Függetlenség, 1964 (51. évfolyam, 1-53. szám)

1964-09-24 / 39. szám

8. OLDAL

FünGFT|,EV^R

Thursday, September 24, 1964

« ■ ' '■■■■ ......... 1

SIKERTELEN VOLT AZ

XB70A SZÍ1ZREPÜLESE

EDWARDS AIR FORCE BASE, Calif. — A’z erről a támaszpontról érkezett hivatalos jelentés arról számol be, hogy az X1B70A bombázó, a csodarepülőgép, első, egy óra hosszat tartott szüzrepülése, sikertelen volt.

A szuper-repülőgép motorja nem működött kifogástalanul és a leszálló berendezés is csődöt mondott.. A repülőgép szüz-repülése különböző műszaki nehézségek miatt 20 rjapot késlekedett. A repülőgépet égy egybillió dolláros honvédelmi program keretében tervezték és épátefféfc.

A gép pilótája, A1 White, korántsem olyan borúlátó, mint az itteni állomás szakembered. White a következőket mondotta az újságíróknak leszállása után:

— Nem nevezném ezt a repülést határozatban sikertelennek. Ha egy géppel soha nem volna semmi baj, nem krfme szükség berepülő pilótára.

A1 Whiite á North American Aviation Inc. alkalmazottja. Ez a vállalat épitette

a repülőgépet a Pentagon egybillió dolláros programjának keretében.

A szüzrepülést a szakemberek két óra hosszára tervezték, a motorzavarok miatt azonban a repülést egy óra és 5 perc leforgása után be kellett fejezni.

A repülőgép maximális magassága 16,000 láb voilt, maximális sebessége pedig óránlkiinti 375 mérföld.- .« • 1 '< - : !, ' t:Illetékeseik nem hajlandók nyilatkozni affelől, hogy az XB70A mikor végzi legközelebbi kísérleti repülését.

A tervek értelmében a gépnek 35,000 láb magasságra kellett volna emelkednie és el keletit volna érnie óránkinti 660 mérföldes sebességet.

VÖRÖS ANGOLOK

LONDON. — A konzervatívokat le kell győzni a választáson és közös munkáspárti és kommunista kormányt kell alakítani — hangzik az angol kommunista párt választási felhívásának egyik kitétele.

BARRY G0LDWATER KAMPÁNYA A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG ELLEN

CHARLOTTE, N. C. — Barry Goldwater, a GOP elnökjelöltje, tovább folytatta választási kampányát North | Carolinában és egyúttal tovább folytatta kampányát a U. S. Legfelsőbb Bíróság ellen.

Az arizonai konzervatív szenátor ismét élesen támadtaa Legfelsőbb Bíróságot a kötelező iskolai imádkoztatás; és a szavazókörzetek ujjárendezése ügyében hozott határozata miatt. (A U. S. Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek minősítette a kötelező, együttes iskolai imádkozást és kötelezően elrendelte a szavazókörzetek ujjárendezését, a lakosság számarányának megfelelően. — Szerk.)

Goldwater azt állította beszédében, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak mindkét kérdésben hozott határozata alkot-j mányellenes és nem egyéb a “hatalom puszta alkalmazásánál.”

A Legfelsőbb Bíróság egyszerűen közbelépett és határozatot hozott azért, mert az egyes államok törvényhozói nem voltak hajlandók azt tenni, amit a bíróság akart. Ha ez igy folytatódik, rövidesen a Legfelsőbb Biróság fogja pótolni a törvényhozó testületeket — jelentette ki Barry Goldwater.

A szenátor ezután hangsúlyozta, hogy bármikor kész) kiállani nyilvános, televíziós vitára, Johnson elnökkel.

Goldwater később kijelentette az újságírók előtt, hogy Eisenhower tábornok jelentős segítséget fog nyujtarfi érdekében és választási beszédeket fog tartani Chicagóban, és Oklahomában.

NÖVEKVŐ VILÁG

UNITED NATIONS. — Az Egyesült Nemzeteik Szervezetének felmérése szerint a kétezredik esztendőben a világ népessége ötször armi lesz, minit jelenleg.

A franciák azt hiszik, hogy

minden amerikai—milliomos

gálás és az ár miatt, a tulajdonos a vállát vonogatva enynyit mondott: mit tehetek?

Ez a jelenet nem egy amerikai turistával ismétlődik meg naponta a francia főváros különböző helyein. Az amerikaiak egy ideig elviselték azt, hogy a pincérek udvariatlanok, a szállodák zsúfoltak, az alkalmazottak szemtelenek voltak. Aztán megunták a dolgot és egyszerűen hátat fordítottak Franciaországnak. Belátták, hogy ilyen magatartás ellen csak egy módon védekezhetnek : ha elkerülik a

franciák hazáját.

Ennek viszont súlyos következményei támadtak. Hiába csökkentették a nagy szállodák áraikat, a vendégek nem vették igénybe szolgálataikat. Olyan világhírű hotelek, mint a Ritz, vagy a George V., tátonganak az ürességtől. — A szállodatulajdonosok most rájöttek arra, hogy nem minden amerikai milliomos —, de későn. A legelegánsabb francia nyaralóhelyen, a Riviérán, Juan les Pins, egy ottani szállodatulajdonos kétségbeesetten panaszkodott, hogy ily rossz szezonja még sohasem volt. A helyzetet talán legjobban Edouard Bonnefous francia szenátor jellemezte a képviselőházban, amikor ezt mondotta: “Megöltük azt a tyúkot, mely nekünk az aranytojást tojta volna.”

És a szenátornak minden oka megvan arra, hogy gondoktól főj jön a feje. Az idegenforgalom Franciaországnak harmadik legnagyobb jövedelmi forrása vált az acélipar és az autóipar után, s abból egymillió francia élt. És ennek ellenére a második világháború óta Párisban egyetlen uj szálloda sem épült; míg a körülbelül ekkora Olaszországban 530 ezer szállodai

szoba van, addig Franciaországban 340 ezer. És francia hoteltulajdonosak minden lelkiismeretfurdalás nélkül oly árakat kiértek — különösen az amerikaiaktól, — melyek szinte elképesztőek voltak. Ugyanakkor a legelőkelőbb szállókban is hanyag a kiszolgálás. Egy texasi vendég legutóbb a következőket mondta el: nem elég, hogy nemlétező kocsijának parkolása címén is felszámítottak egy összeget, de amikor megkérdezte: miért emelték fel szobájának árát egy éjszakán át minden bejelentés nélkül 20 dollárról 30 dollárra, — nyersen ezt válaszolták neki; “Mert az árakat időközben stabilizálták.”

Miért kezelik a szegényebb amerikai turistákat úgy Franciaországban, mint ellenségeket? “Azért, mert az ellenség túlságosan gyakran látogat ide” — mondotta André Frossárd, a párisi Le Figaro cimü lap munkatársa.

A következmény: mig Spanyolország az utóbbi időben megháromszorozta idegenforgalmát, a francia idegenforgalom mindössze húsz százalékkal emelkedett.

SZERELEM

kef Arjai

Irta: KERTÉSZ MIKLÓS

És valóban, ettől a perctől fogva, Rózsika izgatottsága lecsillapodott, amire az ő helyzetében valóban nagy szükség is volt. Most nem volt sok vesztegetni való idő és az agynak teljes higgadtsága kellett hozzá, hogy a további teendőkről tiszta fogalmat alkothasson magának. : j ■' -' ' ‘ u :

Gondolkozni kezdett. És minél tovább gondolkozott, annál nagyobb világosság szállott elméjébe. Végre felkiáltott:

Jóságos Isten, a te segítségeddel meg lesznek mentve mindketten. • 7-Most ismét távozott zárkájából és lábujjhegyen felkereste a hálótermet, melyben a kevésbé veszedelmes elmebetegek tartózkodtak. i

Az ajtó mellett lévő nagy karosszékben az ápolónő ült és “virrasztott”, vagyis más szóval: horkolt. Rózsika el akart surranni mellette, az ápolónő azonban mégis felriacj,t álmából és rárivalt:

— Hová akar menni? Kit keres itt?

— Fel akarnám keresni az angol nőt, —1 felelte Rózsika. — Köszönetét szeretnék neki mondani, mert megmentette életemet, mikor azok az őrült fúriák meg akartak fojtani. Hallóm, hogy betegeskedik és most meg széretnék győződni, vajjqn jobban van-e?

Az ápolónő ebben nem talált semmi különöset és bebocsátotta őt, amit annál is inkább megtehetett, mert hiszen Morvay doktor meghagyta az összes ápolónőknek, bogy Rózsikát a szabad mozgásban semmikép sem szabad korlátozni. Rózsika tehát nyugodtan átléphette a hálóterem küszöbét.

Edith ágyát csakhamar megtalálta. Az angol nő hőfehér ruhába öltözve, úgy feküdt ott, mint egy halott, mely az eltakarításra vár.

Rózsika a szendergő fölő hajolva, néma csodálattal nyugtatta rajta tekintetét. Edith arca bár halvány volt, mégis feltűnően szépnek volt mondható. Arcának sajátszerü varázst kölcsönzött a két piros folt, mely szemre szépnek látszott, a valóságban azonban igen veszedelmes jel és a nép a halál rózsáinak nevezi.

Igen, a halál rózsái virítottak Edith arcán. — Rózsika előtt már régen nem volt titok a szerencsétlen angol nő gyógyíthatatlan betegsége. Ő nagyon jól tudta, mit jelentenek ezek a piros foltok és a száraz köhögés, mely szegénykét éjjel-nappal kínozta.

Rózsika néhány percig szótlanul hanyatlott. Most azonban clyan édesen és olyan szelíden aludt, hogy szinte sajnálta őt lelkelteni, de meg kellett tennie, mert két ember életének meglientéséről van szó.

— Edith, kedves Edith, ébredj! r— mondta halkan.

A beteg, aki nagyon ébren aludt, rögtön felnyitotta szemeit. összerezzent, mert nem tudta, mit akarnak vele: de rögtön lecsillapodott, ahogy Rózsikát megismerte.

— Oh, te vagy, Rózsika? Különös, hogy ebben a percben éppen rólad álmodtam. Úgy volt, mintha ezüstszinü nagy folyóhoz mentél volna. A nap már leszállóit, de azért még mindig világps volt. Ekkor hirtelen aranyos csónakon egy királyfi jött és kikötött a parton. Te beszálltál a csónakba és ő magával vitt téged a boldogság édenkerljébe. Igazán szivből kivárwn neked, hogy egyszer valóban boldog légy.

— Háti magadnak mit kívánsz, Edith?

— Megváltást a földi kíntól, — felelte az angol nő, alig hallhatóan. Isten legyen irgalmas annak, aki engem szerencsétlenségbe döntött.

Rózsika jobb karját a beteg feje alá tolta és feltámasztotta őt. Aranyhaja dús fürtökben omlott két oldalt. Még most is eszményein szép volt ez a nő, akit sorsa a tébolydába űzött.

— Ki az, aki ily nagy bajba döntött, Edith? — kérdezte

Rózsika szelíden. — Ha jól emlékszem, egyszer már beszéltem róla. ,

— Oh, kedves Rózsikám, ha mindent tudnál, akkor megértenéd, mikor azt mondom, hogy egyedüli vágyam a megváltást a halál által és megértenéd miért vágyom a föld alá, ahol már nem fáj semmi.

Huszonkilencedik fejezet A halál rózsái

Rózsika kérésére Edith elmondta életének történetét.

—• Atyám kereskedő volt, aki egy egész hajóhaddal rendelkezett. Bőségben, fényben és előkelő gazdagságban nőttem fel, elkényezteti gyermeke voltam szüleimnek, különösen atyámnak, valósággal szemefénye voltam. Mikor rólam volt szó, nem riadt vissza semmi áldozattól, fejedelmi nevelésben részesültem, mindenre külön tanítómesterem volt és mikor tizenhetedik évemet elértem atyám az angol bankba három milliót helyezett el részemre hozományom fejében.

Elképzelheted, kedves Rózsikám, mennyire körülrajongtak a férfiak, hányán akadtak még a legelőkelőbb nevek viselői közül is, akik kezemre számítottak, mert nemcsak gazdag voltam, hanem mint mindenki mondta, még egy kicsit szép is.

Még voltak bennem egyéb jó tulajdonságok is, kedvesség, szeretetreméltóság és jóság. A férfiak fülem hallatára magasztaltak és nyiltan bevallották, hogy valósággal el vannak ragadtatva. Nem volt csoda, hogy minden ujjamra tiz késő is gadtatva. Nem volt csoda, hogy minden ujjamra tiz kérő is sem vetettem rájuk. Nem, mintha szivteleii, vagy kacér lettem volna, de még nem akartam feláldozni szabadságomat. Élni akartam még, mint erdőben a madár.

Egy napon barátnőmnél voltam látogatóban, akinek kastélya a Westend nevű kertvárosban volt, óriási parkkal körülvéve. Kocsim nyolcra volt odarendelve, de valami okból késett. Később megturtam, hogy az egyik ló elbukott és emiatt tovább egy óránál fel volt tartóztatva. Ehhez járult, hogy barátnőmmel valami csekélység miatt összeszólalkoztam és duzzogva hagytam el őt, arra számítván, hogy útközben találkozni fogok kocsimmal, beleülök és hazavitettem magam.

Alig hogy az utcán voltam, egyszerre sürü köd ereszkedett le, ami Londonban úgyszólván napirenden van. A kod által okozott nagy hományban elvesztettem az irányt és egyszerre csak azon vettem észre magam, hogy piszkos és veszedelmes városrészbe értem. A sürü köd a tolvajok, zsebmetszők és más gonosztevők egész hadát csalta ki az utcára, akiknek ilyenkor van a szüretjük, hogy lecsípjék fülbevalómat, az arany nyakláncomat a gyémánt kereszttel, de mindezt nem bántam és csak arra kértem a jó Istent, hogy egyéb bajom ne legyen és vezéreljen ki szerencsésen ebből a gyanús városrészből.

Ekkor egy nagy utca sarkán egyszerre három suhanc állta el utamat. Elvetemült fickók lehettek, arcukról szinte leritt a romlottság. Egyikük mindjárt felém hajolt és szemtelenül csókot kért. Rémület fogott el, menekülni akartam, egyikük azonban átnyalábolt és visszatartott. A gazemberek egymásra néztek, amiből rémülettel megértettem, hogy valami .iszonyút terveznek ellenem. Talán meg akarnak ölni és a Themsébe dobni. Oh, Rózsika, ki sem tudom mondani, mit szenvedtem én abban a pillanatban.

— .Igazán borzasztó lehetett, — mondta Rózsika szánakozva.

— A rémület bénította meg tagjaimat, iszonyat szorította össze torkomat, úgy, hogy még segitagére sem birtam kiáltani. Szentül hittem, hogy végem van és Istennek ajánlottam lelkemet. A nyomorultak már be akartak vonszolni egy sötét kapualjba, mikor egyszerre ott termett egy választékosán öltözött, nyúlánk termetű férfi. Az első tekintetre felfogta a helyzetet. Látta, hogy előkelő hölgy vagyok, amazok pedig csavargók és rögtön cselekvésre határozta el magát. Pillanat alatt tőrös botjához nyúlt és támadóimnak egyikét leszúrta. A döfés oly erős volt, hogy a vas ketté tört. Ennek láttára a másik, két csavargó rávette magát. Védőm azonban kitűnő boxoló volt és úgy meggyomrozta őket, hogy kínjukban a földet rágták. Engedtet pedig, aki elájultam, fölemelt a földről és karjain elvitt. Egy népesebb utcába érve, kocsit kerített, abba beleültünk és mivel útközben annyira magamhoz tértem, hogy megmondhattam a nevemet, hazavitt szüleim házához.

Bemutatta magát. Megtudtam, hogy bankhivatalnok, aki egy nagy pénzintézetnél van alkalmazva. Sokat beszélt, kedves embernek látszott, én egyre jobban felmelegedtem és később rá is néztem. Láttam, hogy az arca igen szabályos és csinos, de a haja vörös volt.

— Vörös, — rebegte Rózsika és önkénytelenül visszaemlékezett az előbbi jelenetre és arra a vöröshaju gonosztevőre, aki Morvay doktortól mérget kért, mellyel meg akarta ölni Rédey Irmát.

Edithet kinos köhögési roham fogta el ,mely csaknem eszméletétől fosztotta meg.

— Rövid leszek, Rózsika, mert erőmet fogyni érzem, de nem is akarok hosszasabban foglalkozni ezekkel a szomorú emlékekkel. A dolog úgy fordult, hogy végre is nejévé lettem, habár atyám nagyon ellene volt, miután tudakozódott felőle és olyan értesüléseket szerzett, melyek nem a legkedvezőbb színben tüntették fel őt. Azt mondták róla, hogy kártyás és nem megbízható, habár igen tehetséges ember. E mellett már sok viszonya is volt és nem egy fiatal leányt tett szerencsétlenné.

— És mégis hozzámentél, Edith?

— Igen, mindezt tudva, mégis hozzámentem, mert szerettem őt, mert nem tudtam nélküle élni. Oh, Istenem, miért alkottad olyannak a szerelmet, hogy nemcsak boldogságunknak lehet kutforrása, de szerencsétlenségünknek is. Atyámnak intő szavai, melyeket könnyek között még esküvőm napján is ismételt, vajmi hamar teljesedésbe mentek. Szerencsétlen aszszony lett belőlem, mert férjem eljátszotta és eltékozolta a vagyont. melyet atyámtól kaptunk. Ekkor elhanyagolt és mikor az első gyermeknek életet adtam, ő kénytelen volt Londonból menekülni, mert rábizonyult, hogy bűnt követett el. Pazarló életmódjának folytatása végett hamisításokat követett el, sőt erejével és ügyességével rossz célokra visszaélve, egy jól szervezett betörőbandát alapított, melynek élén a legvakmerőbb betöréseket követte el, melyek Londont egy egész évig izgalomban tratották.

Senki még csak nem is álmodta, hogy férjem, egy előkelő család tagja, közönséges betörő legyen, mig végre egy betörés alkalmával teften érték. Csak csodával határos módon sikerült neki az elfogatás elől elmenekülni. Még most is visszaemlékszem rá és nem is fogom elfelejteni azt a pillanatot, midőn dúlt arccal, rémülettől kidülledt szemekkel rohant hálószobámba. Felvert álmomból és rámkiáltott: “Adj hamar pénzt . . . mindet, ami csak itt van, menekülnöm kell!”

— Menekülni? —kérdeztem remegve és félig felültem az ágyban. — Miért? De várj, én is veled megyek!

— Nem! — kiáltott hevesen. — Most nem használhatlak. Később azonban utánam jöhetsz. Megyek Franciaországba, vagy Belgiumba, vagy mit tudom én, hová.

(Folytatjuk)

PARIS. — Szin: egy párisi kávéház. Egy fiatal amerikai lány rendel egy “croquemonsieur”-t (sonka és sajtszendvics). A pincér elsiet és rövid idő múlva visszatér egy vékony szelet pirított kenyérrel, rajta papirvékony sonkafoszlány. A lány kijelenti: nem ezt rendelte, a pincér makacskodik, hogy: de igenis ezt. Aztán, amikor a lány papírszalvétát kér, a pincér ölébe dob egy piszkos papírdarabot. A 15 százalékos borravalót természetesen hozzácsapták a számlához, és amikor a leány panaszkodott a kiszol-