Függetlenség, 1966 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1966-02-17 / 7. szám
8-IK OLDAL Thursday, February 17, 1966 BORBAN A - GAZDAGSÁG FÜGGETLENSÉG A tréfacsinálás fejedelme BUDAPEST (FEC) — Borban az igazság, tartja a régi közmondás, de borban a gazdagság is, — legalábbis erre lehet következtetni bíinügyi esetekben, amelyekkel mostanában a magyar lapok foglalkoznak. Egy Kovács Béla nevű “volt bankigazgató”, aki az ötvenes években visszavonult Tokaj'hegyaljára s ott tiz hold saját szőllőjében és három pincéjében sikeresen termelte a bort, összejátszott fontos állásokban levő borászati emberekkel és gyengébb minőségű borát szamorodniként egymillió forintos nyereséggel adta el a sátoraljaújhelyi állami pincegazdaságnak. A nyereségen előbb megosztoztak, azután “lebuktak” — írja a Magyar Nemzet. Hasonló sors érte a herendi porcelángyár anyag- és áruforgalmi osztályának vezető jét, Gróf Károlyt is, aki társaival megszervezte az áruk kicsempészését és a gyönyörű készleteket borért értékesítették. A dologra úgy jöttek rá, hogy az egyik balatoni nagyközségben névnapi ünnepség volt, a házigazda a kitűnő vacsorát herendi porcelánban szolgálta fel. Amikor az egyik Kodály Zoltán újból Amerikába jön (FEC) — A kaliforniai Stanford Egyetem nyári művészeti fesztiválján a zenei nevelés szemináriumának vezetésére Kodály Zoltánt kérték fel. A világhírű magyar zeneszerző és nevelő augusztus 10. és 14. között amerikai tanárok bevonásával vitatja meg a zenei nevelés kérdéseit és nyilvános előadást is tart. Segítségére lesz Szőnyi Erzsébet tanárnő, budapesti asszisztense, s egy gyermekkórus demonstrálja a kodályi módszereket. A fesztivál programján szerepel Kodály több szerzeménye kamarazenekari elő adásban. vendég megkérdezte, hogy mennyiért vette, boldogan válaszolta, hogy 35 liter borért. A vendég elkomorodott, mert ő is egy hasonló készletért 50 liter bort adott. Elkeseredésében, hogy becsapták, jelentette az esetet a rendőrségnek: ez volt az a bizonyos narancshéj, amelyen a bűnszövetkezet elcsúszott. De borért nemcsak drága herendi porcelánt lehet szerez; ni, hanem autót is. Pesterzsébeten Gombás Márton százezer forintért Opel-kocsit vásárolt. Hogyan ? A sajáttermésü borát a szövetkezeti italboltban árulta s minden deciből “ellöttyintett” egy kicsit, de sok kicsi sokra megy és lett belőle — kocsi. A történetekben nemcsak az az érdekes, hogy a bor valuta rangot kapott Magyarországon, hanem elsősorban az, hogy a csalás, sikkasztás szinte második foglalkozásnak számit. Ha valakinek van egy jó ötlete bűnös pénzcsinálásra, mindjárt kap társakat a legmagasabb hivatalokban is VILÁG ESZKIMÓI, EGYESÜLJETEK! LENINGRAD. — Az első eszkimó—orosz nyelvű szótárat a szovjet kereskedelmi tengerészek egyik eszkimó tisztjének segítségével öszeállitották s rövidesen közreadják Leningradban. A Szovjetunióban a csukotkai területen él mintegy 1100 eszkimó, akik rénszarvas tenyésztéssel és vadászattal foglalkoznak. Ez a hiradás arra vall, hogy a szovjet hamarosan megindítja a kommunista propaganda-off enzivát a föld északi jeges terein. A jelszó ez lesz: Világ eszkimói, egyesüljetek! Barcsay Ákos érdélyi fejedelmet, a szultán pártfogoltját 1661-ben, Répa falu mellett kivégeztette Kemény János erdélyi fejedelem, a császár pártfogolt ja. Harmadfélszáz esztendő múlva a régi Kolozs megyei Kozmatelkén megtalálták a porló Barcsay-csontokat. Összeszedték, díszes érckoporsóba rakták és nagy ünnepségek között helyezték el a családi sírboltban. A temetésen megjelentek a Barcsay-család tagjai, ott volt Barcsay Domokos is. Valaki, akinek, úgy látszik, szívügye lehetett a történelmi béke, legalábbis az erdélyi urak között, odafordult a “fejedelemhez” (ez volt a bece-titulus): — Nagy kár, hogy a Kemény-családból senki nem jött el a gyászünnepélyre. Milyen szép lett volna, ha a kivégzett ős földi maradványai felett végleg eloszlott volna a régi harag fellege . . . Barcsay Domokos szakállát borzolgatta: — Én szóltam Kemény József bárónak, hogy jöjjön el a temetésre, még biztattam is. “A te ősöd, mondtam neki, ieüttette az én ősöm fejét. Ha most eljönnél a sírjához, ott mi agyonütnénk téged, aztán kibékülnénk. Gyere el, Józsi!” De hiába hívtam, hívogattam — fejezte be panaszosan békejavaslatát —, sehogy se akart eljönni. ❖ ❖ * Egy aranyba foglalt picula: régi erdélyi ezüst hatos függött a “fejedelem” nyakán vékony láncon. — Családi ereklye? — kérdezte egyik vadászcimborája, mikor a ‘fejedelem’ kigombolt ingnyakkal ballagott mellette a tarlón. — Biztosan valami dicsőséges esemény emlékérme? — Dicsőséges esemény volt, nem mondom — felelte hamiskodó mosollyal Barcsay —, csakhogy nem családi dicsőség, hanem a magam dicsősége. Megsimogatta az aranyba foglalt ezüstpiculát. — Önkéntes koromban nagygyakorlatra Brassó vidékére kerültem. Nem voltam a legfegyelmezettebb katonája a császári és királyi hadseregnek, ruházatom sem volt mindig fórsiftos. Hogy, hogy nem, egyszer szarvasbőr-nadrágban vonultam ki, és amilyen szerencsétlen flótás voltam, éppen aznap tartott szemlét fölöttünk Edelsheim-Gyulay Lipót tábornok őexcellenciája. Ezer kincstári nadrág között is meglátta azt az egy szarvasbőrt. Olyan veres lett, mint a főtt rák, s ezredrapportra rendelt. A rapporton aztán dörgött, villámlott, mint a magasságbéli Jupiter, lehuzatta rólam az extraruhát, a karpaszománnyal együtt, komiszba bujtatott és beosztott a legénység közé. Ettől kezdve jó darabig lovat csutakoltam, istállóban aludtam, nem volt valami finom életem. Az utolsó napokban egy módos szász gazdánál voltam elszállásolva, és szerelembe estem a gazda jóképű, fiatal szakácsnőjével. Kedves, természetes, pirospozsgás, ropogós fehérnép volt, este el-elüldögéltünk az udvaron, a holdvilágnál, a hig menázsit finom házikoszttal pótolta s az istálló szalmája helyett tornyos ágyába vetett nekem fekhelyet — maga mellett .. . Sejtelme sem lehetett róla, ki vagyok, egyszerű, szemrevaló huszárgyerek voltam, turbékoltunk, mint a galambok. De ahogy a paradicsomból is kikergették az első emberpárt, a mi idillünknek is vége lett. A hadgyakorlatot lefújták s eljött a búcsú napja. Poldika, mert igy hivták az én szép szerelmemet, sirt, mint a záporeső. — Sose látlak többé — panaszolta, és két gyönyörű sült libát csomagolt a borjúmba. — Legalább gondolsz rám egy darabig -yr mosolygott könnyei között. Vigasztaltam, amennyire tudtam, nem tagadom, jólesett az ajándék. A liba is, no de főleg a figyelem. — Megállj, adok neked még valamit — súgta a fülembe, és a kezembe nyomott egy piculát. Láng csapott az arcomba, úgy elszégyelltem magam. Alig tudtam kinyögni, amit akartam. — Nem, galambom, ezt már nem fogadhatom el — tartottam oda neki a piculát, ő meg még keservesebben zokogott: — Mit csináljak, ha csak ez. az egy piculám van, nem adhatok többet... A “fejedelem” elmélázva forgatta ujjai között az aranykeretes érmét. — Azt hiszem, ez volt az egyetlen ajándék, amit valaha is tiszta szívből, szerelemből, férfiúi személyem kedvéért kaptam. A magam dicsőségére ...-- * * * Képviselői mandátumát pártonkivüli programmal kapta s inkább formaságból, mint meggyőződésből, a szabadelvű párthoz csatlakozott. De a személyi torzsalkodás, a durva erőszak nem volt kedve szerint való. A különböző irányzatok belső villongásait a kívülálló fölényével szemlélte. A szabadelvű egység minden hatalmi poszt betöltésénél, minden zsírosabb koncnál bomladozott. Tisza kíméletlen eréllyel rendszabályozta meg mamelukjait. A pártklub marakodásainak hire eljutott az ellenzéki folyosóra is. A függetlenségi párt egyik tagja, valamilyen parlamenti jegyzőválasztás után, amelynél a szabadelvű párt különböző csoportjai keményen öszszerugták a bokájukat, esufondárosan kérdezte Barcsay Domokost: — Mondd csak, fejedelem, hogy éltek ti a szabadelvű jártban ? v- Köszönöm —■ felelte Barcsay —, kitünően. Csupa öröm az életünk. Mint az egyszeri tordai házaspáré... — Nocsak ... — Igen, csupa öröm. Az egyszeri tordai házaspár is reggel felkelt, leültek früstökölni, alig szólt néhány szót, a felesége már vágta is a fejéhez a kávéscsészét. Délben a fazék következett, este a kancsó. Ha eltalálta a férjet, az asszony örült. Ha nem találta el, a férje örült. így aztán reggeltől estig folyton folyvást csak örültek. * * * Barcsay “fejedelmi” humora nem tisztelte a jólneveltség korlátáit. Sőt: néha egyene sen csibészkedŐ tiszteletlenséggel riasztotta meg az előkelő köröket. Egy főispáni beiktatáson megcsömörlött a pohárköszöntőktől. Vagy tizenöt tósztot szenvedett már végig, egyik elviselhetetlenebb volt a másiknál. Valamit csinálni kellett, hogy ne folytathassák. Felemelte tehát a poharát s nagy széktologatás közepette felállott: — Tisztelt hölgyeim és uraim — kezdte “a fejedelem” —, felkérem önöket, hogy ragadják meg poharukat és álljanak fel valamennyien ... Barcsay nyilván az uralkodót kívánja felköszöntem, gondolta a díszes vendégkoszoru. Az egész társaság felállott és ünnepélyes arccal várta a folytatást. A folytatás — egyben a befejezés is — igy hangzott: ... és ha felállottak, kérem, nézzen mindenki maga mögé, nem ült-e eddig az asztalkendőmön, mert negyed órája keresem és nem találom sehol... Több szónoklat nem volt. Hallotta már...? . . . hogy a londoni parlamenti épület Big Ben toronyórájának nagy harangját 1856-ban öntötték. IVÁS ÉS RAK NEW YORK. — Három newyorki kórházban végzett kutatások arra a felismerésre vezettek, hogy összefüggés van az ivás és a rák közt. Vizsgáltak 598 pácienst, akiknek száj- vagy torok-rákjuk volt, és 598 pácienst, akiknek más betegségük volt. Eredmény: a rákbetegek közt kétszerannyi ivó volt, mint nem ivó. Továbbá felismerték azt is, hogy a nagyobb mértékű ivás és dohányzás együtt, növeli a rák fellépését. NEW YORK. — A hetedik Avenue környékéről, az öltözködési ipar főhadiszállásáról uj forradalom hire érkezik. Tudvalevőleg a textiliparban az első forradalom a múlt század elején tört ki, amikor a rokkát felváltotta a szövőgép. Azóta hosszú évtizedeken át, inkább csak a divat változott, az öltözködési cikkek anyagában mindössze annyi változás történt az újabb évtizedekben, hogy a selymet kiszorította a rayon, majd a nylon s a gyapjú és gyapot mellé toladodtak különféle műanyagok. Mindezek a változások kifelé alig mutatkoztak: csak szakértő szemmel lehet észlelni, például, a műanyagokból készült blúz vagy szoknya “szövetet”. A férfiak több mint száz év óta hol élesre vasalt, hol gyűrött nadrágot viseltek: Az uj textilipari forradalom a gyűrött nadrágot elbucsuztatja. Nincs többé gyűrött nadrág! A nadrágot élesre vasalva kapjuk és az éles vasalás benne marad, amig él a nadrág. Ugyanakkor minden ruhadarabot, inget is, tartósan, simán kapjuk. Volt ugyan eddig is úgynevezett wash and wear ing és blúz, de az csak a kirakatban, a pulton nélkülözte a vasalást. A mostani eljárás igazi tartós ságot igér és Ígéretét be is tartja. A vasalt nadrág vasalt nadrág marad akát két tucat mosás vagy vegyi tisztítás után is élesre vasalt marad, a vasalt ing húsz mosás után is vasalás nélkül vasalt marad. A múlt évben egyik-másik textilgyáros már azt jelentette, hogy forgalmának 40 százaléka tartósan vasalt holmikra esett, az év végével már 260 gyár tért át a tartósítási eljárásra. A polyester műanyag — egyike Du Pont találmányainak — a tartósítás anyaga. Az inget, nadrágot speciális sütési eljárással készítik, a sima felületet, az éles vasalást a szövetbe, a vászonba beégetik 5—10 percen át 350 Fahrenheit fokon. Ez a nagyfokú hő a szövetre helyezett vegyianyagot beleégeti a szövetbe és az elválhatatlanul benne marad. A szövet legtöbbnyire 65 % polyester és 35 százalék gyapot, de újabban már kísérleteznek 100 százalékos gyapot ilyen tartósításával. Nem akármilyen kemencében lehet polystert, gyapotot, gyapjút tartósra sütni. A speciális sütő — curing oven — ára 20,000 és 100,000 dollár között váltakozik. Csak nagyobb üzemek használhatják, a kisebbek egy curing centerbe küldik a holmikat a sima felület és az éles vasalás állandósítására, akárcsak a mosodák legtöbbje nem mos, csak begyűjti a közönségtől a mosnivaló ruhát és a mosást, vegyi tisztítást valamelyik nagy üzemmel végezteti el. Az egyik nagy vállalat, a newyorki P & P Curing Center már most hetenként 50,000 ruhadarabot “kúrál” 50 láb hosszú, gázzal fütött kemencében és azt jósolja, hogy féléven belül a produkciót 100 ezer ruhadarabra fogja növelni. Uj ipar született meg: a ruhaanyag sütő-kemence gyártás. Az Automatic Steam Products gyár jelenti, hogy ebben az évben — még az, év elején tartunk! — curing oven gyártása a múlt évivel szemben 300 százalékkal nőtt. Ennek a rohamos fejlődésnek megértéséhez tudni kell, hogy a gyár produkciójának fele már tartósitó kemence, vagyis már annyi tartósitót gyárt, mint rendes vasalót, amelynek a mostani forgalmát 47 évi munkával érte el-Árnyoldalai is vannak a forradalmi újításnak. Némely színek nem állnak ellent a 350 fok hőségnek, gombok formájukat vesztik vagy elolvadnak, stb. De ilyen kisebb bajokon segíteni lehet ellenállóbb gombok és egyebek használatával. És költséges az áttérés az uj eljárásra. Uj kiadási tétel a vasaláshoz szükséges vegyianyag és a készülék, vagy a vasalásnak vasalási központtal való elvégeztetése. Következésképp a tartósan vasalt nadrág drágább, átlag 1 dollárral. A csekély áremelést a vevő aligha veszi észre, hiszen az árak amugyis, az anyag és a kivitel szerint, különbözők. Mindenesetre már ma tény az, hogy a tartósan vasalt nadrág népszerűség tekintetében vetekszik a tartós stainless steel borotvapengével. Oly nagy a kereslet, hogy egyes gyárak a nagykereskedők rendeléseit “adagolni” kénytelenek. ÓHAZAI KIS HÍR A magyar—román külkereskedelmi forgalmat húsz százalékkal növelik 1966—70 között, ami azonban csak a fele a román külkereskedelem 40 százalékos növekedési arányának. TISZTÍTÓTOK PÁRIS. — Párisban kapható olyan szemüvegtok, amely önmüködőleg megtisztítja a szemüveget. Mihelyt a tokba csúsztatják, belsejében egy alkoholból és szilikonból álló keverék végigsurolja az üveget és tükörfényessé teszi. Az angol Jodrell Bank hatalmas rádió-teleszkópja mutatja az első képet ä Holdról, melyet a Luna-9 szovjet Holdrakéta küldött. Gyerekek készítették ezt az “életmentőt” nagy hóesés után, Vincennes, Ind.-ban. Peter Lawford és felesége Patricia, néhai Kennedy elnök testvére, a régi boldog időkben, 1961-ben. Most a biróság elválasztotta őket Idahoban. A gyermekek gyámságát Mrs. Lawford kapta. Amerikai és vietnami vezetők hallgatják Nguyen Van Thieu tábornok, Délvietnam elnökének beszédéi a Honolulu megbeszélésen. Balról: Nguyen Cao Ky miniszterelnök, Tran Van Do külügyminiszter, Henry Cabot Lodge, amerikai nagykövet, Johnson elnök és Dear) Rusk amerikai külügyminiszter. Textilipari forradalmi jelszó: Ne vasald a vasalt nadrágot!
