Függetlenség, 1967 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1967-03-30 / 13. szám
6. OLDAL FÜGGETLENSÉG Thursday, March 30. 1967 Houston, Tex.-ban Dean Reynolds helikopter pilóta egy telefon mellé szállott le az országúton. Békaemberek hátán úszkált Mao Ce-tung a Jangce vizében HONG KONG. - Ez az angol koronagyarmat a Kina-figyelők fővárosa, főhadiszállása, kémközpontja. Innen repülnek ki a nagyvilágba a bambuszfüggöny mögött felszedett hírek és híresztelések, itt születnek kínai kommunista legendák. Itt vették észre először élesszemü figyelők, hogy a kínai kommunista pártvezetőség listája, amely sokáig 20 nevet tartalmazott, egy 21-ik névvel gazdagodott. Két írásjelet könnyű volt megfejteni: Csang Csing. Annál nehezebb volt megérteni, hogy miért bővült a lista éppen egy kampós Csang-gal. Hiszen a kampó az Írásjel szélén arra utal, hogy ez az elvtárs nem is elvtárs, hanem elvtársnő. Egy nő, az első nő a mindenható (jelenleg ostrom alatt álló) pártvezetőségben 1 * . ❖ # Ki ez a Csang Csing? A hongkongi Kina-figyelők kideritették. Ez a szemüvege mögött intelligenciát, erős akaratot, forró temperamentumot eláruló hölgy 54 éves. Shanghaiban született. Színésznő volt, de már régóta komédiázásnál komolyabb dolgokkal foglalkozik, főképpen politikával. És államvezetéssel is? — kérdezik egymást a Kina-figyelők ... De kezdjük a mesét Csang Csing kezdeteivel. Virágkorában Shanghaiban a fiatal színésznőt méregkeverőnek becézték. Hogy miért kapta ezt a kevéssé hízelgő bélyeget, azt a University of California egyik kínai irodalom tanára biztosan meg tudná mondani, mert a professzor a Csang Csing első férje volt, de ő hallgat, névtelen akar maradni ebben a legendakörben, attól tart, hogy ha megszólalna, baj érhetné. Mao Ce-tungnak vannak Amerikában titkos ügynökei. Mi az összefüggés Csang Csing és első férje és Mao Ce-tung államfő közt?... * * * 1935-ben ismerkedtek meg. Akkor a kommunista gerillák szörnyű vereséget szenvedtek, eszeveszetten menekültek, a megmaradt maroknyi csapat a mongóliai határ mentén levő Janani barlangokban bujt meg. De nem sokáig tartott a bujdosás, a tétlenség, a tehetetlenség. Kina minden tájáról a barlangok világába özönlöttek önkéntesek s feltöltöttek a véres, veszteséges csatában megritkult sorokat. Uj erőre kaptak a kommunista gerillák. Az önkéntesek közt volt egy shanghai színész csoport és a csoportban Csang Csing színésznő. Meglátni és fülig beleszeretni pillanat müve volt, — mondják shanghai benfentesek meséje nyomán hongkongi legendaszövők. Mao beleszeretett Csang Csing asszonyba. Házasságról azonban egyidéig szó sem lehetett, mert Csang Csingnak akkor férje, Maonak pedig felesége volt. Meneszteni kellett az útjukban állt férjet és feleséget. A felesleges feleség, Ho Csin-csin, Mao felesége, ismert Írónő, pedagógus volt, oly nagy tekintélynek örvendett kommunista körökben, hogy a forradalmi tanács neki szánta a közoktatásügy miniszteri állást a jövő kommunista kormányban. Ilyen aszszonynak kiadni az útját nem gyerekjáték. A szerencse kezére járt Maonak: az asszony erősen meghűlt a hideg, nyirkos barlangban. Állapota egyre rosszabbodott. Amikor már vért köpött, Mao egy karavánnal a Gobi-sivatagon át Szibériába vitette, ott az nszszony felmutatta Maonak Sztálinhoz intézett levelét s ennek alapján, miután Moszkvába került, egy ottani kórházban ápolták. Kommunista hűséggel ápolták, amig kilehelte lelkét. 2. A felesleges férj. Csang Csing második férje tiszt volt, tehát Mao, a hadsereg főparancsnoka rendelkezhetett ve* A HELYETTES BECSÜLETE BERLIN. — A Spandau külvárosban levő fegyháznak egy idő óta egyetlenegy lakója van: Rudolf Hess, a Führer helyettese, akit a nürnbergi nemzetközi bíróság életfogytiglani szabadságvesztésre Ítélt. A börtön 660 lakó részére van berendezve. Hess felesége mindent elkövet, 'hogy férje kiszabadulását kieszközölje, az amerikai, angol és francia kormány ki is engedné, de a szovjet nem ismer kegyelmet. így hát belátható időn belül a Führer helyettese nem szívhat tiszta levegőt. De ennek nemcsak a szovjet kérlelhetetlensége az oka; maga Hess sem akarja kegyelem utján szabadságát visszanyerni, hanem annak elismerése által, hogy ő ártatlan. Azt irta a feleségének: “Nekem a becsületem fontosabb, mint a szabadságom.’’ Becsülete elismerésére Hess azért tart igényt, mert 1941. május 10-én saját akaratából, Hitler tudta nélkül, titkon Angliába repült és ott különbékét ajánlott fel az angol kormánynak. Az angolok szóba sem álltak a helyettessel, aki már akkor nem egészen épelméjünek tetszett. Ami Hess becsületét illeti, vagyis azt, hogy nem volt része az auschwitzi és egyéb tömeggyilkosságokban, tény az, hogy ezek a bestiális cselekmények béke-repülése után kezdődtek s nem is ezen a címen vádolták és ítélték el N'ürnbergben. le. Rávette, hogy a forrada» lom érdekében mondjon le a feleségéről, engedje át Csang Csing asszonyt neki, a fővezérnek. A tiszt engedelmeskedett, nemsokára megtörtént a válás, polgári módra, törvényesen. De Mao tudta, hogy az a férfi veszetten szerelmes volt Csang Csingbe, attól kellett tehát tartania, hogy viszsza fog vágyni szerelméhez, ex-feleségéhez. Az exrférjnek el kellett mennie messzire, egészen messzire. Mao parancsot adott neki: Egy lovas osztag élén hatoljon be a japán harcvonalon túlra, Shanghai környékére. Életveszélyes manőver volt. Éppen ez kellett Maonak. Mert semmi sem olyan biztos, mint a halál. A lovassági manőver halállal végződött. Csang Csing második férjének halálával. Mao és Csang Csing házassága privát ügy volt, hosszú éveken át nyilvánosan nem történt erről emlités. A múlt év őszén egyszerre és aztán egyre gyakoribban szerepelt Csang Csing asszony neve a hivatalos sajtóban. A kuliszszák mögött pedig nagyravágyásáról, titokzatos jövő terveiről suttogtak. Egy második Indira Gandhi akar lenni? . . . A kommunista párt legfelsőbb vezérkarába való kinevezés az első lépés? . . , Amikor világszerte elterjedt a hir, hogy Mao Ce-tung súlyos betegségben szenved és napjai meg vannak számlálva, Csang Csing, a hű feleség, cselekedetre határozta el magát. Rávette a férjét, hogy mérföldeket ússzon a Jangce folyóban, igy bizonyítsa be ország-világ előtt, hogy ereje teljében van. Mao véghez is vitte a hires uszóbravurt, csaknem hat mérföldet úszott, miközben alulról láthatatlan békaemberek támogatták. Szóba álljunk, vagy álljunk szóba? Az egymás ócsárlásáha megnyilvánuló magyar emig-rációs politika az 1956. évi forradalom óta két szélsőség; között hintázik. Vannak, akik a hazai rendszer enyhülésé-Bognár József ben igazolva látják a nemzeti forradalom törekvéseit (Szabó Dezső, a falukutatók, a reform mozgalom, Bajcsy Zsilinszky Endre, sőt Nagy Imre kiállását, síb.) és az egyetemes magyarság sorskérdéseiben esetről esetre hajlandók támogatni a kommunistákat. Már kevesebb számban de akadnak olyanok is, akik. az elmúlt 10 esztendő történéseit semmibe véve, tovább kiáltozzák az 1945-ben elhangzott egyhangú feszitsdmeget. A zöm, a maga számtalan politikai szinárnyalatában a kettő, között helyezkedik el és többé-kevésbé tétovázik. Mi tévő legyen most már a tájékozatlan, Csak az anyagi jólétével törődő' emigráns magyar, akinek az aláírása az ilyen, vagy olyan memorandumra voksnak, szavazatnak számit? A kérdésre a napokban a zöm képviseletében négy református lelkész, azonkívül a jobboldali szélsőség és egyik semmiféle pártba, mozgalomba be nem skatulyázható, a jobb- és baloldali szélsőséget egyaránt elvető, sőt megvető szellemi óriásunk, világtekintélynek számitó magányos magyar válaszolt. A négy református lelkész, magatartásával azt mondotta, hogy lehetnek, sőt vannak helyzetek, amikor igenis szóba kell állnunk a kommunistákkal. Fzzel szemben a jobboldali szélsőség és a magányos magyar óriás egymástól függetlenül és más-más okból mereven és ellenségesen még a gondolatát is elutasitoti ák annak, hogy a kommunistákkal dialógust, párbeszédet kezdjünk. A történtek megértéséhez tartsunk sorrendet, Néhány héttel ezelőtt két református főpap látogatott el Magyarországról az Egye-Irta: BOGNÁR JÓZSEF sült Államokba. Útjuk célját nem ismerem. Mielőtt visszamentek volna közös szülőhazánkba, a washingtoni magyar (kommunista) követség fogadást tartott a tiszteletükre. A fogadáson négy amerikai magyar református lelkész is megjelent. Személyesen egyiküket sem ismerem,, de tudom róluk, hogy kicsodák. Vezető állásban vannak, igen komoly közéleti tevékenységet fejtenek ki, nagy tiszteletben és megbecsülésben van részük, amiből önként következik, hogy eddig nem voltak “hazaárulók” és egészen bizonyos, hogy ezután sem lesznek azok. Egy északamerikai hetilapban négy, már kevésbé ismert magyar mégis ír egtáma fia őket. Valamilyen egyesület, vagy szövetség nevében egyszerűen a fejüket követelték. Még hozzá sajnálkozva. Erről a négy magyarról nem tudom, hogy kicsodák, de bizonyosra veszem, hogy ők is jó magyarok, csak 1944 októberi értelemben azok. Ilazafiságuk semmi esetre sem alkalmazkodó és még csak nem is diplomatikus. Merevek, mint a törékeny tárgyak. Hogy “felhivásuknak” nem lesz meg az általuk kívánt eredménye, azt — feltehetően — ők .is tudják, de azért közzétették a felhívást, mert miért ne mélyítsék el a köztünk’ lévő (szakadékot. Ettől függetlenül nem vitás, hogy a négy református lelkész nem pilinckézni ment a washingtoni magyar követségre. Nyomós közérdekű okuk lehetett arra, hogy megjelentek a fogadáson. Talán a magyarországi református egyháznak lesz hasznos a meg jelenésük, talán az emigrációs magyarságnak. Egyéni önző érdekek, Vagy politikai érvényesülés már azért’sem ve- , zethette őket, mert tudhatták hogy támadásnak lesznek kitéve és éppen hazafias magatartásukat vonják kétségbe, holott ez a magatartásuk eddig mindig nemzeti volt. Csak nemzeti. Mondjuk, demokratikusan nemzeti, amely problémáink egyetlen elfogadható megoldási formája. ő A fogadáson való megjelenéssel kapcsolatban egyébként az Uj Ember, a magyarországi katolikusok hetilapja A Cserkész Szövetség közgyűlése A Magyar Cserkész Szövetség április 15-én, szombaton de. 11 órai kezdettel, New Brunswick, N. J.-ben, a “Teleki Pál Cserkészház”-ban (66 Plum St.) jubileumi közgyűlést tart, amelynek tárgysorozatán szerepelnek: Dr. Mattyasovszky-Zsolnay Miklós szövetségi elnök meg-Tiltakoztak, nem tiltakoztak NEW YORK. — A New York Times február 19-i számában hatalmas, egész oldalas (hirdetés jelent meg: tiltakozás Johnson elnök vietnami politikája ellen — 1271 aláírással. Néhány nappal későhb kiderült, hogy az 1271 tiltakozó közül 200-an nem tiltakoztak. Hogyan került mégis a nevük a tiltakozó nyilatkozat alá? Hilary Putnam, a Harvard Egyetem tanára, a Professzorok Vietnami Bizottságának elnöke, közölte a lappal, hogy ez .az alkalmi Bizottság bocsánatot kért a nem-tiltakozóktól, amiért nevük “tévedésből” a nyilatkozat alatt jelent meg. A Bizottság irodájában történt a “tévedés”. Két cifra tévedés akadt a 200 tévedés közt. A tiltakozók közt szerepelt Dr. Francis P. Twinen newyorki egyetemi tanár, aki a Professzorok Vietnami Bizottságának nem azt irta, hogy egyetért velük Johnson elnök politikájának elítélésében, hanem, éppen ellenkezőleg, azt irta a Bizottság elnökének, Putnam professzornak, hogy az efféle tiltakozásokat ellenzi, mert ezek a nemzeti érdeket sértik. Nem kevésbé cifra eset esett meg Rev. Gerald J. Campbell professzorral, a washingtoni Georgetown katolikus egyetem tanárával, akitől a posta nemcsak tiltakozó levelet, hanem még pénzt is hozott a Bizottság költségeihez való hozzájár ülésképpen. Kiderült, hogy Campbell professzor tudta nélkül küldte ezt a pár dollárral bélelt levelet egy huncut tréfacsináló. ’ nyitó beszéde; az ügyvezető elnök jelentése; a központi tisztviselőség jelentései; részleges tisztujitás; a Szövetség 1967—68. évi munkaterve; a Szövetség 1967—68. évi költségvetése; valamint indítványok és javaslatok, A közgyűlésen vendégként öregcserkészek és tisztjelöltek is résztvehetnek. A közgyűlést követően délután 6 órakor a Szövetség fogadást és kiállítást rendez, amelyen vendégül látja á magyar cserkészet amerikai és magyar barátait, külföldi cserkész szövetségek és magyar társadalmi egyesületek képviselőit. A fogadást este 7.30 órakor társas vacsora követi, a Szent László Hallban. Teleki Pálról a magyar társadalom számára rendezett ünnepélyen emlékezik meg a Szövetség április 16-án, vasárnap de. 11.30-kőr, a Cserkészházban. Szállás ügyben az érdeklődők Fehér Gyula eimén kaphatnak felvilágosítást (51 Mine St., New Brunswick, N. J. 08901) legkésőbb április 1- ig. Ugyanitt jelentendő be a társas vacsorára való jegyrendelés is. i nak 1968. december 11-én megjelent számából minden kommentár nélkül ideírok egy híradást: Ivó Vejvoda quirináli jugoszláv nagykövet a római jugoszláv nagykövetségen ebédet adott a jugoszláv kormány uj szenszéki képviselője, valamint a Szentszék belgrádi képviselője tiszteletére. Az ebeden számos vatikáni és jugoszláv "személyiség vett részt, köztük Tisserant biborosdékán, Agosti.no Garasoli az államtitkárság rendkívüli egyházi ügyek osztálynának titkára, Carlo Grano érsek, olaszországi apostoli nuncius és Antonio Mauro, az államtitkárság protokollfőnöke. De menjünk tovább. Mécs László, a nagy magyar költő hazai rehabilitálása ügyében szerepet szántunk a világhírű magyar szellemi óriásinak. Nagy tekintélye mindenesetre hozzájárult volna ahhoz, hogy Mécs Lászlót ne számkivetettként kezeljék Magyarországon a hazájában. Egy aláírást kértünk tőle Megtagadta! Megtagadta, mert a mai hazai rendszerrel semmiféle formában nem hajlandó szóbaéllni. Ez az elutasítás még meghökkentőbb, min! a négy református lelkész ellen intézett támadás. Meghökkentőbb azért, mert egyszerűen azt jelenti, hogy felőle akár a pokol szakadhat a szerencsétlen magyar népié, ő á kisujját sem mozdítja, j ha Kádár Jánostól és híveitől kell kérnie. Hálómra lőhetnek Százezreket, akaszthatnak korlátlanul; eínberi és polgári jogaiból kiforgathatnak akárkit, Ő legfeljebb csak a külföld előtt tiltakozik, az előtt a külföld előtt, amely süke í ér vak a magyar problémákká’ «zemben. Hogy esetleg otthon jVlagyarországon. jobban meg- Kállgatásrá" találná, -arra nem is . gondol* Eszébe' sem jut hogy "' JCosRuthék. is a Habshurgok megsemmis itésérf vállalkoztak, de idő múltával mégis kérő szóval fordultak Becshez, hazamentek, sőt az akkori rendszer szolgálatába álltak., Még Kossuth Ferenc is, Kössuth Lajos fia. Gróf Andrássy Gyula is volt olyan világhirü és akkora magyai*, mint a mi szellemi óriásunk, mégis elfelejtette az 1849 után fejére hozott halálos Ítéletet, elfogadta az amnesztiát, elment haza és még egyszer összetákolta azt a habsburgi birodalmat, amelynek korábban az elpusztítására tört. Mégis ki merné elmondani róla, hogy áruló volt, a 48-as eszmék árulója, aki a magyarságot újból kiszól váltatta a kétfejű sasnak? Még Kossuth Lajos sem emelt ellene kiáltó vádat, holott minden oka meglett volna rá, hiszen végül egészen, magára hagyták az emigrációban, Tiltakozása kimerült ebben a megállapításban: Ferenc József nekem nem királyom! Szó se róla, igen tetszetősen hangzik, hogy Kádár önkényuralmat gyakorol a rendszerre, amiben van igazság, de ebben az értelemben önkényunalom volt Ferenc József rendszere is és önkényuralmat gyakorolt a magyar történelemben mindenki, aki akaratát fegyverrel kényszeri tette a nemzetre. És ilyenek sokan voltak, mégis mindig megtörtént a kibontakozás, megnyílt az arany középút, amely annyira-amennyire célhoz vezetett. De ha mindezt tudjuk — mex*t tudjuk —, miért a nagy ckvetetlenkedés ? Ahhoz, hogy egymás között megbékéljünk és az egyetemes magyarságot gyámolitsuk, még nem kell elismerhi a kommunizmust és nem kell behódolni Kádár Jánosnak. A helyzet alakulása sem kényszerit erre, hiszen a hazai kommunizmus lassan az emigráció mérsékelt zöméhez szelídül. De éppen ez a hozzánkszelidülés teszi értelmetlenné a merev és gőgös elutasítását olyan dolgoknak is, amik esetleg közös javunkra szolgálhatnának. Felsorolásuk túl menne ennek a cikknek keretein és talán igen élére állítaná a szóba állni, vagy szóba nem állni kérdését. Ennek az élreállitásnak még nem, jött el az ideje, de holnap, vagy holnapután már eljöhet, a sok acsarkodás, értelmetlen, sőt káros állásfoglalás helyett erre a közeljövőre kell elkészülnie az emigrációnak, Nem handabandázással, hanem követeléseink kívánságaink észszerű megfogalmazásával, a múlt ártalmas hatásainak a felszámolásával és nem utolsó sorban azzal, hogy komolyan megvizsgáljuk: van-e nemzeti kommunizmus, amely a magyarság létéhez és érvényesüléséhez éppen úgy ragaszkodik, mint ragaszkodtunk hozzá ezer esztendőn keresztül. Ez nem világnézeti kérdés; és nem pártkérdés, hanem, élet-halál kérdése. A napi politikának ehhez nagyon kevés köze van és éppen ezért mi se csináljunk napi politikát. Ha ebben az értelemben kérdezné valaki tőlem, hogy szóba álljunk-e a hazai rendszerrel, vagy ne álljunk szóba,, habozás' nélkül azt felelném, hogy álljunk szóba velük. Ragaszkodjunk emberi és demokratikus politikai jogainkhoz, maradjunk a hazai rendszer kinövései ellen számtalanszor elhangzott tiltakozásaink mellett, de álljunk szóba velük. A jelentéktelenségbe való süllyedés kockázata nélkül mást nem is igyen tehetünk. Csak igy leszünk súllyal rendelkező tárgyaló fél, csak igy érhetünk el eredményeket és csak igy használunk hazai véreinknek és önmagunknak egyaránt. A DOKTOR UR HÁTRAHAGYTA A B0ND0T NEWARK, N. J. - Dr. Caesar Bottone, 39 éves orvos, aki ellen vádat emeltek, miután 200,000 dollár értékű orvosságokat találtak nála, letett 50,000 dollár biztosítékot, két nappal később elutazott Olaszországba és hátrahagyta a bondot, illetőleg cserbenhagyta a bond vállalatot. A szövetségi bird az 50,000 dollárt az országos kincstár részére elkobozta. Ez a “ihuszárbravur” nem első ujjhuzása volt a doktornak a törvénnyel. Még nincs lezárva egy tavalyi bűnügye: két évre Ítélték, mert a Led erle Laboratories gyógyszergyárban csodagyógyszer 'készítési titkokat és tenyészeteket lopott, amelyeket Olaszországban adott el (minek folytán olasz gyárak azokat a gyógyszereket olcsóbban árusíthatják, mint az amerikai gyár). 2500 dollár biztosíték ellenében fellebbezése elintézéséig szabadlábra helyezték, ezt a bondot is hátrahagyta. Háromcélu prémkabát. Teljes kabát, azután egy kétaraszos szalag levehető belőle, hogy mini-kabáttá váljék, a prémszalag pedig mint stóla viselhető.
