Függetlenség, 1966 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1966-08-04 / 31. szám

6. OLDAL

FÜGGETLENSÉG

Thursday, August 4, 1966.

Minden évben húszmillió dollárt “keresnek” a hitel-kártyák csalói

Hivatalos statisztikai adatok bizonyítják, hogy az Egyesült Államokban minden esztendőben, összesen körülbelül húszmillió dollárt vágnak zsebre a hitelkártyák csalói és üzérkedői.

Nemrégiben tartó ztottak le például egy 45 esztendős Pittsburgh! állástalan ügynököt, aki összesem 125,000 dolláros hitel-kártya csalást követett el. A borbélynál a hajvágást és a manikűrt is, a borravalóval együtt, a hitelkártyára íratta. Amikor elfogták a detektivék, mindettől függetlenül, 10,000 dollárt találtak levéltárcájában.

Az állástalan ügynök meglehetősen jó munkát végzett, tekintettel arra, hogy mindezt alig három hét leforgása alatt sikerült véghezvinjnie. Számos hitelkártyára vásárolt árucikket áron alul éladott, valamint nagymennyiségű repülőjegyet adott el áron alul azoknak, akiknek sürgősen kellett valahová repülőgépem utazniuk és már nem kaptak jegyet a megfelelő repülőjáratra.

Egyáltalán nem bizonyos azonban, hogy ezt az ügynököt sikerül majd elitléim. A helyzet ugyanis az, hogy azok, akik hitel-kártyát elfogadnak fizetésül, csak a legritkább esetben emlékeznek vissza arcókra.

Határozott tanúvallomások hijján pedig, a pittsburghi állástalan ügynök elitélése, egészen bizonytalan.

A hitel-kártyákkal elkövetett csalás olyan általános és jóljövedelmező üzlet illett az Egyesült Államokban, hogy egy jó, hitelképes, úgynevezett “forró” hitel-kártyát az ezzel foglalkozó alvilági szervezeték, hozzávetőlegesem 250 dollárért adnak el New York Cityben, San Jüanban, Los Angelesben és Miamiban.

A rendőrség jól tudja, hogy bizonyos amerikai városokban jólsziervezett csoportok működnek, amelyek prostituáltaikat és zsebtolvajokat alkalmaznák megfelelő napidij és százálék ellenében azért, hogy a “megfelelő” személyektől ellopják hitel-kártyájukat.

A hitel-kártya csalásokkal foglalkozók valóságos művészei annak, hogy miképpen lehet egy-egy “forró” hitel-kártyát készpénzzé változtatni.

íme, egy példa a sok közül: egy Sol G. Gould nevű, hollywoodi hirdetési ügynök, megpróbált New Yorkban 700 dollárért eladni egy férfinek öszszesen 1,365 dollár értékű repülőgép-jegyet. Mr. Gould a repülőgép-jegyek mindegyikét lopott hitelkártyára vásárolta.

A baj csak az volt, hogy a férfi, akinek Mr. Gould a jegyeket eladásra kínálta, a new yorki rendőrség egyik pdlgáriruhás detelktivje volt. Mr. Gould tehát nemsokára — sajnálatos módon — bíróság előtt számol be tevékenységéről.

Külön problémát jelent az a körülmény, hogy a hitelkártya csalásokkal foglalkozó törvények rendkívül bizonytálanok. Ezenkívül: a legtöbb hitel-kártyát kibocsátó cég ellenzi a nyomozást, mért nem alkarja ügyfeleit elbátortalanítaná.

Az ügyfelek jórésze ugyanis meglehetősen kompromittáló körülmények között veszíti el hitelkártyáját. (Például: prostituáltnál történt látogatása alkalmával, vagy egy rosszhirü szállodában, ahol egy éjszakát töltött egy nővel. Különtegesen gyakorlottak a hitel-kártyák ellopásában a homoszexuálisok.)

Az FBI már azt is kiderítette: a hitel-kártyákkal elkövetett csalás olyan nagyszerű üzletnek bizonyult, hogy a Cosa Nostra nevű bűn-szindikátus is a tettek mezejére lépett.

Nyílt titok az FBI előtt, hogy a Cosa Nostra new yorki szervezetének két “vezető személysége”, John (Sonny) Franzese és Felice (Phildy) Vazzari, rendszeresen követ el hitel-kártya-csalásokat, és mindeddig azonban még nem sikerült ezt rájuk bizonyítani.

Annyi azonban bizonyos, hogy a Cosa Nostra hatalmas országos hálózatot épített ki a hitel-kártyák ellopására és biztonsá g o s felhasználására vonatkozóan.

Az egyik, ezzel kapcsolatos probléma az, hogy a hitel-kártyával rendelkezők túlnyomó többsége, nem értékeli kellőképpen saját hitel-kártyáját.

Olyan emberek, akik egyébként gondosan megfontolják, mielőtt 10 dollárt kiadnak valamire, jóformán nem is törődnek hitel-kártyájuk elvesztésével.

— Az egész nem egyéb, mint egy apró plasztik kártya, nem érdemes törődni vele — mondják és legyintenek.

Nem gondolnak arra, hogy néhány napon belül az elvesztett hitel-kártya olyan súlyos adósságokba verheti őket, amelyekből alig sikerül majd kilábalniuk.

Gyakran előfordul, hogy a hitel-kártya csaló Ifeörülutlazza egész Európát, a hitel-kártya segítségével.

Az elmúlt esztendőben, 1965- ben, összesen 300,000 hitelkártyát vesztettek el az emberek Amerikában. Az elmúlt évben a hitel-kártya csalók a legszerényebb számítás szerint is, legalább húszmillió dollárt kerestek.

S mivel egyre több és több cég és vállalat csatlakozik a hitelkártya mezőnyhöz, egyre nagyobb a lehetősége annak, hogy mindig több s több hitelkártyát vesztenek el, illetőleg lopnak el és a hitelkártya csalók egyre jelentő sJbb jövedelemhez jutnak majd.

Külön problémát jelent az, hogy nagyon sok, hitelkártett büszkeségében azt hitte, hogy Szendrey Julia nem lehet az övé, Pestre utaztában érintette Debrecent, hogy feldúlt lelkét szórakozással enyhítse. Debrecenben éppen egy színtársulat működött. Rögtön elment a színházba. Amint a közönség fölismerte a költőt: lelkes éljenzésben tört ki. A “Két pisztolyt” adták, Szigligetitől. A színésznő, ki az énekes szerepet adta, Petőfi egyik dalát szőtte játékába:

A virágnak megtiltani nem lehet,

Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet,

Kikelet a lány, virág a szerelem,

Kikeletkor virítani kénytelen.

E lelkesedéssel fogadott rögtönzés balzsamként hatott a költő beteg szivére.

Amint a kárpit legördült, Petőfi felment a színpadra, hogy a szinésznőnek — kit már Pestről ösmert — köszönetét kifejezze. Forró kézszoritás, s hosszú hőn lángoló tekintet volt köszöntésére a válasz. Előadás után fölkereste a társulatot a vendéglőben, s Feleki Miklós, a társulat fiaellen őrzi kellőképpen, hogy kinek ad hitel-kártyát.

Az egyik jellemző és elrettentő példa: egy nagy amerikai olaj-vállalat az elmúlt évben egy középnyugati kollégium mindegyik végzett diákjának hitelkártyát küldött ajándékba. A hitel-kártyákat egyébként a végzett diákok nem kérték.

Az amerikai jogászok és bírák egybehangzó véleménye a következő:

A jelenleginél sokkal szigorúbb törvényeket kellene hozni a hitel-kártya csalók ellen. A nagyközönséget tájékoztatni kellene arról, hogy milyen komoly veszélyt jelenthet az elvesztett, vagy ellopott hitel-kártya.

A hatóságoknak a jelenleginél sokkal nagyobb erélyellel kellene folytatniuk az eljárást a hitelkártya-csalók elten.

Egy amerikai vállalat javaslata: olyan különleges computer-gépek beállítása, amelyek azonnal jelezni tudnák, különböző fények felvillanásával, ha valami baj van a hitel-kártya körül.

A new yorki rendőrség válasza: ez olyan hosszadalmas előzetes e,l j á r á s t igényel hogy olcsóbb és egyszerűbb, ha a hitel-kártya tulajdonosa — készpénzt hord magával.

Oldalt gombolós, ujjatlan ruha, Kimberly szalonjából.

tál igazgatója, bemutatta az összes tagoknak, kik kitörő lelkesedéssel fogadták a költőt. Vacsora alatt Prielle Kornélia, ama kedves énekesnő mellett ült.

“Nelli”, ahogy a társulat Prielle Kornéliát hivta, csinos, eleven, üde teremtés volt. Petőfit annyira elbájolta, hogy egészen elfelejtette Júliáját.

Másnap megjelent a próbán, odament a színésznőhöz, s röviden, minden ceremónia nélkül elmondta, hogy fülig szerelmes belé, s hogy ezt be is bizoinyitsa, másnap délután meglátogatta a szállásán, s kijelentette, hogy ezennel megkéri feleségül.

Kornéliának az előadásra kellett menni ,s igy a vallomások megszakadtak. Szerepében véletlenül fehér ruhában s fátyollal jelent meg.

Amint Petőfi igy megpillantotta, odament hozzá s igy szólott neki:

— No lássa, kész a menyasszonyi ruha, itt a menyaszszony.

— A vőlegény is itt van — egészíti ki vidáman a leányka —, csak a pap hiányzik.

— Az is mindjárt itt lesz,

tyát kibocsátó vállalat, nem

A KÖLTŐ ÉS A PRIMADONNA

Mikor Petőfi 1846 őszén sárba kegyed kimondja az igent.

— Nos tehát: igen. >

— Ha papot hozatok, aki megesket, elmondja a hitet?

— El.

Akkor Petőfi odafordult a színészekhez, hogy végezzél he hamar az előadást, s marad janak együtt, mert olyan boldog lakodalmat látnak, amilyen még nem voh a világon.

A fiatal leányka zavartan nézett ide-oda, de boldog volt. Petőfi pap után járt, aki hirtelen tisztába hozza a dolgot. Mig a heves házasulandó ügyében járt-kelt, a leány nagy öröméből kezdett ébredezni; finom női érzéke átlátta, hogy 5 mégse való Petőfihez, örvendett, hogy nem találkozott nap, aki a törvényes formákon túl merte volna magát tenni.

Petőfi a következő napon a préposthoz is elment, hogy diszpenizációt 'kapjon. Még ar ra is kész lett volna, csak az esküvő megtörténihessék, hogy katolikussá lesz. Oly lázas, ingerült állapotban volt, hogy nem birt magával.

Elutazása előtti este imá dott Nelli j ének szerenádot adott s a bandával eljátszatta ablaka alatt “A virágnak megtiltani nem lehet” népdalát. Korán reggel gyorskocsira ült s visszautazott Pestre.

De előbb megírta Kornéliának, hogy addig is, mig a törvényes eskü megtörténhetik viselheti a nevét. Pestről is többször irt a szép kis színésznőnek. A szeretemtől áradozó levelek mély hatást tettek az ifjú leánykára, annyira, hogy elhatározta, hogy ha a művé szetben föllebb haladhat egy kor, s a nevét mint művésznő megalapíthatja, részéről , is megtesz mindent, hogy házas ságuk létrejöhessen.

De mind e szép álmok szertefoszlottak, mikor egy Szatmiárról jövő látogatótól megtudta, hogy Petőfi ott egy leányba fülig szerelmes s egetpoklot megmozdított, hogy el is vehesse. Nagyon természetes, hogy ezután Kornélia Petőfi leveleire igen kurta választ adü'tt: hogy az igazi szereimet csak kitartás által lehet megmutatni, s az ő szerelme csak olyan szalmatüz, amilyenre anyagot minden vármegyében könnyen talál Erre Petőfi egy hó-nap múlva válaszolt csak, de levelére Kornélia mindaddig nem akart felelni, mig egy megjelent költeményének első strófáján föl nem lelkesedett. Azt hitte, hogy ez a vers őhozzá szól: ,

Mi van innen távol? a Tisza... Mi van a Tiszán túl?

Hortobágy, —

Hortobágyon túl egy szép

leány,

Kihez lelkem vissza-visszavágy!

Majd azonban, amint tovább olvasta a verset, s látta, hogy a megénekelt szem, haj s egyéb vonások őreá sehogy ■e illenek: akkor egészen aláesett álmodott mennyországából s megírta a költőnek egy paródiában, hogy “Nos, nem igaz-é, hogy a Hortobágyon túl két ut van ? Szerencsés utat kívánok azon a másikon, amelyik nem a Királyhágó felé vezet.”

1948-ban ismét találkoztak Debrecenben. E találkozásnál a két szívnek drámai mozgalmassággal indult története vidám vigjátóki megoldást nyert. Petőfi szembe találta Kornéliát. Hidegen haladtak el egymás mellett, de néhány lépés után Petőfi visszafordult a művésznő felé:

— Fiam van.

— Nekem meg férjem — válaszolta hasonló rövidséggel Kornélia.

— Isten áldja meg, kedves Nelli.

— Isten áldja meg, Sándor.

A clevelandi Hough körzetben viszik a lopott szőnyegeket a fosztogatók, a zavargások alatt

Germanus Gyula:

Királyok barátja, tudósok tanítója

TERJESSZE

LAPUNKAT!

Emlékezés Vámbéry Árminra

Vámbéry munkássága oly sokoldalú, hogy nehéz mégha lározni helyét nyelvész, etnográfus, földrajztudós, poli dkus, vagy elragadó iró volt-e. Mindeme tudományágakban >ly jelentős eredményeket ért el, hogy á szaktudósok érdek'ődését, -helyeslését, ellentmondását a legmagasabb fok ban felkeltette és olyan viba rókát korbácsolt fel, mint kevesen — pedig mindezekben a tudományágakban csak magatanult amatőr volt.

Amikor Anglia kormányárak tanácsadója, -tüdősök tanítója, királyi családok ven lége lett, akkor sem tagadta meg magyarságát és az igazi udós szerénységével 1 ebiün’Seite mindazokat, akik színedé kerülhettek. Eme szeren nsése-k közé tartoztam én is. hatvannégy évvel ezelőtt, ami tor tanítványa lettem. Azóta is kegyelettel őrzöm emlékét "ámítását és számtalan leve ét, amelyeket szultánokhoz fejedelmekhez, minisztereikhez Intézett és amelyekkel életé >en megajándékozott. Egy le pergett évszázad történelmi lokumentumai ezek.

A róla való emlékeimből •sa-k néhányat ragadok ki: az 1900-as évek elején minden lélután három órakor megje 'ént a Duna-pa-rton egy bice fő öregur, vastag botjára tánaszikodv-a, egy pillanatra megállt, azután lassú léptek:el megindult a Nemzeti Kaszinó felé. A boltozok, a rak part munkásai megigazították íráikat, olyan pontos volt az iregur.

Edward, walesi herceg korában többször ellátogatott Budapestre. A Nemzeti Kaszinó arisztokrata tagjai egy alkalommal díszes estét rendeztek számára. Az elegáns világfi herceget kitüntető tisztelettel fogadták a grófok.

— Where is my friend Vambéry? —- kérdezte, barátját fürkészve -az urak között.

A grófok összenéztek, tanakodtak: — Ki lehet az? Valaki mégis megsejtette, hogy a herceg “barátja”, a szerény kis tanár lehet és elrohant Vámbéry lakására -a hírrel, hogy a walesi herceg csak őt kívánja látni.

— Sajnálom — felelte a pro fesszor —, én hajnalban kelek és dolgozom, este korán lefekszem, nem fogadhatom el a kaszinó meghívását, de a herceg urat szívélyesen üdvözlöm.

A kaszinó kiküldött tagja sietett vissza a hírrel és az üdvözlettel. Másnap Edward felkereste Vámbáryt lakásán (Ferenc József rakpart 19..

I. emelet) és hosszan elbe szél-getett vele. Az exluziv arisztokrata Nemzeti Kaszinó pedig ezután Vámbáryt egyhangúlag tagjának választotta és megtette könyvtárosának.

M-ultak az évek, és én, mint tanítványa jelen voltam, amikor Lord Curzon of Keddles tone, India alki-rálya látogatta meg Vámbéryt, aki akkor be tegen feküdt. A régimódi gangos lakás nem volt összkom forto-s és Vámbéry egy éjjel meghűlt. Lord Curzon azo-nna' értesítette Victoria királynőt, hogy Vámb-érynek jó felszerelésű lakásra volna sz-üfcsé ge. A királynő méltányolta alkirályának javaslatát és Vámbérynek évi 200 arany fontot utalt ki ház-bérre. így a takarékos tudós kénytelen volt ócska bútoraival a rakpart újonnan épült 24. szám-u ház II. emeleti óriási méretű ötszobás lakásába költözni. A házban lift nem volt, és ami kor az öreg urat a lépcsőház ban felkisé-rtem, testi erejé -e büszkén hivatkozva igy szólt:

— Nekem nem kell lift. Nem Is tudom, van-e még egy ilyen erős ember a világon!

Nem vásárolt uj bútort, a égi is megfelelt. De öreg iró tsz talán évről évre uj müvek keletkeztek. A költözködéssel

tok könyv feleslegessé vált, ezeket mind nekem ajándékozta, közöttük egy értékes perzsa kézirattal együtt.

— Gyakran tartottam Angliában politikai előadásokat — mesélte egy alkalommal. 188-5- ben olyan sikert értem el előadás ómmal, amilyennel még idegen nem dicsekedhetett. Inba védelméről volt szó. A hallgatóságban Gladstone miniszterelnök az első sorban iilt, őhozzá intéztem előadásom zárószavait: Ön brit

rénzt és brit vért tékozolt el! .. . Gladstone sápadtan hagyta el a termet és másnap lemondott.

Amikor elérkezett Vámbéry irmán nyolcvanadik születésnapja küldöttségek keresték fei jókívánságaikkal. Engem kért fel, hogy kínáljam a vendégeket némi kis süteménnyel Is egy pohár borral. Felejthetetlen -élményben volt részem: ’sodálattal hallgattam, milyen ékesszólóan tudta a szerencse- Jvánatokat német, francia, -hisz, angol, szerb, dán, orosz, török, perzsa, azerbajdzsáni, tatár és arab nyelven megköszönni. Bámulatos nyelvtehetség volt.

■ ■ r

A FORINT TÖRTÉNETE

Húsz esztendővel ezelőtt, 1946. augusztus 1-én — egy hallatlan méretű infláció után — megszületett Magyarországon az uj pénz: a forint.

Ha valaki megírná a forint -egényét, évszázadokat ölelne át a beszámoló. A forint ugyanis a 13. század óta használt pénznem. Nevét 1252-ben Firenzében először veretett aranyérme virágos címeréről kapta. A szó latin (florenus) illetve olasz (florino) eredetű. Európa-szerte elterjedt, viszonylag állandó értékű pénz volt.

Magyarországon az Anjouk alatt, 1325-ben kezdték el az aranyforint verését, amely egyike volt a legértékállóbb forintoknak. A magyar forint bevezetése Róbert Károly nevéhez fűződik, aki csaknem két évtizedes küzdelem után megszilárditotta az országban a, központi hatalmat, leverte az oligarchákat. A belháboru-k megszűnésével az árutermelés fejlődése uj pénzforrásokat nyitott a királyi kincstárnak. Róbert Károly egy merész “újítást” vezetett be, többek között megteremtette a magyar bányaipart, különösen a nemesércbányászatot és ennek nyomán aranyforintot veretett. Fia, I. Lajos — akit hódításaiért a régi magyar történetírás Nagy Lajosként emlegetett — azonban háborúival hamarosan kiürítette az apja reformjai következtében megtelt kincstárat...

A forint tehát több mint hétszáz éves; a magyar fo Irint pontosan 636! Az uj pénznem hamarosan elterjedt, 1559-ben Ferdinand császár általános birodalmi éremmé tette, később Lengyelország, Hollandia, Ausztria, pénzegy ségé volt.

A magyarok az aranyforintot duikátnak hívták — a hátlapján lévő kö-rirat utolsó szava (ducatus) után. Az első óllal t Szent László képe disziette. A magyar forint súlya 3,52, a németé 3,49 gramm, i hollandié ennél is kisebb volt. A ’magyar forint végig értékes pénz maradt, ezért mintájára gyakran készültek utánvere-tek a 17. század folyamán; olasz és németalföldi ongaro, svéd ungarsk gylden, stb.

A 17. századtól kezdve egyébként már inkább ezüstforiintokat vertek. Az Osztrák- Magyar Monarchiában az ezüstforint helyett 1892-ben az aranykoronát vezették be.

MEGVALÓSULT ÁLOM

NÁPOLY. Domenico Ricci teherautó-sofőr 240 ezer dollárnak megfelelő összeget nyert osztálysorsjegyen. Arra a kérdésre, hogy mit csinál majd a pénzzel, ezt válaszolta:

— Ve-szek magamnak egy játéfcvasutat, a legmodernebb kivitelben, amire gyermekkorom óta vágyom. A többi pénzt a bankba teszem.

Mégis teljesednek az ifjúkori vágyálmok.

OLCSÓ HÁZI BÉKE

PÁRIlS. — Egy francia gyá nagyon olcsó porcelánedény hozott forgalomba dobálási ce lókra, házi jelenetek esetiéi A gyár reklámhadjáratot ír ditott az olcsó porcelán érdé kében ilyen jelige alatt;

“Ne szívja mellre a bána tát! Kapcsolódjon ki porcelán dobáláis révén! Házi boldogság kevés pénzért.”