Függetlenség, 1965 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1965-06-17 / 24. szám

6. OLDAL rnfjnRTr. r Thursday, June 17, 1965 Ha visszagondolok azokra az emberekre, akik irányitó­­lag hatottak rám, érdekes, hogy mennyien vannak, akik nem is voltak tudatában en­nek. Soha nem váltottam ve­lük egy szót sem, talán nem is ismertem őket, csak hallásból és mégis alapitó erővé váltak bennem. Belső életünk abból merit, amit más emberek nyújtottak nekünk döntő órá­inkban. S hogy melyek ezek az órák, azt nem lehet előre látni. Váratlanul és láthatat­lanul jönnek. Sokszor csak visszatekintve válnak fontos­sá, mint ahogy egy szép me­lódia, vagy táj, csak a vissza­emlékezésen keresztül válik széppé. Sok tulajdonságot, mint: a szelídség, szerénység, jóság, könyörület, igazmon­dás, hűség, lemondani tudás a szenvedésben, annak köszön­hetünk, hogy emberek rend­kívüli banális körülmények között példát adtak rá. Hány olyan embernek vagyunk adó­sai, akik fáklyát gyújtottak bennünk! Ha itt lennének ezek a jó szellemek, hogy el­csodálkoznának rajta, mi min­den ment át életükből a mi­énkbe. Ugyanígy egyikünk sem sejti, milyen hatással volt másokra, s milyen tetteket váltott ki. Csak néha pillan­hatunk be ebbe a titokba, hogy ösztönzést merítsünk be­lőle. * * * Egész életünkben erőfeszí­tést kell tennünk azért, hogy gondolataink és érzéseink megőrizzék ifjúkori írisseesé­­güket. Mindig ösztönszerüen őrizkedtem attól, hogy azzá legyek, amit úgy mondanak, hogy “érett” ember. Ez a szó, az emberre alkalmazva min­dig rósz érzéseket és fájdal­mas disszonanciákat ébresz­tett bennem. Ez rokonértel­­mü számomra az elszegénye­dés, a csőd, az értelmi és er­kölcsi elhasználódás gondola­tával. Az illúziók elvesztésé­vel és a beletörődéssel egyen­értékű. Az ember másokhoz igazodik és egymás után el­hagyja azokat a gondolatokat és meggyőződéseket, amelyek ifjúkorában drágák voltak számára . Hitt az igazság győ­zelmiében, nem hisz benne többé. Az igazság heves vé­delmezője volt, a hév kialudt. Hitt a jóságban és a türel­­mességben, nem hisz többé bennük. Az ember tudott lel­kesedni, ennek már vége. Hogy biztosabban hajózzon a zátonyok és viharok között, kidobta a fölöslegesnek vélt lerhet a hajóból, s épp az ut­­ravaló és az ivóvíz volt az. Most már könnyebben hajó­zik, de az éhség és a kiszára­dás felé. I ❖ * * i Ifjúságom óta összeszorult a szivem, mikor a felnőtteket beszélgetni hallottam. Fél­tem, hogy egyszer én is ugyanilyen szomorúsággal fo­gok a múltamba visszanézni. Elhatároztam, hogy nem ve­tem magam alá ennek a tragi­kus szükségszerűségnek, hogy “okos ember” legyek. Az ifjúságnak azt kell mon­dani: legyen az eszme olyan erős bennetek, hogy az élet ne tudja elrabolni tőletek. Ha az eszme széthúzódik a való­sággal való összeütközésben, ez csak annyit jelent, hogy eszménk nem volt elég erős és nem gyökeresedett elég mélyen a szivünkben. Állandó erőfeszítéssel kell igyekez­nünk arra, hogy mindig igaz­­mondóbbak, mindig tisztáb­bak, mindig békésebbek, jó­ságosabbak, mindig türelme­sebbek és mindjobban irgal­­masak legyünk. Vállaljunk le­mondást is ezért. A nagy ti­tok ebben áll: sértetlen lélek­kel menni át az életen. Küzdöttem a tapasztalás rombolásai ellen, hogy meg­tartsam a jóban és az igaz­ban való hitemet. Meg va­gyok győződve továbbra is, hogy az igazság, a szeretet, a békességre igyekvő lelkűiét, a jóság sokkal nagyobb erő minden más erőnél. Ezeké lesz a világ, ha elég sok ember őr­zi meg a lelkében és gyako­rolja életében tisztán és ki­tartóan. Milyen mélység van Krisztus paradox szavaiban: “Boldogok a békességre igye­­kezők, mert örökségül bírják a földet”. Dr. Albert Schweitzer, Lambarene, Gabon, Afrika Helyreállt a forgalmi biztonság Athénben ATHÉN. — Arábia elbocsá­tott királya, a 63 éves Szaud, néhány hónap óta a görög fő­városban tartózkodik, kisére­­tével, 47 fia közül hatnak tár­saságában. Ez a hat herceg örökösen veszélyeztette a köz­lekedési biztonságot. Mind a hatnak egyenként 13,000 dol­lárba kerülő Maserati sport­kocsija van és a fiuk Athén utcáit versenypályának tekin­tették. Lehengereltek négy gyalogjárót, oldalbadöftek egy autóbuszt, letörtek tele­fonpóznákat, és mindezeknek a baleseteknek áldozatai let­tek egymásután Maseratik is. Károsult görögök összesen kö­rülbelül 30,000 dollár kártéri­­bést követeltek a hercegek pa­pájától, Szaud király az egyik­kel már kiegyezett 3000 dol­lárban, a többiekkel még al­kudozik. És mi lesz ezután ? Thamer herceg azt mondja: “Semmi­sem lesz, mi ezentúl jobban fogunk vigyázni, még egy tyúkot sem fogunk elütni.” Thamer herceg, az egyedü­li épen maradt Maserati tu­lajdonosa nem gázolt tyúkot, ellenben a kisöccse, Bandar herceg, akinek egy éjszakára kölcsönadta az autóját, reg­gel ötkor, amikor nagy mula­tozás után hazafelé hajtott, oly erővel gázolt bele egy szemetesládába, hogy össze­tört az utolsó Maserati sport­kocsi. Jimmy Clark, 29 éves skót nyerte még az 500 mérföldes versenyt Indianapolisban, 150.686 mérföldes sebességgel. VALLOMÁSOK mdolok azokra “okos ember” 1 LÁZADÓK FALVA A jelenlegi “Miss Universe” a görög szépség, Corinna Tsopei általános érdeklődés középpontjában áll a kollégák részéről, amint Miami Beachen a haját igazítják. Édes anyanyelvűnk | Aj ember néha Kartárs, néha Uram, néha Elvtárs, előfordul, hogy Utas, újab­ban azonban mindinkább: Vendég. Sőt, néha Vendég ur. “Mit óhajt ‘A’ vendég?” — kérdi egyes szám harma­dik személyben a pincér, mintegy jelezve, hogy tartóz­kodik mindenféle politikai túlzástól; nem Uram, nem Elvtárs, még csak nem is Ön (ugyan, micsoda ósdi haj Ion - gás az önözés), hanem így: “A” vendég- Mert ebbe ki tudna belekötni? “A” vendég a nevünk már a fodrásznál is: “Parancsol a vendég egy kis kölnit?” Azt hiszem, ezt a merény­letet a magyar nyelv és a közízlés ellen először a ven­déglátóiparban kezdték, s on­nan terjedt át mindenhová, ahol valamilyen szolgáltatás­ban részesítik az embereket. Azaz — nem egészen minden­hová. Megfigyeltem, hogy az I. osztályú vendéglátóipari egységekben (ne tessék ször­­nyülködni, ez a nevük!) Uram (Asszonyom) a megszólítás, a II. osztályban Vendég ur (önözve), s csak a III. osztá­lyúban “A” vendég (harma­dik személyben). Hölgyeknek II. osztályon is “A” vendég a nevük, mert “Vendéghölgy” — egyelőre nincs. Megkérdeztem a borbélyo­mat: — Mondja, iSlezák ur, miért szólít engem újabban Vendégnek, amikor 15 éve is­meri a tisztességes nevemet. — Pszt! — tette az ujját a szája 'elé —, az üzletvezető igy rendelte el. - S mi a vé­leménye, Slezák ur, ha én ezt a marhaságot kiszerkeszte­ném az újságban? Használ­na? — Aligha — válaszolta lemondóan. — A főnök nem olvas újságot. Akkor hát kombinált mód­­szet i eszelek ki. Ha én ven­dégségben vagyok, nem szok­tam a háziaknak borravalót adni. Ezentúl valahányszor “Vendégnek” szólítanak, ked­vesen “Háziak” megszólítás­sal viszonzom a magyaros vendégszeretetre tett utalást — és nem adok borravalót. Az ötletet pedig a sajtó utján ter­jesztem. Bár mások szerint dupla borravalóért még III. osztá­lyú “egységekben” is uram­nak szólítják “A” vendéget. Sz. L. I. (Budapest) Kossuth Lajos hazahivogatása Magyarországon a múlt szá- gon, székbe roskadva beszélni Mindenki muzsikus? NEW YORK. — Az Ameri­can Music Conference érde­kes kimutatást közöl a muzsi­káló amerikaiakról. Tele van az ország műkedvelő muzsiku­sokkal, számukat 37 millióra becsülik és ez 17 millióval több, mint 1950-ben. A 37 millió zenésznek, illetőleg ze­nélőnek 43 millió hangszere van. És 400,000 az amerikai zenetanitók száma. A legnépszerűbb hangszer a zongora. A zongorának több mint 22 millió szerelmese van. Újabban előretör két más zad 70-es éveiben egymásután szüleiek a dalok, melyek ha­­zahivogatták a messze szám­űzetésből Kossuth Lajost. Hu­szonnyolc éve élt már szám­űzetésben Kossuth, mikor 1877-ben a lelkes ceglédiek azt mondták; — Nem elég nótával hivni őt. Érte kell menni s haza kell hozni. És ki menjen más érte, ha nem mi, ceglédiek? Mire­­ánk biztosan hallgatni fog, hiszen mi is úgy hallgattunk őreá egykor, mikor eljött kö­zénk 48-ban regimentet ver­buválni ... Voltak, akik csüggedten le­­gyintgetek: — Hagyjátok. Hiába men­tek érte. Nem jön ö már haza soha többé. Hiszen meg is üzente a kiegyezés után, hogy ilyen hitvány urak közé, akik elárulták 49-et, nem jöhet vissza, mert nem képes velük egy levegőt szívni,.. Mások azt mondták: — Nono! Az urak nem a nép! Az urak csak csekély szikes folt a nagy termőföl­dön, amelyben benne van a Kossuth vetése. Próbáljuk meg csak, felebarátaim, vá­lasszuk meg képviselőnek s menjünk el érte Olaszország­ba, bizony meglátjátok, hogy hazajön velünk .. . Meg is választották egyhan­gúsággal országgyűlési kép­viselőjüknek az Olaszhonban bujdosó Kossuthot és elhatá­rozták, hogy száz kiválasztott ceglédi férfi elmegy érte és hazahozza őt. Sok vita volt azon, hogy kik legyenek a százas küldöttség­ben. Hiszen akit abba belevá­lasztanak, az olyan tisztessé­get kap, hogy büszke lesz rá még a hetedizigleni maradéka is! De hogy ki legyen a kül­döttség • szószólója, affelől nem volt vita. Ki lehetne más, mint Dobos János nagytiszte­­letü ur, a ceglédiek hires pap­ja? Olyan annak a beszéde, hogy amikor megszólal a templomban, a pókot felker­geti a hangja a toronyba. A szava hatása meg olyan, hogy még tán a kőszikla is meg­­harmatozna tőle- Márpedig Kossuth apánk szive nincs kőből, az tudhatjuk mindnyá­jan ... Elment a ceglédi százas kül­döttség Olaszországba. De bi­zony hiába ment. A baj nem az volt, hogy az öreg Dobos, aki 73 esztendős volt már akkor, úgy eltörődött a hosszú utón, hogy székbe kellett ültetni, mikor Kossuth előjött a küldöttség fogadásá­ra. Ez nem volt baj. Mert mi­kor gyönge, szakadozott han­kezdett, egyszerre csak ámul­­va látták, hogy felemelkedik az agg lelkipásztor, s frissen, magasztosultan, rajongóon harsogni kezd a hangja: — Kossuth előtt — úgy­mond — semmi sem lehetet­len. Előtted felemelkedik a lé­lek és legyőzi a test gyönge­­ségét. S beszélt. Olyan szivet meg­ejtő melegen, olyan forró sze­retettel, olyan meginditóan, hogy Kossuth szemében is, meg a 99 ceglédi küldött sze­mében is könnyek csillogtak. Szívbe markolt minden sza­va. Sírtak, de szivükben örültek is a ceglédi küldöttek, mert biztosra vették, hogy ilyen szép beszédre csak egy lehet Kossuth felelete: megyek, ha­zamegyek ! De mégsem jött haza. Meg­magyarázta a ceglédieknek, hogy neki nem lehet vissza­mennie a kiegyezéses Magyar­­országra. Ott kell maradnia idegen földön, hogy szünte­len emlékeztesse nemzetét, mint élő tiltakozás. Nehéz ezt a sorsot vállalnia, de: “mivé lennének a nagy elvek, ha mártírjai nem akadnának-” És végezetül igy szólt: — Jézus egykoron ezt mon­dotta Keresztelő Jánosnak: “Hagyj békét most nékem, mert igy ülik nekünk a mi tisztünknek minden igazságát betöltenünk,” Én is ezt mon­dom Önöknek: Hagyjatok most engem békével, atyám­fiái, mert igy illik nekem az én tisztemnek minden igazsá­gát betölterem. Erre aztán nem iehetctt apelláta. És hazajött a ceglédi szá­zas küldöttség a vén Dobossal az élén, megbékélten és meg­­győzötten, mivel Kossuth apánk az Igével győzte meg őket. S akkortájt keletkezett egy nóta, amit a Kossuth-nóta dallamára énekelgettek az­tán: Ott voltam én mostanában Kossuth Lajos szobájában. Áldott kezét megfoghattam, Élő szavát hallgathattam. A legenda szerint a bulgá­riai Rodope hegységben élt hajdanán Orfeusz, aki csodá­latos énekével nemcsak az emberek szivét lágyította meg, hanem a köveket is. A Rodope kőóriásainak ár­nyékában húzódik meg a tör­ténelmi Batak község. Azok a pásztornépek alapították va­laha, akiket elűztek otthona­ikból, mert nem kellett nekik a török hódítók hite. Amolyan istenhátamögötti zug volt, melyen ha átvonult is nagy­ritkán egy-egy portyázó tö­rök csapat, megtelepedni ben­ne nem volt bátorságuk Allah tisztelőinek. A falu szélén, magas kőkerítés mögé rejtve, még templomot is építettek a batakiak, pedig azt fejvesz­téssel büntették. Lázadó hagyományaikhoz mindvégig hü maradt ez a nép. Amikor 1876 áprilisában a költő-forardalmár Hriszto Botev — a bolgár Petőfi — vezetésével nagy törökellenes felkelés robbant ki Bulgáriá­ban, a falu a felkelés egyik központja lett. De a szabad­ságharcot kegyetlenül vérbe fojtották. Az alig ezerkétszáz bataki fegyveres ellen 15 ezer török vonult fel s a rettenetes tusában még a templomba me­nekült asszonyokat és gyer­mekeket is lemészárolták. A meg sem született magzato­kat karddal szedték ki any­juk méhéből, hogy külön öl­hessék meg őket. A falu öt­ezer lakosából négyezret ki­irtottak, a házakat porig éget­ték. Európán hatalmas felhábo­rodás zúgott át a janicsár-vé­rengzések emlékét idéző rém­tettek hírére. A felvilágosult közvélemény szószólói — Vic­tor Hugótól a nagy orosz for­radalmi demokratákig — Ba­tak iszonyú tragédiája nyo­mán az egész világ figyemét ráirányították a figyelmet a törökök embertelenségére s a balkáni'népek immár fél év­ezredes hősi viaskodására a nemzeti szabadságért. Az évek teltek, Batak újjá­épült s máradt, ami volt: for­radalmi fészek. 1941 szeptem­berében, mikor Bulgária áru­ló vezetői kiszolgáltatták Hit­lernek az országot, a meg­szállók ellen harcra itt alakult meg az első bolgár fegyveres partizáncsoport. A partizá­nokkal szinte az egész lakos­ság együttműködött. Ellátták őket élelemmel, értesülések­kel. A hatóságok évekig te­hetetlenek voltak, bár annyi csendőrt küldtek Batakba, hogy minden porta szemmel tartására jutott belőlük. Vé­gül 1944 februárjában— akár­csak 65 év előtt a törökök ők is 15 ezres hadsereget ve­tettek be a 153 főnyi parti­zánosztag ellen. Három hétig tartott az egyenlőtlen küzde­lem, amelyben valamennyi ba­taki partizán hősi halált halt. PERSZERETO SZOBAFESTŐ hangszer: a gitár és az orgo­na. Tiz év előtt 2.6 millió ját­szott gitáron, most 7.5 mil­lió. Orgonán egy évtized előtt 825,000-en játszottak, ma 3.6 millió az orgona műkedvelői­nek száma. Az amerikaiak szabad ide­jüket elsősorban olvasással töltik, második helyen a mu­zsikálás következik. NEW YORK. — A “persze­rető” szó most először tűnik fel az újságban, oly ritka ma­gyar szó, amilyen ritka angol szó “barratry”. Azt jelenti a baratry szó, jogi fogalom, hogy valaki szereti a pereske­dést. George Budner 59 éves, gömbölyű, kopasz szobafestő a per szerelmese. Fő foglalko­zása nem szobafestés, hanem pereskedés. Volt egy ügyvéd­je, Robert P. Schul mm, en­nek különböző peres képvise­ltekért fizetett összesen 75 dollárt, aztán megpróbálta y r-5 dollárt visszaperelni, 17- szer indított rert az üvyvéd ellen. Alignogy elvesztett egy pert, megindította ami. ö li kát, a harmadikat... a 17 iket. A barratry — birósávek zak­latása alaptalan keresetekkel — büntetendő, cselekmény s George Budper azzal büszkél­kedhet, hogy ő az első és ed­dig az egyetlen newyorki la­kos, akire valaha ráhúzták ezt a paragrafust. Most a persze­rető festő legújabb perével kellett bajlódnia a biintetőM­Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza! Dobos nagytiszteletü ur az­tán tiz év múlva, 1887-ben, elhalálozott, de a ceglédi szá­­szas küldöttség tagjai közül sokan megérték még, hogy miután életében “tisztének minden igazságát” betöltötte Kossuth apánk, hazahozták őt 1894-ben, hogy itthon nyu­godjon, hazai földben . . Dr. Szabó Lajos róság főbírójának, Murtagh birónak. Megint alaptalan ke­resetet nyújtott be, a biróság újra meg újra kitűzte a tár­gyalást, de a felperes festő minden alkalommal uj tanu­kat, uj bizonyitékokat jelen­tett be s a tárgyalásokat már 19- szer el kellett halasztani. Most is 15 perces szónoklat kiséretében halasztást kért, 20- ik halasztást. — Üljön le, — mondta a fő­­'ii-ó. de Budner állva maradt. Úgy hallgatta Harris ügyész •eferáiumát, melynek fény­pontja ez volt: Budner leg­utóbbi pecében újra meg újra halasztást kért a végből, hogy így védet tudjon felfogadni, •tst*'n min’annyiszor ügyvéd uilkül ie’ent meg a kitűzött árgyalázon. — Ez az ember sportkocsit hajt sebesen és helyben ma­rad csufolkodott az ügyész. Több se kellelt a perszere­tőnek, megindult szavainak ;áradata: — Mi ez? Ha én repülőgép­ről beszélek, ő elkezd hering­­ről beszélni. Honnan vette ezt? Talán Shakespeare Ham- Itejéből? Harris ügyész ur egy hazug. Olyan fekete, mint a calcuttai Fekete Gödör. Szé­gyene az ügyészi karnak .. 1 — Bellevue! — szólt a szó­kimondónak ismert Murtagh főbíró. És a szobafestőt elvit­ték a Bellevue kórház elme­orvosi osztályára. Murtagh főbíró személyében emberére talált a perszerető szobafes­tő. Nem lesz több baratry. A U. S. Marinek hidászai ellenőrzik a hid építését Le.My, Délvietnamban. A felírás angolul és viet­nami nyelven jelzi a hdat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom