió alatt­valója volt és vagyonát egy vagy két billió dollárra be­csülték. Úgy lett “szegény”, hogy évi 7 millió dollárnyi jö­vedelmének nagy részét el­szedte tőle az adószedő. Az utóbbi években már csak 700 ezer dollár tiszta évi jövedel­me volt. És volt a nizámnak három felesége, 42 háremhölgye, 200 (párral több vagy kevesebb) szolgája, közte egy privát had­serege. A nizám nem bízott a ban­kokban, kincseit a pincében, a matraca alatt és ócska cipők­ben őrizte. — Kincsei kö­zött volt egy 150 karátos gyé­mánt, egy 150 személyes szin­­arany asztali készlet. Renge­teg kiadás terhelte meg zsu­gorodó jövedelmét. Nyugdijat adott körülbelül 10,000 saját és rokoni prineneik és szolgá­nak, nagy összegekkel támo­gatta a más országokból jött mohamedán menekülteket, — Hyderabad város részére épí­tett egy kórházat, amely a vá­ros legnagyobb kórháza. Szen­vedélyes ópiumszivó volt, más szenvedélyei voltak: versírás urdu nyelven és operációk né­zése. Palotájában befogadott mindenféle szedett-vedett né­pet, züllött, részeges alakokat, némelyeknek feleséget adott. Fiatalabb korában drágaköves ruhákban járt, voltak gyé­mánttal, rubinkővel, gyön­gyökkel kirakott öltözetei. A zenei műfajok közül a jazz­­muzsikát szerette legjobban, balét táncban is kiképezte ma­gát. Híres háreme tele volt világszép nőkkel. * * * • NEMZETKÖZI DON JÜAN-SZÓTÁR LONDON. — Peter Wolfe összeállított egy ötnyelvű szó­tárt félénk szoknyavadászok számára, akik kritikus hely­zetben, főleg az ismerkedés első percében nem találják meg az illő, csábitó, hóditó szavakat a szende hölgy nyel­vén. A Szerelmi Szótár min­den frázist öt nyelven tartal­maz; angol, francia, olasz, né­met és spanyol nyelven. Ilyen suttogásokat ajánl a gavallé­roknak angol és idegen nyel­ven: “Miss, Mademoiselle, Signorina, Senorina, Fraulein — egy méh lopózott be a blúza alá, szabad kiszednem? . . . Egészen meg vagyok bűvölve, elfelejtettem hol hagytam Rolls-Royce autómat . . . Be­vallom, nem vagyok ügyes táncos, de szeretem megtapo­gatni a nőket ...” Nem első szakszótára ez Mr. Peter Wolfe-nak. Az első a Káromkodás Szótára volt amelyben a turistákat kiok­tatta, hogyan kell komisz sza­vakat odavágni taxisofőrök, hotelportások, pincérek arcá­ba. * «■ * • CÉLT TÉVESZTETT IDŐBOMBA VERSAILLES, Franciaor­szág. — Baleset érte az ut­cán Alexandre Bury-t, felrob­bant a bomba, amelyet a zse­bében tartott. Súlyos égési se­beket szenvedett. A rendőrségen azt mondta, hogy hazafelé vitte az idő­­bombát, a felesége ágya alá akarta tenni. Mert hűtlenség­ben találta bűnösnek az asz­­szonyt. * * * • MAO EMÉSZTHETETLEN IGAZMONDÁSAI HONG KONG. — A Hong Kong Star cirnü lap jelenti, hogy Canton kínai városban a Vörös Gárda tagjai az ut­cán megállítanak Mao-ellenes­­ségre gyanús embereket és követelik, hogy idézzenek a “Mao Ce-tung gondolatai” ci­­rnü könyvből, amelyet Kíná­ban milliós példányszámban terjesztenek. Aki rosszul idé­zi, vagy egyáltalán nem tudja idézni Mao eszméit, azt kény­­jzeritik, hogy a könyv néhány lapját lenyeljék. * Hl • BÉLYEGEK a máglyán RÓMA. — A postaügyi mi­nisztérium elrendelte 2(55 zsák postabélyeg elégetését. Ezekben a zsákokban volt kö­rülbelül 57 millió régi, eladat­lan bélyeg, amelyeket 1859 és 1963 közt bocsátottak ki. A máglyára vetett bélyegek kö­zött nagyon sok volt, amelye­kért nagy összegeket adtak bélyeggyűjtők. De éppen a bé­lyeggyűjtők érdekében tör­tént az égetés: elejét akar­ták venni annak, hogy sok bé­lyeg piaci értéke csökkenjen, mert azokból sok példány ke­rülne piacra. Az elégetett bé­lyegek közt volt az 1933. évi emlékbélyeg, amelyet Italo Balbo fasiszta repülésügyi mi­niszter Róma és New York közti repülése alkalmával hoz­tak forgalomba. Ennek a bé­­yegneik piaci értéke, illetőleg vra ma több, mint ezer dol­­iár. MADE IN JAPÁN NEW YORK. — A Marke­ting Management cimü piac­kutatási szaklap jelenti, hogy egy szerszámgyár itthon gyártott szerszámait Made in Japan jelzéssel látja el. A ve­­vők azt hiszik, hogy minden mii japán, olcsóbb. Védekezés az atomhamu ellen MOSZKVA. — Minden atomrobbantásnál, még a föld­alatti kísérleti robbantásoknál is az atomhamuval a súlyos betegségeket okozó stroncium jut a levegőbe. Ezt a veszélyt most fokozzák a kínai atomrobbantási kísérletek. Ezzel kapcsolatban Viktor Kniznikov 38 éves fizikus vizsgálódá­sokat folytatott és felfedezte, hogyan lehet lényegesen eny­híteni a radioaktiv stronciumnak az emberi szervezetre gyakorolt káros hatását. Kísérleti utón megállapította a fluor eddig ismeretlen tulajdonságát, bizonyos veszélytelen adagolásban a szervezetbe juttatva, csökkenti a stroncium­­fertözés következményeinek súlyosságát. A tudós ezt azzal magyarázza, hogy a fluor aktiv hatást fejt ki a szervezet­ben lezajló anyagcsere-folyamatokra. Kísérletei során több mint ezer állaton próbálta ki a fluor hatását. Ezután 24,000 emberen végzett megfigyeléseket. Ezek olyan városokban élnek,a melyeknek ivóvize kitűnik fluortartalmával. Felfedezésének vezető tudósok is nagy jelentőséget tu­lajdonitanak, annál is inkább, mert a stronciumfertőzés ellen általa ajánlott módszer roppant egyszerű: bizonyos meny­­nyiségü fluort kell vegyíteni az ivóvízbe. CSAVOSSY LEÚ: HIRDESSÉTEK HARANGOK TÖRTÉNELMI REGÉNY — Tudom, mire gondol Pongrácz uram — állította meg feléje nyúló karmozdulattal a püspök, — de gyanúja teljesen alaptalan. Hunyadiban nincs oláh vér! — Azt sem tudjuk, hogy ki az apja, ki az anyja. — Dehogynem! Semmi kétség affelöl, hogy király volt az apja. Zsigmond, Magyarország királya és a Német-Római Bi­rodalom császára. uw ———• —* ——r;-“­­, — Mende-monda, amit Hunyadi kegyencei terjesztenek. — írások bizonyítják! A havasalföldi hadjárat idején ke­letkezett a nász, amelynek gyümölcse Hunyadi. Az előzmény az volt, hogy Dán, a havasaljai vajda öccse, ki akarta túrni bátyját, Mircsét a hatalomból meg családi vagyonból. Evégből szövetségre lépett Amurath szultánnal. Mircse akkor Budára menekült és Zsigmond király segítségét kérte. “Felséges ki­rályom — rimánkodott Zsigmond lábához borulva — esedez­ve kérlek, végy pártofgásodba, foglald el Havaselső földjét, tedd lehetővé, hogy én maradhassak a vajda és hűséggel szol­gálhassalak életem végéig!” Zsigmond megszánta és tekin­télyes hadsereg élén, Erdélyen át, Havasalja védelmére in­dult. Az Isztrigy partján, Déva vára közelében táborozott le néhány napos pihenőre. Ott, ahol hajdan Decebál király kin­cses palotája állott. A tiszteletére rendezett mulatságon ismer­kedett meg a nemes Morzsinai székely nemzetiség gyönyörű sarjával, a tizenhatéves Erzsébettel. A király, szerelmük rügy­­fakadásakor megígérte a lánynak, hogy mindenkor gondja lesz rá és az újszülöttre egyafánt. Aztán, amikor a törököt rapityává verte, elfoglalta Nikápoly sziklábavájt várát és igá­jába törte a lázadó Dán pakulár oláhjait, e fényes győzelem­mel végződő hadjáratból hazamenet, ismét az Isztrigy part­ján ütött tábort. A Morzsinai lányt akarta látni újból, aki már négy hónapja hordta szive alatt magzatát. Ekkor egy gyűrűt adott Erzsébetnek. “Ez oltalmazod lészen, — mondta a király —, amely megóv minden bántalomtól. írást is adok majd an­nak bizonyságául, hogy a gyűrűt tőlem kaptad.” Ez a gyűrű meg Írás a bizonyíték arról, hogy. királyi vér van Hunyadi ereiben. — Akinek a matricula szerint, Vojk Buthi havaselvői kenéz az apja — gúnyolódott Frangepán. — Mert egy király a legkevésbbé olyankor cselekedhet a szive szerint, amikor legszegényebb jobbágya is követheti szive óhaját. A királyok vajmi ritkán emelhetik magukhoz azt, akit szeretnek. Ezért történt, hogy Vojk vezette oltárhoz a szépséges Erzsébetet és amikor a kis János napvilágot lá­tott Huny ad községben, a saját fiaként kereszteltette meg. Vojk, mint magyar földbirtokoscsalád gyermeke, maga is je­lentős vagyonnal rendelkezett, hatalmas legelői voltak a Kár­pátok túlsó oldalán is, amelyeket aztán fogadott fia örökölt tőle. — Csöpp a tengernyi vagyonhoz, amit a királytól ka­pott — irigykedett az ifjú báró. — És a tengernyi érdemhez, amelyekkel Hunyadi vált arra méltóvá! — vágta feléje rendreutasitóan a ház ura. — De hiszen még gyermek vqlt, amikor a király meg­ajándékozta Hunyad várával és a Déva várát környező jó­szággal — panaszolta Szentmiklósi. — És magát az erdélyi vajdát kötelezte a birtokbaiktatásra meg arra, hogy védelmezőjük legyen minden baj ellenében — tette hozzá a báró. — A Morzsinai családnak is szépen juttatott Temesvár­­megye irközi járásában — jegyezte meg epésen egy másik ur. — Azért volt király, hogy vagyonnal és tekintéllyel ru­házhassa fel azt, akit nem fogadhatott törvényes fiává — mondta leckéztetően Gyertyánffy. — A saját pecsétjével és szektétumával lelátott adománylevélben ugyancsak Zsigmond irta elő, hogy holló legyen a Hunyad urává tett János címe­rében. i 4 — Erről is kereng valami legenda — billegette hosszú, csontos ujjait Rozgonyi. — Nem legenda az, hanem történelmi tény — vette át ismét a szót Medvei. — Erzsébet meg a fia egy verőfényes nyári déleiőttön, hunyadi kertjük pázsitján játszadoztak. A fiúcska eközben lehúzta anyja ujjáról és gyönyörködve néze­gette a gyűrűt, amit Erzsébet a királytól kapott. Ekkor tör­tént, hogy egy hirtelen odaröppenő holló kikapta csőrével Jánoska kezéből a csillogó kincset és megült azzal a közeli topolyfa tetején. A fiúcska elhülten nézte. Az anya kétségbe­esetten kiáltozott segítségért, mire elősiető bátyja, Morzsi­nai Gáspár nyilat ragadott. Pendült az ij és a sziventalált kapzsi madár a gyűrűvel együtt a földre zuhant. Az esetet Erzsébet mesélte el később a királynak, amikor felkereste budavári palotájában. A király akkor már elhatározta, hogy Jánoskának nemesi rangot adományoz. A történet hatása alatt rendelte el aztán, hogy csőrében gyűrűt tartó holló kerüljön a Hunyadiak címerébe. így örökítette meg a királyi gyűrű szerepét, amellyel Isztrigy parti szerelmének fiát a magáénak vallotta. — De miként folyt további életük? — kérdezte a kirob­banó izgalmát már alig leplező Forgács Sándor. — Van, aki ezt sem tudja? Zsigmond nemcsak beváltotta az anyának tett Ígéretét és gondoskodott a felcseperedő gyer­mek neveltetéséről, hanem azt később apródként vitte ma­gával külországi útjaira. Vojk Buthi faragatlan, goromba férj­nek bizonyult. Alig két esztendeig tartó, boldogtalan házas­ságuknak a kenéz hirtelen halála vetett véget. Buthi egy nap részegülten vadászott a Retyezáton és széttépte egy megseb­zett medve. Csak fabocskora maradt meg. Az édesanyát a Hu­nyad közelében pusztító kolerajárvány vitte magával évek múltán. Hunyadi marosszenttimrei diadalmas győzelme nap­ján kapta meg imádott édesanyja halálhírét. Ugyané csatában szenvedett hősi halált Janku nevű öccse, aki az oláhhá vedlett Vajk Buthi vérszerinti gyermeke volt és akit sokan összeté­vesztenek Hunyadival. Ez János vajda származásának hiteles története. • / — Amelyből nyilvánvaló — bólogatott helyeslőén Gyer­tyánffy Menyhért, — hogy szemernyi oláh vér sincs benne. A brandenburgi hercegből lett magyar király és a székely Morzsinai Erzsébet szerelmének gyümölcse ő. Többen helyeseltek. Egyesek arcán nemtetszés és kétely látszott. Féltékenység, titkolt irigység ingerelte az udvaronc fő­urakat. A püspök és Gyertyánffy érvei győztek, de a gyű­lölködő szavak bizonnyal fellobogtak volna ismét, ha az ebédlő felöli kitáruló ajtóban nem jelenik meg Kublai Ferenc főlakáj libériás alakja. Ezüsttálcán két levelet nyújtott át a püspöknek. A főpap nyomban visszavonult lakosztályába, majd kis­vártatva, gondterhes tekintettel jelent meg újból. Megillető­­déstől fátyolos hangon mondta: — Uraim! sorsdöntő események előtt áll a nemzet. Két levelet kaptam. Az egyiket Rómából, a másikat Hunyad vá­rából. Az utóbbiban Hunyadi közli, hogy miután Konstanti­nápoly a szultán lábai előtt hever, Mohamed elszánta magát a keresztény világ meghódítására. Evégből irtózatos létszámú és félelmetesen felfegyverzett haderővel készül Magyarország lerohanására. János vajda azt kéri tőlem és általam az itt összegyülekezett főnemesektől, hogy készüljünk fel a vesze­delemre. Tegyük meg mindazt, amit hazánk védelmében ten­nünk kell! A másik levél a Szentszéktől érkezett. Ez arról tu­dósit, hogy V. Miklós pápa átérezve az egész keresztény vilá­got fenyegető veszedelmet, szeptember 30-án keresztes há­borút hirdetett meg a török ellen. Követei utján sürgős cse­lekvésre szólította fel királyunkat és a nyugati fejedelmeket. Felséges urunk, V. László máris elrendelte, hogy a jövő év januárjának 18-ik napján üljön össze az országgyűlés. Urka! elérkezett a tettek órája, annak a legfőbb kötelességünknek tel­jesítésére, hogy egy másra találtán vegyük fel a harcot a fél­hold alatt gyülekező ördögökkel. A hit hegyeket tud megmoz­gatni és ha van bennünk igazi hit meg hazaszeretet, akkor győznünk kell! Én még az éj folyamán püspöki székhelyemre megyek* hogy egyházmegyém templomaiban felolvastassam a Keresztes hadjáratot meghirdető pápai bullát, a ház urát pedig arra kérem — fordult Gyertyánffyhoz, — hogy szüntesse be a vadászatot. Vadak öldöklésének kedvtelésénél hősibb felada­tok várnak reánk. Voltak, akik megrettenve bámultak maguk elé, voltak, akik helyeseltek, de olyanok is akadtak, akik a döbbenet és aggodalom e drámai perceiben igy dörmögtek bosszúsan: — Kár volt idehivni ezt az ünneprontó papot. A három hete tartó vadászatnak végeszakadt. Fogatok robaja, szekerek dübörgése, lovak patáinak do­bogása verte fel az erdőségek hajnali csendjét. ■'('!• II. A keresztes háborút meghirdető pápai bulla, mint vész­harang kongása, rázta fel az egész keresztény világot. A fejedelmek előbb megszeppentek, aztán a veszélyt le­kicsinylő magatartással halogatták, amit a keresztény Nyugat védelmében tenniök kellett volna. Amióta a lengyelek, litvá­nok, oroszok és csehek együttes szláv hada Grunwaldnál meg­semmisítő vereséget mért a német lovagrend soraira, alapo­san lelohadt a császár vállalkozási kedve. A keresztes lova­goknak álcázott germán portyabandák garázdálkodása azon­ban titkolt örömmel töltötte el. A pápa nem nézte jó szemmel az egymást marcangoló két keresztény nép végnélküli szenvedélyes viszályát és ko­moly intelmekkel igyekezett azokat az összkereszténységet ve­szélyeztető szultán elleni együttműködésre bírni. Követek, futárok jöttek-mentek a szélrózsa minden irá­nyába. A lengyelek udvariasan köntörfalaztak. Szívesen menné­nek a török ellen, ha az erőszakos német lovagrendi csopor­tok állandóan ismétlődő rablókalandjainak visszaverése nem kötné le katonai erejüket. Malborg felé kell összpontositaniok a lengyel hadsereget. Ők is élet-halál harcot vivnak . . . Az olasz államoktól, Franciaországtól és Burgundiától még egy csenevész Ígéretet sem lehetett kicsikarni. Velence csak az esetben hajlandó a török elleni hadi vállalkozásra, ha megbízzák az egész tengeri haderő feletti fő­parancsnoksággal. Ez a kívánság nem lett volna teljesíthetet­len, ellenben az a követelés, hogy a hadizsákmány kizárólag és maradéktalanul Velencét illesse meg, még e vagyonéhes köztársaság részéről is szemérmetlen és teljesíthetetlen zsaro­lás volt. Az olasz városok, főként Nápoly és Velence magatartását tengeri kereskedelmi érdekei irányították. Semmi szükségét sem érezték annak, hogy üzleti haszonnal nem kecsegtető, de igen bizonytalan kimenetelű háborúkban tegyék ki veszély­nek magukat. Kalmár szellemük odáig vetemedett, hogy jó pénzért fegyvert, lőszert, páncélt, lovakat és eleséget szállí­tottak a keresztény Nyugat ellenségének. Az is előfordult, hogy a török lodalán harcoltak. A pápa kénytelen volt egyházi átokkal sújtani e haszon­leső hitszegőket, akik előnyös földrajzi helyzetük veszélyte­lenségének tudatában, cinikus közönnyel nézték, hogy a ma­gyarok mint ontják vérüket a török elleni harcokban. A német rendek pedig egy alkalommal, fenyegetően fe­leltek a magyar követ sürgetésére: — Vigyázzon Magyarország, nehogy két tűz közé kerül­jön .. . A nyugati államok népeinél nem hiányzott az együtt­érzés. Jóindulatú érdeklődéssel figyelték a magyarság csodá­latosan hősi küzdelmét. Ha nem is tettekkel, fejedelmeiket segítségre szorgalmazó közhangulattal, de kitartásra buzdító szavakkal, elismeréssel, tapssal bőven adóztak a szörnyű túl­erővel szemben aratott magyar győzelmeknek. — Magyarország a kereszténység pajzsa és védőbástyája — mondogatták. (Folytatjuk) Thursday, March 16, 1967

Next

/
Oldalképek
Tartalom