Függetlenség, 1965 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1965-06-10 / 23. szám

AMERICAN IN SPIRIT HUNGARIAN IN LANGUAGE MERGED WITH ' ~VOL. 52. ÉVFOLYAM^ WYZS ’ÍZ '°N HUNGARIAN WEEKLY OF TRENTON AND VICINITY ÁRA 15c—SINGLE COPY 15c mm»- 53 BEOLVADT LAP AMERIKAI SZELLEMŰ MAGYAR ÚJSÁG „ . __ ___ ________________j.......... TRENTON, N. J. Thursday, June 10, 1965 MADARAKA LÉGÍFORGALOMBAN A repülőgépeknek először a világháború végén gyűlt meg a bajuk a madarakkal. Az Egyesült Államok a Japán el­leni légitámadások bázisául a Csendes-óceán északi részé­ben levő Johnson-szigeteket választotta ki, mert onnét a japán szigetország már elér­hető volt. Az amerikaiak 1948- hajtották végre első lé­gi tevékenységeiket. Csakha­mar rájöttek, hogy a lapos te­tejű, meredek falu, lakatlan sziklaszigetek bármennyire alkalmasnak látszanak is a fel- és leszállásra, az ott fész­kelő töméntelen vizimadár mi­att ez nagyonis veszélyes. A Csendes-óceánról oda sereglő sirályfélék makacsul ragasz­kodtak az ősidőktől fogva megszokott fészkelőhelyeik­hez. Nem kisebb gondot okoz­nak a vonuló madarak sem. Ezek főleg a földrészek szé­lén elhelyezkedő repülőterek forgalmát veszélyeztetik. Lon­don, Hamburg, Amszterdam, New York, Vancouver, Sid­ney repülőterein különösen a fel- és a leszállás jelent ve­szedelmet. A madarak, úgy látszik, nem ismerik fel az uj gépek nagy sebességében rej­lő veszélyt és nem félnek tő­lük. Általában csak a zajos, lassan közeledő vagy szokat­lan mozgásokat végző tár­gyaktól ijednek meg. Ha vala­mi messze van tőlük, azt tel­jesen figyelmen kívül hagy­ják. A jet repülőgépek fülsi­ketítő süvitésére még csak fel sem figyeltek a madarak. Hiába lőnek ki világitó ra­kétákat, hiába használnak va­kító tükröket, vagy fülsiketí­tő szirénákat, a madarak, mintha nem is látnának vagy hallanának. Próbálkoztak már mindenféle kereplővel, madár­­ijesztővel, ragadozó madara­kat utánzó sárkányokkal: semmi sem segít! Mindez kiszámíthatatlan ve­szélyt jelent a jet repülőgé­pek korszakában. A nagy se­bességgel induló és leszálló gép képtelen az utolsó pilla­natban fölrebbenő madárse­reget kikerülni, és a vak sze­rencsétől függ, hogy nem ke­rül-e be egy seregély, vagy valamilyen más apró madár a hajtómű szívótorkába. Ha pe­dig bekerül, ez végzetes le­het, mert vagy a hajtómű áll le, vagy — ami még roszabb —• a gép megsérül és lezuhan. Amikor a propelleres repü­lőgép a madarakkal való ta­lálkozás következtében 100^- 120 kilométeres sebességgel ért talajt, kivételes eseteket nem tekintve csak másodla­gos veszélynek volt kitéve: betörött a szélvédője vagy megsérült szárnyának az éle. A propeller egyszerűen elvág­ta az elébe kerülő madarat, ha pedig madárcsapatba üt­között bele, valósággal össze­kaszabolta őket, anélkül, hogy valami kára lett volna belőle. A jet repülőgépek sokkal sebezhetőbbek. A legcseké­lyebb összeütközésnek a hatá­sa is megtízszereződik rajtuk és a turbinák annyira töréke­nyek, hogy semmiféle idegen test véletlen bekerülését nem tudják túlélni. Egyetlen apró madár feltartóztathat egy 120 tonnás, négyreaktoros jet re-KÖZÉPKORU házvezetőnői ke­resnek, jó otthonban, jó fizetés­sel, saját szoba, Metuchen kör­nyékén, 2 felnőttnél. Telefon: 2-6994, este 5 után hivja: Hl 2-3897. pülőgépet! A katasztrófák vizsgálata megdöbbentő adatokat tár elénk. Egy óceánrepülőgép, amely London és Kanada kö­zött közlekedett, 1962. febru­ár 5-én a skóciai Prestwick repülőtere fölött beszivott két sirályt és 118 utasával össze­­zuzódott a leszállópályán. 1962. május 20-án a Lon­don—India járat egyik angol jet repülőgépe az isztambuli repülőtéren kényszerleszállást végzett. Amikor újra fölemel­kedett, egy sas került a tur­bóreaktorba és a gép lezu­hant. A Boszporusz a nagy sasok hires átkelőhelye Európából Ázsia felé. Ki hitte volna, hogy a békésen vonuló raga­dozók évezredek óta megszo­kott repülőút ja valaha keresz­tezni fogja az ember repülő­­útjait? 1962. október 4jén egy négy­turbinás repülőgép Boston re­pülőteréről fölemelkedve va­lósággal felrobbant. A vizsgá­lat Megállapította,' hogy sere­gély-felhőbe ütközött: 15 ma­dár maradványait találták meg a roncsok között. Tizen­öt seregély — hatvan halott-Mindez egyetlen év szomo­rú adata! A tragikus példák hosszú sora arra kényszeritette a re­pülés szakembereit, hogy ösz­­szeiiljenek az ornitológusok­kal és megkíséreljék közös erővel megtalálni az ilyen lé­gikatasztrófák elkerülésének lehetőségét. Az ornitológusok véleménye szerint a madarak­nak időre volt szükségük ah­hoz, hogy saját biztonságúik szempontjából helyesen értel­mezzék a propelleres gépektől eredő látási és hallási jelen­ségeket, de ugyanígy hosz­­szabb időre lesz szükségük ah­hoz is, hogy a jet repülőgé­peknek merőben másfajta ve­szélyét is időben felismerjék. A jet gépek süvítő hangjával járó veszéllyel nincsenek tisz­tában. Azt azonban nem várhat­juk meg, hogy a jet gépeket is megismerjék, tehát egészen más módszerekhez kell folya­modnunk, mint amilyen a hangokkal, a mozgással vagy a tárgyakkal való riasztás. Ma már sok ismeretünk van a madarak “beszédével” kap­csolatban. Tudjuk, hogy a ma­darak nemcsak énekelnek vagy hívogatják egymást, ha­nem igen sokféle érzelem ki­fejezésére van elkülönült hangjelük. Sőt, arról is hal­lottunk már, hogy vannak olyan hangok, amelyeknek az értelmét idegen faj u madarak is képesek fölfogni. A szenve­dést, az éhséget és a veszélyt jelző hangok sokszor nagyon is “internacionálisak”. Elsősorban angol, amerikai, francia és holland kutatóké az érdem, hogy sikerült elké­­sziteni néhány madárfajnak a “szótárát”. Ma már sok ma­dárfajnak különféle érzelmek­ből fakadó hangját vették fel hangszalagra. Vannak ezek között riasztóhangok is. Sok kísérlet azt bizonyítja, hogy a fajok nem egyformán rea­gálnak a félelmet keltő han­gokra. Úgy is mondhatnánk, hogy vannak erre érzékeny fajok. A repülést leginkább érintő madarak közül a varjú­félékkel — köztük a vetési 3 SZOBÁS földszinti lakás ki­adó. Cim: 236 Somerset St., New Brunswick, N. J. ...................... A tornádó Addison, 111.-ban egy háztetejét lesodorta és a szomszédos urvarban tette le A NAGY AMERIKAIAK UNIVERSITY PARK, Pa. - A Fizikai Embertan Kutatói­nak Országos Szövetsége a napokban itt, a Pennsylvania állami egyetemen tartotta 34- ik évi konferenciáját. Dr. Al­bert Damon, a Harward egye­tem tanára, érdekes összefog­laló jelentést tett sok éven át folytatott vizsgálódásokról az amerikai férfiak körében, a testmagasság alakulásáról. A fő tudományos megállapítá­sok: 1. Az amerikai férfi ma­gassága és testsúlya nagyobb, mint bármely más tudomá­nyosan megvizsgált nép fér­­fiaié. 2. Az amerikai férfiak az utóbbi évtizedekben nőt­tek. 3. A testmagasság növe­kedésének határa van. Néhány érdekes részlet: A 18 és 79 év közti ameri­kaiak átlagos magassága 5 láb 8 és két tized incs. De ha eb­ből a nagy csoportból kive­szünk egy kisebb csoportot, a 18 és 24 év közti férfiakat, az átlagos magasság 5 láb 9 incs. Annak, hogy az amerikai férfiak ilyen magasra nőnek, valószínű magyarázata ez: Minden ember hord magában bizonyos fokú növekedési ké­varjuval, a dolmányos varjú­val és a hollóval — már szinte tökéletesen “szót tudunk ér­teni”, azaz visszajátszott han­gokra fejvesztetten menekül­nek közelből távolból. Nagyjából igy vagyunk a seregéllyel is. De még hátra van a sirályfélék elriasztásá­nak feladata. Ezek nem is annyira riasztóhang j aiknak az utánzásával távolíthatók el valamely területről, hanem sokkal inkább az olyan han­goknak a keltetésével, ame­lyek valahol másutt élelmet jelentenek számukra. Olyan természetű hangok ezek, mint a baromfiudvarban a kakasé, amikor kotyogó, élelmet je­lentő hangjára közelből-távol­­ból összeszaladnak a tyúkok. Úgy látszik, hogy a sirályfé­lék családjában az életem sza­vának nagyobb hatása van, mint a félelemnek. Persze sok biológiai megfi­gyelésre és kísérletre tesz még szükség ahhoz, hogy csalha­tatlan hatású hangokat talál­junk minden olyan madár számára, amely a repülőterek biztonságát veszélyezteti. Je­lenleg még csak az bizonyos, hogy elindultunk egy jó utón; nem kell megvárnunk azt a sok madárnemzedéket, amely fokról fokra felismeri majd a jet repülőgépekben rejlő, rájuk nézve is halálos vesze­delmet. pességet és az életkörülmé­nyek határozzák meg, hogy ez a növekedési képesség érvé­nyesülni tud-e vagy sem. Nos, az amerikai férfiak — általá­ban az amerikaiak, nők is, gyermekek is — oly kedvező életkörülmények közt élnek, hogy ami növekedési kapaci­tás van a szervezetükben, az kifejlődhet a legteljesebb mértékben. Az közismert tény, hogy az Európából jött bevándorlók itt született gyermekei ma­gasabbak tesznek. De eddig nem volt ismeretes az, hogy általában az amerikai férfiak aránylag rövid idő alatt, 30 év alatt, 2,1 inccpel magasab­bak lettek. Az amerikai itedvező élet­körülmények elemzésénél a Harvard egyetem kutatói egy olasz közösség összegyűjtött adataiból indultak ki. Boston közelében van egy gyár, amelyben évtizedek óta igen sok olasz dolgozik, idősebbek és fiatalabbak, apák és fiaik, 59 és 20 év között, nagyobbá­­ra Nápolyból jöttek, nápolyi bevándorlók fiai. A második generáció férfiai magasabbak, mint a bevándorlóit apák. Lényeges embertani, alkati, szervezeti változás 30 év alatt, rövid idő alatt, elképzelhetet­len; ily okokra tehát a test­­magasság növekedése nem ve­zethető vissza. A kizárólagos ok nem lehet más, mint a jobb életviszonyok, jobb táp­lálkozás. Önként adódik a kérdés: Ha az amerikai kedvezőbb élet­körülmények megteremtik a magasodás előfeltételeit, med­dig tarthat ez a magasodási fejlődés? Van-e a testmagas­ságnak felső határa? A vizs­gálatok eredménye szerint kétségtelenül van határ, mondják Dr. Damon és mun­katársai. A harvardi egyetemen sa­ját “házi vizsgálódásokat is folytattak és mégegy érdekes megállapításra jutottak, ösz­­szehasonlitották az 1930-ban beiratkozott diákok testma­gasságát, és a mérések ered­ménye az volt, hogy azok a diákok, akik nyilvános isko­lákból jöttek, nagyobb mér­tékben nőttek, mint a privát iskolák növendékei. Az utolsó szó az amerikai férfiak növekedéséről ezen a tudós konferincián igy hang­zott : Minthogy az ismertetett esetekben a legkedvezőbb élet­körülmények hatása mutatko­zott meg, valószínű, hogy a szervezetben rejlő növekedési tehetőség már nagyjában ki­értékelődött és igy az ame­rikai férfiak további maga­­sodására aligha tehet számí­tani. Valószínű, hogy végül 5 láb és 10 incs átlagos ma­gasság fog kialakulni. A magyar bevándorlás történetét kutatja Minnesota állam egyeteme Sóhajok Szigete volt Ellis Island - Szabadság Sziget lesz az uj neve ÉDESANYÁK! Szükségük van külön keresetre? Kezdjék el és élvezzék majd az AVON karácso­nyát! Otthonában történő szemé­lyes megbeszélés végett hiVja 642-5146 számot. Allenlown- Bethlehem környékén 432-0916. NEW YORK. — Aki a múlt század végén, vagy ennek a századnak első felében beván­dorlóként az Egyesült Álla­mokba érkezett, azt Amerika partjain két nevezetes és jel­képes látványosság fogadta: a fáklyáját magasba tartó Sza­badság-szobor és Ellis Island szigete, ahol az újonnan ér­kezettet, hogy úgy mondjuk: -‘anyakönyvezték”. Jelképes­nek mondottuk mindkettőt, mert egyformán intézményei voltak az uj életnek, amely a bevándorlót ezen a földön fogadta, a szabadságnak, amelynek itt részesévé vált. A két jelkép most közigaz­gatásilag is szoros összekötte­tésbe került egymással, mi­után hivatalosan Ellis Man­­dot a Szabadság-szobor szige­téhez, a Liberty Islandhoz csatolták és igy a nevezetes nemzeti emlékmű egyik része lett. Ez alkalomból a kongresz­­szusban benyújtottak egy ja­vaslatot, hogy Ellis Island ne­vét “Freedom Islandra” vál-KIADó szép 5 szobás földszinti lakás, bútor nélkül, Somerset St. 250 sz. alatt. Lakatos Béláéknál. Telefon: CH 7-6127. toztassák, emlékezetből arra, hogy 1891 és 1954 között, több mint 20 millió minden­féle nemzetiségű emigráns lé­pett a szigeten keresztül Amerika földjére, akik nagy­ban hozzájárultak az Egye­sült Államok felvirágoztatá­sához. Az ő emlékük megörö­­kitését is jelenti az uj név, amellyel a történelmi neveze­tességű szigetet disziteni akarják. Robert F. Wagner, New York város polgármestere, úgy is mint az All Americans Council elnöke, felhasználva a sziget nemzeti emlékművé nyilvánitásának alkalmát, el­ismerő szavakkal szólt a be­vándorlók nagy érdemeiről. “Ezek a bevándorlók egyetlen poggyásszal érkeztek — mon­dotta — : álmaikkal: De se­gítették naggyá tenni az or­szágot kulturálisan, iparilag, anyagilag és segítettek egy uj Amerikát teremteni”. ÉPÍTŐ és ASZTALOS. Házak építéséi és régi építmények javí­tását, átalakítását vállalja. Épít­kezési kölcsönöket elintéz: Fenyő 'ózsei. Telefon: CH 7-8484. MINNEAPOLIS. — Érdekes történelmi kutató programot indított meg a University of Minnesota Bevándorló Levél­tár Bizottsága: az a terv, hogy egy Bevándorló Levéltárban egyesitik mindazt a levél-, do­kumentum- és egyéb érdekes anyagot, ami a magyarok Amerikába és Kanadába való bevándorlásának történetét tükrözik. Számon tartva a kü­lönböző amerikai, kanadai és magyarországi levéltárak és gyűjtemények anyagát, a be­vándorlás teljes képét igye­keznek megrajzolni. A prog­ram kiterjed a magyarságon kívül más népekre is, ame­lyekből nagy számban jöttek ide bevándorlók. Ami minket, magyarokat érdekel, az a kü­lön magyar kutatás, és ezzel a Minnesota állami egyetem egy magyar származású profesz­­szorát bízta meg. Albert Tez­­la, az egyetem az angol nyelv és irodalom tanára, junius 1- ón már el is utazott Magyar­­országba, ahol a magyar kul­turális kapcsolatok intézmé­nyének vendége lesz a nyári hónapokban. Amerikába visszatérve, Tez­­la professzor fel fogja keres­ni az itteni nagyobb magyar kolóniákat, a magyar társa-MASOK ÍRJAK... A “St. Louis és Vidéke” c. hetilap — amely néhai Kál­­dor Kálmán halála óta Dr. Dénes Lajos kitűnő szerkesz­tésében jelenik meg — május 21-i számában az alábbi ked­ves sorokat hozta: 'DIÉNES LÁSZLÓ EZÜSTJUBILEUMA Nagy örömmel olvastuk a Diénes László kollegánk szer­kesztésében megjelenő ma­gyar újságokban, hogy Isten jóvoltából 25 év óta szerkeszti ezeket a magyar újságokat és hogy odaadó, nemes és önzet­len munkája elismeréseként jubileumi bankettét szervez­nek tiszteletére. Hogy mit je­lent magyar újságot fenntar­tani Amerikában, azt igazán csak egy másik, hasonlósorsu magyar u j ságszerkesztő tudj a. Ismerve a nehézségeket, a leg­jobb esetben közönyös magá­­rahagyottságot, de leginkább gyülöltségig menő irigységet, úgy érezzük, hogy vannak mégis kivételek. Ez a felisme­rés késztet bennünket arra, rogy elküldjük őszinte üdvöz­letünket, nemcsak a magyar újságszerkesztő kollégának, hanem azon magyar honfitár­sainknak is, akik felismerve a magyar újság, a magyar be­tű fontosságát, még arra is tudnak időt és fáradságot sza­kítani, hogy egy ilyen nemes, szép felemelő testvéri szere­­tetre mutató bankettet ren­dezzenek. Kívánunk Diénes László kollegánknak további sok sikert, hogy mindazokkal együtt, akik az ünneplésben most élenjárnak, még sokáig szolgálhassa újságjával az egyetemes magyar ügyet itt, a messze idegenben.” (Dr. Dénes kollegánk jókí­vánságait, őszinte sorait hálá­san megköszönjük s ugyan­azt kívánjuk neki is: további sikereket, kitartást, hogy még sokáig szolgálhassa új­ságjával az egyetemes ma­gyar ügyet! — Szék.) i dalmi, egyházi, fraternális, jótékonysági és egyéb intéz­ményeket, a helyszínen fogja tanulmányozni az amerikai magyar napi és hetilapokat, folyóiratokat, könyveket, röp­­iratokat és kéziratokat a Be­vándorló Levéltárban való megörökítésre. A program fő célja, hogy a Bevándorló Le­véltár a jövőben adatforrásul szolgálhasson történelemku­tatóknak. Tezla professzor, másodge­nerációs amerikai magyar, South Bend, Ind.-ban szüle­tett, a chicagói egyetemén szerezte filozófia doktorátu­sát. Már kétizben járt Ma­gyarországon, egyszer Ful­­bright ösztöndíjjal, egyszer az Egyetemközi Bizottság ösz­töndíjával. Ezekről az útjai­ról értékes magyar irodalmi gyűjteménnyel tért vissza. A múlt év decemberében Tezla professzor '“Bibliography of the Study of Hungarian Lite­rature” cimü magyar irodal­mi adatgyűjteményének első kötete; mostani magyarorszá­gi utján a mü második köte­tét fogja előkészíteni. Szerencsevadászok LONDON. — Hogy Angliá­ban mennyien szaladnak a szerencse után és mennyi pénzt költenek mindenféle szerencsejátékokra, azt az anglikán egyház Szerencsejá­ték Tanácsa a saját gondjá­nak tekinti és állandóan figye­lemmel kiséri. Most azt jelen­ti az egyházi Tanács, hogy a múlt évben angolok legalább 905 millió font sterlinget (kö­rülbelül 2 és fél billió dollárt) áldoztak Fortuna istenasz­­szony oltárán — 112 millió fonttal többet, mint 1963-ban. A 2 és fél billió dollárból 1,680,000,000-at lóverseny fo­gadásra költöttek. Második helyen áll a listán a football fogadás és harmadik helyen a bingó, amely Angliában nem tilos játék. Cowboy is volt... NEW YORK. — Edward Everett Cauthorne 103-ik szü­letésnapját ünnepelte meg Queens városrész egyik öreg­gondozó otthonában. A neve­zetes alkalomból üdvözlő táv­iratot kapott Johnson elnök­től és hat jókora steaket Con­­laly texasi kormányzótól. Mert az öreg Missouri állam­ban született, de élete virág­korában texasi volt — cow­boy, tanító és bírósági jegy­ző. ő jegyezte fel a bírósági tárgyalás lefolyását, amikor a hires bandita, Jesse James kevésbé hires fivére, Frank állt bírái előtt. Nevezetes személyiség Ed­ward Everett Cauthorne azért is, mert kimutathatóan legidősebb öregdiákja két egyetemnek; Texasban 1891- ben végezte az állami egyete­met, a Harvard egyetemen a következő évben végzett. BONN GYÁRTHATJA WASHINGTON — Az ame­rikai honvédelmi minisztéri­um hozzájárult ahhoz, hogy az uj, “UHlü” amerikai heli­­coptert, Nyugat-Németország gyárthatja. KIADÓ 6 szobás emeleti lakás. 61 Louis St., New Brunswick. Telefon: VI 6-0174.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom