Függetlenség, 1965 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1965-11-04 / 44. szám
8. OLDAL Thursday, November 4, 1965 FENYES ÜSTÖKÖSKÉNT JÖTT ES TÁVOZOTT LATABÁR KÁLMÁN CLEVELAND, O. — A függöny legördült. Néhány másodperccel előtte még egy meghajlás a tomboló, ünneplő közönség felé és Latabár Kálmán és kis Clevelandban hevenyészett, lelkes színtársulata eltűnt a hallgatóság szeme elől. A szó, a dal, a gesztus, a mozgás mestere, Latabár Kálmán, bájos és örökifjú felesége két hétig tartózkodtak Clevelandban. Elvonulva szállodájukban Kálmán két előadására készülődött, két tehetséges fiatal lányt, Hátszegi Margitot és testvérét Hátszegi Editet kellett betanítania, átfogó műsorának, a “Nevess velünk”-nek két női főszerepére, a “Falusi lány Pesten”-ben és a “Szenesember”-ben akik ezelőtt csak a cserkészek “Gyöngyösbokrétában” mutatkoztak a közönség előtt. Csütörtökön végignéztünk egy próbát. Latabár nemcsak az előadás, a tanítás mestere is. És mi mindent is követel meg a színjátszás tanítása. A nyelv kitűnő ismeretét, a vele való bánás játszi könnyedségét, a közönség jellemének, lélektani beállítottságának is-' méretét. És 10 nap múltán, szombaton a Lakewood Auditóriumban, másnap pedig a Southern-Corvin magyar filmszínházban az együttes dörgő sikert aratott roskadásig telt házak mellett. Spruch Rezső kitünően megtanulta az őrmester szerepét a “Falusi lányiban. Ta'kách Theodor konferálása, hármas villám-jelenete Latabár Kálmánnal és Hátszegi Edittel, valamint Latabárral való páros jelenete megragadta a közönséget, óriási tapsot aratott Alapi Endre művészi zongorajátéka, a Detroitbói váratlanul megérkezett Vince András éneke és a fiatal Kovács Nóra két tán.ca, »gy balett és egy magyar tánc. Valódi, régi budapesti premier hangulat volt. A rendkívül elegáns közönség a régi szép időkre emlékeztetett, s akárcsak a múltban, Pesten 8-szor 10-szer a függöny elé tapsolta kedvencét, Latabár Kálmányt. Az előadás előtti csütörtökön este az előadás rendezősége vacsorát rendezett a Latabár művész-házaspár tiszteletére, sajtófogadással egybekötve, Barsvári Miklós és felesége éttermében, a “Tokaji vendéglőben” a Buckeye Rd.-on, melyen kis Clevelandi társulata és a meghívottak előtt Latabár Kálmán, mint ember mutatkozott be. Latabár Katalin szépsége és kedvessége mindenkit elragadott. Lelkesedéssel beszélt életéről: 1937-ben ment férjhez Latabár Kálmánhoz, több mint 28 évvel ezelőtt és sohasem bánta me. Van egy kislányuk, Kati, aki a Magyar Népi Együttes tagja, fiuk, ifj. Latabár Kálmán a Fővárosi Operett Színházban játszik, ott ahol azíédesapja. Két és fél eves uri'kájuk van, Latabár Árpád, az egész család kedvence. Amerikában még nem járt, csk egyszer Párisban, és egys:er Berlinben. E vacsorából még megemlítendő, hogy kitűnő főztét a tulaj donosol, Barsváriék, készítették. Aapi Endre tudta ki, hogy mi Latabárék kedvenc étele és a kiváló gombás szüzsült valóban Gundelimértéket ütött meg. Az előadások után elbúcsúzott a közönség Latabár Kálmántól és feleségétől. Minden búcsúban /an valami szomorúi De a nüvész nem kisajátítható. A nüvész mindenkié. És Latabá Kálmán vitte a múzsája hew York felé, biztos sikerének uj állomáshelyére. Hunt Béla az £n nótám más nótája? A Szibill-keringőért keservesen megkinlódott Jacobi Viktor. A később világsikert aratott és máig is népszerű “Kis Petrovom” születésekor Molnár Ferenc pogány tréfát csinált a zeneszerzővel. Molnár abban az időben, amikor Jacobi a Szibillt irta, kint lakott a Margitszigeten. Legtöbbször hajnal felé, mikor konflison hajtatott ki a szigetre és útja mindig az előtt a bérház előtt vitt el, amelynek második emeletén Jacobi Viktor lakott. Jacobi ez időben keveset járt be az Otthon Körbe, operettjének hangszerelése lefoglalta minden idejét. Néha a késő éjjeli órákig dolgozott. Amint Molnár konflisa egy hajnalon ott kocogott Jacobi lakása előtt, az iró észrevette, hogy a hangszerelő szobájában még világosság van. A nyitott ablakon muzsika szűrődött ki azéj szakába. Molnár megállittatta a kocsit és figyelni kezdett. Jacobi fent az emeleten újra és újra a Szibill keringőjét zongorázta — amit nyilván akkor komponált. Még hire sem volt a csendrendeletnek, Jacobi vég nélkül játszhatta a fülbemászó dallamot. Mire a konflis ismét megindult, a ,jófülü Molnár már kívülről tudta Jacobi keringőjét. Azt fütyörészte az utón végig, a szigeti szállóig. Jó egy hét múlva Jacobi megjelent az Otthonba. Leült kibicelni a kártyaasztalhoz, Molnár mellé. — Keményen dolgoztam — mondta, — most pihenek egy napot. Molnár látszólag belemerült a játékba. Néhány perc múlva azonban Jacobi felfigyelt. Molnár egy dallamot zümmögött s a komponista hátán végigfutott a hideg. Éppen hörpinteni akart a feketéjéből, de a torka összeszorult. Egyre feszültebben leste a szórakozottan dúdoló Molnárt aztán hirtelen elhatározással közelebb húzta székét Molnáréhoz. Odahajolt a füléhez és halkan megkérdezte: — Ferikém, ha nem zavarlak ... szeretnék valamit kérdezni ... Molnár a kártyáit gusztálva: — Miért zavarnál? Tessék. — Az előbb valami dalt dúdoltál. Mi volt az? — Dúdoltam? — tűnődött önfeledten az iró. — Mit is dúdoltam? No, várj csak. És mintha emlékeiből szedegetné elő, csücsörített szájjal elzümmögte az éjszakai keringő töredékeit. — E'z az, ugye? — kérdezroppant népszerű . . . — És ki szerezte? — sürgette elfulló hangon a> muzsikus. — Audran, Planquette, vagy Hervé, nem is tudom már — vonogatta a vállát Molnár. Csak arra emlékszem, hogy tele volt vele az egész Páris.. Jacobi támolyogva kelt fel és sietett el a kártyaszobából. Mikor visszajött, halálsápadt volt. Odahuzódott Molnár mellé és rekedten suttogta: — Felhívtam telefonon a kiadómat. Meg kell szereznem ennek a dalnak a kottáját. Okvetlenül. .. Ugyanis ezt a dalt... ezt a dalt. . . A szeme egész vörös volt. te Jacobitól és amikor az rábólintott, könnyedén folytatta: — Párisban hallottam néhány évvel ezelőtt.. . Valami francia operett slágere........ a szája remegett. Molnár Ferencet kínos bűntudat fogta el. Letette a kártyáját, otthagyta a partit és behúzódott Jacobival egy sarokba. — Lehetséges volna ■— gyötrődött a muzsikus, hogy ezt a keringőt, az én keringőmet, már valahol hallottam ... ? Hogy öntudatlanul megragadt a fülemben, és most azt hiszem, hogy én találtam ki... ? — Ebbe bélé kell bolondulni. .. — Nem — dadogta Molnár. — Nyugodj meg. Hallgass ide: És elbeszélte töviről-hegyire az egész históriát. Jacobi bámult ,bámult rá, sebzetten, meggyötörtén és Molnár alig mert a szemébe nézni. A 35 éves Dick Tiger és a 35 éves Joey Giardello összehasonlítják zuzódásaikat, melyeket a középsúlyú ökölvivóbajnokságban kaptak. Giardello vesztett és a nigériai Tiger visszanyerte a bajnoki- címet. SZERELEM kefArjai Irta: KERTÉSZ MIKLÓS Ilkának sem kellett ennél több és gyorsan kisurrant az ajtón át a folyosóra, odáig azonban nem követte őt Szentiványi Géza gróf. Odáig nem akart menni, hogy ezen a mai napon botrányt csináljon. A zaj hallatára a vendégek rögtön szétmennének. Egy perc múlva azonban újra mutatta magát Ilka és megállott az ajtóban. Géza éppen ledobta a földre az ostort és lüktető homlokára szorította kezeit, mintha attól tartana, hogy most rögtön megüti a guta. Lola hozzásietett és megölelte őt. — Oh, atyám, kár volt miatta ennyire felizgatni magadat. Még belebetegszel. — Úgy, úgy, — hallatszott Ilka gúnyos hangja. — Csak higyjél neki, elvakitott ember. De eljön az idő, midőn a rajtam elkövetett gyalázatot kamatostól visszafizetem neked. Oh, min ■ denkinek ütni fog egyszer az óra. Neked is ütni fog. Hej, hallani fogsz te akkor egy szót, mennydörgés gyanánt fog visszhangzani füledben. Hallani fogsz egy szót, mely kétélű tőr lesz szivednek. Majd akkor én foglak összetörni téged, várj! A düh első kitörése annyira megviselte Gézát, hogy lihegve rogyott egy karosszékbe és csak intett kezével az ajtó felé. Nehogy Ilka még felülkerekedjen, Lola gyorsan odaszólt Balázshoz: —Vegyen maga mellé segítséget és dobják ki ezt a szemtelen asszonyt. — Engemet kidobni? Többet nem is birt bondani. Balázs ismerte őt még a múltból és már régtő^ fogva fente rá a fogát. — Most menjen, mert csúnyát fog látni! — mondta fenyegetőig. Mikor látta, hogy Ilka a szitkoknak újabb özönét akarja a szobában lévők felé zuditani, hozzátette: — Fogja be azt az undok száját, mert úgy rácsapok, hogy a foga mind kipotyog utána! Csillagváry Ilka jónak látta lesietni a lépcsőn. A köpenyt összehúzta magán, úgy elment, mint a rossz lélek, akit szentelt vízzel akarnak meghinteni. Siri csend uralkodott a teremben. Egyik széken ült a gróf, a másikon Lola, mindketten halántékukat szorongatták. Végre Lola sirvafakadt. Most, hogy elmúlt a veszély, utat törtek maguknak a könnyek és ő olyan keservesen sirt, hogy Géza gróf saját bajáról megfeledkezve, kétségbeesetten tördelte a kezeit. — Még ez is hozzá! — kiáltott. — Nyomorult, hitvány, alacsony lelkű teremtés! Eljött, hogy gyermekemnek legszebb napját elrontsa! Felállott és leányához sietett. — Lolám, egyetlen gyermekem, — mondta. — Ne sirj. Nem szabad annyira átengedned magad a fájdalomnak. Ne engedjük, hogy az a gonosz asszony azt mondhassa, hogy célt ért. Ne monrhassa, hogy örömnapodat megkeserítette. Ez a hitvány teremtés nem érdemli meg, hogy egyetlen könnycseppet hullass miatta. Oh, ha egészen ismernéd, mennyire utálnád őt. De nem, távol legyünk attól, hogy ezen a mai napon foglalkozzunk vele. Ez a nőszemély olyan rossz, olyan romlott, hogy nálánál hitványabbat már elképzelni sem lehet. Ha mindent tudnál, akkor fel tudnád fogni azt a nagy gyűlöletet és a nagy undort, mellyel iránta viseltetem. De most nem beszélek. Nem akarom ezt a mai napot, mely életednek legszebb napja, annak elbeszélésével elhomályosítani. Legyen ez a mai nap fényés, derűs, mint a kék égboltozat, virágos, mint a szép kikelet. — Milyen jó vagy atyám! De milyen rettenetes voltál az előbb. O — Majd egy más alkalommal elmondok neked mindent és akkor meg fogod érteni felindulásomat. Meg fogod tudni, hogyan mérgezte meg ez az ass2ony az életemet. Meg fogod tudni, hogy a legboldogtalanabb halandóvá tett engem egész ama pillanatig, melyben téged visszakaptalak, kedves Lolám. És most szárítsd fel a könnyeidet, nem érdemli meg az a nőszemély, hogy tovább foglalkozzunk vele. Lola fölemelkedett. Már nem sirt. A veszély elmúltával uj remény támadt a szivében és ettől arca újra megszépült. — Óh, atyám — mondta —, bocsáss meg, hogy idehivattalak és ezáltal alkalmat szolgáltattam arra, hogy ilyen nagy felindulásba jöjj, melybe csaknem belebetegedtél. De képtelen voltam szabadulni attól az asszonytól. Oh, miket nem beszélt az, el sem bírnám mondani, annyira szégyelem. És szemérmesen atyjának vállára rejtette fejét. Szentiványi Géza gróf csaknem környezett, annyira meghatotta őt leányának ragaszkodása és ártatlansága. — Feledd el azokat a csúnya dolgokat, amiket ez a nő mondott a füledbe —, szólt leánya arcát simogatva. — Nem tudom, mi mindent mondott neked, de előre biztosithatlan, hogy az csupa hazugság. Egész életemben nem követtem el semmi olyasmit, amely miatt szégyenkeznem kellene, egyetlen hibát kivéve, melyet egy szerencsétlen órában elkövettem, d arra is ez a nyomorult, aljas lélek vitt rá. De hol van olyan ember a világon, aki minden hiba nélkül való? — Te az vagy atyám, az vagy! — kiáltotta Lola lelkesülten. — Te a legtökéletesebb, a legjobb, a legnemesebb ember vagy a világon. Alkalmam volt nem egyszer, hanem igen sokszor meggyőződni. De most egy másik aggályom támadt, atyám. — Beszélj Lola. — Attól a gonosz asszonytól minden kitelik. Ahogy ő ma téged akart előttem befeketíteni mindenféle hazugságok elmondásával, azonképpen megtörténhetik, hogy majd egy szép napon eszébe fog jutni engemet gyanúba hozni előtted. Aki egyszer hazudik, hazudhat máskor is. Ez az, amitől most rettegek, ami elrabolja nyugalmamat, ami megkeseríti napjaimat. Oh, milyen boldogtalan vagyok. Fejemen a mirtuszkoszoru töviskoszoruvá változott át.. Nincs nyugtom többé. — Gyermekem, ettől mentsen meg a Jóisten! — kiáltotta Szentiványi Géza gróf. — A mirtuszkoszorut ártatlanságod jeléül teljes joggal viseled, a világon senki nem merje tőled ezt elrabolni. — Akkor háj: Ígérd meg nekem, sőt esküdjél meg nekem atyám, hogy nem hallgatod meg azt a nőt, ha még egyszer közelíteni merne hozzád. — Oh, csak azt merje megtenni! — Sem a levelét fel nem bontod, ha írni találna? — Mindent megígérek, gyermekem. Könnyű szívvel teszem azt, mert tudom, hogy hazugság lenne az, amit ez az asszony fel tudna hozni ellened. Mit is tudna mondani? Hogy törvényes házasságon kívül születtél? Ez azonban nem a te hibád, Jianem az enyém, melyet én már jóvátettem. Ha tehát bármit hozna is fel ellened, el nem hinném neki, sem pedig leveleit fel nem nyitnám, sőt ugyanerre Aladárt is figyelmeztetni fogom olyan célból, hogy ő is tudja mihez tartani magát. És most menjünk gyermekem. Vőlegényed már vár, hallod a harangszót? Elérkezett az esküvő órája. A Notre Dame egyház harangjainak érces hangja fennen hirdeti, hogy ma egy boldog párral több lesz a földön ... Elérzékenyülve szünetet volt kénytelen tartani. — És most jöjj, gyermkem. Én akarok lenni az első, aki szerencsét kíván neked a mai boldog frigyhez, melynél szebbet valóban nem ismerek. Fogadd áldásomat és légy meggyőződve, hogy nincs olyan nagy jóság, oly nagy szerencse és boldogság, melyet neked ne kívánnék és az Istentől ne kérnék számodra. Valamint eddig, úgy ezután is hü erő leszek boldogságodnak, ti most egy paradicsomba léptek, én pedig hü őr gyanánt megállók a kapunál és távol tartok tőletek mindent, ami boldogságokat elhomylyosithatná. Ezek után Szentiványi Géza gróf megindultan tette Lola fejére kezét, ajka áldást rebegett. — Most pedig térj vissza a szobádba, leányom. Mindjárt hozom neked a vőlegényt, aki bizonyára alig várja, hogy téged megláthasson. Már előre tudom, mennyire el lesz ragadtatva, ha menyasszonyi díszben meglát téged. Még egy csókot nyomott leánya márványhomlokára és elbocsátotta őt. Lola még egy hálás pillantást vetett rá. Ennek a pillantásnak bűvös hatást igyekezett kölcsönözni, hogy maradandóan ott éljen atyja szivében és el ne engedje hidegülni. Magára maradva Szentiványi Géza, összeszorította fogait. — Emberek, emberek, de rosszak vágyótok! — kiáltotta. — El akarjátok tőlem rabolni egyetlen javamat, egyetlen örömömet, mellyel még bírok. Akadt egy nyomorult lélek, aki be akarta feketíteni leányom ártatlanságát, meg akarta mételyezni ártatlan szivét, melynek sejtelme sincs az élet undorító örvényeitől. Isten, hálát adok neked, hogy még jókor ide vezéreltél engem és meggátolhattam ennek a hitvány asszonynak gyalázatos szándékát. végig simította homlokát. — Félre ti sötét gondolatok! El veletek, távozatok tőlem! Ma csak jóra és szépre akarok gondolni. Ma derült legyen az ég, a bosszúság felhői csak maradjanak távol. Oh, miért is kellett ennek a nőnek éppen ma ide jönnie? Félek, hogy ez rossz előjel. De nem. Rá sem akarok többé gondolni. Elkergettem őt és többé szemem elé ne merjen jönni. Bűn jár ennek az aszszonynak a nyomán. A jó Isten tudja, — tette hozzá mély sóhajjal, — miért félek mégis ettől az asszonytól? Úgy rémlik előttem, mintha egy vészterhes felhő lebegne fejünk fölött, mely még ma reánk zúdítja a villámait. Ebben a pillanatban kopogtattak az ajtón. A gróf első percben önkéntelenül összerezzent, de csakhamar összeszedte magát. .{ — Szabad! — kiáltott. Az ajtó kinyílt és Aladár lépett be. Géza gróf megkönynyebbülve lélegzett fel és eléje sietett. — Ugye már türelmetlen vagy fiam? Sápodt arcod elárulja lelkednek nagy felindulását. De csak még egy-két percnyi türelem. Hallodd a harangok kongását? Nemsokára egymásé lesztek.. . _ . \éé ■J (Folytatjuk), 1 . FÜ GGETlENSÉG
