Függetlenség, 1966 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1966-02-17 / 7. szám

8-IK OLDAL Thursday, February 17, 1966 BORBAN A - GAZDAGSÁG FÜGGETLENSÉG A tréfacsinálás fejedelme BUDAPEST (FEC) — Bor­ban az igazság, tartja a régi közmondás, de borban a gaz­dagság is, — legalábbis erre lehet következtetni bíinügyi esetekben, amelyekkel mosta­nában a magyar lapok foglal­koznak. Egy Kovács Béla nevű “volt bankigazgató”, aki az öt­venes években visszavonult Tokaj'hegyaljára s ott tiz hold saját szőllőjében és három pincéjében sikeresen termelte a bort, összejátszott fontos állásokban levő borászati em­berekkel és gyengébb minősé­gű borát szamorodniként egy­millió forintos nyereséggel ad­ta el a sátoraljaújhelyi állami pincegazdaságnak. A nyeresé­gen előbb megosztoztak, az­után “lebuktak” — írja a Ma­gyar Nemzet. Hasonló sors érte a herendi porcelángyár anyag- és áru­forgalmi osztályának vezető jét, Gróf Károlyt is, aki tár­saival megszervezte az áruk kicsempészését és a gyönyörű készleteket borért értékesítet­ték. A dologra úgy jöttek rá, hogy az egyik balatoni nagy­községben névnapi ünnepség volt, a házigazda a kitűnő va­csorát herendi porcelánban szolgálta fel. Amikor az egyik Kodály Zoltán újból Amerikába jön (FEC) — A kaliforniai Stan­ford Egyetem nyári művésze­ti fesztiválján a zenei nevelés szemináriumának vezetésére Kodály Zoltánt kérték fel. A világhírű magyar zeneszerző és nevelő augusztus 10. és 14. között amerikai tanárok be­vonásával vitatja meg a ze­nei nevelés kérdéseit és nyil­vános előadást is tart. Segít­ségére lesz Szőnyi Erzsébet tanárnő, budapesti assziszten­se, s egy gyermekkórus de­monstrálja a kodályi módsze­reket. A fesztivál programján szerepel Kodály több szerze­ménye kamarazenekari elő adásban. vendég megkérdezte, hogy mennyiért vette, boldogan vá­laszolta, hogy 35 liter borért. A vendég elkomorodott, mert ő is egy hasonló készletért 50 liter bort adott. Elkeseredésé­ben, hogy becsapták, jelentet­te az esetet a rendőrségnek: ez volt az a bizonyos narancs­héj, amelyen a bűnszövetke­zet elcsúszott. De borért nemcsak drága herendi porcelánt lehet szerez; ni, hanem autót is. Pesterzsé­beten Gombás Márton száz­ezer forintért Opel-kocsit vá­sárolt. Hogyan ? A sajáttermé­­sü borát a szövetkezeti ital­boltban árulta s minden deci­ből “ellöttyintett” egy kicsit, de sok kicsi sokra megy és lett belőle — kocsi. A történetekben nemcsak az az érdekes, hogy a bor valuta rangot kapott Magyarorszá­gon, hanem elsősorban az, hogy a csalás, sikkasztás szin­te második foglalkozásnak számit. Ha valakinek van egy jó ötlete bűnös pénzcsinálás­­ra, mindjárt kap társakat a legmagasabb hivatalokban is VILÁG ESZKIMÓI, EGYESÜLJETEK! LENINGRAD. — Az első eszkimó—orosz nyelvű szótá­rat a szovjet kereskedelmi tengerészek egyik eszkimó tisztjének segítségével ösze­­állitották s rövidesen közre­adják Leningradban. A Szov­jetunióban a csukotkai terü­leten él mintegy 1100 eszkimó, akik rénszarvas tenyésztéssel és vadászattal foglalkoznak. Ez a hiradás arra vall, hogy a szovjet hamarosan megin­dítja a kommunista propagan­da-off enzivát a föld északi je­ges terein. A jelszó ez lesz: Világ eszkimói, egyesüljetek! Barcsay Ákos érdélyi feje­delmet, a szultán pártfogolt­­ját 1661-ben, Répa falu mel­lett kivégeztette Kemény Já­nos erdélyi fejedelem, a csá­szár pártfogolt ja. Harmadfélszáz esztendő múl­va a régi Kolozs megyei Koz­matelkén megtalálták a porló Barcsay-csontokat. Összeszed­ték, díszes érckoporsóba rak­ták és nagy ünnepségek kö­zött helyezték el a családi sír­boltban. A temetésen megjelentek a Barcsay-család tagjai, ott volt Barcsay Domokos is. Valaki, akinek, úgy látszik, szívügye lehetett a történelmi béke, legalábbis az erdélyi urak kö­zött, odafordult a “fejedelem­hez” (ez volt a bece-titulus): — Nagy kár, hogy a Ke­mény-családból senki nem jött el a gyászünnepélyre. Milyen szép lett volna, ha a kivégzett ős földi maradványai felett végleg eloszlott volna a régi harag fellege . . . Barcsay Domokos szakállát borzolgatta: — Én szóltam Kemény Jó­zsef bárónak, hogy jöjjön el a temetésre, még biztattam is. “A te ősöd, mondtam neki, ieüttette az én ősöm fejét. Ha most eljönnél a sírjához, ott mi agyonütnénk téged, aztán kibékülnénk. Gyere el, Józsi!” De hiába hívtam, hívogattam — fejezte be panaszosan bé­kejavaslatát —, sehogy se akart eljönni. ❖ ❖ * Egy aranyba foglalt picula: régi erdélyi ezüst hatos füg­gött a “fejedelem” nyakán vé­kony láncon. — Családi ereklye? — kér­dezte egyik vadászcimborája, mikor a ‘fejedelem’ kigombolt ingnyakkal ballagott mellette a tarlón. — Biztosan valami dicsőséges esemény emlékér­me? — Dicsőséges esemény volt, nem mondom — felelte hamis­­kodó mosollyal Barcsay —, csakhogy nem családi dicső­ség, hanem a magam dicső­sége. Megsimogatta az aranyba foglalt ezüstpiculát. — Önkéntes koromban nagy­gyakorlatra Brassó vidékére kerültem. Nem voltam a leg­­fegyelmezettebb katonája a császári és királyi hadsereg­nek, ruházatom sem volt min­dig fórsiftos. Hogy, hogy nem, egyszer szarvasbőr-nadrágban vonultam ki, és amilyen sze­rencsétlen flótás voltam, ép­pen aznap tartott szemlét fö­löttünk Edelsheim-Gyulay Li­­pót tábornok őexcellenciája. Ezer kincstári nadrág között is meglátta azt az egy szarvas­bőrt. Olyan veres lett, mint a főtt rák, s ezredrapportra rendelt. A rapporton aztán dörgött, villámlott, mint a ma­gasságbéli Jupiter, lehuzatta rólam az extraruhát, a karpa­szománnyal együtt, komiszba bujtatott és beosztott a le­génység közé. Ettől kezdve jó darabig lovat csutakoltam, is­tállóban aludtam, nem volt valami finom életem. Az utol­só napokban egy módos szász gazdánál voltam elszállásolva, és szerelembe estem a gazda jóképű, fiatal szakácsnőjével. Kedves, természetes, piros­pozsgás, ropogós fehérnép volt, este el-elüldögéltünk az udvaron, a holdvilágnál, a hig menázsit finom házikoszttal pótolta s az istálló szalmája helyett tornyos ágyába vetett nekem fekhelyet — maga mel­lett .. . Sejtelme sem lehetett róla, ki vagyok, egyszerű, szemrevaló huszárgyerek vol­tam, turbékoltunk, mint a ga­lambok. De ahogy a paradi­csomból is kikergették az első emberpárt, a mi idillünknek is vége lett. A hadgyakorlatot le­fújták s eljött a búcsú napja. Poldika, mert igy hivták az én szép szerelmemet, sirt, mint a záporeső. — Sose látlak töb­bé — panaszolta, és két gyö­nyörű sült libát csomagolt a borjúmba. — Legalább gon­dolsz rám egy darabig -yr mo­solygott könnyei között. Vi­gasztaltam, amennyire tud­tam, nem tagadom, jólesett az ajándék. A liba is, no de főleg a figyelem. — Megállj, adok neked még valamit — súgta a fülembe, és a kezem­be nyomott egy piculát. Láng csapott az arcomba, úgy el­szégyelltem magam. Alig tud­tam kinyögni, amit akartam. — Nem, galambom, ezt már nem fogadhatom el — tartot­tam oda neki a piculát, ő meg még keservesebben zokogott: — Mit csináljak, ha csak ez. az egy piculám van, nem ad­hatok többet... A “fejedelem” elmélázva forgatta ujjai között az arany­­keretes érmét. — Azt hiszem, ez volt az egyetlen ajándék, amit valaha is tiszta szívből, szerelemből, férfiúi személyem kedvéért kaptam. A magam dicsőségé­re ...-- * * * Képviselői mandátumát pár­­tonkivüli programmal kapta s inkább formaságból, mint meggyőződésből, a szabadelvű párthoz csatlakozott. De a személyi torzsalkodás, a dur­va erőszak nem volt kedve szerint való. A különböző irányzatok belső villongásait a kívülálló fölényével szem­lélte. A szabadelvű egység min­den hatalmi poszt betöltésé­nél, minden zsírosabb konc­nál bomladozott. Tisza kímé­letlen eréllyel rendszabályozta meg mamelukjait. A pártklub marakodásainak hire eljutott az ellenzéki folyosóra is. A függetlenségi párt egyik tag­ja, valamilyen parlamenti jegyzőválasztás után, amely­nél a szabadelvű párt külön­böző csoportjai keményen ösz­­szerugták a bokájukat, esufon­­dárosan kérdezte Barcsay Do­mokost: — Mondd csak, fejedelem, hogy éltek ti a szabadelvű jártban ? v- Köszönöm —■ felelte Bar­csay —, kitünően. Csupa öröm az életünk. Mint az egyszeri tordai házaspáré... — Nocsak ... — Igen, csupa öröm. Az egy­szeri tordai házaspár is reg­gel felkelt, leültek früstököl­­ni, alig szólt néhány szót, a felesége már vágta is a fejé­hez a kávéscsészét. Délben a fazék következett, este a kan­csó. Ha eltalálta a férjet, az asszony örült. Ha nem találta el, a férje örült. így aztán reggeltől estig folyton foly­vást csak örültek. * * * Barcsay “fejedelmi” humo­ra nem tisztelte a jólneveltség korlátáit. Sőt: néha egyene sen csibészkedŐ tiszteletlen­séggel riasztotta meg az elő­kelő köröket. Egy főispáni beiktatáson megcsömörlött a pohárköszön­tőktől. Vagy tizenöt tósztot szenvedett már végig, egyik elviselhetetlenebb volt a má­siknál. Valamit csinálni kel­lett, hogy ne folytathassák. Felemelte tehát a poharát s nagy széktologatás közepette felállott: — Tisztelt hölgyeim és ura­im — kezdte “a fejedelem” —, felkérem önöket, hogy ragad­ják meg poharukat és állja­nak fel valamennyien ... Bar­csay nyilván az uralkodót kí­vánja felköszöntem, gondolta a díszes vendégkoszoru. Az egész társaság felállott és ün­nepélyes arccal várta a foly­tatást. A folytatás — egyben a be­fejezés is — igy hangzott: ... és ha felállottak, ké­rem, nézzen mindenki maga mögé, nem ült-e eddig az asz­talkendőmön, mert negyed órája keresem és nem találom sehol... Több szónoklat nem volt. Hallotta már...? . . . hogy a londoni parlamenti épület Big Ben toronyórájá­nak nagy harangját 1856-ban öntötték. IVÁS ÉS RAK NEW YORK. — Három new­­yorki kórházban végzett ku­tatások arra a felismerésre vezettek, hogy összefüggés van az ivás és a rák közt. Vizsgáltak 598 pácienst, akik­nek száj- vagy torok-rákjuk volt, és 598 pácienst, akiknek más betegségük volt. Ered­mény: a rákbetegek közt két­­szerannyi ivó volt, mint nem ivó. Továbbá felismerték azt is, hogy a nagyobb mértékű ivás és dohányzás együtt, nö­veli a rák fellépését. NEW YORK. — A hetedik Avenue környékéről, az öltöz­ködési ipar főhadiszállásáról uj forradalom hire érkezik. Tudvalevőleg a textiliparban az első forradalom a múlt szá­zad elején tört ki, amikor a rokkát felváltotta a szövőgép. Azóta hosszú évtizedeken át, inkább csak a divat változott, az öltözködési cikkek anyagá­ban mindössze annyi változás történt az újabb évtizedekben, hogy a selymet kiszorította a rayon, majd a nylon s a gyapjú és gyapot mellé tola­­dodtak különféle műanyagok. Mindezek a változások kifelé alig mutatkoztak: csak szak­értő szemmel lehet észlelni, például, a műanyagokból ké­szült blúz vagy szoknya “szö­vetet”. A férfiak több mint száz év óta hol élesre vasalt, hol gyűrött nadrágot visel­tek: Az uj textilipari forrada­lom a gyűrött nadrágot elbu­­csuztatja. Nincs többé gyű­rött nadrág! A nadrágot éles­re vasalva kapjuk és az éles vasalás benne marad, amig él a nadrág. Ugyanakkor min­den ruhadarabot, inget is, tar­tósan, simán kapjuk. Volt ugyan eddig is úgynevezett wash and wear ing és blúz, de az csak a kirakatban, a pul­ton nélkülözte a vasalást. A mostani eljárás igazi tartós ságot igér és Ígéretét be is tartja. A vasalt nadrág va­salt nadrág marad akát két tucat mosás vagy vegyi tisz­títás után is élesre vasalt ma­rad, a vasalt ing húsz mosás után is vasalás nélkül vasalt marad. A múlt évben egyik-másik textilgyáros már azt jelentet­te, hogy forgalmának 40 szá­zaléka tartósan vasalt hol­mikra esett, az év végével már 260 gyár tért át a tartósí­tási eljárásra. A polyester műanyag — egyike Du Pont találmányai­nak — a tartósítás anyaga. Az inget, nadrágot speciális sü­tési eljárással készítik, a si­ma felületet, az éles vasalást a szövetbe, a vászonba beége­tik 5—10 percen át 350 Fah­renheit fokon. Ez a nagyfokú hő a szövetre helyezett vegyi­anyagot beleégeti a szövetbe és az elválhatatlanul benne marad. A szövet legtöbbnyire 65 % polyester és 35 szá­zalék gyapot, de újabban már kísérleteznek 100 százalékos gyapot ilyen tartósításával. Nem akármilyen kemencé­ben lehet polystert, gyapotot, gyapjút tartósra sütni. A spe­ciális sütő — curing oven — ára 20,000 és 100,000 dollár között váltakozik. Csak na­gyobb üzemek használhatják, a kisebbek egy curing center­be küldik a holmikat a sima felület és az éles vasalás ál­landósítására, akárcsak a mo­sodák legtöbbje nem mos, csak begyűjti a közönségtől a mosnivaló ruhát és a mo­sást, vegyi tisztítást valame­lyik nagy üzemmel végezteti el. Az egyik nagy vállalat, a newyorki P & P Curing Cen­ter már most hetenként 50,000 ruhadarabot “kúrál” 50 láb hosszú, gázzal fütött kemen­cében és azt jósolja, hogy fél­éven belül a produkciót 100 ezer ruhadarabra fogja nö­velni. Uj ipar született meg: a ru­haanyag sütő-kemence gyár­tás. Az Automatic Steam Pro­ducts gyár jelenti, hogy ebben az évben — még az, év elején tartunk! — curing oven gyár­tása a múlt évivel szemben 300 százalékkal nőtt. Ennek a rohamos fejlődésnek meg­értéséhez tudni kell, hogy a gyár produkciójának fele már tartósitó kemence, vagyis már annyi tartósitót gyárt, mint rendes vasalót, amelynek a mostani forgalmát 47 évi munkával érte el-Árnyoldalai is vannak a forradalmi újításnak. Némely színek nem állnak ellent a 350 fok hőségnek, gombok formájukat vesztik vagy elol­vadnak, stb. De ilyen kisebb bajokon segíteni lehet ellen­­állóbb gombok és egyebek használatával. És költséges az áttérés az uj eljárásra. Uj kiadási tétel a vasaláshoz szükséges vegyi­anyag és a készülék, vagy a vasalásnak vasalási központ­tal való elvégeztetése. Követ­kezésképp a tartósan vasalt nadrág drágább, átlag 1 dol­lárral. A csekély áremelést a vevő aligha veszi észre, hiszen az árak amugyis, az anyag és a kivitel szerint, különbö­zők. Mindenesetre már ma tény az, hogy a tartósan va­salt nadrág népszerűség te­kintetében vetekszik a tar­tós stainless steel borotva­­pengével. Oly nagy a kereslet, hogy egyes gyárak a nagy­­kereskedők rendeléseit “ada­golni” kénytelenek. ÓHAZAI KIS HÍR A magyar—román külkeres­kedelmi forgalmat húsz szá­zalékkal növelik 1966—70 kö­zött, ami azonban csak a fele a román külkereskedelem 40 százalékos növekedési arányá­nak. TISZTÍTÓTOK PÁRIS. — Párisban kapha­tó olyan szemüvegtok, amely önmüködőleg megtisztítja a szemüveget. Mihelyt a tokba csúsztatják, belsejében egy alkoholból és szilikonból álló keverék végigsurolja az üve­get és tükörfényessé teszi. Az angol Jodrell Bank hatalmas rádió-teleszkópja mutatja az első képet ä Holdról, melyet a Luna-9 szovjet Holdrakéta küldött. Gyerekek készítették ezt az “életmentőt” nagy hóesés után, Vin­cennes, Ind.-ban. Peter Lawford és felesége Patricia, néhai Kennedy elnök testvére, a régi boldog időkben, 1961-ben. Most a biróság elválasztotta őket Idahoban. A gyermekek gyámságát Mrs. Lawford kapta. Amerikai és vietnami vezetők hallgatják Nguyen Van Thieu tábornok, Délvietnam elnökének be­szédéi a Honolulu megbeszélésen. Balról: Nguyen Cao Ky miniszterelnök, Tran Van Do külügy­miniszter, Henry Cabot Lodge, amerikai nagykövet, Johnson elnök és Dear) Rusk amerikai külügy­miniszter. Textilipari forradalmi jelszó: Ne vasald a vasalt nadrágot!

Next

/
Oldalképek
Tartalom