Függetlenség, 1967 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1967-02-09 / 6. szám

8. OLDAL FÜGGETLENSÉG Thursday, February 9, 1967 A Kiegyezés 100. évfordulója Veneziani divattervező bemutatja1 Rómában a “csaknem” felsőrész nélküli ruhát. Világ okosai, tömörüljetek az okosabbak kerekasztala köré! BUDAPEST. — 1867 janu­árja jelentős dátuma a ma­gyar történelemnek: akkor jött létre a kiegyezés az oszt­rák birodalom és a magyar nemzet közt, a kényszerű meg­békélés az 1848. évi szabad­ságharcot vérbefojtó császár­ral. Idézzük emlékezetünkbe az akkori események egyes fordulatait. Ausztria königgraetzi csata­­vesztése (1866. julius 3.) és s prágai béke (augusztus 30.) után I. Ferenc József sokat tűnődött, vajon hasznára vá­­lik-e a Habsburg-birodalom­­nak, ha kapcsolatai Magyar­­országgal továbbra is rende­zetlenek maradnak. 1848 ele­ven emléke, a lefojtott gyűlö­let, a passzív ellenállás az adott politikai légkörben nem sok jóval biztatott, és így a császár, mindezt szem előtt tartva, 1867. január 2-án kelt pátensében adja tudtul, hogy “kormányunk az 1865-ki sept 20-kán kelt pátens alapján a birodalom alkotmányos intéz­ményei körüli jogigények ki­egyenlítése végett magyar ko­ronánk országainak képviselői­vel megkezdette az alkudo­zást.” A császári pátens megjele­nése után igy ir a Pesti Napló: “A felelős kormány, megyei önkormányzat, szabad szó és szabad sajtó és a népképvise­­let olyan dolgok-e, melyeket az e hazában élő népek na­gyobb része egy kormányi pár tens által jobban látna bizto­sítva, mint a mint azokat Ma­gyarország alkotmánya bizto­sítja?” Az alkudozás és a taktiká­zás célja magyar részről min­denesetre az ország sorsának jobbulása volt. A kiegyezés vágya — egy vérbefojtott sza­badságharc és húszévnyi der­medt némaság után — a lehe­tőségek józan megfontolásári alapult. A Wiener Journal az alku­dozásban a császárt segíti: “A W. J. idézvén a magyar országgyűlés ellen a Morning Herald angol tory lapnak egy czikkét, nagyon különösnek találja, hogy az európai köz­vélemény, mely előbbi évek­ben, mig Magyarországot ‘el­nyomottnak hitte’, ezen orszá­got pártolta, most pedig épp oly határozottan rosszallja a magyar országgyűlés követe­léseit.” A Pesti Napló igy válaszol: “A mit különösnek találunk, hogy a Wiener Journal Ma­gyarország alkotmányos kér­désében egy angol conserva­­tivhez fordul felvilágosítá­sért ... holott tudva van, hogy az angol conservativek soha­sem voltak az alkotmányos szabadság pártolói.” A Pesti Napló az akkori amerikai elnököt, Andrew Johnsont kritizálja: “Johnson urat, úgy látszik, még mindig a reactio viszketegsége csik­­landoztatja. Legújabban a dé­li államokban a testi bünte­tést tiltó katonai rendeletet szüntette meg azon ürügy alatt, hogy az megbocsátha­tatlan csonkítása a polgári törvényeknek. Az elnöknek ezen intézkedése a polgári jo­gokból még mindig kizárt szí­neseket egészen a déli párt ütők kénye alá veti.” Deák Ferenc, Pest belváro­sa képviselője jól tudja, hogy Magyarország kiengesztelése “életkérdés a monarchiára nézve.” Éppen ezért január 12-én felszólal a képviselőház ülésén, tiltakozva az 1866. de­cember 28-án kiadott hadki­­egészitéssel foglalkozó császá­ri pátens ellen: “T. Ház! Legközelebb ? vódrendszer, s illetőleg a had­sereg kiegészítése iránt egy felsőbb rendelet adatott ki al­kotmányunk alapos jogainak, alaptörvényeinek sérelmével és e rendelet, mint magából, szövegéből is látszik, Magyar­­országra is kiterjeszteni ren­deltetett. Azt hiszem, hogy ezt a ház szó nélkül nem hagy­hatja, felszólalni kötelessége. Azt inditványozom, hogy őfel­ségéihez egy felirattal járul­jon e részben és ezen indít­vány és egyszersmind a felira­ti javaslatot is ezennel a ház asztalára leteszem, kérvén a Tisztelt házat, méltóztassék tárgyalására napot kitűzni.” A feliratot Tóth Vilmos tiszta, értelmes hangon olvas­ta fel — írják a lapok: “Reményeinket azonban ag­godalom és kétkedés váltja fel, midőn látjuk, hogy leg szentebb érdekeink felett mind a törvényhozás, mind a végre­hajtás körében, folyvást és most újabban még a jövőre is kiható rendeletekkel absolut hatalom intézkedik. Ha a je­len helyzet sürgetőleg kívánt oly intézkedéseket, melyek a védelmi rendszer átalakítását igénylik: az egy újabb fontos ok arra, hogy Föl séged felfüg­gesztett alkotmányunkat azon­nal , helyreállítsa.” Rövid idővel később gróf Andrássy Gyula értesíti a Há­zat, “hogy az országgyűlés feliratát a főrendi tábla he­lyettes elnökével ő cs. kir. Fel­ségének átnyujtá, ki is az át­nyújtott okmányt kegytelje­sen elfogadni méltóztatott.” Később Ferenc József ugyan­ilyen kegyteljesen küldte visz­­sza, habár ily szavakkal biz­tatta a magyar országgyűlés küldötteit: “Biztosítsák önök küldőiket addig is királyi ke­gyelmem, valamint a felől, hogy késznek nyilatkozom az ország óhajait teljesíteni, mi­helyst kölcsönös bizalom által sikerülend a felelős magyar minisztérium megalakulásá­nak nehézségeit elhárítani.” A bécsi Presse igy zsörtölő­dik: “Ismételjük, hogy a ma­gyar, a párt-taktika dolgában, a legjobban iskolázott nem­zet, nemcsak a monarchiában hanem az egész föld kereksé­gén. A legeolatánsabb esetek egyike a magyaroknak a hon­védelmi törvény dolgában kö­vetett eljárása.” Bizonygatja a Presse, hogy ez a törvény régi óhaja volt a magyarság­nak, de most “egy szusszanás sem árulja el az általános óhajt. A nép leghőbb vágya oly módon teljesítetik, mely nézete szerint törvénytélen és ez elés arra, hogy a méltat lan,kodás és ellenszegülés egész viharát támassza.” TÉVEDETT A RENDŐR RADARJA HAWTHORNE, N. Y. - Maurits ten Bosch sebeshaj - tás vádja alatt állt a Mount Pleasant városi biró előtt. Az volt az országúti rendőr vád­ja, hogy 55 mérföld sebesség­gel hajtott olyan útvonalon, álból ez tiltott sebesség. A ra­dar készüléke világosan mu­tatta az 55 mérföldes sebes­séget. Emberére talált az ország­úti rendőr. Ugyanis Maurits ten Bosch radarszakértő. Igaz­gatója volt a Norden labora­tóriumnak, amely elsőnek a vi­lágon megteremtette a bomb­­sight nevű optikai készüléket a háború idej éh bombavető re­pülőgépek számára. A biró előtt igy magyarázta a helyze­tet : Ubkanyarban történt. Tudvalevő, legalábbis szakér­tők tudják, hogy kanyarban a szembejövő autók radar­­energiája hozzáad a sebesség­hez. A biró felmentette a vádlot­tat. Az ítélet kihirdetése után az országúti rendőr arra kér­te Boscht, hogy mondja meg, vagy inkább levélben precí­zen magyarázza meg, hogy miképpen lehetne a radar el­lenőrzést megjavítani, hogy ilyen tévedés kiküszöbölhető legyen. DRÁGUL A POSTA AZ ÓHAZÁBA WASHINGTON. — A posta­ügyi minisztérium közli, hogy május 1-től kezdve az Euró­pába szóló légiposta-levelek dija a mostani 15 centről 30 centre emelkedik. Ez a díj­emelés körülbelül 16 millió dol­lárt fog eredményezni s ezzel hozzájárulni a posta deficit­jének csökkenéséhez. A belföldi postaforgalomban is díjemelések várhatók. Való­színű, hogy a levélportó 5 cent helyett 6 cent lesz, a légiposta levél portója pedig 8 cent he­lyett 9 cent. LONDON. — Ez a jelszava a Mensa (Asztal) világszövet­ségnek, amelynek főhadiszál­lása Londonban van s tagjai a világ minden részében ta­lálhatók. Mensa közösségébe felvesznek akárkit, akármi a foglalkozása, a társadalmi ál­lása, ha a központ vagy vala­melyik helyi kerekasztal tár­saság vizsgabizottsága meg­állapítja, hogy IQ intelligen­cia-rátájuk legalább 133 pont. Általában azt lehet mondani, hogy a népek mindössze 2 szá­zalékának van ilyen magas­­fokú intelligenciája, ezért a Mensát joggal nevezik az oko­sabbak szövetségének. Az okosabbak világszövetsé­gét Sir Cyril két ügyvéd köz­reműködésével alapította meg. Kezdetben csak Angliában akadtak okosabbak, a tagság létszáma hamarosan 280-at tett ki, aztán hanyatlásba ment a mozgalom, a taglét­szám lesüllyedt 100-ra. Ekkor Victor Serebriakoff főtitkár­nak, aki angol állampolgár, feltaláló és egy fatelep igaz­gatója, zseniális mentőötlete támadt: apróhirdetéseket je­lentetett meg a világ sok ré­szében megjelenő lapokban. A hirdetéseknek átütő sikere volt, különösen az Egyesült Államokban, ahol az emberek jobban tudják, mint másutt, hogy mi a IQ. A szövetség et­től kezdve rohamosan terebé­lyesedett és ma már 15,000 férfi és nő ül a világ minden ítészében az okosabbak kerék­asztalánál. Sok érdekes figura akadt a világ okosabbjai közt. Felsorolunk néhányat: Carolina Varga Dinuci, a hires hastáncosnő, akinek mű­vészneve Morocco. Egy lírai költő Abessziniából. Fey La­­zarides 3 éves kislány Cor­­neall, Angliáiban, aki három nyelvet beszél. Egy ipse, aki az Indiana ájlami fegyházban ül sikkasztás miatt. És igy tovább: irók, költők és tudó­sok, ügyvédek és más üzletem­bereik, diákok és háziasszo­nyok. A felvételi vizsgára jelent­kezők 8 dollárt fizetnek, az évi tagsági dij 7,50 dollár Ameri­kában és Kanadában, 5,60 más országokban. A tagság átla­gos jövedelme 10,500 dollár. Miért tülekednek az oko­sabbak kerekasztala körül oly sokan, okosak, okosabbak és a bölcsesség keresői ? A Mon­terey, Calif, kerekasztal társa­ság tagja, zenetanitó és bé­lyegkereskedő talán a legtalá­lóbban nyilatkozott: “Amikor először hallottam a Mensa hí­rét, kisebbségi érzés vett erőt raj tam> j elentkeztem felvétel­re, kiálltam az értelmességi vizsgát és ez úgy hizelgett az egomnak, hogy egyszeriben szerény emberből arrogáns alakká fejlődtem.” Nem csupa öröm a Mensa tagság. Idézzük Mr. Serebria-. koff szavait: “Kényelmetlen helyzetbe kerül néha az Ms. (így nevezik magukat a Men­sa tagok.) Mert egy dolog okosnak lenni és más dolog kinyilatkoztatni, hogy én Oko­sabb vagyak, mint mások.” Persze nem csupa bolond­ság, amit az Ms-ek müveinek A szövetség fő célja, az okos­ságot az emberiség javára praktikusan hasznositani. — Megvitatják a világ problé­máit és a viták során kialakult véleményeket közlik oly kor­mányhatóságokkal, amelyek meghallgatják őket. Sakk és ping pong versenyt rendezne^ Az egyik angliai Mensa a fe­­ketemálna szedés módszerei­nek javításán fáradozik. A Fidzsi-szigetek kormányának egyik főtisztviselője zöldséget termeszt homokos talajban. Nataraj Tarakad nigériai föld­rengés-szakértő jobb földren­gésjelzőt konstruál. Az egyik kaliforniai kerékasztal társa­ság egész éjjel, hajnali öt órá­ig vitatkozott a természetfö­lötti érzékelés és a boszor­kányság problémáiról. Az egyik angliai Mensa tő­kebefektetésre specializálta magát. De Mervin Swing phi­ladelphiai biztosítási ügynök úgy vélekedik, hogy a jó be­fektetésnek és sikeres speku­lációnak a normálison felüli okossága inkább árt, mint használ. Vissza megint Mr. Serebriakoffhoz! Azt mond­ta: “Az IQ vizsga jobban ki­hozza az intelligenciát, mint az akadémiai vizsga. Én 15 éves koromban kimaradtam az iskolából, amikor aztán fel­vételre jelentkeztem az angol hadseregnél, az IQ vizsgán felfedezték magasabb intelli­genciámat és ez egy csapásra megváltoztatta az életemet, megszabadított velemszületett túlzott szerénységemtől.” VESZÉLYES FENYEGETÉS Max Lieberman világhírű német festőművésznek egy nő ült modellt, aki állandóan kü­lönböző kérésekkel fordult hozzá. Egyszer azt ajánlotta, hogy az állát ne fesse nagyon erősre, máskor pedig azt kér­te, hogy az orra feltétlenül ki­sebb legyen a képen. Végül Max Liebermann el­vesztette a türelmét és rá­szólt : — Ha zavarni fog munkám­ban, akkor olyannak fogom le­festeni, amilyen a valóságban. Egy new yorki fényképész megfigyelte és lefényképezte egy becurranó tolvaj és betörő lépéseit egy 5-ik emeleti lakásban, majd a rendőrséget hivta, mely elfogta a betörőt. Hogyan szerezhetjük meg az amerikai polgárságot? Az egész világon sokmillió ember van, aki amerikai polgár szeretne lenni. A külföldön született amerikai lakosok legnagyobbrésze is igyekszik tehát a polgár­levelet hamarosan megszerezni, hogy az azzal járó ér­tékes előjogokat mielőbb élvezhesse. Az American Council for Nationalities Service tájékoztató könyvecs­két adott ki erre nézve, amelynek cime: How to Be­come a Citizen of the United States. A 120 oldalas könyv ismerteti a polgárjog meg­szerzéséhez szükséges előfeltételeket és az eljárás min­den egyes hozzanatát. Az amerikai alkotmány és a Füg­getlenségi Nyilatkozat szövege is bennfoglaltatik a munkában, továbbá 130 olyan kérdés, amelyet a pol­gárvizsgán feltehetnek, a felelettel együtt. Ha a How to Become a Citizen of the United States cimü könyvet olvasgatjuk, (csak angol nyelven jelent meg, mert a polgárvizsgát — igen kevés kivétellel — angolul kell letenni), eloszlik az aggodalom, amit so­kan éreznek a vizsga előtt. Ha azonban valaki már több mint 33 éve lakik az Egyesült Államokban és elmúlt 63 éves, magyarul is leteheti a vizsgát, ha úgy kivánja. Idegenek, akik engedély nélkül tartózkodnak az országban, szintén húzódoznak a vizsgától, pedig a könyv megmagyarázza, hogy az uj bevándorlási tör­vény szerint, amely 1965 december 1-én lépett életbe, az aki törvénytelenül tartózkodik az Egyesült Államok­ban, de már 1948 junius 30 előtt érkezett ide, állandó tartózkodási engedélyt nyerhet és igy megszerezheti a polgárlevelet is. A How to Become a Citizen of the United States az egyetlen hiteles kiadvány ezen a téren és 1 dollár beküldése ellenében, akár magyar levélben is megren­delhető a következő címen: American Council for Na­tionalities Service, 20 West 40 St., New York, N. Y. 10018. Kétszáz millió dollar a tét PASADENA, Calif. — Albert Otis Birch multi­milliomos 96 éves, a természet törvénye szerint évei meg vannak számlálva. Mi lesz, ha meghal? Ki lesz a 200 milliós vagyon örököse? Mrs. Louise Smith Hop­kins, a gazdag ember unokahuga azt gyanítja, hogy a nagybácsi a 200 milliót mostani, második feleségére fogja hagyni és ő, az unokahug, üres kézzel vagy csak pár milliócskával a kezében fog itt állni és szomor­­kodni. Ettől való félelmében a bírósághoz fordult azzal a kéréssel, hogy helyezze gondnokság alá az öreget. Indokolás: Mr. Birch majdnem teljesen süket, ágyhoz kötött nyomorék és — itt a pszihiáteri szakvélemény! —■ nem képes intelligens elhatározásokra. A biró eluta­sította a kérelmet s megállapította, hogy Birch testi fogyatékosságai nem befolyásolják, nem gyengítik szel­lemi képességeit. Ki ez a második feleség, akire valószínűleg 200 mil­lió dolláros örökség vár? Mrs. Pearl Choate Birch, 59 éves ápolónő, aki azáltal nyerte el Mr. Birch becsülését, hogy önfeláldozóan ápolta az első feleségét. De ennél valamivel többet kell elmondani Mrs. Choate Birchről. Texasban pár évet töltött börtönben gyilkosság miatt, kiszabadulása után “megszökött” Birch-hel és titokban házasságot kötöttek Altus, Okla.-ban tavaly október 7-én. Csodadoktor - hatásági engedéllyel HAMELN, Nyugat-Németország. — Én vagyok az an­tenna, amely felfogja a jövő eseményeit — igy szólt Bruno Treder, a fehér turbános csodadoktor, aki Hamelnben tevé­kenykedik már hosszú évek óta. Pacienturája a hiszékeny és elbolonditott emberekből egyre növekszik. A betegek sorra jelentkeznek Treder mesternél. Akinek a gyomra fáj, azt delejes kezével megsimogatja. A kezelés nem is tart nála túl soká, három perc múlva Treder nyilat­kozik: kiűztem a betegséget a testből. A nagy varázsló időnként kiszáll a helyszínre is. Az istálló falára titokzatos jeleket rajzol, gyógyítja a teheneket, lovakat. Ha valóban súlyos betegségben szenvedő páciens láto­gat hozzá, Treder óvatos fogásokhoz folyamodik. Javasolja, hogy az illető továbbra is vegye igénybe az orvosi kezelést, ő majd azzal párhuzamosan segit. Induláskor miég elég szerény volt. Egy-egy vizet egy márkába került, most már öt márka a taksa. A beszélgetés a csodadoktor és áldozata között rend­szerint igen barátságos, atyai hangnemben zajlik. Ő már régi szakember, néhány mondat és pontosan tudja, hogy látogatója mire kiváncsi, mit akar. Aki most kezdett valamilyen üzleti szakmába, annak megjósolja, hogy rövidesen nyerni fog a lottón. Az idősödő, magányos asszonyoknak daliás férjet igér, a féltékeny fér­jeket megnyugtatja, hogy feleségük a leghűségesebb lény a világon. Ily módon aztán mindenki jól jár. A férj boldog, Treder felveszi a honoráriumot. A Hamelni hivatalos szervek számára csak rövid ideig jelentett fejtörést, hogy milyen jogcímen engedélyezzék Treder tevékenységét. Hamarosan eldöntötték a fogas kér­­iést. Tredert beléptették az artistaegyesületbe. Egy márka Illeték lerovása ellenében kapott igazolványt és mostaná­ban már arra készül, hogy a televízió előtt is produkálja magát. Nyilatkozott a sajtónak is: majd ha meglátnak a televízióban, rájönnek arra, hogy kivel is van dolguk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom