Függetlenség, 1966 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1966-09-22 / 38. szám

TORONTO, Ont. (Canadian Scene) — Eléggé köz­tudomású, hogy sok ujkanadás, különösen a Common­wealth országokból származók, a következő fogalmak jelentésével nincsenek tisztában: Mi az, hogy “Ca­nadian Citizen” — “British Subject” — “Landed Im­migrant”? A fenti kérdések tisztázására a bevándorlási mi­nisztérium cikket tett közzé “Citizen Status — An Explanation” cimmel. CANADIAN CITIZEN: Minden kanadában világ­ra jött gyermek született kanadainak tekintendő. Ki­vétel: diplomaták és a diplomáciai kar gyermekei. b) Kanadai állampolgárnak számit mindenki, aki naturalizálás” utján, 1947. január 1. előtt “British Subject”-té lett. c) Minden “British Subject”, aki 1947. január 1-én Kanadában állandó lakóhellyel rendelkezett, kanadai állampolgárnak számit. d) Minden nő, aki kanadai állampolgárhoz ment férjhez s — még 1947 előtt — férjével Kanadában telepedett le. e) Minden gyermek, aki 1947 előtt — kanada’ apától — Kanadán kivül született, kivéve azokat, akik 1926 előtt születtek, de — 1947 előtt — sohasem tele­pedtek le Kanadában. f) Kanadai születésűnek számit minden 1946 de­cember 31 óta, kanadai apától Kanadán kivül születet* gyermek, ha apja születésétől számitott két éven belül, a bevándorlási törvénynek megfelelően regisztráltatta. BRITISH SUBJECT: Minden kanadai British Sub­ject, de nem minden British Subject számit kanadai­nak. Nem kanadai British Subject más Commonwealth országok polgára. 1947. január 1. óta, a nem kanadai -British Subjectnek állampolgárságot kell kérnie. LANDED IMMIGRANT: Az a kanadai állam­polgárságú személy, akit törvényesen beengedtek az országba, hogy itt állandó jelleggel letelepedjék. Láto­gatás céljából, persze, elhagyhatja az országot és min den nehézség nélkül visszajöhet, ha távolléte alatt nem követett el olyan cselekményt, amely miatt — bevándorlási törvény alapján — nem kivánatos sze­mélynek minősül. Képeslap a nagyvilágból őszi sport bal Október 1-én, szombat este 8.30 órai kezdettel rendezi a New York Hungária Sport Klub nagy őszi bálját a re formátus egyház 229 East 82- ik utcai disztermében. Erre a hangulatosnak ígérkező bál­ra a Hungária tagjait és párt­fogóit, valamint a magyar sport minden barátját ezúton is meghívja az egyesület ve zetősége. A közkedvelt passaici, Szi­várvány zenekar muzsikál és gondoskodik a jó hangulatról. A rendezőség kívánatra izle tes vacsorát szolgál fel. Be lépőjegyek 3 dolláros áron kaphatók az egyesület tiszt­viselőinél, a játékosoknál, va­lamint megrendelhetők a 2,29 East 82 utcai irodában, New Yorkban. Tekintettel arra, hogy az őszi labdarugó szezon megindulásával kapcsolatban MEDDIG VÁRJON MÉG? Egy londoni cigányasszony évekkel ezelőtt óva intette Alicia Clauda asszonyt, ne­hogy repülőgépre üljön, mert első repülése egyben az utolsó is lesz. Nem is ült repülőgépre Ali­cia Clauda asszony egészen mostanáig, amikor is — 101 'éves korában — a La Manche csatornában levő Jersey szi­getre repült. És nem történt semmi baja. az egysületnek még jelen.óí kiadásai vannak, az est tiszta jövedelmét egészében a láb Jarugó csapat és az egyesület céljaira fordítják. Az elmúlt sportbálok sí’ e rei és nagy látogatottsága miatt ajánlatos a belépőjegye két elővételben biztosi tani Jegyrendelés és asztalíogla lás végett hívjuk a RE 4 8144 telefonszámot New Yorkban. MIÉRT CSÖRÖG A KUTYA? LONDON. — Jason mindig csörgött, mondja James Ge­rard ócskavaskereskedő. Egy­re hangosabb n csörgött. Nem tudtam, mire vélni ezt, el­­vittem egy állatorvoshoz. Ez megállapította, hogy Jason, 7 éves Dobermann—-Pinscher, foglalkozási betegségben szen­ved : ócskavas okozza a gyom­rából feltörő csörgést. Jason ócskavas hulladékot nyelt. X-ray világosan mutatta ezb így hát meg kellett operálni Jasont. Kivettek a gyomrá­ból hát csapágygolyót és egy függönyrud darabot. Jason nem fog többet cső rögni. A gazdája mindennap tisztára sepri a raktárt, az udvart, nem hagy semmi hul­ladékot a földön, reméli, hogy Jason idővel elveszti ócska vas-BÖLCSFÖLDI SÜKETNÉMA MUZSIKUSAI ESSEN, Nyugat-Németor­­jzág. — Holsterhausen külvá­rosban, az Ifjúsági Otthonban minden vasárnap nagy kon­cert és táncmulatság van, a Ruhr-vidék minden városából itt adnak egymásnak találko­zót énekesek, muzsikusok, táncospárok, közönség. Isten­­tisztelet után kezdődik a hang­verseny s a dobogón Bölcsföl­di Sándor jezsuita páter áll, a karmester. Akik itt énekel­nek, muzsikálnak, táncolnak, azok mind szomorú gyerme­kek, fiatal fiuk és lányok; itt gyülekeznek, mert itt néhány órára felvidulhatnak. Vakok, süketek, süketnémák. Hétvé­gén vagy ünnepnapon Bölcs­földi páter elviszi muzsikusait és énekeseit a kórházakba, öreggondozó börtönökbe, és ott koncertet adnak és tánc­­mulatságot rendeznek. Twist a kedvenc táncuk, Twistkapel­­le a zenekaruk neve. A hangszerek beszerzésére szükséges pénzt a páter össze­koldulta. A zenekar sztárja'a 29 éves Gundel. Mielőtt elvesztette szemevilágát, jazz zenekart dirigált. Most a Twist-páter zenekarában szoprán énekes­nő. A 17 éves Ulrich Kunz min­dent lát maga körül, de sem­­mitsem hall. Születése óta sü­ket. Mégis, Mónikával meste­rien lejti a facipőtáncot. “A végei el éjáró 20. század-' ban uj utakat kell keresni a modern, materialista ember szivéhez” — mondja Bölcsföl­di páter, — ezért van szükség a mi Twist-zenekarunkra itt és lenne szükség mindenütt.” ❖ ❖ HÓBORTOSOK, ÉS ÉLETUNTAK FELHŐKARCOLÓ PARADICSOMA PÁRIS. — Az Eiffel-tornyot, 984 láb magas acélvázát, 1899-ben a párisi világkiállí­tás alkalmára építette Alexan­der Gustave Eiffel mérnök s ez a torony azóta Páris első számú látványossága. Újra és újra szerepel a sajtóban, mert sok változatos eseménynek volt mindenkor színhelye. Hegymászók felmásztak a to­rony tetejére, akrobaták ké­­zenjárva lépkedtek az acél­vázon a magasságba, pilóták átrepültek a torony plattform­­jai közt. Talán még nyaktö­­rőbb produkciók a leszállások — biciklin vagy ejtőernyővel. Eddig legnagyobb szenzáció volt, 1911-ben, egy denevér­­szárny-köpenybe öltözött sza­bó kísérlete: lerepülés a to­rony tetejéről. Nem sikerült... ■Szomorú nevezetessége a to ronynak, hogy egyre többen választják életük utolsó állo­máshelyének. Az Eiffel-to­­rony Franciaország Fujiya­­mája. Újabban a havi átlag egy öngyilkos leugrás. A pá­risi sajtó a múlt évben moz­galmat indított, hogy az Eif­­i'el-torony Társaság magas ke­rítéssel lássa el a veszedelmes kilátókat. Ez meg is történt, mind a három platformon öt és fél láb magas acélsodrony kerítést építettek. De ez sem használt, reménytelen szerel­mesek, nyomorultak, nyomo­rékok nem ismernek akadályt. A múlt hónapban 24 órán be­lül két “akrobata életunt” a magas kerítésen át a mélybe vetette magát. A múlt héten jegyezték fel az Eiffel-torony krónikásai a 349-ik öngyilkos­ságot ; ez nem francia, hanem vietnami volt. A lapok újra agitálni kezdtek, az acéldrót­­akadálynak 10 lábra való fel­építését követelik. Ez véget vetne az öngyilkosságoknak? A torony biztonsági hivatalno­ka igy felelt erre a kérdésre: “Csak egy megoldás van: le­bontani az Eiffel-tornyot. Ak­kor aztán, akik megunták az életüket, kénytelenek lesznek i Szajnába vetni magukat.” ❖ :lc ijí KOLHOZTÁNCOT JÁRJANAK! MOSZKVA. - Igor Mojsze-1 jev, az orosz balettkirály, programszerű beszédet mon­dott a Szovjet Bálterem-Tánc­­tanitók Össz-Unió Szeminá­riumában, a szovjet táncmű­vészet jövőjéről. “Én nem aka­rom a Nyugatot a tánc teréről elparancsolni — mondotta —, csak azt akarom, hogy az orosz nép részére teremtsünk meg egy nemzeti politikai tán­cot. Eszméinket tánc utján is ci kell fejeznünk. A tánc fel­adata, hogy a szovjet társa­dalmi kollektivizmust sugároz­za, ellentétben a nyugati in­dividualizmussal, amelynek rendszerében minden táncos­­pár a táncparketten úgy vi­selkedik, mintha egyedül len­ne széles e világon.” * * * VANNAK még JÓ EMBEREK! NEW YORK. — A Time magazin 963. november 8-án rövid híradásban elpanaszol­ta a Birmingham, Alá. hatá­rán levő Miles College keser­veit. Ez egy néger főiskola, amely még nem nyert elisme­rést. Pénznek annyira hijján voltak az intézet vezetői, hogy hagyták a pázsitot felperzse­­lődni, nehogy megnőj jön a vizszámla. Az épületek rom­­ladoznak, reperálásra nem volt pénz. A négyéves tan­folyam veszélyben forgott, mert már közel volt az idő, amikor áz épületek használ­hatatlanná válhatnak. Elkövetkezett a rettegett vég? “Nem” — mondja Luci­as Pitts, az egyetem rektora. “Alighogy mejlenet ez a hir a Time-ban, a világ minden észéből özönleni kezdtek fe lénk az adományok.” Kenneth Montgomery chicagói ügyvéd 15.000 dollárt küldött. Bem jay indiai városban össze­gyűjtöttek Miles College ré­szére 800 dollárt. Párisi olva­sóktól összesen 500 dollár jött. A legújabb kimutatás izerint az adományok összege elérte a 100,000 dollárt. És 10.000 könyvet is kapott az iskola a világ minden részé­­)Ő1. De ez nem volt minden. Nagy alapítványok, amelyek addig alig vettek tudomást az írva intézetről, elkezdték azt stápolni. A Field Foundation 132 ,00 dollárt adott egy an goi olvasási tanfolyamra. Bir minghami gazdag és befolyó sós polgárok, akik addig ide­genkednek a néger intézettől, 90.000 dollárt adtak össze. Az eredmény bámulatos: 1963 novembere óta Miles 1,250,000 dollárt költhetett reparálási, modernizálási költségekre, az épületek kibővítésére, társa­dalmi terem és cafeteria épí­tésére és berendezésére, fél­millió dolláros tudományos kutató intézet létesült. Prog­ramba van véve uj könyvtár építése. Hét tanár volt 1963- ig, most 15 a számuk. A diá­kok száma 810-ről 944-re emelkedett. Mérték szerinti ruha babák számára CHARLOTTE, N. C. — Az Associated Press nevű hírügy­nökség itteni irodája jelentet­te: Az egyik itteni napilapban a következő apróhirdetés je­lent meg: — Gyerekek kedvenc babái számára mérték szerint ruhát készítek, a legújabb divat sze­rint, jutányos ráon. Az AP munkatársa megér­deklődte az újság kiadóhiva­talában a hirdető címét és a megadott cimre elment. Leg­nagyobb meglepetésére, a hir­detés feladója egy Claudia Finkenaur nevű, 13 esztendős kislány volt. Claudia elmondotta, hogy két lánytestvérének babái szá­mára már hosszabb idő óta ké­szít mérték szerinti ruhákat, éppen csak kedvtelésből. Most elhatározta, hogy pénzzé te­szi képességét. Claudiának máris sok meg­rendelője van. A megrendelő kislányok általában — érde­kes módon — főként estélyi ruhát rendelnek kedvenc ba­bájuk számára. éhségét. Los Angelesben egy rendőr motorkerékpárja a közönség közé csúszott. Senkisem sebesült meg. > KI MILYEN KANADA! 7. OLDAL " A HÁBORÚ VÉGET ÉRT — 1 BARÁTKOZNAK AZ ELLENSÉGEK TOKIO. — Már tíz évvel ez­előtt eljutott Morotai Csen­des-tengeri szigetre a hir, hogy véget ért a második vi 'ágháboru. Az ottani japán csapatok kis maradéka V—J óta a hegyekben rejtőzött, tel jesen legyengülve leveleken, gyökéren, gyikok, madarak húsán éltek, de nem adták meg magukat az amerikaiak iák, akik egyébként láthatat­­anok voltak. 1956-ban azután amerikai katonák jártak a szi jeten, nekik a japánok elhit­­>ék, hogy már rég kitört a óéke... Négyen ez “utolsó mohikánok” közül és még nyolc más japán katona és tiszt most egy tokiói hotel ét­termében találkozót adtak egymásnak. Ott ült 12 japán harcos és egy féllábu ameri kai tiszt. Delbert Willis, az amerikai, mondja: “Úgy te kintettek rám, szúrós tekin tettel, mint 21 évvel ezelőtt. Akkor ők mind, mind a tizen­­ketten, meg akartak engem ölni, és én mind a tizenkettőt meg akartam ölni.” Takenobou Kawashima, a halántékától a szája széléig érő sebhelytől eltorzított arc­cal ült ott, egyideig némán nézett az amerikaira és an­nak mankójára, aztán halkan megszólalt a mellette ülő Ka­­neo Tsuhaahina, volt őrmes tér: “Nagyon sajnálom, hogy maga ott elvesztette a jobblá bát és én sértetlen marad tam.” Felelt az amerikai: “Sohse bánja, nekem is volt puskám, én is lőttem maguk ra, meg akartam ölni magát 's.” Mikor volt ez? 1945. ja nuár 27-én. Pontos dátum, az amerikai tiszt soha életében nem fogja elfelejteni. A japánok vigyorogtak, az amerikai hangosan felneve vett. Emlékeztek. A rangidős ja pán, az ezredes kezdte: “Mi 300 emberrel mentünk abba a csatába, 200-an maradtak meg. Legtöbbjük nem is a csa­jában vesztette életét, később pusztultak el, betegség, éh­ség végzett, velük.” Az ezre­des most 51 éves, a tokiói tiszti iskola főnöke. Felmérik egymást. Kérdi az amerikai tiszt: “Mi a maguk véleménye szerint az ameri­kai katonaság fő ereje?” Fe­lel az ezredes: “Az együtt­működés. A légierő, a hadiha­jók, a tüzérség, és persze a gyalogos katonaság is egy ki dolgozott terv szerint együtt mennek akcióba. Mi tudtuk, hogy maguk Morotai szigeten kifutót fognak építeni. Mi fel készültünk, arra számítót tunk, hogy maguk körülbelü1 egy hónap után készen lesz­nek a munkával. De készen FANATIZMUS? Huynh Van Truong budd hista szerzetes halálra égette magát. Ezúttal nem politikai okokból történt az öngyilkos ság, hanem azért, mert a szer­zetest tetten érték, hogy pó­kerezett. Szégyenében ment a halálba. voltak öt nap után. Öt nap után! És már jöttek a ma­guk harci repülői!” És mi az amerikai katona gyengéje? Á japán ezredes véleménye szerint az, hogy az amerikai nem nagyon jó éj­jel. Éjjel mi át tudtunk sik­lani a maguk vonalain észv- - vétlenül, tiz emberből álló jár­őrünk jobbra balra szórta a kézigránátokat és ebből nagy robbanás lett.” Búcsúznak a japánok az amerikaitól. Kérik az ameri­kai címét, autogrammot kér­nek tőle. Mind kezet fognak vele, mély meghajlással. A tisztek az amerikai vállát ve­regették. A morotai csata vé­get ért... NEVESSÜNK Egy bárpulton megszólal a telefon, A mixer veszi fel a kagylót. — Kérem szépen, nincs ott véletlenül a férjem? — Nincs kérem. — Honnan tudja, hisden nem is mondtam meg a nevemet. — Asszonyom, ez nem vál­toztat a helyzeten. Abban a percben, amint egy férfi hoz­zánk belép, már nem nős. * * * — Ezt a fekete monoklit a szemed alatt, honnan szerez­ted ? — Megcsókoltam egy meny­asszonyt az esküvő után. — Ugyan. Hát mindenki megcsókolja. — Igen. Csakhogy én három évvel később csókoltam meg. * ❖ * — Mama, be akarok men­üi a tengerbe. — Nem lehet, fiam, viharos a tenger. — És apukának miért sza­bad bemenni? — Mert apuka nagy, erős férfi és azonkívül be van biz­tosítva. * % * Egy turista kérdezi az autó­buszban a jegyárust: — Tessék mondani, szabad itt dohányozni? — Nem szabad — hangzik a válasz. — Akkor kik szórták el ezt a sok cigarettavéget? — Akik nem kérdezték meg, hogy szabad-e dohányozni. * * * Három ruhaüzlet van egy házban. Az egyik kiírja: “Végkiárusitás” Ez bosszantja a szomszéd üzlet tulajdonosát, aki gyor­san táblát akaszt ki: “Szezonvégi kiállítás” A harmadik ruhakereskedő nem tudja, mit csináljon, vé­­gülis nagyszerű ötlete támad. Ezt a táblát helyezi el az aj­taja felett: “Bejárat itt”. * * * — Ne hidd, kedvesem, hogy most, ha összeházasodunk, ak­kor egyszeriben lemondok le­génykori szokásaimról. — Nagyon helyes, drágám. Csak fogadd el továbbra is apádtól a zsebpénzt. A Szovjetunióban kiképzés alatt álló északvietnami pilóták, meg­néznek egy hangontuli sebességgel haladó MÍG 21 harci gépet, egy szovjet repülőtéren. _______FÜGGETLENSÉG______ Thursday, Sepi. 22, 1966 ra.. ■-——-Miután könnygázzal szétoszlatták a zavargó néger tömeget Atlanta, Ga.-ban, Allen polgármester be­rendeli házaikba a kinnlevőket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom