Függetlenség, 1967 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1967-11-23 / 47. szám
' 8 OLDAL Walter Shirra (bal) és Walter Cunningham ürpilóták büszkén nézik a Saturn-Apollo próbát Cape Kennedvn. Egy ismert pszichológus szerint 65 éves korban kezdődik az élet Nem is olyan régen, alig néhány évtizeddel ezelőtt, vált ismeretessé a jelszó, amellyel a pszichológusok igyekeztek megvigasztalni a középkorú embereket és amellyel a középkorú emberek igyekeztek megvigasztalni önmagukat: — Negyven éves korban kezdődik az élet! Azóta azonban sokan úgy vélik, hogy negyven esztendős korban sokkal inkább befejeződött, mint megkezdődik az élet. Mindenki tudja ezt, aki már negyven éves korában, vagy néhány évvel később keresett állást. .,,,A személyzeti osztályvezetők elf intorit ják arcukat: : - Negyven éves? Már 40- ytjxjS ez úgy hangzik, mintha az állástkereső már túlhaladta volna a száz esztendőt. Nemrégiben azonban, újságírók előtt, különlegesen érdekes nyilatkozatot Nyugat?Németország ésaz egész nyugati világ egyik legkiválóbb és leghíresebb pszichológusa, a bonni egyetem pszichológiai fakultásának vezető-professzora, Dr. Has Thomae. Dr. Thomae professzor nyilatkozata egészen különös, újszerű és figyelemreméltó megvilágításba helyezi az öregedés, kérdését. • íme, a világhírű nyugatnémet pszichológus nyilatkozatának rövid összefoglalása: — Szerte a világon, egyre általánosabb az az irány, hogy az időskorú polgárok a “szemétdombra” kerülnek. Hadd szögezzem azonban le: az időskorúakat korántsem magas koruk löki a “kiselejtezett polgárok” sorába, hanem a modern társadalom elavult szerkezete és ezen felül, a fiatalobbak tájékozatlansága és tudatlansága. — Ma általában, a társadalom, megkezdi egy ötven éves személy számára a “sir megásását” és azután elvárja, hogy bárki, aki elmúlt 65 esztendős, vagy “tisztességesen meghaljon”, vagy legalább is, elkezdjen “haldokolni” és lépjen ki az élet folyamatából. —- Munkatársaimmal együtt, három éven keresztül kutatásokat folytattunk az időskorúak problémáira vonatkozóan. A három esztendő leforgása alatt 222, 60 esztendősnél idősebb személyt — férfit és nőt, egyaránt — tettünk megfigyelés tárgyává. Vizsgálataink és megfigyeléseink eredményeképpen ki kell jelentenem: — A hatvan esztendősnél idősebb személyek a társadalom szinte felmérhetetlen energia-forrását jelentik és nyugodtan kiadhatjuk a jelszót: — Hatvanöt éves korban kezdődik az élet! — Amennyiben alkalmat adunk az időskoruaknak arra, hogy tevékenységüket kifejthessék, ahelyett, hogy nyűggé válnának a társadalom nyakán, uj lendületet adnak majd a társadalomnak munkáj ukkal, tevékenységükkel és ezáltal az uj lendület, uj hajtóerő által, jelentős, értékes támaszai lesznek a társadalomnak és jelentős mértékben segítik — önmagukat is. — Jelenleg, úgynevezett kulturált és civilizált társadalmunk, szinte diktatórikusán eldöntötte, hogy aki 65 esztendős, vagy annál idősebb, annak útja már befelé vezet és ennek a személynek már nincs helye a társadalom alkotó tagjai között. — Ez az oka annak: számos időskorú polgár keserűen gondol arra, hogy voltaképpen csak haszontalan, használhatatlan és felesleges nyűg a társadalom nyakán. — Ennek következtében, számos időskorú polgár, valóban használhatatlan lesz és valóban nyűggé válik. Az igazság viszont, ezzel a szemlélettel szemben, a következő: számos 70-80 esztendős polgár még tele van duzzadó energiával, uj gondolatokkal és uj eszmékkel. S ennél még sokkal többen lennének energikusok, lendületesek és munkaképesek, ha alkalmat adnánk nekik arra, hogy a társadalom hasznos tagjai legyenek. — Az én tanácsom az időskorú polgárok számára: ne veszítsék el szellemi rugékonyságukat, ne veszítsék el érzelmi r u g é k o nyságukat: gondolkozzanak és érezzenek fiatalok módjára és ne szégyeljék, hogy szivükben — hajlott koruk ellenére — fiatalok maradtak! Vegyék tudomásul, hogy addig lehet — és kell — dolgozniuk önmaguk és a társadalom érdekében, amig erre képesek. Ne törődjenek azzal, hogy a társadalom 65 éves korukban a “szemétdombra hajította” őket. Egyedül és kizárólagosan csak tőlük függ, meddig és milyen mértékben lesznek a társadalom hasznos polgárai. Tegyük hozzá: tevékenységükkel, energiájukkal ,sok évvel meghosszabbíthatják önmaguk életét és életüket hajlott korukban is, kellemessé tehetik. — Arhikor három esztendővel ezelőtt megkezdtük kutatásainkat munkatársaimmal együtt, a megfigyelés alanydul szogáló időskorúakat két csoportba osztottuk: a hatvantól hetven évesek csoportjába és a hetven és nyolcvan év közöttiek csoportjába. — Azok, akiket vizsgálat és megfigyelés tárgyává tettünk, minden esztendőben, egyénenkint, öt-öt napot töltöttek a bonni egyetemen, bennlakó vendégekként. Ez alatt az idő alatt, munkatársaimmal együtt, tüzetesen kikérdeztük őket életük, panaszaik, terveik és vágyaik felől. — Kiderült, hogy egyetlen panaszuk: a társadalom a “szemétdombra” h a ji t o t ta őket, használhatatlan állampolgároknak minősítette őket, más szavakkal, röviden: kiselejtezte őket. — Kikérdeztük őket affelől, hogy miként éltek és mivel foglalkoztak fiatalkorukban, mivel foglalkoznak most, miképpen élnek most és mit szeretnének tenni és miképpen szeretnének élni. — A kérdések és a válaszok kiértékelésénél ,természetesen, tudomásul vettük és szem előtt tartottuk azt, hogy az illetők milyen társadalmi osztályhoz tartoznak. — Csakhamar rájöttünk arra, hogy az életkor úgyszólván alig, voltaképpen jelentéktelen és elhanyagolható mértékben, befolyásolja csak az intelligenciát, az életerőt és az energiát, a cselekvő-képességet. — Vizsgálataink egyesítették a fizikai erőnlétre és az intelligenciára vonatkozó orvosi és pszichológiai kérdéseket. — Legidősebb vizsgálati alanyunk, aki voltaképpen már “koron felül” van, mert jelenleg 82 esztendős, nem kisebb személyiség volt, mint Frau Wilhelmine Lübke, Nyugat-Németország elnökének a felesége. Frau Lükbe intelligenciája és vitalitása bámulatos. — Egy másik megvizsgált alanyunk egy 76 éves özvegyásszony, Frau Bertha Krick volt, aki saját farmját vezeti most is, a Taunus hegységben. Frau Krick minden farm körüli munkát egymaga végez el, beleértve a szükséges favágást is. Senki sem állítja, hogy öreg és használhatatlan és ő sem véli igy: túlságosan sok dolga van ahhoz, hogy önmagát feleslegesnek érezze. Mégegyszer szeretném tehát az időskorúak számára megismételni a jelszót: — Hatvanöt éves korban kezdődik az élet! A REND VÁROSA A világ legcsendesebb vá rosa Tillsburne. 18 órától kezdve tilos minden közlekedés, tilos a városon jármüvei áthaladni, és tilos az utcán a hangos beszélgetés. ORVOSSÁG-INFLÁCIÓ WASHINGTON - A Chemical Week cimü szaklap azt az érdekes és fontos tényt közli, hogy az amerikai orvosok kelleténél több orvosságot rendelnek pácienseiknek. Ennek magyarázatául hivatkoznak Frederick Wolf orvosprofesszornak a szenátus egyik bizottsága előtt tett kijelentésére, hogy az orvosok legtöbbjének nincsen elegendő gyógyszer-ismerete, nem kisérik figyelemmel az élettani tudományok újabb vívmányait és ezért régebbi, elavult ismereteik alapján rendelik az orvosságokat. LONDON Anglia — A Bri- Lish Comnonwealth, mely nemzetközi Iskolapéldája volt mindig a ©kfajuak együttműködésének, most az egyenetlenség é elégedetlenség karjaiban vtrgődik és 23 tagállama koirolyan aggódik a jövőjéért. Ez mintegy 700 millió embfft, a világ lakosságának egy negyed részét érinti. A Commonwealth belső politikai és gazdasági tartalmának még mhdig vannak tartalékai, melyből meríteni lehet, s ezen biztató jelenségek között varinak az egész Commonwealthben egy kölcsönös kialatási szerződésre vonatkozó törvény, számos kulturális csereakció és idegen és kölcsönös segély programok. Esek azonban a jelenben alig jutnak érvényre, az egyes agországok politikai nyilatkozatainak tengerében. Ennek egyik legkirívóbb példája Rhodézia esete. Az uj afrikai országok a legnagyobb elégedetlenséggel állapítják meg, hogy Anglia kudarcot /állott Ian Smith kormányámk m e g f ékezésében Salisbtryben, bár egyelőre igen valószinütlennék lászik, ho^y kizárólag tiltakozásul klépnének a Commonwealthlől. De ezeknek az országoknál állandó bírálata — Zambia politikusai “megalázott, fogitlan buldogg-nak nevezik Argliát — nem alkalmas arri, hogy erősítse a jóviszonyt a tagországok és íz anyaországok között. — Csak valanogy ki tudnánk kapcsolni az egész rhodéziai kérdést, mindjárt némi előrehaladást érénk el a Commonwealthben — mondja egy new zealandi politikai forrás. A Commonwealth-ügyek főtitkára, a kanadai születésű Arnold Smith kijelentette, hogy az újabb afrikai államok attól félnek, hogy régibb fehér tagországok elvesztik érdeklődésüket a Commonwealthben. Ma a legkiábrándultabb tagországok, maga Anglia és Ausztrália. Részben ez az oka, hogy Anglia miért tekint oly vágyakozva Európa felé. Mig azonban a többi tagország belátja, hogy Anglia kénytelen állandó gazdasági és pénzügyi gyengélkedése miatt az Európai Közös Piacba való útját keresni, a másik oldalon attól felnek, ha ez sikerül, Anglia teljesen érdektelenné válik a Common wealthel szemben. Anglia máris nem mutatkozott képesnek, vagy hajlandónak, hogy a Közös Piacba való belépése esetén, kereskedelmi előjogokat biztosítson Ausztráliának. Azonkívül a tagországok élénken tiltakoznak, hegy Anglia teljesen feladja a pozícióit, a Szueztől keletre És, ami még fontosabb, Anglia ezzel a kivonulásával a Közelkeletről, egyenesen az Egyesült Államok katonai védelmi karjába hajtja Ausztráliát, gazeaságilag pedig a japán piacos berkeibe. Ennek eredmenye a Commonwealth kapcsolatok lazulása Ausztráliában és az Egyesült Államokhoz való közeledés, ami már abban is megmutatkozik, hogy Ausztrália küldte a legtöbb katonát Vietnam-, ba. Bizonyos C o m m onwealth körökben ez nagy aggályokat okoz. Attól félnek, hogy Amerika, mely nem Commonwealth-országo, túlsók befolyást nyer ügyeikbe.Ezt különösen az ANZUS-paktumban látják kiteljesülni, melynek aláírói Ausztrália, New Zealand és az Egyesült Államok. Amerika befolyása elsősorban is tanulmányi síkon mutatkozik meg. A legtöbb jelenlegi afrikai vezető, az angliai Oxfordban és Cambridge-ben végezte tanulmányait. Ezek gyermekei azonban valószínűleg a Columbia, vagy a Michigan State egyetemekre fognak járni. A Commonwealth kapcsolatok gyengülésére a legjellemzőbb egy indiai történész megjegyzése: — Én, mint indiai kérdezem: van e ránk nézve a Commonwealthnek még egyáltalában értelme? Kulturailag igen de politikailag nem. A Commonwealth szét fog morzsolódni és csaknem teljesen el fog tűnni. A kérdés tehát az, fenn tud e maradni a Commonwealth s ha igen, mi lesz a célja? Arnold Smith főtitkár meggyőződése, hogy a U. N., a NATO és az Organization of African Unity, éppenugy mint a Commonwealth, kritikus időknek néznek elébe. Azonban a Commonwealthnek a felsorolt világ-szervezetek felett több lényeges előnye van. Ezek a közös gyarmati mult, a közös angol nyelv és közös politikai és jogi rendszerek. Gordon Goundrey, a Commonwealth t i t k á r s ágának egyik kanadai főtisztviselője, következő véleményét hangoztatta: — Nemzetközi konfliktusok esetén, mint néhány évvel ezelőtt a hideg háború volt, a Commonwealth nélkülözhetetlen volt, mivel független csatornaként szerepelt a vélemények megfigyelésére és továbbítására. Vörös Kina elismerése Anglia által, Kanada kereskedése Kubával, India semlegessége, mindez kitűnő csatorna nemzetközi beszélgetések folytatására. Kanadának egyébként is problémája, a déli szomszéd, az Egyesült Államok. Amint egy kanadai kormánytisztviselő mondotta: — Amerika túl nagy a számunkra és a Commonwealth-et megfelelő egyensúlynak tartjuk ellenében. Ha azonban Kanada alkalmazkodik is, a sokfaj u Commonwealth-hez, ez nem megy olyan gyorsan, a többi megmaradt fehér tagállamokban, s ez legjobban megfigyelhető Angliában. Nem tagadható, hogy Angliában a faji megkülönböztetés fennáll, bár mind több törvényt hoznak, hogy ennek gátat vessenek. A legjelentősebb társadalmi következmény azonban az, hogy minden évben nagy számban vándorolnak be Angliába a főleg színes emigránsok s Londonban nem egy jóslás hallható, hogy a következő században a szigetoországban a színesek száma felül fogja múlni a fehérekét. Azok a jelenségek azonban, melyek ma Angliában felbukkannak, kicsiben ugyanazok, mint nagyban az egész Commonwealthben: a megoszlottság a fehér és színes és a gazdag és szegény között. Ahogy Anglia kezelni fogja a faji feszültséget, az zsinórmértéke lesz annak, hogy a színes tagországok mennyire fogják a maguk szá-LONDON, Anglia. — A londoni deviza-kereskedők irodáiban szüntelenül kattogtak a táv-gépró gépek, a világ minden részéből kérdezték a pénzügynökök: — Halló, hogy áll a font? Bizony rosszul állt. Mióta október végén Couve de Murville, francia külügyminiszter felszólította a brit kormányt, hogy értékelje le a fontot- Franciaország is leértékelte a frankot, mielőtt belépett az Európai Közös Piacba — a világ spekulánsai “kiszálltak” az örökké ingadozó világvalutából, a fontból. November 5-én, kedden az angol font kurzusa leszállt az eddig 1964 novemberében legalacsonyabb érték alá. Akkoriban a világ deviza-kereskedői a font tömegeladásával lenyomták 2.7860 dollárra, valamivel a hivatalos 2.80 dolláros árfolyam alá, most a font leesett 2.7825 dollárra. Ez az újabb font-ingadozás bebizonyította, hogy Wilson miniszterelnök kormányának sincs hathatós receptje az angol pénz-betegség ellen. A munkáskormány reménye, hogy szigorú intézkedésekkel és önmegtartóztatással 1967-ben, legalább csak egy kissé deficitmentessé teszik a fizetési mérleget, a júniusi izraeli-arab villámháboruba és annak következményeibe fűlt. Az arab olaj-sejkek szemére hányták az angoloknak, hogy Izrael mellett állottak ki és megtorlásul feloldották Londonban milliárdos betétjeiket. Az angol jegybank kormányzója, Leslie K. O’Brien kénytelen volt a tartalékokhoz nyúlni, mert a Szuezi Csatorna lezárása miatt, az angol tartály és egyéb hajóknak egyelőre meg kell kerülniük Délafrikát, ami a hajóvállalatoknak havi 50 millió dollárjukba kerül és másodszor, mivel az angol rakodó-munkások sztrájkja miatt, csak kevés exportcikket tudtak behajózni és ez csak októberben 400 millió dollár veszteséget jelentett. mára fontosnak tekinteni a Commonwealth-et. Errenézve azonban az Institute of Commonwealth Studies magazinjában, a “The World Today”-ben azt irta az események egyik figyelője és szakértője, Dennis Austin: — Különösnek látszik, hogy ebben a pillanatban, amikor Ázsia és Afrika nemrégen függetlenné vált országai belátják elszigeteltségüket és azt, hogy előnyös rájuk nézve, hogy egy világszervezethez tartoznak, melyet az angolok hoztak létre, maguk az angolok ha lassan és kínosan is, de az ellenkező irányba teszik meg a léoéseiket. Még októberben O’Brien megkereste a svájci magánbankokat — melyek tulajdonosait Londonban eddig lenézően csak “zürichi törpéknek” nevezték, — de csak “sovány” 105 millió dollár kölcsönt tudtak kapni. Bár fennállott a lehetőség, hogy az angolok végső esetben 2 billió dollár rövidlejáratu kölcsön erejéig baráti jegybankokhoz fordulhatnak, de Couve de Murville francia külügyminiszter támadása az egész világon vad futást eredményezett. A két legutóbbi léten a külföldi bank és kereskedelmi vállalatok, piacra dobták fontállományaikat legalább 1 billió dollár értékben. A pánik és spekulációs mullám körülcsapott az egész földgolyón és mindenütt lecsapott a sterling-block országainak valutáira, először a skandináviai valutára azután a U. S. dollárra és végül a német márkára. Mint Frankfurt, N y u gatnémetorszában a frankfurti szövetségi jegybank elnöke, Dr. Ottmár Emminger megjegyezte: — A világ devizapiasain a figurák táncolni kezdtek. A legvadabbul a skandináv országokban táncoltak. Ha az angolok leszállítják a font árfolyamát először a svédeknek kell svéd koronájukból néhány “őre”-t kitörniök. A svéd bankok ezért még kisebb tatalék svéd korona állományaikat átcserélték U.S. dollárra. Amint azután a franciák hiresztelni kezdték, hogy az angolok nemcsak 15 százalékkal, hanem egyenesen 33 százalékkal le fogják szállítani a font értékét, a dollár is veszélybe került. A londoni “Daily Mirror” azt irta: — Mint két ittas matróz, ingadozott a font és a dollár egymás mellett. Közben a német márka emelkedett. Az elmúlt héten new yorki pénzemberek négy ezrelékkel többet Ígértek a német márkáért, a hivatalos árfolyam fölött. Ez egy eszmét adott a londoni Lombard Street-nek, mely a “sterling-birodalom” középpontja s ez arra késztette a bankárokat, hogy a német kormány segítségére számítsanak. A “Guardian” azt irta, ha a németek felértékelik a márkát, úgy el lehet kerülni a font árfolyam-leszállítását, mert az angol export olcsóbbá válnék ezáltal. Végül is az angol kincstárnok James Callaghan egy fogáshoz nyúlt, mely már 1964- ben felmondta a szolgálatot. Az elmúlt csütörtökön a bankok a kamatlábat felemelték 6.5 százalékra. Már három évvel ezelőtt a New York Times-nek az volt erről a véleménye: — Az angolok nyilvánvalóan a Holdból akarnak pénzt szerezni. Terjessze lapunkat Shelley Winters bebizonyította, hogy anyaszerepekben is lehet egy hő vonzó. Leértékelték az angol fontot Szombat éjszaka jelentette London, az angol font leértékelését. A leértékelés előzményei. Thursday, Nor. 23, 1987 FÜGGETLENSÉG Egy világszervezet ingadozása, mely a hatalmi egyensúly biztositéka volt
