Függetlenség, 1967 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1967-03-30 / 13. szám
8. OLDAL FÜGGETLENSÉG Thursday, March 30, 1967 “SZOMORÚ A NYÁRFAERDŐ.. (Folytatás a 7. oldalról) A Balázstól nekem ajándékozott dalosfüzetemmel is gazdagodtunk melódiával: Az első lapon díszlett a csipkefinomságu dal: bős falumba0, “Ne nézz vissza”. Egy neves: irói összejövetelen nálunk Balázs is hivatalos volt, amikor egy kis nefelejcs-csokkorral ajándékozott meg. Mikor átnyújtotta, mosolyogva mondta: “Nefelejts!” Ugyanekkor megint egy uj nótát pengetett ki hegedűjén, témáját elmondotta Farkas Imrének s percek alatt kész volt az uj nóta: Amig csak a szivem dobog Addig téged nem feledlek Az sem lehet, hogy nálamnál, Még jobban is szerresenek. Hej! de mégis másé lettél, A szivemet összetörte (de) összetörtén (a) síromban is (csak) Téged szeretlek örökre! Szabad-e halkan eldudolni? Sok apró-cseprő dallamot Csillagvirágos ó'szidőben Amit nem szabad hallanod Szabad-e egyszer visszasírni Sok nálad lévő álmomat Szabad-e egyszer megsiratnod Akit szeretni nem szabad? Még ezután többször daloltunk, muzsikáltunk együtt olyan népszerűvé vált dalokat, mint “Tejbe fürdik az én rózsám”, “Gyere velem akáclom-Ez volt Balázs Árpád utolsó dala. A virág átr.yujtásakor való megjegyzése “Nefelejts!” nélkül is felejthetetlen marad. Hogy lehetne felejteni azt, akinek a szive arany volt. Dallal, muzsikával, jósággal, szeretettel, csupa szépséggel volt tele. Ruhája érintésénél is a szivét lehetett érezni, mert Csupasziv volt. Sok édes-bus melódia zengett lelkében; s nála hamar ment, egy kettő s kész volt egy uj nóta, témájára Farkas Imre, Antal Iván, Éltető Ákos követve őt hamar készek voltak a szöveggel is. Bármilyen alkalomra, lelkiemotióra vagy örömre íródott, clyan hamar fölkapták, népszerűvé vált. S amig az ajkamon megszólalnak nótái, vagy a hegedű, zongora húrjain zengenek, lelke mindig ott fog szárnyalni, a hangok skáláin resonálni, mint a legtisztább hang a tökéletes harmóniában! Hallhatatlanul! Még idekívánkozik a mi drága Mókucinknak (Farkas Imrének) e kegyeletes témához illő verse, mely 1966 őszén íródott az én számomra, s kiküldte nekem: BALÁZS ÁRPÁDRA EMLÉKEZÉS A sir fölött virágok özönében Ott busul a bánatos bronz szobor Elnémult hegedű van a kezében. Eszünkbejut egy dal, mit hajdanán Éjjelizenében hallgatott egy “Pirospöttyes ruhás” kisleány, Virágzó tavaszban, akácillatos vidéken. Jóidőben mindig felkeressük a te drága Dalos szived fölé boruló hantodat, S távol az Óceánon túl merengő Multatsirató Violánk nevében is Letesszük a pirosrózsa csokrunkat Hogy boldogabbá tegyük A sziveket vidító muzsikus lelked Megpihentét és további álmodat! Mert bár e hant lett földi nyugvóhelyed Itt csak elszenderedtél, mert lelked él Dalaidban, és a magyar szivekbe Örökre beírtad feledhetetlen neved! Ml KELL ÉS Ml NEM KELL? NEW YORK. — Az amerikai gazdasági életnek világszerte hires tartó-oszlopa a fejlett piackutatás. A vásárlóközönség igényeit, ízlését, fizetőképességét vizsgáló szakemberek és társaságok meg tudják mondani, hogy egy uj, eddig ismeretlen vagy az eddiginél jobb portéka elegendő vevőre fog-e találni és elegendő profitot fog-e biztosítani. Többnyire idejében világosítják fel az újítót, néha későn. Például: Az Akron, O.-i Pioneer szerszámgépgyár újfajta egérfogót konstruált, amelybe becsalják az egereket s azok, szegények, vizbefulnak. A gyár elkészített 5600 egércsapdát, az eladási árat 29 dollár 99 centben állapította meg, elkelt a nagyszerű találmányból 400 és — a gyár vesztesége 63,090 dollár volt. Előbb meg kellett volna kérdezni egy piackutatót, hogy lesz-e keletje ilyen drága egérfogónak. kiás példa: Nuclear Corp. of America, Charlotte, N. C.oan, gyártott gramofonlemezt, amely egyfolytában nyolc órán át játszik. Senkinek sem kellett, mert ugyan kinek kell ilyen hosszú mulatság? Más. Az American Gas Association piritó-futószalagot készített, amely egyszerre 16 szelet kenyeret pirít. De hiába volt a fáradság, kárbaveszett a tervezési és gyártási költség, alig akadt Amerikában oly népes család, amelynek ily sok piritóskenyér kell; odaveszett 200,000 dollár. Készítettek olyan futószalagos kávéfőzőt is, amely egyszerre több gallon kávét főz. Nem kellett a vendéglőknek, odaveszett a befektetett tőke. Az Industrial Research című szaklap közli, hogy az amerikai nagyvállalatok ebben az évben körülbelül 500 millió dollárt irányoztak elő piackutatásra. Ez az adat mutatja a piaci viszonyok ismeretének fontosságát. CSÁYOSSY LEÓ: HIRDESSÉTEK HARANGOK TÖRTÉNELMI REGÉNY A király tehát jóindulatú. Nem kétséges, hogy Hunyadi kemény szavai lelke mélyéig hatottak. Ezúttal az országgyűlés sem volt tétlen. Törvényben mondta ki a nemesség fejenkénti hadkötelezettségét. Száz kapu után négy tegzes lovat, két pajzsos, ijjas és kopj ás gyalogost tartozik kiállítani. Hunyadi tehát teljhatalmú országos főkapitány és hadvezér. Vájjon mit remélhet? Látja, hogy a király lelkiismerete megmozdult, de tudja azt is . . . Igen, ha a királyt nem befolyásolná környezete, ha tanácsadói nem vezetnék zsákutcába . . . Hunyadinak nincsenek csalóka elképzelései a főrangú urakat illetőleg. E gátlások nélküli főnemesek túlteszik magukat törvényen, királyi intézkedéseken. Hirei vannak arról, hogy Ciliéi, a ravasz gyám és az udvari cselszövők újabb hajszát inditanak ellene . . . Nem számíthat a kereszttel viszszaélő, gőgös, harácsoló, telhetetlen főrendekre, duhaj földesurakra, idegenből beszivárgott pártütőkre ... De a köznemesi rendre és a népre annál inkább. A király körül sündörgő kapzsi és fennhéjázó uralkodó osztály nem volt hajlandó lenyelni a keserű pirulát . . . Lám, a király csak egy rövid időre szabadult ki befolyásuk alól és Hunyadit máris a legmagasabb közjogi hatalommal ruházza fel v . . Reá bízza az ország védelmét!. Ezt nem fogadhatják el! A végső döntés jogát-; nem engedhetik ki kezeik közül .". . Ezt a feltolakodott kishemest félre kell állítani ... Az ország belső nyugalmát fel kell dúlni ... Pártviszályokat kell szítani és azokkal gyöngíteni Hunyadi erejét . . . Körülötte mindent eldurvitani . . . Szomorú, kétségbeejtő! A virágoskertként diszlő Pannónia parlaggá vadul . . . A rege holmi turáni átokról beszél. Vájjon valóság ez vagy csak mese? De mi lehet az oka e gyászos nemzeti sajátsággá fajult, érthetetlen széthúzásnak? Az ország eleven erejét bomlasztó, félresiklott életnek? Hiszen itt a legsötétebb nemzeti bűnök, önzés, lelkiismeretlenség, haszonlesés, irigység, kevélység, erőszak bozontos bojtorjánjai veszik körül és árnyékolják be a magyarság áldozatos és hősies törekvéseit . . . A Felvidéken Griska az ur. Kushadt szellemében ököljogot léptet az erkölcsi rend törvényei helyébe. El akarja pusztítani a krisztusi hitéletet, hogy a frivol és világias huszitizmus dudvamagjait hinthesse a lelkekbe. Sohasem mulasztja el hangoztatni rendületlen királyhüségét, de a kezében lévő bányák és pénzverők busás jövedelmeiből egy garasnyit sem ' hajlandó juttatni a királynak. A kapuadót, a várak és révek hozamait is elvonja a kincstártól. Griska, Újlaki és Brankovics, a szerb despotából lett magyar földesur, az ország feletti uralomért semmiféle aljas aknamunkától nem riadnak vissza. Esztelen harcukat a két nagy ellenfél: Hunyadi és Ciliéi árnyékában vívják meg. A nép, a katonaság Hunyadiért lelkesül. Ciliéi nevét megvetéssel, utálattal veszi ajkára. A köznemesség és a falusi jobbágyság tisztán látja, hogy Hunyadi milyen erkölcsi magasságban áll a henyélő királyi udvar fölött. Bármi történik a dülőutakon, a háttérben, mindig feltűnik az ézsaui kéz. Ez a szőrös kéz tologatja, rakosgatja kénye-kedve szerint a főúri sakkfigurákat. Ez a kéz Cilleié. A király nagybátyja, gyámja, nevelője és rossz szelleme, nem udvari dalia. Magas, de cingár. Fanyar modorú kolduskedély. Rideg, kíméletlen. Hiénafejének halálvigyora hű tükre gonoszságokban, jellemtelenségekben berozsdásodott, tüskés lelkületének. A gyermek király aligha kaphatott volna alkalmatlanabb gyámot, torzabb nevelőt. A király sem szíveli. De kénytelen eltűrni'maga mellett. A legénnyé serdült ifjú rettentően unja sem hossza, sem vége meséit, amelynek gebeszerü vénségében is ő a főhőse. A fogatlan oroszlán átlátszóan öntömj énezö szócsavarásai gyakorta fakasztottak egészséges kacajt V. Lászlóból. Egy Ízben, az udvari emberek jelenlétében, igy intette le: —Jaj, Ulrik bácsi, ne meséljen nekem örökösen ilyen száraz, izetlen, sótlan dolgokat. Beszéljen inkább Attiláról, Csaba királyfiról, Árpád vezérről, Szent Istvánról, Imre hercegről, Szent László királyról meg a tatárdulásról . . . Igen, a tatár veszedelem! Mi okozta akkor a nemzet pusztulását? Csak a tatár? Én úgy látom, hogy a kétszáz év előtti és a mostani közállapotok között feltűnő a hasonlatosság . . . Ciliéi illyenkor mindig meghunyászkodott. Eszes, müveit ember, aki ravasz szimatjával kifürkészte a királynak azokat a fásult pillantait, amikor a leikébe csempészhette a Hunyadi tisztességének, becsületének ártó rágalmakat, intrikákat és vádakat. Zsarnoknak, árulónak, önkényesnek igyekezett feltüntetni Hunyadit. Leghatásosabb ütőkártyája az volt a fővezérrel szemben, hogy a királyi korona megszerzésére tör. Ez az átlátszó vád kétségtelenül alkalmas a király éjszakai rózsás álmainak megrontására. Hunyadi ereiben nem a cinemintyés bosszút, megtorlást forraló vér volt. Nemzetének sorsa, jövője lebegett szemei előtt és a megbocsájtás szelid készsége győzött vérig sértett önérzetén. Sorra békejobbot nyújtott legádázabb ellenségeinek: Brankovicsnak, Újlakinak, Garainak, Griskának. És csak a Mindenható tudja, már hányadszor: Ciliéinek. Egyedül azért, hogy lefojtsa a belviszályok tűzfészkét és végre zavartalanul készülhessen az önbizalmában megizmosodott, ugrásra kész oszmán birodalom ellen. Ciliéi azonban ezúttal sem tartotta be a megállapodásokat. Garain és Uj lakin kívül, Podjebrádot, a cseh királyt is megnyerte szövetségeséül a fényes örömlakomán, amelyen Podjebrád fia, jegyezte el Újlaki leányát. Csillagokat verdesett öröme. Elérkezettnek látta az időt arra, hogy Hunyadit eltegye láb alól. Futárt küldött hozzá és a király nevében, sürgős tanácskozásra hívta Bécsbe. A bizalmatlan és elővigyázatos fővezér páncélba öltözött és 400 lovas vitézével indult el. Ciliéi erre nem számított. Hunyadi Bécs közelében, egy sik mezőn bekeríti a meggyilkolására küldött húsz pribéket és elfogatja magát Ciliéit is. Az önkinzó bűntudat, a beteges lélek zordon kétségei és sötét ráncai telepadtek Ciliéi ványadt, halálfélelemtől verejtékező arcára, amikor Hunyadi elé vezették. Szánalmat keltő, idegroncs volt, patkányszemei mérhetetlen gyűlöletet iöveltek, görcs vibrált szája szögletében. Megszólalásra jottányi ereje sem volt. Hunyadi megvetéssel mérte végig a meghunyászkodóan besompolygót: — Tőrt vetettél ellenem és ime magad estél a verembe, amelyet nekem ástál . . . Gonosz cselekedeted jutalmául megölethetnélek és ott, azon a máglyán, amelyet az én elégetésemre szántál, pernyévé hamvasztathatnálak. Nem teszem. A tisztelet, amelyet királyom irányában érzek, megmenti életedet. De óvakodj még egyszer szemem elé kerülni! Ciliéi megszégyenülten tért vissza Bécsbe. A fővezér nagylelkűségéről értesülő pápai követ még aznap futárt menesztett Rómába. Ciliéi foglyulejtésének, a kegyelmet gyakorló Hunyadi nagylelkűségének részletes ismertetése után, igy fejezte be jelentését: “. . . Hunyadit az isteni Gondviselés ajándékozta Magyarországnak. A szív és az elme embere. A pogányság elleni több évtizedes hősi küzdelemben megedződött istenhite, egyéniségének, jellemszilárdságának fensége beragyogja egész lelki világát. Minden más nemzet büszke lenne a hozzá hasonló hadvezérre. De a magyar urak mitsem gondolnak sem a kereszténységgel, sem hazájukkal, sem a szegény néppel, sem önnön megmaradásukkal. A jobbágy népet vasszigorral szorítják a dézsma megfizetésére . . . Ők maguk kockázással, vadászattal, lóneveléssel, agarászattal, madarászattal, sólyomtenyésztéssel és lovaglással töltik napjaikat . . . Felfuvalkodásból és fösvénységből kergetik egymást nagy és fene kegyetlenséggel ... A nép megbotránkozik laza erkölcseiken. Kelt Budán, az Ur egyezernégyszátötvennegyedik esztendejének nagypéntek napján.” Kerek egy esztendővel Bizánc eleste után. III. Májusi napsugár fényében csillogtak a vajdahunyadi várudvar szökőkútjainak magasba szökkenő vizsugarai. A kapubejáratánál tizenkét Herkules-szobor fogadta az érkező vendégeket. A boltozatos lépcsőház homályát bronzkandelláberek lángnyelve világította be. Kovácsolt vaskorlát szegélyezte a lépcsőket. Cimeres, virágos folyosókon tulipános medenciéjébe ezüstösen csörkedező forrás ömlött. A reneszanszkönyök-kiszögeléseinél kerengők, díszudvarok, ámbitusok. A lakosztály előtt szinpompás függőkért, amelynek márvány kutmedencéjébe ezüstösen csörgedező forrás ömlött. A renemansztermekben márvány kandallók lenyűgöző pompája, szines mozaik padozat, gobelin- kárpitok, szent képekkel átszőtt fali szőnyegek . . . Jézus a kisdedek között ... A feltámadás . . . Mária mennybemenete '. . . Történelmi históriák alakjai . . . Botond . . . Lél . . . Július Caesar . . . Madarak, rózsák, halak motiválják a fali díszítményeket, mázas padlócsempéket . . . A könyvtár előcsarnokában vízi orgona. Egy velencei nábob ajándéka. Ezüstből vert kerevetét azonban a hírneves budai ötvösök készítették. A zenészek számára emelt karzat . . . Arannyal himzett virágos diszvánkosok zöld heverőkön . . . A kert terebélyes hársfáinak mézes illata töltötte be a hatalmas építmény minden zegét-zugát. A várkastély legcsodálatosabb csarnoka a lovagterem. Legértékesebb dísze a kandalló. Szinte ünnepi méltságot áraszt. A padlót itt is tarka mozaikból rakták ki s puha, vastag keleti szőnyegek nyúlnak el rajta. Itt is fali csempék meg allegorikus fali kárpitók . . . Pohárszékeken arany-ezüst edények, olasz bársonyok, francia csipkék. Az ablakfülkékben könyvek, kockajáték . . . Párnák, takarók díszítik a karosszékeket, heverőket . . . Szobafütő-szenelők állanak készen a hideg napokra. Külön helyiség a falatozó. Az oszlopokon virágok, cserjék, pálmák . . . Valamennyi teremben kép és szoborgyüjtemény. A fogadószobában a fali festmények a kopjafák és székelykapuk művészetét dicsérik s Attila és Árpád fapalotájának emlékét viselik magukon. Az egyik a hét vezér csepeli szállását ábrázolja. Hunyadi fővezér dolgozószobáját vörös függöny kárpit és arany-sárga drapéria választja el a fogadóteremtől. Túloldalán a levéltár van. Széles oszlopos tornác vezet a pazar kilátást nyújtó őrtornyokba, amelyen szőlőpergola kúszik fel a legfelső csúcsig. Az ókori magyar kultúra és ízlés hagyományainak a keresztény civilizációval párosult kisarj adása. A vár falán kőbevájt felirat hirdeti: Nagyságos Hunyadi János Magyarország kormányzója építtette 1452-ben. Ez időben történt a szinpompás vár békésebb lakóhellyé való újbóli átalakítása. A vár kettős lovagterme a magyar harcos szellemi gótikájának káprázatos mesterremeke. Az öt oszloppal alátámasztott, bordaszerkezetü kéthajós földszinti lovagterem évek óta egyben “országház” is. A budai királyi palotában, az ifjú király környezetében, nem az ország sorsát intézik. Ott nincs uralkodói ténykedés, nincs komoly munka. Budán Ciliéi ördögi szelleme a széthúzást, az intrikát, a felelőtlen, komolytalan életet, a tivornyát, a duhajságot, az átkoh magyar sorstragédiához vezető bomlást honosította meg. A külföldi uralkodók és fejedelmek már nem szívesen küldik Budára futárjaikat. Hetyekótya udvaroncokkal nincs mit tárgyalniok. A pápa Hunyadival levelez és a vatikáni meg külországi követek már egyenesen Vajdahunyadra irányítják fehérlovas hintóikat. Az európai diplomácia egyik legjelentősebb helyévé lett Vajdahunyad. A törökverő magyar fővezérnek rettegett a hirneve, bámulatotkeltő a tekintélye, csodálatos a varázsereje. Mély tisztelet övezi euróropaszerte. A vén kontinens legnépszerűbb lovagja. A kiművelt agyú, finom ízlésű nyugati ember fogalmának megszemélyesítője. * (Folytatjuk),
