Függetlenség, 1964 (51. évfolyam, 1-53. szám)

1964-01-23 / 4. szám

6. OLDAL PÜGGETLPNStéG Thursday, Jan. 23, 1964. [szerelem KlIÁIMAI ' Irta: KERTES?, MIKLÓS — Emilt pedig van az ékszerszekrényed, — foly­tatta a gróf és egy művészi és velencei módra kidol­gozott szekrénykére mutatott. — Ami henne van, a jelen órától fogva mind a tied. Ez azonban csak egy ré­sze a Szentiványi-grófok ősi családi gyémántjainak; másik részét egyelőre még én tartom őrizetben, nem­sokára azonban az is a te birtokodba fog átmenni. A gróf megnyomta a szekrényke rugóját, mire fe­dele fölpattant és Lola szemeit mesés értékű kincsek csillogása kápráztatta el. Nem győzté bámulni a gyű­rűk, nyakláncok, köszöntyük, fülbevalók, karperecek és másféle ékszerek sokaságát, melyek mind arra lesz­nek hivatva, hogy szépségének emeléséhez hozzájárul­janak. ' " ' A gróf, az ékszerek hatását emelendő, belemarkolt a szekrénykébe és kivett belőle egy marékra valót. A gyémántok, smaragdok, topázok, rubintok, ame­tisztek, zafírok garmadája feküdt Lola előtt, mesés' ra­gyogással gyönyörködtetve szemét. — És most édes gyermekem, magadra hagylak, — mondotta Géza. — Öltözzél legszebb ruhádba és éke­sítsd föl magadat, ebédre várlak. Ne várakoztass soká­ig, mert igen nagy az utánad való vágyódásom, kedves gyermekem. Még egyszer magához szorította őt és csókot nyo­mott piros ajkára. Távozása után Lola magára maradt gyönyörű szobájában. — Megnyertem a játékot, — kiáltott fel a csaló nő ujjongva bár, de mégis mérsékelve hangját, nehogy Valamely hívatlan fül meghallhassa. — Csillagváry Lola, a törvénytelen gyermek, Szentiványi grófkisasz­­szonnyá változott át. Kótainé szegényes, piszkos, nyo­morúságos házából, — hol örömtelen gyermekéveimet töltöttem, egyszerre e főúri kastély fényes termeibe emelkedtem föl. A gazdagság és pompa égész tengere vesz körül, mely kimerithetetlennek látszik; fogatok, egyenruhás szolgák állanak rendelkezésemre, ahogy 3ezt szebben megálmodni sem lehetett volna. Oh, ezt ja polcot, melyre oly ügyesen felküzdöttem magamat, íneg is fogom tartani. Valóban, nem sokáig fogom az aláaztos jövevény szerepét játszani — úrnője akarok lenni e kastélynak s jaj lesz annak, ki utamba merészel­ni állani, — azt én irgalmatlanul elpusztítom innét. Szabadnak akarom itt az utat, — hogy kényeíri-kédvem szerint uralkodhassak. «, ; V. - ■ Lola ezalatt a nagy üvegajtóhoz ment, melyen át .a kertnek nagy részét be lehetett látni. Meg is pillantotta Rédey Irmát, ki szembetűnő kedvetlenséggel járt a hervadt levelekét hullató, fák alatt s komor ábrázattal közelitett a kastélyhoz. : — Ez lesz az első, kit e fényes hajlékból ki fogok üldözni, — mondotta magában, mialatt sötét pillantást vetett az üvegajtó mögül a gyanútlanul tovább haladó­­:ra. —- Ez a Rédey Irma sehogysem tetszik nekem. Na­­.gyon okos két szeme van, melyek a lélek mélyéig tud­nak hatolni s éppen azért veszedelmesek lehetnek re­­ám nézve. Lesz rá gondom, hogy e a két szem ne sokáig ügyelhessen meg engem. Még egy mérges pillantást vetett az eltűnő Irma után s visszahúzódott az üvegajtóhoz. — Most pedig hadd adjam meg gyorsan anyámnak azt a jelt, melyet megbeszéltünk. Odaát, azon a dombon álló hársaknál áll és várakozik. Fogadni merek, hogy csaknem fölemészti őt a kétség és félélem. Nos, hadd adjam tudtára, hogy a merész játékot megnyertem és már nincs mitől félni. Lola ezen szavak után kiosont az erkélyre, elővett zsebéből egy piros kendőt s azt az erkély vasrácsához erősítette. Ez volt a megbeszélt jel. A kendőt csakhamar vidáman lengette a szellő s Ilka e pillanatban megtudta ,hogy alávaló terve meg­valósult, bosszúja teljesedésbe megy. Kígyót csúsztatott Géza gróf keblére, egy mérges viperát, mely vajmi hamar át fogja ömleszteni mérgét mitsem gyanító szivébe. Egy csalónő vonult be a Szentiványi gróf ősi kas­télyába — ki lassan bár, de annál biztosabban el fog tőle rabolni mindent, amit csak lehet; szerető bizal­mat, békét, boldogságot, vagyont, tekintélyt és nevé­nek tisztességét. És mig ő, a gyanútlan, ily gáládul megcsalatva, szeretettel és becéző gonddal környez egy szédelgő nőt, azalatt igazi leánya, ki egyedül van jogosítva arra, hogy mint Szentiványi Rózsa grófkisasszony szerepelhessen — dr. Morvay rettenetes tébolydájában — e földi po­kolban sínylődik valósággal pokoli gyötrelmeket szen­vedne! X. FEJEZET. Csak egy fal által elválasztva. Földváry gróf olyan veszélyes helyzetbe döntötte magát, mihez csakis a Rózsikához való mérhetetlen sze-4. , ... .• <..• ....... . __________■ ú..... i.. reime kölcsönözhetett neki erőt és bátorságot. Tudva, hogy forró szerelmének tárgya dr. Morvay tébolydá­jában van, ezért szánta el magát ama félelmes játék­ra, melynek révén e hírhedt intézetne! eme magányos cellájába jutott. Ezzel egyelőre elért; azt, ami után oly epedve vágyódott; egy fedél alá jutirtt Rózsikával és az őrültek közé lett zárva. Három nap óta időzött már Aladái ezen szomorú zárkában, amelybe az orvos parancsára vitték őt; de azért a Rózsika utáni kutatásokban a legbsekélyebb olő­­haladást sem tette meg és bánatos lelkét a leghalvá­­ryabb reménysugár sem világította meg. Magányos perceiben hidegvérrel mérlegelve a sze­relme tárgyának kiszabadítására vonatkozó esélyeket — de sajnosán kényszerült bevallani hogy azok leg­kevésbé sem kecsegtetők. Mindössze csak azzal az egy bizonysággal birt, hogy szerelmese égj fedél alatt van vele; de hogy e nagy kiterjedésű háznak melyik cellá­jában sínylődik Rózsika, arról még halvány sejtelem­mel sem birt. De ha tudná is, még aklor is lehetséges volna-e tervét megbeszélni? Napközben Aladár legtöbbnyire mozdulatlanul, mintegy búskomorságba esve feküdt a kemény fekhe­lyen, mely az egyedüli bútordarab az egész cellában s minden pillanatban el lehetett rá készülve, hogy ki­nyílik az ajtó és vagy maga az orvos, vagy az ápolók valamelyike lép be hozzá. Ilyenkor tehát semmibe sem mert kapni. De mi­dőn leszállt az éj és a tébolyadában az éjjeli nyugalom csendje uralkodott, melyet legfeljebb egy-egy éles si­koly, sóhajtás, vagy valamelyi szerencsétlennek jaj­szava zavart meg — midőn a bizonyosság egy nemével lehetett feltételezni, hogy a folyosókban háló ápolók is már nyugalomra hajtották fejüket, ilyenkor Aladár bátorságot vett magának és munkához látott. A falakat végigkopogtatta. Ebből azt a sajnálatos tapasztalatot szerezte, hogy a falak jelentékeny vas­tagsággal bírnak és igen tartós anyagból vannak épitve. Megvizsgálta cellájának padlózatát is, de az bi­zony nem volt deszkákból előállítva ,hanem cementből. Majd vizsgálat alá vette a vasrudakal a kis ablakon, melyen át az a napnak alig néhány órájában némi kis világosságot kapott, de be kellett vallania, hogy az ő véges ereje nem elég ahhoz, hogy ezeket a vasrudakat kettétörje. Mindezek a tapasztalatok mély lehangoltságot kel­tettek a fiatal grófban. Immár három nap óta sínylő­dik e sötét lyukban és még egyetlen lépéssel sem tudott előbbre haladni. Ez a három, nap pedig hetvenkét órát, a sanyaru­­ság, az,iszonyú kin és a legszomorubb elhagyatottság óráit jelentette arra a szegény leányra nézve, kit ő eb­ből az irtózatos helyzetből ki akart segíteni. Az önzetlen ifjúnak minden gondolata csak Rózsi­kéra irányúit, saját magár a vajmi keveset gondolt. Doktor Morvay naponkint többször benézett hoz­zá s ilyenkor szegény Aladárnak minden ügyességét össze kellett szednie és tettetni magát, hogy még en­nek a vén latornak a gyakorlott szemét is elámitsa. Ilyenkor nagyban adta a tébolyodottat, össze-vissza cse­vegett mindenféle bolond és összefüggéstelen dolgokat, kiabált és követelte az orvostól, hogy üldözőit tartsa távol tőle, kik folytonosan az ajtót vagy az ablakot zör­getik; — felváltva nevetett, sirt, egyszer kicsapongó jókedvűnek mutatta magát, mindjárt rá lehangoltnak és kishitünek látszott. És valahányszor doktor Morvay elment tőle, Ala­dár egész magatartásából azt a meggyőződést merítette, hogy mégis csak övé lett a győzelem, mert hite szerint sikerült neki a gonosz Morvayt becsapni. Ámde azért remegett a gondolattól, hogy hátha a vén lator egy napon mégis csak átlát a szitán. Jól tudta, hogy akkor Morvaytól nem várhat kegyelmet — ezt a hitvány embert mindenre, még gyilkosságra is képes­nek tartotta. — Engem pedig annyival könnyebben elthet láb alól, mert a világon senkisem sejti ittlétemet, — mor­mogta magában és nagy léptekkel járkált fel-alá bör­tönében. — Oh, de mekkorát is hibáztam azáltal, hogy előbb legalább néhány sorral nem tudósítottam atyá­mat elhatározásomról, sőt még barátaimat sem érte­sítettem. Isten látja lelkem, ez voltaképp már nem is volt lehetséges! Tudva azt, hogy Rózsika az elmeorvos kezébe esett és hallva jajkiáltását, nem lehetett to­vább tétováznom. Cselekednem kellett, mert minden perc drága volt. Éjszaka volt, midőn Aladár mély felindulásban mor­mogta maga elé ezeket a szomorú szavakat. Számí­tása szerint éjfélnek már el kellett múlnia. A felvigyázók tompa léptei már nem hallatszottak, a folyosókon s általában az egész házban senki sem mozdult — most tehát elérkezett Aladárra nézve a cse­lekvés ideje. Csak azt nem tudta, hol vagy hogyan kezdje. Lelki kínjában az ágyra vetette magát és könyöké­re támasztotta fejét, mialatt keservesen fohászkodott. (Folytatjuk) RENDŐRÖK HA HÖLABDÄZNAK NEW YORK. — Harold Hughes és Joseph Napolitano rendőrök, Queens városrész­ben szomszédok, a házaik élőt hólabdáztak s a játéknak vége az lett, hogy Hughes haslövésseí króházba, Napoli­tano bilinccsel a csuklóján fogházba került. Ilyesféle komédia-tragédia egyvelegnek előzményei szok­tak lenni. Ebben az esetben a két szomszéd és kolléga el­lenségeskedése akkor kezdő­dött, amikor egyszer Napolita­no ticketet adott neki, ami­ért elmulasztotta autójának megvizsgáltatását. Azóta far­kasszemet néztek egymással a rend szomszéd őrei. Most az történt, hogy Hug­hes ellapátolta a havat a háza előtt az úttesten. Akkor ér­kezett haza Napolitano és be­hajtott a tisztásba. Hughes rákiáltott, hajtson bele a ma­gas hóba a saját háza előtt. Napolitano kiszállt a kocsijá­ból, megmarkolt egy csomó havat és hólabdával felelt a kihívásra. Meg indult a hólab­dajáték. Aztán ököllel estek egymás­nak, piff-puff. Ekkor kilépett a házból Na­politano 14 éves fia. “Frankie — szólt hozzá a papája — hozd ki a szolgálati revolve­remet.” Frankié kihozta a fegyvert s a papája a revolver agyával fejbekólintotta Hughest, az­tán hasbalőtte. Ezzel a komédiának indult dráma első felvonása lezárult, A második felvonás színhelye a büntetőbíróság lesz. így tréfálkozott Kennedyvel Adzhubei MOSZKVA — A Radio Moszkva munkatársa meg­intervjuolta Aleksei I. Adz­­hubeit, az “Izvestia” nevű kormánylap főszerkesztő­jét, Kruscsey vejét, diplomá­ciai tapasztalatairól. Adzhubei — többek között — visszaemlékezett Ken­nedy elnökkel annakidején történt megbeszélésére. Adzhubei ezeket mondotta: —A tragikus halált halt amerikai elnök szerette és méltányolta a humort. Be­szélgetésünk alkalmával, — megkérdezte tőlem, hogy a Szovjetunió milyen polgári védelmi intézkedéseket lép­tetett életbe egy esetleges atomháború idejére? Tekin­tettel arra, hogy erre nem válaszolhattam őszintén, — tréfára fordítottam a dolgot és igy feleltem: — A szovjet honvédel­mi minisztérium hivatalos közleményben rendelte el: egy esetleges atomháború alkalmával, minden szovjet polgár feküdjék le a földre, borítson magára egy lepedőt és kezdjen el lassan a leg­közelebbi temető felé mász­ni. — Miért lassan? — kér­dezte Kennedy elnök. — Azért, hogy ne keltsen pánikot — válaszoltam. — Az amerikai elnök ne­vetett és a tárgyat többé nem érintettük: megértet­te, hogy nem beszélhetek róla. “Tilosban parkolunk" WOODWARD, Okla.— Automobilisták ebben a vá­rosban — csekély számú át­hajtok hozzáadásával — egy­hangú lelkesedéssel kiad­ták a jelszót: Tilosban par­kolunk! Aki a megengedett időn túl állni hagyja az autó­ját az utcán, nem tiketet kap, hanem meghívót egy bárba, ahol ingyen kapnak egy csésze kávét és a szám­lát a rendőrség fizeti. MAGYAROKRÓL írja: HOMOKI ERZSÉBET Tizenhárom éves emigráció után hazatért, családjának rebellis voltára, 18 Habsburg ellenes beregi alispán ősére egykor olyan hangosan büszke kisgazdapárti képviselő, Dr. Gulácsy György. A szovjet megszállás első szakaszában meg­tagadta családi hagyományait és meglepő gyorsasággal al­kalmazkodott Paskievics 48-as orosz cári generális utódai­hoz, a megszálló szovjet hadsereg tábornokaihoz. Toborzott magának egy kis kört, hét kisgazdapárti képviselő verődött össze, — Oltványi, Ortutai, Katona, Mihályfi, Rubleczky Gáspár és Gulácsy — és a Fórum Clubb néven váltak isme­retessé a háború után meginduló közéletben. Gulácsy társait különféle jobboldali alakulatokból ma­zsolázta ki és az volt a terve, hogy a 245 főnyi kisgazdapárti parlamenti többség ellenére elősegíti a “korszerű átmene­tet.” Rövidesen dörömbölt a demokrácia kapuján Rákosi Mátyás, Szakasits Árpád, Kovács Imre, főtitkárok ökle, akik pártjaikból alakult Baloldali Blokk nevében sürgősen sze­rették volna megvalósítani a “népi demokráciát.” Ebben az időben a kisgazdapárt a magyar nép óriási többségének bizalmát élvezte, nem volt vitás, hogy a mar­xista szociáldemokrata párt és a társutas parasztpárt szava­zóinak többsége is velük tart, annyira megvetették a kom­munista és a szovjet módszereket. A demokrácia szoronga­tott várából Gulácsy és társai rögtön kidugták a fehér zász­lót és a Baloldali Blokknak tárt kaput Ígérgettek. Már kor­mányképessé formálódtak, mert cégérül Dobi Istvánt, a je­lenlegi államfőt emelték maguk fölé. A kisgazdapárti képvi­selők azonban nem kérdezték meg a vezetőséget, hanem nyomban összeültek és egyhangúan mindnyájukat kipende­­ritették a pártból. Ha ezt a szellemet a vezetőségi trio meg nem töri, a főtitkárok és a Gulácsy féle renegátok terve csak nyilt ostrommal lehetett volna keresztül vihető. De Tildyék az árulókat egyenként visszacsempészték a pártba, dőrén elősegítve a menetrend szerinti öszeomlást. A Forum Klub az 1947-es nyári kommunista puccs után elvégezte fu­­nerátori tisztét. Eltemette a Kisgazdapártot, majd Rákosi segítségével az egyedül viaskodó Magyar Függetlenségi (Pfeiffer) Pártot, végül évtizedek óta várt demokráciát s legvégül a magyar függetlenséget. Dobi pártvezérré lépett elő, a Forum Klub vezetői pe­dig fontos helyekre kerültek, igy Gulácsy az ankarai követ­ség élére. Gulácsy külföldön újból visszatért régi dsentri életmódjához, mire hazahívták. Közben Magyarországon beért a Forum Klub vetése. A sztálinista népi demokrácia helyett a renegát Gulácsy mégis a szabad világot választotta s mint a hazatérők köz­lönyében szomorkodva bevallotta: “munkája áruba bocsá­tásából élt” — pincérkedett egy nyomorúságos délamerikai penzióban. Nem régiben a nyomorúság helyett a megvetést vállalta. Hazament s azóta a 19-ik Gulácsy, Sztálin és Rákosi helyett, a Kruscsev és Kádár dicséretét zengi. i*s % Rosier Endre, a budapesti Operaház tagja 59 éves ko­rában meghalt. Rosier 1926 óta volt az Operaház köteléké­ben, és a magyarországi oratórium-kultura jeles képviselője is volt. Mint oratórium énekest európaszerte ismerték. A Mozart operák tenorszerepeinek egyik legkiválóbb megsze­mélyesítője volt, de kitűnt más operákban is, Wagner sze­repeket is énekelt. * * $ A moszkvai konzervatórium tiszteletbeli professzorrá vá­lasztotta Kodály Zoltánt. A szovjet zeneszerzők szövetségé­nek díszvacsoráján nagy ünnepiében részesítették 81. szüle­tésnapja alkalmából. Kodály Zoltán feleségével együtt részt­­vett Moszkvában a magyar és szovjet zeneművészek egyhe­tes vitáján és Háry János cimü daljátékának moszkvai be­mutatóján. % * * Németh Aurélia, a közel egy éve Rómában készült al­kotásaiból kiállítást rendezett az II Camino galériában. Szob­raival, amelyeknek többsége egyházmüvészeti tárgyú, szép sikert aratott. sjc sjc ije Ifj. Wekerle Sándor, volt pénzügyminiszter, egyetemi ta­nár december 23-án Pomázon elhunyt. Wekerle Sándor, a “nagy Wekerle” fia a Bethlen kormány pénzügyminisztere volt 1931-ben, s a kormány bukásával ő is távozott a poli­tikai színről. Visszatért a gazdasági és pénzügyi térre, s több magasrangu pozíciót töltött be. Az utolsó húsz évben vissza­vonultan élt Pomázon. * * # Fort Lauderdale, Fla.-ban két amerikai tudós folytat kutatásokat a rádiumsugárzás okozta betegségek gyógyitá­­sa, illetőleg megelőzése érdekében. Az egyik dr. Floyd M. Mizell, a másik a magyarszármazásu Dr. Farkas Sándor. Pat­kányokon végeztek kísérleteket, amelyek véleményük sze­rint igen eredményesek voltak. Olyan vegyianyaggal kísérleteznek, melyet ha injek­ció formájában beadnak az embereknek, nagymennyiségű rádiumsugárzás is hatástalan marad és nem okoz fertőzést, vagy megbetegedést, miértis hatásos lesz a rákos megbete­gedések kezelésénél is. MAGYAROKNAK Ä bushel ellen WASHINGTON. — A föld müvelésügyi minisztérium csendben, feltűnés nélkül há­borút üzent a bushelnek mint mérési egységnek s he­lyette a hundredweight súly­­mértéket használja burgo­nya, rizs és egyéb termé­nyek mérésénél. A hund­redweight, akárcsak az euró­pai -mázsa pontosabb mér­ték. A bushel nagy hátránya abban mutatkozik meg, hogy egyenlőnek mér, súly­ban egyenlőtlen mennyisé­geket. Például egy busel zab súlya 32 font, egy bus­hel fosztott kukorica súlya körülbelül 56 font. SZOVJET BÁZISOK MIAMI, Fia. — A Kubai Forradalmi Tanács azt állítja, hogy a Szovjetunió két kato­nai támaszpontot épített Ku­bában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom