Függetlenség, 1967 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1967-05-18 / 20. szám

8. OLDAL FGGF.TLENSÉS Thursday, May 18, 1987 Gyémánt legenda és história NEW YORK. — A gyémánt legendája a középkorba vezet vissza, a gyémánt története újabb keletű. A 15. századig a gyémánt a legmagasabb méltóság jelképe volt, csak a királyi és császári udvarok és az egyáz előkelő­ségei — csakis férfiak — vi­seltek gyémánttal ékesített ékszereket. A történelem fel­jegyzései szerint Agnes Soréi, VII. Károly francia király sze­retője volt az első nő, aki bá­jainak fényét gyémántkő csil­logásával emelte. A szép Ág­nes valósággal bolondja volt a gyémántnak, rávette felsé­ges szeretőjét arra, hogy Ve­lencéből és Konstantinápoly­ból a versaillesi palotába hív­jon meg gyómántköszörüs mestereket és ékszerkészitő­­ket. Nem soká tartott, mig a királyi palota udvarihölgyei körében divatba jöttek a gyé­mánt ékszerek. A 17. század­ban XIV. Lajos francia király Madame de la Valliere-nek oly pompás nyakláncot ajándéko­zott, amelynek legendás hire mind e mai napig el nem ho­mályosuk. Ami nyakláncot ma ennek mintájára készítenek az ékszerészet művészei, annak neve Lavalier. Marie Antoinette francia ki­rályné imádta a gyémántot. Valóságos gyémántgyüjtemé­­nye volt s annak “koronája” egy óriási kő, amely ma a washingtoni Smithsonian Ins­titution múzeumában van s a neve, világszerte ismert név: Hope diamond. Marie Antoi­­nette-nek nem hozott szeren­csét, későbbi tulajdonosainak sem. Szegény Marie Antoinet­te, a nagy francia forradalom­ban nemcsak a gyémántjait vesztette el, hanem szép fejét is, a nyaktiló alatt. Napoleon a feleségének, Jo­­sephine-nek, aki néhány évig francia császárné volt, tucat­­számra vásárolta össze az ak­kor kapható volt gyémántok legszebbjeit s Josephine azok­ból felséges tiarát készíttetett, amely eredetig formájában van meg még ma is. A másik Na­póleonnak, aki a múlt század közepén Franciaország császá­ra volt, hasonlóan gyémánt­imádó felesége volt. Eugenie nászajándékul 51 karátos gyé­mántot kapott Napóleontól. Ez a nagy kő egykoron disz­­darabja volt Nagy Katalin orosz cárnő gyémántnyaklán­cának. ❖ ❖ ❖ A gyémánt nem maradt so­káig a legelőkelőbbek privilé­giuma és a magas állás szim­bóluma. Már a középkor végé­től kialakult egy gazdag pol­gári réteg, az iparban, de még­­inká-bb a világkei-eskedelem­­ben bárói rangot értek el egyes családok, amelyek közül leg­híresebb és leggazdagabb volt a német Fugger család, ké­sőbb megjelentek a történe­lem színpadán a pénzfejedel­mek, akitek legnevezetesebb­jei a néni, majd nemzetközi Rot'hschiok voltak. És uj fordulatovett a gyémánt tör­ténete a ült században, ami­kor gyéántot találtak Dél- Afrikába Azelőtt, évszáza­dokon átjryémántot csak ho­­mok-leraídásokban találtak Indiábanés Brazíliában. És senkisemtudta, miből van, miből szrmazik a gyémánt. Dél-Afrikban aztán felfedez­ték, hogja gyémánt fő lelő­helyei a öld mélyében talál­ható szikrétegek. így indult meg a gyémántbányászat, amelynek őzpontja ma is Dél- Afrika. A/ilág disz-gyémánt­­jainak, ékszergyémántok­nak 90 ázaléka onnan jön. Az ipari gyémánt szerepe a világon ásodlagos, ámbár joggal lefet mondani, hogy a vágásra használt gyémánt hasznosa^, tehát lényegében, ha nem ! értékében és árá­ban, több ér a legfényesebb kőnél. A ékszer-gyémántot vágni, csjiolni kell, és — gyé­mántot cák gyémánttal lehet vágni. ' $ ❖ ❖ A gyémánt nem más, mint közönséges szén, ugyanaz, mint a ceruza ónja. De van egy rendkívül fontos saját­sága: az, hogy a legkemé­nyebb ismert anyag, ezért ipari vágásra legalkalmasabb. Hogyan keletkezik a gyé­mánt ? Mélyen a főid méhében évmilliók alatt a természet “laboratóriumában” kemény darabokká válnak kisebb kris­tályok, amelyek végül több ezer karát súlyra nőnek. Vul­kánikus kitörések a 100—150 mérföld mélységből ezeket a köveket felvetik a magasabb földrétegekbe, ahonnan aztán kibányászhatok. A legnagyobb gyémánt, amelyet valaha ta­láltak, á Cullinan gyémánt ne­vet kapta; ennek eredeti sú­lya 3601 karát volt. Nem minden gyémánt csil­logása egyenlő. Nemcsak fe­hér gyémánt van, hanem szí­nes is. A Hope kék, a Tiffany gyémánt sárga, Erzsébet an­gol királynőnek van egy ró­zsaszínű brilliánsa. A színes gyémántok ritkábbak és drá­gábbak, mint a színtelenek. H* * $ A Hungária Sport Club hírei Május 21-én, vasárnap dél­után 3 órakor bajnoki mérkő­zést játszik a Hungária labda­rugó csapata a Hota S. C. el­len. A mérkőzés a Schützen Parkban (3167 Kennedy Blvd. North Bergen, N. J.) lesz, a Lincoln Tunnel N. J.-i kijára­tától másfél mérföldre. A múlt szombaton a bajno­ki tabella első helyén álló Hel­lenic fölött aratott 2:0 arányú pompás győzelem azt mutat­ja, hogy a magyar csapat vég­re magára talált és a most Mennyi egy karát? Az un­ciának 146-od része. És meny­nyi egy karát gyémánt ára? Nagyon különböző, mert az árat nemcsak a súly, hanem a minőség, a finomság határoz­za meg. Legdrágább természe­tesen a hibátlan kő. Egy egy­­karátos gyémánt, ha hibátlan vagy tízszeres nagyitó alatt szakértő csak minimális hibá­kat talál benne, annyit érhet, mint kevésbé tökéletes három­karátos gyémánt. következő vasárnap is jó mér­kőzésre van kilátás az ugyan­csak bajnok-aspiráns Hota S. C. ellen. Az előmérkőzés keretében délután 1 órakor “B” csapa­tunk a New York Állami Ku­pa elődöntőjét játssza a Hota S. C. második csapatával, ezt megelőzően pedig délben 12 órakor ifjúsági csapatunk mérkőzik a Haledon ifi csapa­tával. Május 27-én, a jövő szom­baton este 8.30-tól nagy Ta­vaszi Sport Bált rendez a Hun­gária a newyorki református teremben: 2129 East 82. Köz­reműködik a Szivárvány zene­kar. Belépődíj 3 dollár. IKE MÁR TUDJA WASHINGTON — Egy te­lefonin tervju alkalmával, Ei­senhower, volt elnök kijelen­tette: Már elhatározta, hogy 1968-ban kit fog támogatni a GOP elnökjelöltjeként, elha­tározását azonban egyelőre titokban tartja. CSÁVOSSY LEÓ: HIRDESSÉTEK HARANGOK TÖRTÉNELMI REGÉNY VII. Juniusvégi napsugár ontotta kévékben áldásos melegét, a bőséges tavaszi esőzések után. Az Alföld népe emberemléke­zet óta nem látott oly súlyosan kövér, földfelé konyuló buza­­kalászokat, mint ezen a tavaszon. De ki aratja le? Istenünk, ki? Nap-nap után gyorsfutárok érkeztek a végekről és futó­tűzként terjedt a hir: — A török hadsereg gyorsított menetben hömpölyög az ország határai felé! '. . . A kopár Piliskén megszólaltak a lármafák és kigyullad­tak a székelyek vészfáklyái. Messze Háromszékbe, Udvarhely­be, Csikba, Gyergyóba és Kolozsba lobogtatták János fővezér hadbahivó üzenetét. Hatalmas, fényes üstökös kúszott végig a csillagdus, sötét éjszaka borurejtett égboltján. Vész jel? Vagy örömöt hirdető csillag, mint a betlehemi? . . . A keresztesek szegedi táborában is félelmet gerjesztett az aranycsóvás csillagóriás. János barát kedvező jelt látott abban és igy tüzelte imád­­ságoslelkü, véráldozattól, haláltól nem rettenő vitéseit: — Ne féljetek! Ne remegjen kisded seregetek! Az Ur meg fogja adni nekünk az ellenség fölötti győzelmet. Ez az óriási üstökös csillag a ti diadalmas harcotok előjele! . . . Hunyadi fővezér Keviből, a Duna túlsó partjáról, szemé­lyesen győződött meg a török haderő felvonulásáról. Mint a hangyaboly nyüzsgött a borzalmas embertömeg. Felvonulni, a lehető leggyorsabban! — adta ki a pa­rancsát. Zsoldos hadserege már Pancsovánál táborozott, a Bega- Temes-Duna-Tisza által határolt szögletben. Kapisztrán ke­resztesei is megindultak Szegedről s a bácskai Tiszaparton me­netelek. Zimony alá iparkodtak érni mielőbb. Keviben rögtönzött haditanács ült össze Hunyadi, Ka­pisztrán, Szilágyi Mihály és Geszti János részvételével. A török hadseregről — közölte társaival a fővezér, — a legpontosabb értesüléseim vannak. A szultán személyesen vezeti hadseregét, amely a teljes létszámon felül, az anatóliai, akindzsiai hadosztályokkal és a janicsárokkal egészül ki. Hoz­závetőlegesen 240,000 főből áll a Nándorfehérvár ostromára menetelő hadsereg. A legnagyobb és legerősebb amellyel ed­dig megütköztünk. És hogyan állunk mi? A magyar hadsereg magvát a zsoldosok alkotják, meg a hivásomra jött régi vité­­zeim, továbbá Korogyi dandárja és János barát keresztesei. Ezidő szerint tizennyolcezer zsoldos felett rendelkezem, de re­mélem, jönnek még a szászok is. Most János atyát arra kérem, hogy számoljon be a keresztesek toborzásáról. — Pontosan kilencezer a számuk — válaszolta Kapisztrán. Mégpedig százötven lengyel, kétszáz cseh, ötven német, százötven oláh, háromszáz bécsi diák, ötven bosnyák. Vagyis az idegen nemzetiségűek száma kilencszáz. A magyar keresz­tesek nyolcezernél nagyobb számban vannak együtt részint a péterváradi, részint a zimonyi táborban. De még egyre jön­nek. Tehát húszezer zsoldosra és tizezer keresztesre számit­­hatunk vetette közbe János vezér. — Ez összesen harminc­ezer. Nyolcszoros túlerővel állunk szemben. — Vincére aut móri! r- jegyezte meg Geszti János. — Nem az ősrómai győzni vagy meghalni!” jelmonda­tot akarjuk vakon követnie— mondta mély meggyőződéssel a fővezér. — Győzni akaruk! Az öncélú hadvezetés ma már elavult. Minden helyzetbe taktikai meggondolások alapján kell cselekednünk. A száibeli fölény ellensúlyozására több tapasztalati ellenszerem v^. Számos alkalomból tudom, hogy a török hadsereg egyes résjegei között óriási erőbeli különbsé­gek vannak. A “közép” Riogatott és a legjobban felszerelt harcosokból áll. Ha a “közéet” sikerül áttörnünk, szétzúznunk ezt a seregmagot, úgy az satadöntő lehet. Jól figyeljetek te­hát minden intézkedésemr! Pontosan tartsátok be utasításai­mat! Már Julius Caesar ij tanította, hogy “az ellenfelet bá­torsággal, vakmerőséggel iindig meg kell rémíteni!” Ezt az aranyszabályt követem étü is. Gyorsaság, rajtaütés, meglepő hadmozdulatok, váratlan ftrdulatok, roham! A puszta véde­kezésből gyakran át kell capnunk támadásba. Lehetőleg mi támadjunk és ne várjuk k a török raj rohamait. Várakozás­sal kezdeményezésre biztsuk. Viszont a támadás a védelem oszlopa. Vártüzérségünk iitünő kiképzésben részesült. Bras­sóból hetvenöt ágyú érkezett. Bízom a székely gyalogságban, a hajdúk vakmerőségében. A magyar huszár pedig a világ legelső lovasa! Tehát általáns és legfőbb taktikánk a gyor­saság legyen. Merni kell éscselekedni! Ez rettenti meg az ilyen ellenséget. A várban htezer kézi harcost, négyszáz tü­zért és kétezer lovast ostrorgyürü venné körül a várat, úgy abrak elegendő. Ha ostromyürü venné körül a várat, úgy mindent elkövetünk, hogy rét törjünk. A felfrissítés, utánpót­lás fél győzelem! — Az utóbbi napokban— szólalt meg Szilágyi várkapi­tány, — többen mutattak fi hadmentességi iratot. Közöltem e gyáva vonakodókkal, hogy amikor a haza végveszélyben van, az ilyen iratnak nincs érvénye, mert törvényeinkbe ütközik. A veszélyeztetett haza védelme minden magyar honos köte­lessége. — Nagyon helyes! — ve^e át a beszéd fonalát ismét Hu­nyadi. — Nem tűröm, hogy »árki is kibújjon honvédelmi kö­telessége teljesítése alól. Mé a király által adott hadmentes­ségeket sem vehetem figyelőibe. így cselekedtem máris Vár­­dai Miklós esetében, akit aárály egyesztendei időtartalomra felmentett a katonáskodás lói azon a címen, hogy birtokai­val van elfoglalva. Ráparacsoltam, hogy azonnal vonuljon be! Becsén jelentkezett is kképzésre. Jellemző azonban, hogy semmiféle fegyverzete sincs. Nővérétől kérte azt sietve me­nesztett levelében. — De holmaradtak a Irály bandériumai? — háborgott Geszti János. — És hol varnak a grófok, bárók, vármegyék, nemesek? Úgy értesültem, togy Ciliéi a saját birtokai őrzésére használja fel a király bandériumait. A király pedig Ausztriába utazott a vész hírére. A budai vár üres! A királyt követő fő­urak is alighanem vele vadáízgatnak valahol Stájerországban. — Engem mindez nem lep meg! — mondta belső felin­­dultságát palástolni igyekvőhangon Hunyadi. — A nemesség távolmaradása bánt inkább. A nemesség ugyanis elfogadta a telekkatonaságot. Úgy látsik, létkérdést csinál belőle. Fél fegyvert adni a jobbágyok lezébe. Attól tart, hogy ellene for­dítják. Most mutatkoznak amak az emberséget és keresztényi érzést nélkülöző bánásmódmk súlyos következményei, amely a sanyargatott népet még abbin is meggátolja, hogy szabad köl­tözködéssel kereshessen jotb sorsot magának. Ezt többször szóvá is tettem az országgyűlésen, de hiába! Úgy látom emelte fel hangját, — a szultánnak még néhány napra szük­sége van ahhoz, hogy az ostromot elkezdhesse. Addigra mi is készen leszünk. Holnap, az egész zsoldos hadsereggel, tábori misén veszek részt Zimony ban. János atya pedig a keresztes vitézeinek mond misét. Ti is, Mihály, állítsatok oltárt a vár­ban és cselekedjetek hozzánk hasonlóan. Az Ur velünk van. Ha Ő akarja, porig alázzuk Bizánc kevély meghódítójának gőg­jét és legyőzhetetlennek hitt ön telt seregét. Másnap buzgó imáktól moraj lőtt valamennyi tábor: Magyarország Nagyasszonya, Kenyerülj rajtunk! Világ világa, Virágnak virága . . . Keserűen kinzatol, Vasszegekkel veretel. . . A vár falai pedig a halálba készülő ezrek és ezrek ősi siralmát visszhangozták Magyarország patronája felé: Nagy Ínségben lévén így szólit meg hazánk: Magyarországról, Romlott hazánkról, Ne feledkezzél meg Szegény magyarokról . . . Megérkezett a velencei követ és lelkendezve jelentette Hunyadinak, hogy Velencében körmenetet tartanak és nyil­vánosan imádkoznak a török vereségéért. Az imahadjáratban részt vesz az egész keresztény Nyugat . . . Miidenütt könyör­gések, körmenetek, böjt, bünbánat, és minden templom ha­rangja figyelmeztet a déli időben: — Imára! . . . Imára! . . . Imára! . . . Julius harmadikára forduló éjszaka holdvilágának fényé­nél a fővezér mégegyszer végigjárta hadseregét. Szervezett, utasításokat adott, csatarendbe állította a harcosokat. Parancsot adott: — A felsőtiszai, hortobágyi, székelyföldi és déldunántuli hadosztályok hajnalhasadáskor indulnak a várba! Tehát Tállyal, Tárcái, Tokaj, Bös/irmény, Debrecen, De­recske fiai, kézitusában rettentő hajdúk, a “koponyalékelő” szé­kelyek és a félelmetes ijjas-puskás somogyiak védik a belső várat Szilágyi Mihály várkapitány vezérletével. — A szamosi, marosi, tiszai, erdélyi, temesi, bácskai, fel­vidéki és északdunántuli hadtestek velem maradnak, a keresz­tesek pedig a Zimony és Száva közötti síkságon várják be uta­sításaimat! — hangzott a további hadvezéri parancs. Kapisztrán ferences társai tovább toborozták a Nagy-Al­­földet, Bácskát és Bánátot . . . óráról-órára újabb lelkes cso­portok érkeztek a kereszt zászlaja alá. Külsőleg szánalmas és rongyos volt ez a gárda, de ben­­sejében fejedelmi bátorság kirobbanó boldogságával töltötte el, hogy harcba mehet. A táborokban vig nóta csendült fel: Cserfakéreg a bocskorom, Nyirfakéreg a nadrágom, De megsegít az Úristen, A törököt szúrom, vágom. S a falvakban magukra maradt leányzók bubánatos mo­­solytalansággal dúdolták: Aláfolyt a Tisza, nem foly többé vissza, Elment az én rózsám, nem jön többé vissza. Nándorfehérvárba tusázni törökhő Én meg hótig várom, mikor menek férhő . . . A török gyűrű másnap valóban bezárult Nándorfehér­vár körül. A vár csak egy titkos alaguton át érintkezhetett a külvilággal. Julius negyedikén megszűnt ez a lehetőség is. A muzulmán hajóhad ugyanis váratlanul megjelent a Dunán és széltében-hosszában eltorlaszolta a sebes áradásu hatalmas folyót. Kétszáztiz hajó, uszályok, gályák, kompok, csónakok végeláthatatlan raja himbálódzott a vizen. Elől hatvan nagy hajó összeláncoltan, áttörhetetlennek látszó gátat alkotott. Eldördültek az első török ágyuk! A pogányok szünet nélkül ásták futóárkaikat és csodás gyorsasággal építették ütegsáncaikat. Mohamed kétfelé osz­totta tengernyi seregét. Egyiket a Száva mellett csoportosí­totta, a másikat a Duna mentén sorakoztatta. A dunai had­osztályt szémélyesen ő vezényelte, mig a szávait az ázsiai basa. A Szávát is hajóraj lepte el. A távolban tevék cammog­tak. Rezet szállítottak ágyuöntéshez, mivel az uttalan utakon nehéz lett volna az ágyuvontatás, Bizáncból csak tizenöt vár­rombolót hoztak magukkal, a többit itt készítik el. A tüzérség a sáncokban fészkelődött el. ' (Folytatjuk) . -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom