Függetlenség, 1966 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1966-01-06 / 1. szám
8 IK OLDAL füogetlensl; TRÉFÁS ÉS KOMOLY SZÁMIÁTÉK idejüleg? A barát, aki kifosztja a baratjat Forrongás Napoleon szigetén AUCKLAND, Ujzéland. - Számokkal szédítő mutatványokat lehet produkálni. Dr. J. H. Fremlin, a kísérleti atomfizika tanára a birminghami egyetemen, kiszámította, hogy ha a Föld népessége a jelenlegi szaporulati ráta szerint 37 évenként megduplázódik, 2900 körül huszmilliószor annyi ember él majd, mint napjainkban. 260 év múlva 400 milliárd, 450 év múlva 15 billió, 680 év múlva 1000 billió lakosa lesz bolygónknak, s teljes föld- és vízfelületét számítva csupán fél négyzetméter jut egy személyre. Kilencszáz esztendő múlva pedig a 60,000 billióra felszaporodó emberiség már csak úgy fér el a Földön, ha egy-egy négyzetméteren 120 személy tömörül, s csak akkor jut némi — fejenként 7,5 négyzetméter — mozgási területhez, ha az egész földgolyót kétezer emeletes épületek borítják. Az ilyen szám játékokból nemcsak az derül ki, hogy a számok irányitó elme nélkül érzéketlenek a természet és a társadalom belső szabályozó mechanizmusai iránt, hanem egyszersmind az, hogy a jövőbe néző, már a közvetlen holnapokkal törődő emberekben is fel-feltámad a kérdés: hogyan kerüli el az emberiség az önnön létének ellentmondó “népesedési robbanást”, illetve hogyan teremthet anyagi jólétet mindenki számára a világon, a fejletlen területeken is, az ezekre jellemző rohamos népszaporulattal egy-WASHINGTON. — A Johnson-kormányzat ismét azzal a gondolattal foglalkozik, hogy korlátozza az amerikai turisták külföldi utazásait. A kormányzat még nem talált elfogadható módszert erre, de magas beosztású személyiségek meggyőződése szerint már nem kerülheti el ezt a kellemetlen intézkedést. Az ok az Egyesült Államok fizetési mérlegének deficitje. Becslések szerint 1965 végére az amerikai turisták kb. kétezer millió dollárral többet költenek Európában és egyebütt, A probléma sokkal súlyosabb, semhogy a napi események feledtethetnék. Brian Heenan, az uj-zélandi otagói egyetem gazdasági földrajz professzora, a nemrég Belgrádban rendezett világ-népesedési kongresszus alkalmából érdekes összefoglaló adatokat közölt Ázsia néprajzi viszonyairól: A földrész népessége jelenleg mintegy 1,8 milliárd fő a világ népességének 54 százaléka. Kína és India lakossága évente 26 milliós szaporulattal járul hozzá a 65 milliós világ-szaporulathoz (napi 180 ezer, óránként 7500 fő). Az átlagosan 2 százalékos természetes szaporulattal számolva, Ázsia lakóinak száma 1980-ban 2,3 milliárd, 2000- ben pedig 3,7 milliárd lesz, több, mint ma a Föld egész népessége. Néhány országban a szaporulat/ aránya oly magas, hogy a lakosság húsz éven belül megkétszereződik. Kevés ázsiai ország van, ahol a 15 éven aluliak száma nem haladja meg a lakosság 40-45 százalékát (Európában 25--30 százalék). Brian Heenan mindehhez hozzáfűzi a FAO (az Egyesült Nemzetek élelmezésügyi és földművelési szervezete) meghökkentő statisztikáját; Ázsia élelmiszertermelése a világháború előtti színvonalat 100 egységnek véve, 1962-ig 140 emelkedett ugyan, az egy főre jutó termelés azonban azóta 96 egységre csökkent. mint a külföldi látogatók az Egyesült Államokban. Ez pedig nagy hiány a fizetési mérlegben; mintegy 400 millió dollárral több, mint volt az 1964. évi hiány. Amennyiben Johnson elnök úgy dönt, hogy korlátozza az amerikai turizmust, akkor azért kényszerül erre, mert az általános fizetési mérleg-deficit “önkéntes csökkentésére” irányuló erőfeszítése is kudarcot vallott. Az amerikai üzletemberek, a turistákhoz hasonlóan, nem BERLIN. — A keletnémet szovjetzóna Tervező Bizottságának vezetője, Dr. Erich Apel, mint az egész világsajtó jelentette, öngyilkosságot követett el. Miért? A hivatalos magyarázat szerint idegösszeomlás vitte a végzetes elhatározásra. Az igazság más. Dr. Apel idejében értesítette nyugat-berlini barátait a súlyos konfliktusról, amelyből kivezető utat nem látott. Dr. Apel tragédiája nem egyéni tragédia, nem is egyedül keletnémet tragédia; a hátterében olyan tények vannak, amelyek általános érvényességgel bírnak mindenütt, ahol a hatalmas szovjet gyenge, alávetett nemzetekkel kereskedelmi kapcsolatot tart fenn. Ezt a kereskedelmi kapcsolatot az jellemzi, hogy a szovjet azt, amit a csatlósországoknak elad, magas áron számolja el, amit pedig vásárol, annak alacsonyabb árát szabja meg. A gyakorlatban ez igy játszódik le: A szovjet blokk gazdasági együttműködési szabályzata értelmében Kelet- Németország exportjának 50 százaléka Szovjetunióba megy és további 40 százalék kivitel a többi kommunista országok felé irányul, igy a Nyugattal való kereskedelem 10 százalékra zsugorodik. Tehát: Kelet-Németország exportálásra alkalmas ipari termelésének csak 10 százalékát fordíthatja márka, dollár, font és frank előteremtésére, amely valutákra szüksége van, hogy viszont vásárolni is tudjon a szabad világban. Tíz százalék nyugati exportra — vajmi kevés. Csak vettek tudomást Johnson elnöknek arról a kéréséről, hogy csökkentsék a dollárok külföldre áramlását. Johnson elégedetlen, mert John T. Connor kereskedelemügyi miniszter nem tudott kellő befolyást gyakorolni az üzleti világra. Mindezek a fejlemények magában hordják annak lehetőségét, hogy sor kerül az első komoly válságra a kormányzat és az üzleti körök viszonyában. Johnson aligha léphet fel 10 százalékot lehet eladni oly országokba, amelyek a szállított árukért vlágpiaci árat fizetnek, viszont 50 százalékot kell eladni a szovjetnek, amely világpiaci áron alul, illetőleg felül fizet, aszerint, hogy vesz-e vagy elad. Néhány példa számokban: A nyersolajért, amelyre a keletnémet iparnak szüksége van, a szovjet a világpiaci árnál 84,5 százalékkal magasabb árat számit, az orosz nyersvas ára 36,1 százalékkal világpiaci áron felül van. Viszont: a keletnémet ipar szállít a szovjetnek gépeket, egész gyári felszereléseket is, és a szovjet által megszabott ár 15—20 százalék veszteséget jelent Kelet-Németországnak; egyes esetekben a veszteség eléri a 30 százalékot. Hogy mit szólna mindehhez, ha szólhatna, a keletnémet szovjetzóna népe, azt könnyű elképzelni. De minek elképzelésről szólni, ha tények vannak? Tény az, hogy a zóna szovjetrab diktátora Ulbricht, éveken át azzal igyekezett a népet megnyugtatni, hogy a kedvezőtlen kereskedelmi megállapodásók (kizsákmányolás jobb szó lett volna ...) azért nem tekinthetők méltánytalannak, vagy igazságtalannak, mert ami haszon ebből a szovjetre háramlik, tulajdonképpen hadisarc számlán könyvelendő el. A világháborút Németország elvesztette, a szovjet győzött, érthető tehát, hogy a szovjet jóvátételt követel és hajt be a német népen, a zóna népén is ... Logikus beszéd, egyideig hatott is, de hatása idővel elhalványult, miután a felér az üzleti világgal szemben, amig engedi, hogy a turisták költsék a dollárokat külföldön. Ez év elején Johnson megfontolás tárgyává tette, majd elvetette azt az elgondolást, hogy fejenként 50 vagy 100 dollár adót vessen ki a turistákra. Ehelyett egy olyan program mellett döntött, amely a külföldről visszatérő amerikai turisták által vámmentesen behozható cikkek értékét 166 dollárról 100 dollárra csökkentette és ezenkívül egy “Tekintsd meg először Amerikát” propagandahadjáratot indított. Ez azonban nem csökkentette a külföldi utazások népszerűségét. 1957 óta a turisták költekezése kétszer olyan gyorsan növekedett, mint az egyéni jövedelmek emelkedése, és ha mesterségesen nem fékezik meg, akkor ez az irányzat tovább folytatódik. Az amerikai turisták utazásai sokat jelentenek azoknak az országoknak, amelyekbe ellátogatnak, különösen vonatkozik ez Olaszországra, vagy Spanyolországra. Ez a két ország ugyanis összbevételeinek jelentős részét a turistaforgalomból kapja. tékelés-leértékelés gyakorlatát a szovjet Lengyelország^ gal és Romániával szemben enyhítette. Dr. Apel, a fő gazdasági tervező nevén nevezte a szovjet bébit. Amikor a legújabb, öt évre szóló “kétoldalú egyez^ mény” terve a szeme elé ke-' rült, baráti körben “gyarmati kizsákmányolást” emlegetett. Nos, mi van ebben az egyoldalú (nem kétoldalú) egyezményben ? Kelet-Németország a következő öt évben szállít a szovjetnek 300 óceánjáró teherhajót és parti hajókat vegyi árukat és egész vegyi gyári berendezéseket, szerszámgépeket, villamos felszereléseket — és mindezeket 25—30 százalékkal a világ piaci áraknál olcsóbban szállítja. Viszont a szovjet szállít a keletnémeteknek olajat, szenet, fát és egyéb nyersanyagokat világpiaci áron. Dr. Apel keservesen panaszolta Ulbrichtnak: “Ez betetézi államunk romlását.” Az ötéves szerződés terve egyideig érett, forrott. A szovjet nyomás egyre erősebb lett. N,em holmi gazdasági szakértők utaztak Moszkvából Kelet-Berlinbe, hanem maga a nagy ur, Brezsnyev tette tiszteletét Ulbrichtnál. Ulbricht nem tehetett egyebet, Da-t mondott, mert Nyet-et nem mondhatott. Közeledett a végzetes nap, a “szerződés” aláírásának napja. Dr. Apel telefonált Ulbrichtnak: “Alá fogja írni a szerződést?” Ja — mondta Ulbricht. “A holttestemen át”, mondta Dr. Apel. És becsukta az irodája ajtaját és főbelőtte magát. Willy Brandt, Nyugat-Berlin főpolgármestere kijelentette, hogy nemsokára könyvalakban meg fognak jelenni az Apel Papírok” — a szovjet kizsákmányolás hiteles bizonyítékai — egy nagy vádirat. “Akkor aztán — mondta Brandt — mindenki tudni fogja, hogy mi kergette a halálba Dr. Apelt, és hogy milyen szövetséges, milyen barát a szovjet.” Ilyen barátja a szovjet a keletnémet szovjetzóna népének és nem sokkal jobb barátja a többi alárendelt népeknek. A csehszlovák kommunisták is panaszolják a szovjet felértékelési-leértékelési technikát. Lengyelország hajókat épit a szovjetnek rubelért és a lengyelek a hajóépitéshez szükséges alkatrészeket és gépeket a Nyugat országaiban kénytelenek beszerezni és azokért dollárokkal, fontokkal és egyéb “kemény valutával” kell fizetniük. B. B. 66 — Milyen változásokat vár 2000-re? — kérdezték a televízióban egy tudóstól. — Brigitte Bardot hatvanhat éves lesz! — válaszolt a tudós egy kis gondolkozás után. AJACCIO, Korzika. — Nem sok történt Korzika szigetén azóta, hogy nagy szülöttje, Napoleon 1779-ben eltávozott onnét. A sziget gőgös, sasorru férfiai továbbra is szamárháton lovagolva indultak vérbosszúra. Feleségeik pedig változatlanul fejték juhaikat és a tejből tömör sajtot készítettek. Igazán békességes szintér volt Korzika — egészen a múlt nyár elejéig, amikor is a komor, álmos sziget a 20. századba lépett. Egyszerre bombák robbantak az éjpszakában és a falak a rájuk irkáit “Korzika a korzikaiaké!” jelszót hirdették. A bajok kiindulópontja egy invázió volt: 1958 óta ugyanígy mintegy 15,000 volt francia gyarmatos — többségük Algériából jött, de korzikai származású — özönlötte el a szigetet. A visszavándorlók magukhoz ragadták a sziget termékeny keleti síkságának nagy részét. Ez a körzet Korzika megművelhető területének majdnem a felét adja, de lakhatatlan volt egészen a második világháborút követő időkig, amikor is rovarirtó sze rekkel felszámolták a maláriát. Igaz, hogy a lassú korzikaiak önmagukat vádolhatnák azért, hogy nem foglalták el elég gyorsan az újonnan lakhatóvá és megmüvelhetővé tett földeket, mégis, az újonnan érkezetteket, és Párist okolják nehézségeikért. “Ezt a szigetet — mondotta az egyik elkeseredett korzikai —. a tenger és a monopóliumok bekerítették.” Kétségtelen, hogy a sziget alig több, mint természeti látványosság. Korzika hóval borított hegyes gerincét egyetlen vasútvonal, a Micheliné szeli át. A vonat utasai csak romos erődöket, elhagyott falvakat és kiégett erdőségeket láthattak a vonatablakból. A sziget valamikor gazdag volt épületfában, de Korzikát hatalmas erdőtüzek sújtották. A sziget lakossága az 1870-es években elérte a 300,000 főt, most alig 170,000-en lakják. A hazatelepültek magatartása egyáltalán nem alkalmas a korzikaiak megnyerésére. “A korzikaiak közönyösek és dologkerülők” — mondotta Jean Camy, a visszavándoroltak egyike. “Ha valakiből nem lett őrmester a katonaságnál, vagy nem kapott alkalmazást a vámnál, egyszerűen megmaradt juhásznak. A tehetségesek mind eltávoztak a szigetről, csak a semmirekelők maradtak itt.” Camy ugyanakkor mégis büszke korzikai származására. Azt mondja: “A'venezuelai elnöktől a legfélelmetesebbb banditáig, minden igazi férfi korzikai.” A Franciaországgal szembeni neheztelés majdnem olyan erősen él a szigetlakokban, mint a hazatelepültek iránti ellenszenv. Jean Zuccarelli volt filozófiatanár, jelenleg gazdaember igy panaszkodott: “Franciaország öntözőrendszereket épit idegen országoknak, segélllyel árasztja el Észak-Afrikát, de nincs elég pénze Korzika megsegítésére.” A sziget egyre több turistát vonz — tavaly 443,000-et, ami 1963 óta 20 százalékos emelkedést jelent. Korzika elégedetlen lakói azonban többet követelnek, nemcsak turistákat. “Önkormányzatot akarunk — mondottá Zuccarelli —, saját parlamentet és saját költségvetést!” Korzikai vezető személyiségekből álló küldöttség tért vissza nemrég az autonómiával rendelkező Szicília és Szardínia olasz szigeteken tett tíznapos körutazásról, s a küldöttség ugyanazt az álláspontot képviselte, mint Zuccarelli. “Az önkormányzat jövőnk döntő tényezője” — mondotta egyikük. “Nem lassú fejlődésről van szó, hanem forradalomról.” A lánya nászéjszakáján... EASINGTON, Anglia. - Mrs. Joan Coates 41 éves asz- Ezony férjhezadta 19 éves lányát. Az esküvőn és utána különös dolgok történtek. Azon a nevezetes napon az időjárás éppen olyan rossz volt, mint nem nevezetes napokon: szürke köd lent, szürkébb felhők fent, időnként félösen eseperegni kezdett az eső, és az örömanya még rosszabbul érezte magát, mint szürke hétköznapokon. Egyre rosszabbul érezte magát s mire a templomban elhangzott a fiatal pár örökhüség-esküje, a mama erőtlenül lerogyott a pad alá. Hazavitték, orvost hívtak, a család háziorvosa csak' az éj beálltával tudott eljönni. Hamar felismerte Mrs. Coates rosszullétének okát: szülési fájdalmak. Még azon az éjszakán, leányának nászéjszakáján, az örömanya egészséges szép leánykának adott életet. LÁB AZ ORRA TÖVÉBEN CAMBRIDGE, Anglia. - David Evans pilótára ráparancsolt a parancsnoka, hogy 10 incs hosszú bajuszát kurtítsa le legalább öt incsre. A pilóta engedelmeskedett, aztán kilépett légierő kötelékéből és — a nyírás következtében a bajusza elkezdett erősebben nőni és már elérte a 12 incset. Egy láb hosszú bajusz díszeleg az orra alatt. Az első karácsonyi kártyát London, Angliában, John Calcott Horsley festőművész tervezte 1843-ban. A USAF F-100 Supersabre árnyéka a csatorna vizén Vietnamban, közben a gép egyik 750 fontos bombája robban. A 67 éves William O. Douglas, a legfelsőbb bíróság bírája ellen válókeresetet nyújtott be harmadik felesége, a 25 éves Joan, Yakima, Wash.-ban. /Az amerikai turisták dollárjai és Amerika pénzügyi problémái Menekülő bankrablók rálöttek Hugh Addonizio, Newark, N. J. polgármesterének autójara, melyen a golyó nyomát a polgármester mutatja. William Maver rendőrőrmestert hátba lőtték és állapota kritikus (betét). Thursday, January 6, 1966
