Függetlenség, 1964 (51. évfolyam, 1-53. szám)

1964-12-03 / 49. szám

8. OLD AC

F f F r T'T ^

Thursday, December 3, 1984

SZEGÉNY ORSZÁG GAZDAG NÉPE

Svájc népe gazdag. Az egy főre eső nemzeti jövedelem tekintetében évi 1036 dollárral a negyedik a nyugati világban. De az emberek külső megjelenéséből erre nem lehet következtetni. A lakosság szemérmesen, szinte szégyenkezve elrejti gazdaságát. Sehol sem találkozni kirívó eleganciával, kérkedéssel, hivalkodó jómóddal. Az emberek tisztán, de egyszerűen öltöznek és igyekeznek kerülni minden feltűnést, mint amilyen a Cadillac, vagy a Jaguar. Olcsó kisautók futkosnak. Azt mondják idegenek: mennél kisebb, kopottabb az autó, i annál, gazdagabb a tulajdonos. Majdnem ugyanez vonatkozik az öltözködésre is. Rojtos nadrágu férfit ritkán látni, de ha mégis felbukkan egy-egy utcán — az csaknem bizonyosan milliomos.

A gazdagságot másutt lehet lemérni. Például a lausannei Beaulieu-palotában, ahol az országos kiállítással egyi időben kiállították a svájci magángyüjtők tulajdonában levő képzőművészeti alkotásokat, 1863-tól 1963-ig. A nyugat-európa festészet 350 remekműve függ a kiállítási termek falain.

Valamennyi svájci magángyűjteményben van. (A kiállítás rendezői még a Svájcban letelepedett idegenektől sem kértek képet, pedig sok milliomos van köztük.)

A FRANKOCSKA

Svájc szilárd ország. Nemcsak a másodperc pontossággal közlekedő vonatokban, vagy a postásokban ölt ez testet, akik télen-nyáron, esőben-hóban ugyanazon óra ugyanazon percében hordják ki a leveleket. Idegen számára talán legtapinthatóbban [ akkor jelentkezik, midőn cigarettát vásáról, benyúl a zsebébe és 1883-ban vert ezüstfrankkal fizet. Hány- j szol változott azóta az angol font, a német márka, a ruibel, a lira, a koronáról és a pengőről nem is beszélve. A svájci frank, ahogy itt mondják, a frankooska, maradt a régi.

És szilárd Svájc olyan értelemben is, hogy a Napóleon óta nem volt háború az országban, azt megelőzően pe-j dig legutoljára a 15-ik szá-’ zadfoan. Az 1813-as bécsi kongresszuson ismerték el a nagyhatalmak először Svájc' örökös semlegességét.

Mikor a 19-ik század közepén Svájc bekapcsolódott az európai vasúti hálózatba, a I legtöbb élelmiszert és nyersanyagot sokkal olcsóbban lehetett külföldről behozni. így mindinkább visszafejlődött a

szántóföldi művelés és teljesen megszűnt az ipari növények termesztése Az egyoldalú tej- éis gyümölcstermelésre való átállást mi sem jelzi szembetűnőbben, mint hogy 1850-ben Svájc még 290 napi gabonaszükségletét biztosította saját termésből, 1915-ben már csak 52 napit. Manapsáig ez nem több 100 napnál.

EXPORT ÉS IDEGENFORGALOM

Svájc gazdaságának alapja az ipar. Már 1888-ban a lakosságnak 42 százaléka élt az iparból és 37 százaléka a mezőgazdaságból. Jelenleg az arány még inkább eltolódott az ipar javára. Negyhenhat százalék él az iparból, 16 szábzalék a mezőgazdaságból, 12 százalék a vendéglátóiparból.

Kezdetben a textilipar foglaltai el az uralkodó helyet, majd kifejlődött a gépipar, ma a turbinák, generátorok, transzformátorok, szerszám- és textilgépek, valamint villamossági készülékek tartoznak a legfontosabb svájci exportgyármányok közé. A svájci óraipar még ma is a világ óráinak mintegy fáét gyártja. Különös jelentőségre emelkedet a vegyiipar és a gyógyszerészeti ipar. A hajai piac aránylag nagyon kicsi. Az összes gyártmányotok j egyharmadát keli exportáld,1 egyes iparágaknál, igy a gp-1

iparban és nagyiparban a termelésnek t* mint 90 százaléka megy torira.

Az export egymagában azonban nem pes fedezni a kiilkereskedelí deficitet. A hiányzó 7-80tnillió frankot az idegenforgvm szolgáltatja. 196J-benl820 millió frankra í ugoiaz idegenforgalom bruttóevétele, amiből le kell szátani a svájci| ak által küldőn elköltött 740 miliőt. Ailföldön beruházott tőke uancsak évi 7- 800 millió kőit jövedelmez, így azután jntős felesleg mutatkozik Külkereskedelmi mérlegbelAz idegenforgalom fejlettjére jellemző, hogy a 7553/ájci szálloda | és szanatóriui 218,221 vendégággyal reelkezik.

Természetté Svájc szegény ország, ‘vés a termőföldje, nyersvaga egyáltalán nincs, egdül vizienergiábam van falege. De tény az, hogy a fmészeti kincsekkel nem ndelkező ország is lehet pdag, ha népe szorgalmasan nlgozik, megbízható, jó n.őságü árukat állít elő. Emett fejlett üzleti érzék szüéges a táj, a kéklő hegyeka zöldelő völgyek, a teierszemek és gyors sodru takok tőkévé változásához, apfény és levegő, hó és írsonyos fü, mind pénzt fdzik a svájci embernek.

AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG KARÁCSONYI MADÁCH EMLEKBELYEGEI

kozott munka fokozott anyagi erőt igényel.

Minden magyar jóakaratára és segi tőkészségére szűk-.------------------------------í------------------------------L___________L

WASHINGTON—Az Ame rikai Magyar Szövetség min den év végefelé levélzáró bélyegeket nyomtat és azok fejében adományokat kér az amerikai magyarságtól, a Szövetség anyagi támogatásá•a. Az idei, a karácsonyi sze;on megnyíltával szétküldésre kerülő bélyeg Madách Imrét, “Az ember tragédiája” nagy költőjét ábrázolja, művészi kivitelben, halálának 100-ik évfordulója alkalmából.

Az Amerikai Magyar Szövetség vezetősége — Király Imre elnök, Kecskeméthy József ügyvezető igazgató és Eszenyi L. László Pénztárnők — arra kérik a magyar testvéreket, hogy ezekből a Madách emlékbélyegeikből még többet vásároljanak, — mint tették korábbi években. Azért van a szövetségnek most több bevételre szüksége, mert a jövő év elején tartandó országos közgyűlésen alapvető átszervezésre kerül sor s a megerősödő szervezet az eddiginél is eredményesebben igyekszik majd ellátni a magyar egyletek, egyházak, a magyarság egészéinek érdekeinek képviseletét Washingtonban, az amerikai központi főhivatalok székhelyén. A fo-SZERELEM

kef Arjai

Irta: KERTÉSZ MIKLÓS

— Látogatót? — kérdezte Rózsika csodálkozva.

— Na, na, nem kell mindjárt olyan idegenül rám nézni. Mi rossz lenne ebben? Egy rokonomról van szó, aki már előbb tudtomra adta, hogy meg fog látogatni. Oroszországból jön, szép szál ember és borzasztóan gazdag.

— Hogy van az, hogy maga mégis olyan szegény, holott gazdag rokonai vannak?

— No lám, milyen naiv vagy, angyalkám. Az emberek nem egyformák és a vagyon is különféleképen van köztünk felosztva. Az egyiknek több van, a másiknak kevesebb. Az egyik jobban vigyáz a vagyonára, mint a másik, no, meg a szerencsétől is igen sok függ. De most legalább próbaképp vedd fel a ruhát, hadd lássuk, lesz-e rajta valami igazítani való.

Segitett Rózsikának az átöltözködésben, miközben nem győzte magasztalni a leány szép termetét.

Jaj, a lábad is milyen piciny! — kiáltott elragadtatással. Hallottad már a mesebeli hamupipőke hírét? Még annak sem volt kisebb, mint a tiéd.

— Ugyan, ugyan, néni.

— Alig várom, hogy a gazdag rokon megérkezzék. Akkor igazán jó napot csinálunk magunknak. Lesz finom vacsora, sőt még pezsgő is, és ki tudja mi. Hanem pénzt, óh, azt nem tehet kivasalni tőle semmiért sem. De az igazat megvallva, sokkal büszkébb is vagyok, semhogy kérnék tőle.

Rózsika már ott tartott, hogy a szép selyem harisnyát is felpróbálja. Kótainé ebben is segítségére akart lenni.

— Nem, — mondta a leány határozottan. — Harisnyánat mindig magam szoktam felhúzni.

Pár perc alatt készen volt és megnézte magát a tükönen.

^ Jaj, milyen szép vagy! — szólt Kótainé lelkendezve

Rózsika is meg volt elégedve magával. Ebben az elejáns ruhában egész másképpen nézett ki, szépségét sz a ruha hhetetlenül emelte.

Ez azonban most mellékes volt neki. Egy kevésbbé szép ruhának is örült volna, mert abban legalább kimehetett az utcára és ő el volt tökélve, még ma éjjel felkeresi Aladárvédőjét, dr. Ocskay Benőt.

. ^em Iett volna nyugta és egyenesen súlyos mulasítással vádolta volna magát, ha a felmentő bizonyitékok közősével csak egy percig is késett volna.

Kótainé valóságos elragadtatással nézte őt. Jobbrg balra forgatta és egyre ezt hangozttata:

Milyen szép vagy, de milyen szép! Ez a termet, ez a karcsú derék, át lehet fogni egy kézzel. Egy királykisasszonynak sincs különb. És amellett milyen teltek az idomaid. Igazán szobrásznak való modell. Még a cipő is milyen fess. Hja, tiz forintot adatm érte. De várj csak, most jut eszembe, hogy van ám még valami, ami különösen diszedre lesz. Oh, Kótainé, mindenét odaadja annak, aki szeret.

A fiókból kivett egy csillogó tárgyat.

— Nesze, itt van ez a bross. Tiszta arany, gyöngyökkel kirakva.

Feltette neki.-- Lám, milyen jól áll! — mondta örvendve. — Nézd meg

magad.

Kézitükrö nyomott kezét és Rózsika megnézte magát. A melltü csodlkozást keltett lnne.

— Igazán értékes, — moita csaknem ijedten. — Nemcsak gyöngyökvannak benne, hnem még egy szép gyémánt is.

— Még pidig valódi, — salt a takarítónő dicsekedve. — Nem is adom jrökbe neked Is^n ments, hogy megváljak tőle. Az ember sola sem tudj a, miijén bajba jöhet és ilyenkor jó, ha van valani, amiből pént lelet csinálni.

\— Honön szerezte? — kéjdezte Rózska gyanakodva, miután ezzel 2 értékes ékszerei legkisebb összhangzásban sem állott a szo’a egyszerű beiíndézése.

— Hoy honnan szeretem,? Hát . . . hát, a nevelt lányomé volt, a is Loláé.

— 01 neveltlányát Lcának hivták?

— Liát níondtam? —kérdezte Kótainé különös hangon, mintha rár bánta volna, htjfy elszólta magát. No, igen Lolának hivtk és ha ez a háláin teremtés . . .

Hiielen abba hagyta, pert az ajtón éppen kopogtatott valaki.

Rzsika megijedt.

— Nagy Isten, hátha Mjrvay doktor zörget? Tudja a lakása ímét?

— Dehogy tudja. Mindij hamis címet mondtam be neki, mer tudtam, hogy előbb-ut<bb teszek valamit annak a vén zsuorinak és erre való tekintetről már idejekorán volt rá göndör, hogy üldözőbe ne hevesen. Azért ne félj, angyalkám. Ms valaki, vagy valakik varnak künn és akár velem is jöhtsz tartani a gyertyát.

Rózsika remegve bár, dekövette őt a gyertyával.

— Ki van itt? — kérdene a takarítónő csupa óvatosságiéi, mielőtt kinyitotta a kaput

— Mi vagyunk — válaszjlta egy hang, — sarki hordárok.

Rózsika megkönnyebbülve lélekzett fel, a takarítónő pedig

örvendezve tolta hátra a retszt, miközben mondt:a

— Ugye, megmondtam? Ezeket a gazdag rokon küldi. Bizonyosan sok mindenféle jót.

Amint kinyílt az ajtó, legelsőbben is szembeötlőit a nagy kosár, mellyel a két közszolga belépett.

— Itt lakik Kótainé asszoiy? — kérdezte egyikük.

— Itt, itt. Én vagyok az. Úgy látom, hoztak valamit.

— Igen, az “István főhercg” szállodából küldi egy ur.

— Oh, igen, a rokonom, — mondta Kótainé lelkendezve.

— Jöjjenek cgak be.

A hordárok bevitték a koarat a takarítónő szobájába. Ott azonban titokban elfintoritottác az orrukat.

— Annak az előkelő, fintm urnák ilyen rokonsága van?

— gondolták magukban.

Egyikük aztán Rózsikára vetett egy pillantást és sajátszerüen megsodorta bajuszát. Ettől a perctől kezdve ez a két ember egyszerre olyan arcátlan’ és tiszteletlen magaviseletét kezdett tanúsítani, mely vérig sértette Rózsikát, habár ártatlan naivságában nem tudta a viselkedés okát mindjárt kitalálni,

— Jó étvágyat a finom portékához, — mondta az egyik,

— Pezsgő is van közte. Jó magunk örülhetünk, ha közönséges karcolt ihatunk néha napján. Hja, persze, nem születtünk ilyen szép kisasszonynak. Az a fő, hogy valaki szép legyen, annak aztán áll a világ.

Rózsika csaknem kővé meredt ezeknek a szavaknak a hallatára. Mire célzott ez az arcátlan ember ezzel a sértő beszéddel? Vájjon ő róla mondta-e, hogy aki szép, annak áll a világ?

A megdöbbenés első pillanatában egy szót sem tudott volna előhozni.

A hordárok jelentős köhécselések között távozták a szobából és Kótainé kikisérte őket, nyilván olyan célból, hogy bezárja utánuk a zajtót.

Mire visszatért, a fiatal leányt könnyekben úszva találta.

— Mi baj, mi baj? — kérdezte és színlelt aggodalommal sietett a leányhoz. — Mi történt? Miért könnyezel? Tudtommal nem bánttot senki. Csak nem érzel honvágyat Morvay doktor intézete után? No, még csak az kellene. Majd mindjárt enyhítve lesz fájdalmad, nézzük meg, mi minden szépet és jót küldött az én derék rokonom? Néz, nézd . . . Szarvasgombapástétom, fácán, pezsgő és minő sütemények! Ez aztán csemege. Minden eddigi nyomorúságunkat rögtön elfelejtjük, sutba lökjük a szomszédságot és vigan leszünk, huj, huj!

Közben a finom csemegéket a pezsgős palackokkal együtt mind kirakta az asztalra. A csomagolás módja is mutatta, hogy előkelő helyről jött a küldemény és igen kirivó ellentétben állt az itteni környezettel.

Aki még tegnap este szalonnázni látta Kótainét, az bizony nagyon is kirívónak találta ezt az ellentétet.

— Nézd angyalkám, — szólt a takarítónő egy üveg pezsgőt tartva Rózsika elé, — ittál már ilyet? Nem? Akkor nem is tudod, mi a jó. No, de most megtudod!

— Hagyja el, — szólt Rózsika sírva és eltolta a pezsgőspalackot. — Semmi sem kell. Egy falatot sem eszem semmiből sem. Hozzá sem nyúlok.

— Ejha! És ugyan miért nem?

— Kótainé, — szólt a lány hirtelen kigyenesitve magát. — Mire célzott az egyik hordár, mikor azt mondta, hogy aki szép, annak áll a világ? Magyarázza meg nekem a szavak értelmét. Az az ember engem sérteni akart. Megvető köhécselései is rám vonatkoztak.

—- Ugyan, mit gondolsz, angyalkám? — felelte Kótainé alattomos vigyorgással. — Ki törődik az ilyen részeg kamaszok beszédével? És miért gondolod mindjárt a legrosszabbat? Erről azonban kár beszélni. Most ülj ide az asztalhoz és falatozzunk. Van ám, mit. Még a rokonnak is jut belőle, ha eljön.

— Kótainé megtérítette za asztalt és a csemegét szépen elrendezte. Valóban még a legelkényeztettebb Ínyencnek is folyt volna a nyála utána.

/ — Már én alig bírok magammal, — szólt a vénasszony

és egy széket maga elé rántva, mindjárt kézzel nyúlt a pástétem után. — Azt hiszem, te is örülsz, hogy egyszer becsületes vacsorához ülsz. Morvaynál nem volt ám szarvasgombapástétom, meg pezsgő.

Elkezdett enni. Közben letörte a nyakát egy pezsgőspalacknak és telitöltött egy hosszunyaku poharat.

— Éljen Morvay doktor! — kiáltott nevetve. — Az ő egészségére ürítem az első poharat.

Rózsika mozdulatlanul ült helyén és maga elé meresztett te tekintetét. — Rémes sejtelmek keletkeztek agyában, félelme percről-percre nőtt, ennek az Oroszországból való rokonnak a dolga sehogy sem tetszett neki.

Ekkor egyszerre felszökött helyéről. Arcának erélyes ki-' fejezése mutatta, hogy szilárd eltökélés érlelődött meg benne. Odaállott a takarítónő elé, aki nagy élvezettel gyűrte magába a pástétomot és utálatos csámcsogással nyeldeste magába.

— Ahá, — szólt Kótainé vigyorogva. — Megkívántad már. No jó, ülj le ide mellém. Mondhatom, nagyszerű. Hej, de jó is az, mikor valakinek sok pénze van. Nekünk is lesz! Ezentúl mindennap igy fogunk vacsorázni.

Erre Rózsika komolyan mondta:

(Folytatjuk)

ség van. Minden magyar vásároljon minél többet a Madách emléikbélyiegekiből, küld- I je be adományait erre a cimjre: American Hungarian Fe! deration, 1346 Connecticut ! Avenue, N. W., Washington, 1 D. C. 20036.

Neversink, N. Y.-ban a duzzasztógát vízállása 65 lábbal alacsonyabb a rendesnél, a szárazság következtében.