Függetlenség, 1965 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1965-09-02 / 35. szám

6. oldal FÜGGETLENSÉG Thursday, September 2, 1965 Vértes Marce! falfestménye díszíti az nj Alexander’s üzletpalotát NEW YORK — Több, mint üzleti esemény, tár­­: sadalmi esemény volt hétfőn az Alexander’s Depart­­. ment Stores üzleti hálózat hetedik üzletének ünnepé­lyes megnyitása. A Lexington Avenue és az 58-ik utca sarkán levő üzletet joggal lehet palotának mondani, külső falai márványból készültek, belső berendezése ultramodern és diszes. Mindjárt a földszinti helyiség­ben egy remekmű fogadja a látogatót: Vértes Marcel­­nek, a néhány év előtt Párisban elhunyt kiváló ma­gyar festőművésznek hatalmas arányú festménye, mely a divat fejlődését mutatja be. A társadalom minden rétege képviselve volt az ünnepélyes megnyitó közönsége körében. Ahogy vé­gigjárták a földszinti és az emeletes helyiségeket, min­denütt találtak valami megcsodálnivalót. Divatéksze­reket 1 dollárért és 13,000 dolláros nyakéket. Kézitás­kákat, amelyek közül egy pénzes dáma a 115 dolláros importált táskát fogja magának kiválasztani. A szőr­meosztályban mink kabátokat olcsón lehet kapni; Far­kas Sándor, a vállalat elnöke, azt mondja, hogy még a legdrágább minkén sem akar 100 dollárnál többet keresni. Bargain akad itt is ott is garmadával, még a ga­lériában is, ahol régi mesterek eredeti festményeit ■ (nem Rafaeleket vagy Rembrandokat . . .) 3000 dol­lárért lehet kapni. Ezeknél értékesebb festmények van­nak az igazgatósági irodában, ahonnan Farkas Sándor elnök és apja Farkas György, az igazgatóság elnöke dirigálják az áru beszerzését és eladását. A jövő hónapban a harmadik emeleten megnyílik a Crystal Room — párisi divatszalon New Yorkban. Hires párisi szalonok, Cardin, Nina Ricci és Capucci legújabb divatkreációinak mesteri kópiái. A különbség a párisi eredeti és a new yorki utánköltés közt inkább csak az árban mutatkozik meg: már 195 dollárért kap­ható lesz legújabb divatu kosztüm. A nagy pillanat ... A számolás, egyre lejjebb, zéróig, hibátlan volt — tökéletesebb, mint valaha. CSÖBÖRBŐL VEDERBE PRÁGA. — A kelet-német s z o v j e t p ar adi cs iomb ól a ber­lini fal, az aknazár és a többi akadályok ellenére még min­dig próbálnak a szabad nyuga­­,ti országrészbe szökni. Újab­ban a menekülők a kevésbé szigorúan őrzött csehszlová­kiai határon próbáltak a sza­badba kijutni, miután köztu­domású lett, hogy ha már si­került eljutniuk csehszlovák területre, onnan könnyebb a menekülés útja tovább, Nyu­­gat-Németországba. A dolgok ilyen alakulására persze fel- I figyeltek a csehszlovák kom­munisták és — a kelet-német | polgárt, aki ily “bűnös” szán­dékkal lép csehszlovák terü­letre, egyre súlyosabban bün­tetik. LEO KÉT ÉLETE, EGY HALÁLA BRONX, N. Y. — Az East River mentén’ húzódó, lerom­bolásra váró házak egyikében valami javításra volt szűk­­^ ség, munkások behatoltak .egy elhagyott lakásba és ott egy elhagyott — csontvázat találtak. Orvosi megállapítás szerint annak a nyomortanyának la­kója, Charles Lang, már leg­alább egy éve meghalt. A rendőrségi nyomozás megál­lapított még gyebet is; azt, hogy ez a Charles Lang nem is Charles Lang volt, hanem Leo Orenstein. Két név, egy személy, egy csontváz. Leo Orenstein régen levél­hordó volt, a világháborúban szolgált, újabban egy TV-vál­­lalat kereskedelmi osztályán dolgozott. 1963-ban nyomta­lanul eltűnt. Fivére, Albert Orenstein, a Queens College fizika tanára, kerestette, se­­hoisem találták. Mígnem most a romházban talált csontváz fogászati vizsgálatai kiderí­tette, hogy Charles Lang, aki ott teljes visszavonultságban ált, Leo Orenstein volt. Leo Orenstein szobájában mindössze két bútordarabot találtak: egy vaságyat és egy páncélszekrényt. Találtak be­tétkönyveket és egyéb papi­­rokat, amelyekne kértéke kö­rülbelül 20,000 dollár. Titokzatos eset, érthetetlen. Hogyan volt lehetséges, hogy egy éven át senkinek sem tűnt fel, hogy az a bizonyos Char­les Lang seholsem mutatko­zott, még az ugyanabban a házban lévő bárban sem. És a romház tulajdonosának sem jutott eszébe, hogy Charles Lang egy év óta nem fizetett házbért ?.. . Mennyit ér a Balaton? Közgazdászok néhány évvel ezelőtt megkísérelték felbe­csülni a Balaton értékét — pénzben. Hosszas méricskélés, ezámitgatás és még több latol­gatás után kijelentették: a Balaton körülbelül 50 milliárd forintra becsülhető. Az össze­get — inkább érzelmi, mint mint pénzügyi alapon — min­denki keveselte. A magyar idegenforgalom­nak örökké visszatérő nagy kérdése: mit kellene vele kez­deni, hogyan lehetne a legjob­ban hasznosítani. A Balaton jövőjéről folytatott vitákban általában kétféle szemlélet csatázik egymással. Egyesek azt állítják, hogy a Bala­ton, megfelelő beruházások­kal, olyan aranybányává fej­leszthető, amelyből az egész ország megélhetne. Mások vi­szont úgy vélekednek, hogy a főszezon túl rövid — talán száz napig süt a Nap —, tehát a befektetések csak lassan té­rülnek vissza. Mindkét vélemény téves. Az igazság valahol középütt van. Az elmúlt hat évben — sok évtizedes mulasztásokat gyors ütemben pótolva — mintegy másfél milliárd forintot ru­háztak be a Balatonba. De ez sem elég. Különösen nem, ha komolyan számot akarunk vetni a fejlődéssel. A turizmus nemzetközi szakemberei szerint 2b éven belül az utazások 75 százalé­kos növekedésével kell szá­molni. Az utazás és az üdü­lés fokozatosan általános jel­leget ölt. Előbb-utóbb minden bizonnyal belép a mindenna­pi életbe az interkontinentá­lis turizmus is. Milliók kere­sik majd főként a napfényben gazdag vízpartokat. Az ide­genforgalom vonulása általá­ban észak—dél irányú. Min­denki a napos délre vágyódik. E tekintetben a Balaton ideá­lis. Más kérdés, hogy a Magyar Tenger megfelel-e a követel­­ményekenk, ha a szokásosnál nagyobb tömegek lepik el pár­jait. A válasz, sajnos: nem. Akkor sem, ha csupán napja­ink szükségleteit mérjük fel Mintegy 3 millió üdülőven­dég keresi fel a Balatont évente. Ekkora tömeg gefo­­gadására 38 szállodában és vendégfogadóban mindössze 1900 szoba áll rendelkezésre, körülbelül 4300 férőhellyel. Ezenkívül a fizetővendég­szolgálatnak is van 14,000 fé­rőhelye, a campingeknek pe­dig 37,000, Azontúl semmi. A külföldi vendégek száma viszont évről évre növekszik. A tavalyi főidényben például 225 százalékkal több külföldi Orosz repülőgép-ölő rakéták állomása Észak-Vietnamban — az amerikai légitámadás után. üdült a Balatonon, mint a megelőző évben. Továbbá: a balatoni hajók az 1937. évi forgalom hétsze­resét teljesítették, a tavalyi kiskereskedelmi forgalom pe­dig már megközelítette a más fél milliárdot. De az igények minden esz­tendőben felülmúlják a felké­szültséget ; minden szűk, min den kevés. Az eddig kielégi tőén működő szervezetek ros kadoznak a tömegigények su lya alatt. 91 étterem és ven­déglő közül például 35-ben, 8, eszpresszó, cukrászda és bál közül 60-ban nincs zene. / tánclehetőségek még ennél is rosszabbak. Mi a titka a Balaton népsze­rűségének? Elsősorban: a viz! S amikor a vizet dicsérjük főként hőmérsékletére gon­dolunk. A tó átlagos mélységi három méter, ezért a napsu­garak gyorsan felmelegitik. A Balaton másik fontos üdü­lési és gyógyászati vonzereje: a napfény. Ennek időtartama évi átlagban mintegy 2000 óra. Intenzitása pedig csak 10 százalékkal kevesebb, mint a világhírű Davos-ban. A mé­rések szerint a Balatonon d. e. 10 és d. u. 1 óra között olyan erős a közvetlen nap­fény, mintha a napfürdözőt egy méter távolságból egymil­lió gyertyafény érné. Külföldi statisztikák sze­rint a turisták általában a szállásra és az étkezésre for­dított öszeg két-háromszoro­­sát költik úgynevezett mellék­szolgáltatásokra. Itt erre nincs lehetőség. A szobán és az étkezésen kívül alig tud­nak nyújtani valamit. A Ba­laton a főszezonban a Nyu­gatról jött vendégek körülbe­lül 160,000—180,000 “vendég­­napot” töltenek el. Ez körül­belül 750 ezer dollárt hoz a konyhára, de szinte kizárólag az ellátásból. További kétmil­lió dollár külön szórakozások­ból eredő jövedelem tehát el­marad. Évek óta beszélünk attraktiv szórakozóhelyekről, kaszinókról, kurszalonokról, golfról, vízisíről és egyebek­ről, de nem sok történik. A balatoni vendéglátóiparra is sok a panasz. Az éttermek zsúfoltak, a kiszogálás sok he­lyen nem kielégítő. (Melles­leg, az 1000 személyes étkez­tető kombinátokat nem túlsá­gosan kedvelik a külföldiek.) Meg kellene fontolni kisebb magán-panziók engedélyezé­sét. Szezonmunkáról van szó; a helyi kezdeményezés, a csa­ládi összefogás és vendégsze­retet csak hasznára válhat az idegenforgalomnak. A külföldi utazási irodák szakemberei gyakran hangsú­lyozzák, hogy a balatoni “ebédgyárakból” hiányzik 2 meghittség s legtöbbször í nemzeti jelleg is elvész vala­hol, pedig az utasok ezt kere sik. Megoldatlan az idény-al kalmazottak foglalkoztatása. A kereskedelemben a Balaton nál 7405 munkaerőből tavaly 4523 csak az idényben dolgo­zott. Közülük senki sem értett idegen nyelven, kevés fogal­ma volt az eladásról és ven­déglátásról. De hát minden­nél sürgetőbb feladat: minél változatosabb és színvonala­sabb programokat szervezni a tó mindkét partján. A kez­deményezéseknek mindenek­előtt a Balatoni Intéző Bizott­ságtól és a veszprémi, somo­gyi megyei tanácstól kell ki­indulnia. De az IBUSZ-ra is' nagy feladatok várnak. Né­hány ügyes elképzelés már születőben van. Jó ötletnek gérkezik a tihanyi Levendula­­ünepség — zenével, tánccal, illat-ajándékokkal —, továb­bá San Remo-i és hágai min­tára a Balatoni Virágkorzó. Lehetne szervezni autó-szép­­végversenyt is s bekapcsolód­ni a Miss Camping választá­sok világversenyébe. * * * Nemcsak belülről kell szem­lélni a Balatont, hanem kívül­ről is. Magyarország idegen­­forgalminak nyugati kapuja: Becs. Az IBUSZ bácsi irodá­ja révén érkezik a nyugati utasok nagy része. Magyaror­szág olyan jellegű, úgyneve­zett távolsági idegenforgalom­ra nemigen számíthat, mint Olaszország, Svájc vagy Spa­nyolország. Ide a külföldi ven­dégek túlnyomóan a szom­szédból jönnek, kampánysze­rűen, csak jó időben. S nem árt, ha szembenézünk a reali­tásokkal. A Magyar Tenger drágább, mint kellene. A ju­goszláv tengerpart, Várna, Rimini — mind olcsóbb a Ba­latonnál. Hogy mégis jönnek, főleg az osztrákok, annak a viszonylagos közelség a ma­gyarázata. Indulás után 4—5 árával már a tihanyi strand hüs hullámaiban lubickolrat a bécsi turista. , A Balaton azonban a har­madik országból érkező, úgy­nevezett bumlizó utasok részé­re, csak másodlagos oél. Ezek elsősorban Budapestet kere­sik fel s csak mellékesen, ki­rándulásképpen a Balatont. Ezért van az, hogy a Balaton telítettsége mindig a budapes­ti szállodai kapacitásnak is függvénye. A szezon széthúzása, a ta­vasz és az ősz hozzákapcsolá­sa a nyárhoz: ez teremtené meg tuljadonképpen a renta­bilitást. De amikor a vendég­látóipar szeptemberben egy­­csapásra, mintegy füttyszóra bezár s ezt teszi a többi üz­let is, a tegnap még barátsá­gos üdülőhely szomorú, szür­ke, kedélytelen partmenti fa­luvá vedlik át. Ilyenkor pá­nikszerűen csomagol minden­ki. Szegény betegek módosabb rokonai WASHINGTON. — Néhány évvel ezelőtt nagy feltűnést, sokhelyütt megrökönyödést celtett DiSalle ohiói kormány­­;ó rendelkezése, hogy kutas­sák fel 50 évre visszamenőleg azokat, akiknek valamelyik hozzátartozójuk az állami el­megyógyintézet lakója volt és ennek ápolásáért nem fizet­tek. A kormányzó szerette volna utólag behajtani az ösz­­szességükben bizonyára mil­­iókra rugó ápolási dijakat. Ebből nem lett semmi. De ez i füstbe ment terv még élén­­;ebben, mint azelőtt, foglal­koztatni kezdte a családi és •okoni financiális felelősség­gel foglalkozó tényezőket, ál­­'ami és országos törvényhozó­kat. Az eredmény le van fek­tetve a Social Security tör­vény legújabb módosításában, a Medicare, a nyugdíjemelés és többi juttatások mellett. Egyike ez az uj törvény ke­véssé ismert és lapunkban ed­dig még nem ismertetett rész­leteinek. Tudvalevő, hogy a Medicare biztosítást megelőzte egv Kerr—Mills törvény, amely a? államok feladatává teszi azok­nak orvosi gondozását, akii nem annyira szegények, hogy közsegélyre szorulnának, </a annyira mégsem telik a jöve­delmükből, hogy a szerény megélhetésen felül kórházi és orvosi gondozásért fizetni tud­nának. “Orvosilag szegények” — igy nevezték az ilyen em­bereket. Nos, ennek a Keri^­­Mills féle állami gondozásnak végrehajtása sok államban oiyképp történt, hogy vizsgá­lódtak, vannak-e az “orvosi szegénynek” rokonai, akikre a költségeket, vagy azok egy részét át lehetne hárítani. A kongresszus ezt a célon túllö­vő gyakorlatnak találta és az uj Social Security törvényben megszabta a határokat a kö­vetkezekben . A férj, ha módjában van, fizessen beteg felesége kórhá­zi és orvosi költségeit. Vagy fizessen beteg férje helyett a feleség, ha ő módosabb. Szü­­’ők fizessenek kiskorú gyer­mekeik beteggondozásának költségeit, valamint 21 éven felüli gyermekükét, aki vagy vagy munkaképtelen. De ezen .ulmenő családi kapcsolatra i, financiális kötelezettségek nem terjeszthetők ki. Mi a titka annak, hogy miképpen lehet kis kukoricafajtákat úgy összepárositani, hogy a házasságból nagyobb kukorica kerüljön ki? A computer — eszes gép — két óra alatt megtalálta a megfelelő párokat. Hét ember három hónapon át bajlódott volna ezzel a prob­lémával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom