Függetlenség, 1964 (51. évfolyam, 1-53. szám)
1964-02-13 / 7. szám
8. ÖLDÄE f r n n f t l f, n s ü a Thursday, 1964» Feb. 13. Viszontlátás a várbörtönben STUTTGART, Nyugat- Németország.— Még egyre tárgyalják német bíróságok, a náci bűnösök háborús pereit. Sok esetben tömeggyilkolásról van szó. A lengyelországi Janowska koncentrációs táborban 100,000 zsidót agyonlőttek s holttesteiket zsidó foglyokkal felgyujttatták. Annak a tábornak egyik parancsnoka volt) Richard Rokita, egy másik S.S. tiszt, akit ott Schalloknak neveztek, de hogy mi az, igazi neve, azt máig sem sikerült megállapítani, ö nem hajlandó elárulni. Rokita és Schallok a stuttgarti várbörtön lakói. Oda hívta meg' az államügyész New Jerseyből Leon W. Wells volt lengyel, most amerikai állampolgárt, hogy segítsen megállapitani a vádlottak személyazonosságát és mondjon el róluk mindent, amit tud. Wells 1942-től 1944-ig volt Janowskában és más táborokban; egy alkalommal, amikor a kivégzőhely felé menetelt társaival, sikerült megszöknie. Akkor húsz éven alul volt, ma meglett férfi, családot alapított uj hazájában. A stuttgarti fogházban volt a drámai találkozó. Elsőnek Rokitát vezették Wells elé. Wells azonnal felismerte. Milyen ember volt ez a Rokita? — Halkszavu volt, barátságosan szólt mindig hozzánk. Az volt az érzésünk, hogy akármit tett, megértésünkre appellál. Például, valami csekélység miatt agyonlő egy foglyot, aztán odajön hozzánk és azt mondja, hogy ezt miértünk tette; eggyel kevesebb száj van a távorban, az élőknek több ennivaló jut. . . Mindennap járt a konyhában ügyelt arra, hogy az ételeket jól készítsék el. . . A gyilkolás “mindennapi kenyere’’ volt Rokitának, — mondotta Wells. E'gy eset a sok közül: — Egy este, amikor a házába hivott engem, ahol mint üvegező szoktam neki dolgozni, át kellett haladnom a Haláltéren. Ez volt az a tér, ahol felsorakoztatták azokat, akik kivégzésre soron voltak. Körülbelül 40 élőhalott kinézésű zsidót láttam a téren. Némán, azt; lehetne mondani: érzéstelenül meredtek beesett szemeik maguk elé. ők már rég felhagytak minden reménnyel. . . Ott áll Rokita és kiadja egy SS-katonának a parancsot, adjon a zsidóknak enni. A katona szétosztja a magával hozott ennivalókat. A kiéhezett emberek mohón kapják be a falatot s ebben a pillanatban Rokita lövöldözni kezd. . . Sorra lelövi mind a negyven embert. Nos, mit szól ehhez a halkszavu vádlott, Richard Rokita? — Kérem szépen, nagyon sajnálom, de ellent kell mondanom. Nagyon sajnálom, tanú ur, de ezt nem hagyhattom szó nélkül. Az lehetetlen, hogy azok negyvenen lettek volna. Én sohasem lőttem le egyszerre többet, mint hét vagy nyolc zsidót. Amikor nagyobb csoport volt a Haláltéren, akkor én odahívtam néhány bajtársamat és velük együtt lőttem az emberekre. Én, kérem, mindig betartottam az előirásokat. . . Az előírás úgy szólt, hogy ha a zsidó csoport nagyobb, akkor többünknek kell őket agyonlőni. Hát tessék elhinni, hogy akkor igenis csak heten vagy nyolcán voltak. . . Wells első szökése a Janowska irtótábborból nem sokáig nyújtott neki szabadságot, bujdosó szabadságát. Néhány nappal utóbb elfogták és akkor Schallok volt a Halálbrigád parancsnoka. — Engem mindjárt a Halálbrigádba osztott be körülbelül 40 társammal, — mondja Schallok szemébe az' amerikai tanú. — A mi feladatunk az volt, hogy a halomra lőtt zsidók holttesttelt összeszedjük s a máglyára dobjuk. A máglyára időről időre olajat kellett öntenünk. A máglya sokszor éjjel-nappal égett. Úgy álltunk ott hosszú órákon át, élesztettük a tüzet, a ropogó-recsegő ágak közé dobtuk kiszenvedett sorstársainkat. Az arcunk korommal, olajfoltokkal eléktelenitve, ruhánk vérfoltokkal tele. A halál szaga töltötte be minden pórusunkat. Egyszerre odajön hozzánk Schallok, kedvesen mosolyog és barátságosan szól: “Na, jókedvben vagytok? Boldogok. vagytok?” Mindnyájan, sorba, fejbólintással igenlő feleletet adunk neki. ő folytatja: “Na, van valamelyiteknek valami panasza ? Akarná tok valami változást? Mondjátok meg bátran, én azt akarom, hogy ti mindig boldogok és elégedettek legyetek.” Mi persze nem mentünk lépre, tudtuk, hogy mi vár arra, aki valami panasszal mer előhozakodni. — Egy este— folytatta tanúvallomását az amerikai — Schallok bejött a mi túlzsúfolt barakkunkba és kis beszédet intézett hozzánk: “Én azt akarom, hogy ti az< apátokat lássátok bennem. Én vagyok a ti apátok, ti vagytok az én gyermekeim.. Én mindent megteszek értetek. És én csak egyet kérek tőletek: Legyetek mindig testben és lélekben tiszták. . . Megígéritek ?” Igen, feleltük. “Jó, hát akkor majd a háború után együtt megyünk Amerikába,” — mondta befejezőül. A tanú folytatja: — ... egyszer jelenlétemben Schallok agyonlőtt hat foglyot. — Nos, Schallok? — szól a vádlotthoz az ügyész. — Nem igaz! Ahány szó, annyi hazugság! — kiált dühösen a tömeggyilkos. — Egyszer tanúja voltam annak, hogy Schallok lelőtt egy beteg fiút. Jaffe volt a neve. Aztán odament egy másik fiúhoz, Marekhoz: Gyere! A fiú megijedt, sirva fakadt. Én?. . . Igen, te! Gyerünk!. . . Miért én?. . . Fogd be a szád, kölyök! Hátra arc!. . . A fiú megfordul, Schallok tarkón lövi. — Nos, Schallok? —Szemenszedett hazugság! Én soha egyetlenegy zsidót nem lőttem agyon. Maga — fordul a tanúhoz — nagyon jól tudja, hogy én mindnyájuknak az apja voltam. Nem tudom megérteni, hogy vallhat ellenem így. Hiszen nekem köszönheti, hogy él! —- Ho-o-o-gyan ? — Hát úgy, hogy ha én magát jobban őriztem volna, akkor nem tudott volna megszökni. Igaz vagy nem igaz? Az ügyész int a börtönőrnek : vezesse el Schallakot. 8 « Dr. John R. Dunning a new yorki Columbia egyetem atom laboratóriumában, ahol 25 évvel ezelőtt ő végezte el az első amerikai atomhasitást. INNEN-0NNAN DEBRECEN. — Mátyás László a Heves megyei építőipari vállalatnál nagyobb Ószszeget sikkasztott s hogy a hiányt észrevétlenül pótolni tudja, rablógyilkosságot követett el: Biharnagybajomban megfojtotta a sógorhőjét. Halálra ítélték. LONDON. — Edward Drewery, egy nagy építési cég veztője, felhívta a vállalat 225 alkalmazottját, hogy szokjanak le a cigarettázásról — az ő költségén. Mindenki kap annyi leszoktató pilulát, amennyit akar. Egy csomag 2 dollárba kerül, mégis korlátlan mennyiségben ingyen kapja a személyzet. Az alkalmazottak feleségei is kaphatnak ingyen pilulá; kát. Előkészület az insbrucki Téli Olimpiára — osztrák katonák havat szórnak a hegyoldalra, ahol kevés hó esett. STOCKHOLM. — Apasági perben a biró nem tehetett egyebet, salamoni ítéletet hozott. Minthogy a leányanya nem tudta megmondani, hogy a biró előtt álló két fivér közül melyikkel szerelmeskedett, a biró igy döntött: válasszanak az ikrek; amelyikük vállalja az apaságot, az legyen az apa. Az egyik fivér biztos volt a dolgában, tehát vállalta a terhet. DITCHINGHAM, Anglia. —Helen Smith a férjével fácánvadászaton vett részt. Már az első percekben sikerült is egy szép példányt lelőni, és az. asszony büszkén akasztotta a vállára. A házas pár tovább akart menni az erdőben, amikor a fácán feléledt, rángatózni kezdett és karmaival elrántotta a puska ravaszát. A fegyver elsült és a golyó Smith asszony hátába fúródott. Súlyos sebbel szállították a kórházba. PRÁGA. — AZ ipari minisztérium jelenti, hogy az 1963 évben a csehszlovákiai gyárban 300,000 motorkerékpárt gyártottak. A világpiacon eladásra került motorkerékpárok közül minden harmadik cseh gyártmányú. GLASGOW, Skótország. — Egy vendéglős élelmes módon oldotta meg kocsmája takarítását. Hirdetést tett közzé a helyi lapban, amely szerint mindig az utolsó vendégnek a kötelessége a kocsmát kitakarítani, ennek fejében azonban az illető három órán keresztül annyit ihat. amennyit akar. A hirdetés megjelenése óta teli van a kocsma és minden vendég utolsóként akar hazamenni. PÁRIS. — André Grasse kereskedő vasárnapi kirándulása alkalmával egy meredek sziklafalról leesett, s csak az mentette meg, hogy bőrnadrágja egy sziklacsúcsba beleakadt. Másfél órát kellett várnia megmentőire. A nadrág bírta a megterhelést, a gazdája azonban idegösszeroppanást kapott. GENF. — A női fogház lakói panaszt emeltek amiatt, hogy celláikban nem dohányozhatnak, viszont a férfiosztályon megengedik ezt. A fegyházigazgatóság a kérést teljesítette és eugedélyzett naponta tiz cigarettát. Budapesti szaksajtó az amerikai irodalomról BUDAPEST — (FEC) Egyetlen külföldi irodalom iránt sem nyilvánul meg magyar irodalmi körökben oly nagy. érdeklődés, mint az amerikai irodalom iránt. Néhány hónappal ezelőtt “Az amerikai irodalom a huszadik században” címmel tanulmánykötet jelent meg Kardos László és Sükösd Mihály szerkesztésében a budapesti Gondolat kiadónál, amely egy-egy értekezésben 26 modern amerikai iró munkáját méltatja, viszonylag tárgyilagosan, eltekintve az amerikai élet “vigasztalanságának” hangoztatásától. Most a Világirodalmi Figyelő cirnü irodalmi folyóirat, az Akadémia kiadása, különszámot szentelt a modern amerikai irodalom méltatásának. A szám több tanulmányban foglalkozik Hemingway értékelésével, két tanulmány méltatja Faulkner alkotásait; tovább tanulmányok J.D, Salinger, Steinbeck, Updike regénye-PÁRIS.— Orvosi diplo mája nincs Gaston Naessensnek, mégis csodákat müvei orvosi találmányával és orvosi gyakorlatával. Egész Franciaország figyeli a “GN 24” affér fejleményeit. (GN: a csodadoktor nevének kezdőbetűi, 24 a születési éve.) G.N. vidéken járt iskolába, levelező tanfolyamot végzett és biológus bizonyítványt kapott. Fiatalabb éveiben masszírozással kereste még kenyerét. Aztán feltalálta a GN 24 csodaorvosságot, amely gyógyítja — vagy nem gyógyítja — á rákot. Az 50-es években kétszer is lecsukták jogtalan orvosi gyakorlat miatt, mire ő elkezdett kirakat-doktorokkal együttműködve orvosolni. Körülbelül öt évvel ezelőtt történt, hogy G. N. megint feltalált egy csodaszérumot, Anablastnak nevezte el. És ezzel a szérummal meggyógyított egy gyógyíthatatlan betegségben, leukémia-vérrákban megbetegedett gyermeket. Hogy az a. gyermek tényleg és véglegesen kigyógyult gyógyíthatatlan betegségéből, az e percben még nem aktuális kérdés. Mindenesetre a gyermek apja, aki Corsicáról hozta beteg gyerme két párisi kórházba, lelkesedik a csodadoktorért és rábeszélte G. N.-t, hogy költözzék Corsica szigetére, — nyisson meg ott egy rákklinikát, ott biztosan nem fogják úgy zaklatni, mint Párisban, Úgy is történt. G. N. Ajaccioban, Corsica fővárosában, elkezdett szérumaival gyógyítani és egész sereg betegnél gyógyulás jelei mutatkoztak. Az orvosok úgy it elemzik. Több cikk ismerteti a fiatal amerikai “haragos nemzedék”, a hips terek és beatriikek prózáját és líráját. Egy további cikk foglalkozik a mai amerikai drámával, elsősorban Arthur Miller és Tennessee Williams müveivel. A méltatások áltatában meglepő módon pozitivek, nagyritkán ütköznek ki a szokásos ideológiai sablonok; általában úttörő jelentőségűnek minősitik a mai amerikai regényt, novellát és drámát, hangsúlyozva, hogy ennek az irodalomnál;: a megismerése nagyon fontos és hogy termékitően hathat a magyar irodalomra. vélekedtek, hogy az a szérum talán fokozta a rendes, besugárzási kezelés időleges kedvező hatását, ami azonban távolról sem gyógyítás. Nem igy vélekedett azonban Ajaccio népe. Egy napon hatalmas tömeg gyülekezett a város főterén és tiltakozott G. N. lekicsinylése és üldözése ellen. A tüntetők közt voltak G. N. által meggyógyított páciensek hozzátartozói is, azok voltak a leghangosabbak. Azt kiáltozták, hogy igazságtalan a G.N elleni bojkott mozgalom és árt a betegeknek, akik hisznek az ő csodaszerében. Gaston Naessens gyógyít, akármit is mondanak az orvosok és az orvosegyesületek A francia kormány attól tartott, hogy a hevesvérű corsicaiak parázs lázadási, rendeznek és nehéz lesz a közrend fenntartása. Ezért békéltető, egyeztető eljárást határoztak el Parisban az egészségügyi hatóságok. Meghívták Parisba, hogy mutassa be egy szakértő bizottságnak a szérumát, azt laboratóriumban kivizsgálják több hónapon át és az eredményt majd közük. Addig is G. N. visszatérhet Corsicába és a klinikáján zavartalanul folytathatja a megkezdett kezeléseket, de uj uj pácienseket nem vehet fel. Fegyverszünet állt be tehát egy időre. Most tárgyilagos vita folyik arról, hogy G. N. komoly feltaláló-e vagy kuruzsló és szélhámos ? Elvégre, vallják még hivatásos tudományos körökben is, sok feltalálásnak véletlen volt a szüleménye és a véletlen rávezethet laikust is valami tudományos feltalálásra. . . G. N. azt mondja, hogy az ő széruma a histone nevű elemen alapul, amelynek örökléstani jelentőségét New Yorkban a Rockefeller Intézet, Los Angelesben pedig a California egyetem technológiai osztálya kísérletezett ki. . . Persze fejcsóválva kérdik a szakemberek, hogyan lehetséges, hogy egy tanulatlan ember, akinek laboratóriumi segédeszközök nem állnak rendelkezésére, fel tud fedezni valamit, amit hasztalanul keresnek-kutatnak nagy laboratóriumokban, sokmillió dollár költséggel, képzett tudományos kutatók légiói? A végén talán szétpukkad az egész G. N. affér, mint szappanbuborék. Vagy a tudósok szégyenkezve be fogják ismerni, hogy lepipálta őket egy tudatlan ember. . . Jackie Gleason egy évre szóló hat millió dolláros szerződést kapott a CBS televíziótól. “Nem rossz,” mondja ö. ____________ ■ • __ f _ 1_ H/fi __ „ . NEVESSÜNK A montecarlói kaszinóban igy kiált fel a szépaszszony: — Most az életkoromat játszom meg. — Ezzel tízezer frankot tesz a 26-os számra. Pereg a rulett és kijön a 36-os szám. A férj dühösen kiált ráa szépasszonyra: — Ez legyen a tanulság a részedre . . . Máskor ne hazudj. . . . Reggel az irodában hozzák a kávét, yirginia, a csinos tisztviselőnő kijelenti: — Ma nem, nem kérek kávét. — De miért? — csodálkoznak a kollégák. — Mert ha kávét iszom, egész nap nem tudok elaludni. REGI automobilok SEREGSZEMLÉJE DEARBORN, Mich.— Az ország több részében van automobil muzeum, a leghíresebb köztük a dearnborni Henry Ford Museum automotiv osztálya. Ott látni lehet, minden évben körülbelül egymillió látogató látja a régi Ford autók minden változatát. Van ott 175 gőzhajtásos kocsi, villanyos és gazolin autó. Időrendben sorakoznak fel a már történelmi emlékekké lett autók. Első helyen áll a nagyapó: az 1863 évből való Roper gőzhajtásos kocsi. SOUTHINGTON, Conn - ban Ralph H. Powers múzeumában az 1896 évi Hotchkiss-Haye a legöregebb kocsi. E'zt New Havenben gyártották s ez emlékeztet arra, hogy az amerikai automobil ipar Connecticut államból indult el hóditó útjára s csak később lett a Középnyugat az ipar centruma. James Melton rádió énekes West Palm Beach, Fla.-ban állította ki autó gyűjteményét; ezt 1961-ben megvásárolta az egyik Rockefeller, Wintrop s a múzeumot a farmján, a Winrock Farmon állította fel, Arkansasban. A modern autók őseinek múzeumi kincstára Clevelandban a Thomson Autó Album.
