Függetlenség, 1964 (51. évfolyam, 1-53. szám)

1964-08-06 / 32. szám

8. OLDAE

FftflGETf ENSéfí

mursaay, August o, iat>4

A i álomfejtok csodabogarai

Az ókori álmoskönyvek közül csupán egy maradt ránk: Artemidorisz daldiszi álomfej tőnek “Oneirokritika” című tudományos álmoskönyve.

A görög Artemidorisz a második században élt. Nagymüveltségü, nagytekintélyű férfi volt; az akkori leghíresebb bölcsészekkel tartott barátságot. Egész életét az álomfejtés tudományának szentelte. Folyton utazott és gyűjtögette a bedel jesültnek mondott álmokat. Tapasztalatait rendszerbe foglalta és igy született meg az “Oneirokritika.’ Hires könyv volt, úgy megbecsülték, hogy kéziratos példányai túlélték a barbár századok háborús pusztításait; majd a könyvnyomtatás feltalálása után latin, olasz, francia, angol és német fordításokban keringtek világszerte.

“Álomfej tőnek lenni — írja a görög bölcs — nem könnyű. Az álmodót a legaprólékosabban ki kell kér-1 dezni: minő viszonyok között él? mi az élethivatása? milyen a családi élete? testi állapota ? Pontosan tisztázni kell az álomanyagot, mert a legkisebb eltérés a jósálmot ellenkező értelművé hangolhatja át. S ha minden rész let ki van előtte teregetve, még veleszületett külön tehetség kell ahhoz, hogy ügyes következtetéssel rábukkanjon a helyes megfejtésre.”

Artemidorosz csavaros elmeéllel szedi rendszerbe és boncolgatja a jósálmokat, í Valaki csecsemővel álmo- : fűk. Ennek a jelentése asze- i rint változik, hogy kicsoda 3 álmodik veié» Különböző,' — i

—----- I. .. ián.................

gyakran ellentétes értelmű jóslatot tartalmazhat. . . Szegény ember számára azti jelenti, hogy nemsokára akad valaki, aki gondoskodik róla, mert hiszen a csecsemőnek is> gondját kell viselni. Ám ha iparos ember álmodik vele, baj lesz; üzlete elsorvad,mert; a csecsemő keze le van kötözve, ami jelképes értelemben arra utal, hogy nem képes a szerszámot emelni. . . Gazdag ember készüljön rá, hogy más lesz ur a házában, mert a csecsemőt sem kérdik meg, mit akar, hanem rendelkeznek vele. Atléta számára a jóslat nagyon rossz: a csecsemő nem tud sem futni, sem ugrani, sem birkózni. Külföldön hányódó! utasember bizton remélheti, hogy ismét hazai földre fog lépni, mert születése alkalmával a csecsemő is a világba lépett. Viszont aki utazni készül, maradjon inkább otthon, mert a csecsemő gyámoltalan s nem bir az akadályokkal megküzdeni. Ügyvédnél különbséget kell tenni, hogy a panaszost képviseli-e vagy a vádlottat? Ha panaszosként lép fel, el-' veszti a pert; ugyanis a csecsemő nem tud beszélni, amiből következik, hogy az álomképpel sújtott ügyvédnek is megbénul a nyelve, dadogni fog s nem lesz képes a bírót meggyőzni. Ellenben a vádlott ügyvédje ne aggódjék, nem fogják a védettjét elw télni, hiszen apró gyerekeket sem szokás súlyos büntetéssel sújtani, ha valami rosszat, csinálnak. Fiucsecsemő jót jelent, mert ha feíserdül, meg tudja keresni a ke- j ayerét és nem Szedj eT ; a& , apja, pénzét. Leánycsecse-J' Li__,_______Lá____LL__.__>

nyilvánvaló, hogy az apa teste a hagyatékot jelentette.

A görög rendszerezést éa> boncolgató elmeélt az álmoskönyvekben hasztalan keresnénk. Tartalmuk együgyű. Azt sem lehet kihüvelyezni, szerzőik honnan kaparták elő a tudományukat. Az álomképeket betűrendben sorakoztatják fel és önkényesen vágják melléjük a megfejtést, 'minden ésszerűség nélkül. Az ősi görög származásra csak az a körmönfont okoskodás vall, amely szerint némely álomkép az álombéli esemény ellenkezőjét jövendöli.

Aki bepillant egy álmoskönyvbe efféle bölcsességeket talál benne:

Ásítás: nemsokára mulatság. Betegeskedni: jobb

egészség. Bánkódás: jó hirH hallani. Büszkeség: szé-!

gyenbe esni. Baleset: sorsod jobbra fordul. Büntetés: jutalom. Jutalom: büntetés. . . Fogházban lenni: hivatali

előmenetel. Bukfencet hányni: megtiszteltetés.

A legcifrább ellentét-magyarázat egy angol álmoskönyvben található, amely ezzel a nagyigényü címmel | csalogatja az olvasót: Napoleon sorskönyve, zsákmányul esett a lipcsei csatában s az álmok magyarázatát tartalmazza. A furcsa álom furcsa megfejtése igy hangzik: “Ha a fiatal lánv azt álmodja, hogy egy gorillába szerelmes, a szomszédság legcsinosabb és legokosabb embere veszi feleségül s minden eladó lány irigyelni fogja.”

Mikor Genovában kitalálták a lottójátékot s ebből a jövedelmi forrásból a többi országok kormányai is telő kézzel kezdtek meregetni,az

mő nagyon rossz, mert ha a leány férjhez megy, hozományt kell neki adni.

Azt is ki kell hüvelyezni, hogy az esemény mikor fog bekövetkezni. Például minden, ami lassan növekedik, úgy mint a tölgyfa, olajfa, elefánt, stb., azt jelzi, hogy a szerencse vagy balsors csak nagysokára érkezik. Gyorsan sarjadó növények vagy szapora állatok álomképének nyomában a jósolt esemény nagy hirtelenséggel csap le.

Némely álomkép éppenséggel az ellenkezőjét jelenti. Például halál és gyász azt jelzi, hogy az álmodóra örömteli esemény vár. Szerinte az emberi léleknek szoros kapcsolata van a környező természettel; márpedig tudnivaló, hogy a természetben borúra derű és derűre ború következik. Épp ilyen változás megy végbe/ az emberi lélekben is: tehát ne ijessze meg az álmodót, ha álma halottal és temetéssel gyötri, mert a való életben minden az ellenkezőjére fordul.

Egy atya azt álmodta, hogy két fia agyonütötte és jóízűen falatozott testéből. A harmadik fiú visszahúzódott és azt mondta: “Nem, én nem eszem az apámból.” Tudománytalanul gondolkozó ember szerint ez azt jelentené, hogy a két emberevő fiú méltatlan lesz az apa szeretetére, viszont a harmadik jólelkü gyerek, sok örömöt fog szerezni neki. Szó sincs róla. Az történt, hogy a jó gyerek fiatalon meghalt, a másik kettő ellenben túlélte és megörökölto a^ apját. Vagyis a jó fiú nem evett á hagyatékból, miután;

álmoskönyvek egy uj értelmetlenséggel bővültek. A szerzők az álomkép badar magyarázata mellé odabiggyesztették a számokat is, amelyeket az álomkép jelentése alapján a lutriban meg kell tenni. A számokat minden alap nélkül, önkényesen dobálták az álomképek mögé, mintha ők is valami zacskóból húzták volna ki találomra. Ilyeneket írtak:

Ablakokat egysorban látni: időváltozás. 76. 1. 12.

Bádogos: törni-zuzni. 7. 82. 75.

Leánnyal álmodni: öröm.

49. 21.

Egeret látni: nyereség. 90. 70.

Ha verébbel álmodol: ügyvéded megcsal. 39. 58.

Az álmoskönyvek már ci! műkkel is igyekeztek olvasóközönségükre minél nagyobb hatást tenni. Legtöbb kiadást ért meg a Százéves Igazmondó könyve, ezzel a lépre csalogató címmel: Valódi perzsa-egyiptomi álmoskönyv, a legújabban feltalált chaldeai, perzsa és egyiptomi bölcs próféták kézirataiból összeállította a Százéves Igazmondó. A többi álmoskönyv címében is kell hogy legyen legalább egy perzsa mágus vagy egyiptomi fáraó. Akármilyen hihetetlen, még az első világháború előtt árulták Tutankámen fáraó óriás álmoskönyvét!

Egy 1905-ben megjelent álmoskönyv ilyenképpen hivalkodik :

“Jelen álmoskönyvünk forrását a régi, tökéletlen s legjobb esetben értelmetlen és értéktelen álmoskönyvek mellőzésével, a saját tapasztalatainkon kivül az egyiptomi hagyományok leghivatottabb tanulmányozója, az i

ógörög iró Artamidor, továbbá a régi római irók feljegyzései, a feltárt piramisok tekercsei, a sivatagok égető porából napfényre került ékirások s az egykor eltemetett, de a föld gyomrából kiásott városok emlékei képezik. . . Ezek megbecsülhetetlen

anyaga lehetővé tete, hogy az általános kivánalmaknak eleget tegyünk s, a nagyközönségnek egy olyan álmoskönyvet nyújtsunk, mely nemcsak terjedelemre nézve múlja felül az eddig megjelent álmoskönyveket, hanem értelmes, szabatos és lelkiismeretes is. Legyen ez az álmoskönyv mindenkinek vigasztaló és óva intő barátja.”

Tehát a szerző simeri Artemidoroszt. Lássuk mit tanult tőle:

Ablakot sokat látni: jelenti az időnek meghüsebbülését.

Abajdócot szedni: nagy

uraknak félelmes, szegényeknek terhes, de jutalmas munka.

Akasztófa: barommal kereskedőnek szerencse, más kereskedőnek nem jó, általában egészségedben változást jelent.

Angolországban lenni: sok költséged lesz.

Annát látni vagy köszönteni: nagy öröm.

Betűket tanulni: munkásembernek jó, hivatalnoknak gonosz.

Bikát látni: vendégség, a kerget: betegség. Ha el nem ér: öröm,

Bírót látni: félelem.

Borbély: hazug hir.

Borravalót kapni: csekély jutalom.

Bocs (medve) : csókot kapsz

Bölcset látni: unalom, nem jó, de hasznos.

Budán lenni: jó reménység.

Egeret enni: fáradság

után neyereség.

Ékesen szólani: kinevettetés.

Ékesen szólót hallani: unalom.

Éneket hallani: bosszúság.

Fejed, ha felette nagy: békességszeretőnek békétlenség, betegnek főfájás, vitéznek fáradság, szegénynek gazdagság, uzsorásnak jó, fejedelemnek gonosz.

Fejed, ha kicsiny: fentebbivel ellenkező.

Fejed, ha sok van: szegénynek jó.

Fejed, ha kezedben hordozod: igen jó.

Fejed, ha olyan, mint a lóé, vagy más oktalan állaté: nem jót jelent.

Himlőhely: szeretőd elhágy.

Orrod, ha kettő van: viszszavonás.

Az álmoskönyveknek nagy hiányosságuk volt, hogy a legújabb korban keletkezett fogalmakkal nem foglalkoztak, viszont megrekedtek bennük rég idejüket múlt lehetőségek, mint például: abajdócot szedni, abaposztós ruhát hordani, kézijat hordozni, pellengéren állani, stb. Ezt a fogyatékosságot van hivatva kiküszöbölni Löwenstein Miksa herceg modern álmoskönyve: Was bedeutet , mein Traum? (Mit jelent az álmom?) (Zürich, 1936.) Megtudjuk belőle, hogy ha töltőtollal álmodunk, szerelmes levelet kapunk; a gépkocsialváz uj foglalkozás kezdetére utal; benzin és benzinszivattyú utazást jósol; repülőgép szerencsét. Szerepel még benne telefonkönyv, föld alatti vasút, villanykapcsoló, taksamérő, cipzár, ejtőernyő, Írógép; mind olyan fogalom, aminőket annakidején Chaldea bölcsei nem értelmezhettek.

SZERELEM

KEFARJAI

Irta: KERTÉSZ MIKLÓS

Az öreg gróf kételkedve hallgatta ezt az elbeszélést, a végén megcsóválta ősz fejét és szemöldökét komoran összeráncolta.

~ Nagyon meseszerünek hangzik mindez, — mondta. — Azt mondod, hogy négy hétig tartottak fogva akaratod ellenére az elmegyógyintézetben — a főváros‘tőszomszédságában? Az ilyesmi megtörténhetett talán valamikor a középkorban, de manapság ,egy rendezett államban, ahol jól szervezett rendőrség van, mely mindenre ügyel, ez szinte ki van zárva.

— Ebben tévedsz, kedves barátom, — szólt közbe Géza gróf. — Rendőrségünk tőle telhetőleg szemfüleskedik és sok rosszat hárit el, de ami Morvay doktor intézetét illeti, ez több tekintetben kifogás alá eshetik. Hogy különös dolgok történnek ott, erről is mondhatnék valamit. Az én Saroltám is ott volt tizenhat évig, állitólag őt is erőszakkal tartották ott. Én előttem azonban a jó doktor a legjobb szinben mutatta magát mindamellett nem hittem neki. Rosszat olvastam ki alattomos szeméből. Ennélfogva hajlandó vagyok fiad elbeszélését igaznak tartani mert jól ismerem Morvayt.

Jó, — mondta az öreg ur. — Könnyen a végére járhatok én ennek a dolognak. Doktor Morvay még életben van, intézete nincs a világon kivül, csak oda kell menni és mindent megtudhatunk. De most azt magyarázd meg, hogyan kerültél ide ma éjjel ebbe a kertbe?

— Igen egyszerűen. Ma éjjel végre sikerült kiszabadulnom a tébolydából. Ez szinte a csodával volt határos. Ablakomból, egyemeletnyi magasságból leereszkedtem, majd átmásztam a falon és menekülésem közben ebbe a kertbe kerültem. Egy paraszttól már előbb megtudtam, hogy a grófi kastély Szentiványi Géza gróf űré, akihez különben még ajánlólevelem is volt. Föltettem tehát magamban, hogy felkeresem őt. Meg voltam győződve, hogy emberbaráti szivével segítségemre jön és együtt megyünk a rendőrségre megtenni följelentésünket Morvay ellen. Nagy ég! — tette hozzá hirtelen, —most jutott eszembe, hogy a legszentebb kötelességemről megfeledkeztem. Ki kell szabaditanom azt a leánykát, aki még most is Morvay kezében van

Nyomban meg is fordult és ki akart rohanni az ajtón. Az öreg ur azonban még jókor visszatartotta őt.

— Itt maradsz! — mondta. — Még korántsem vagy szabad, hogy mehetnél, ahová akarsz. Felelni fogsz kérdéseimre és ameddig ártatlanságodat teljesen be nem bizonyltod, nem is

nyered vissza szabadságodat.

— Az égre kérlek, atyám! — kiáltott Aladár holtraváltan. — Mit akarsz? A legigézőbb leányka, akit valaha ismertem, rácsok mögött emészti magát, fúriáktól és' bestiáktól körülvéve, akik között még az élete is veszélyben forog. Atyám, legalább annyi időt engedj meg, hogy a rendőrséghez sietve, bejelentsem a dolgot.

— Maradni fogsz! — ismételte az öreg ur nyomatékosan. — Helyetted majd én keresem fel Morvay doktor intézetét, még pedig még ma éjjel, sőt még ebben az órában. Ki fogom puhatolni, vájjon megfelel-e a valóságnak mindaz, amit elbeszéltél és ha úgy van, ha meggyőződöm szavaidnak igazságáról, akkor jaj lesz annak, aki egy Földváry Aladár grófot szabadságától merészelt fegfosztani.

~ Úgy látom, atyám, — szólt Aladár elkeseredve, — te is ugyanazt teszed, te is meg akarsz engem fosztani szabadságomtól. De már ez nincs rendjén, — tette hozzá kitörve és ökleit magasra emelve. — Ez túlhaladja ama természetes' jogodat, melyet mint apa nyertél az Istentől. Minden föláldozhatok neked, egészségemé, fiatalságomat, csak őt nem, azt a leánykát, aki szivemet birja, kinek hűséget esküdtem. Meg kell őt mentenem, ha addig élek is. Atyám, — tette hozzá könyörögve, — teljesítsd eme kérésemet.

— Erre én is kérlek, — járt közbe Géza gróf. — Kérése teljesen méltányos, én legalább nem látom be, miért ne lehetne teljesíteni, menjetek együtt Morvay doktor intézetébe, segíts neki kiszabadítani azt a lányt, ha már annyira szereti.

— Ki az a leány? —kérdezte az öreg gróf, összeráncolva szemöldökét. — De nem, — tette hozzá hirtelen, — ez a fiú itt fog maradni szigorú őrizet alatt. Ebben a pillanatban ő még a vád súlya alatt áll, mig nem tisztázza magát. És ha nem — akkor egy percig sem fogok késni őt átadni a törvénynek, mely előtt mindnyájunknak meg kell hajolnunk, ha mindjárt meg is törik a szivünk.

Eszavak lesújtó hatással voltak Aladárra. Egész teste megrándult, szédület kapta el fejét és erőtlenül a legközelebbi székre rogyott. Szemei forogtak.

— Nem nézhetem tovább, — szólt Szentiványi gróf. — Aladár fiad ugyan, akivel tetszésed szerint rendelkezhetsz, de azt hiszem, túlhajtani nem szabad a dolgot.

— A törvény alatt állunk, mindannyian, — jegyezte meg az öreg ur fanatikus makacssággal, mely legtöbbnyire az öreg emberek tulajdonsága.

— Bocsáss meg, hogy magatokra hagylak, de én ezt nem nézhetem tovább, — felelte Géza gróf és még egy szánakozó pillantást vetve a szerencsétlen fiatalemberre, távozott a könyvtárszobából.

Az öreg ur nem tartotta őt vissza, vagy talán észre sem vetteé hogy kiment. Egy ideig izgatottan járt fel és alá a szobában, egyszerre azonban megállóit fia előtt.

7 Most legalább egyedül vagyunk és nyíltabban beszélhetünk, —- mondta. — Az állítod, hogy Morvay doktor intézetében van egy leány, aki után bementéi abba a szörnyű házba.

Igaz ez?

— Olyan igaz, mint ahogy egy Isten van az égben.

— Dubay Rózának!

— Kik a szülei, hol a hazája, miért jött ide?

— Párisból jött ide, szülei nincsenek, egyedül, elhagyottan, árván áll a világban. Ez okból . . .

—- Elég — vágott szavába az öreg gróf. — Egy jött-ment kalandórnő, akibe fülig szerelmes lettél, Hallod-e, ez egy égé-1 szén közönséges uccai kaland, mely szeget üt fejembe. Vagy pedig otromba koholmány. No, de mindjárt a végére járok a dolognak. Tudni akarom, hányadán állok és aszerint fogok cselekedni. Addig itt maradsz. Lóra ülök és látni akarom azt a leányt. Ettől függ sorsod.

— Menj atyám, menj oda és nézd meg őt! — kiáltott Aladár hevesen. —Akkor látni fogod, hogy egy angyallal van dolgod. Hallani fogod tőle, milyen hallatlan erőszakosságokat követtek el rajtunk. Meg fogsz győződni, hogy én keveset is mondtam. Majd annak az angyali lénynek a látása más érzelmeket fog kelteni benned és én akkor mentve leszek.

— Beszélni fogok vele, — szólt a gróf komor arccal. — Látni fogom az leső tekintetre, kivel van dolgom. Én egészen más szemmel nézem majd a dolgokat, mint te. Addig, amig visszatérek, imádkozzál, hogy legyen irgalmas neked az Isten. Még egyszer figyelmeztetlek Aladár, ne vezess tévútra, inkább mondd meg nekem a valóságot még idejében — mert ha egyszer útjára indul a végzet, akkor az olyan, mint a hólavina, melyet semmi sem képes föltartóztatni romboló útjában. És én sem segíthetnék rajtad, még ha mindjárt magamnak is el kellene pusztulnom, mert inkább a világ pusztuljon el, de igazságnak kell lenni. A bűnösnek bűnhődni kell.

Ezzel kirohant. Tompa csattanással zárult be mögötte az ajtó. A következő percben ráfordították a kulcsot és Aladár egész tisztán hallhatta, mikor atyja odaszólt a szolgákhoz:

— Felelősek lesztek érte. Jaj, lesz nektek, ha kötelességteket elmulasztjátok.

— Tehát íogoly vagyok! - Kiáltott Aladár tompán. De már a következő percben borzalmas kacajra fakadt. — Haha! Nem tudom, kinek ment el az esze, nekem-e, vagy pedig atyámnak? De talán inkább nekem! Én, Földváry Aladár gyilkos lennék? Vagy talán igaz? Valóban, nem tudom. Vagy talán csakugyan nincs már helyén az eszem?

Mély sóhajjal rogyott a pamlagra és maga elé meredve, komor tűnődésbe mélyedt.

24. FEJEZET

ÁRTATLANUL A BÖRTÖNBEN

így telt el két órfa — mintha örökkévalóság lett volna. Aladár kínos gyötrelme az őrjöngésig fokozódott.

Atyjától még mindig semmi hirt nem kapott. Kivülről behallatszott a szolgák halk beszélgetése, akik még mindig a különös esetet tárgyalták.

(Folytatjuk)