Függetlenség, 1964 (51. évfolyam, 1-53. szám)
1964-07-23 / 30. szám
6. OLDAL WfWi íi RT (,F, NSfcn Thursday, July 23, 1964 John Glenn asztronauta és felesége egy Houston, Tex.-ban tartott vacsora után újságírókkal beszélt, majd James Webb a NASA főnöke (bal) és Robert Gilruth a Manned Spacecraft Center :önöke (jobb) kijelentették, hogy vissza óhajtják kapni Glennt az űrprogramba. A bevándorlási törvény megjavítása világpolitikai érdek - mondja Rusk WASHINGTON.— Dean Rusk külügyminiszter megjelent a képviselőház bevándorlási bizottsága előtt é~v szót emelt a Kennedy és Johnson elnökök által kezdeményezett bevándorlási törvényreform mielőbbi megvalósítása érdekében, hangsúlyozva azt a szempontot, amelynek figyelembevétele az ő külön hatáskörébe tartozik: azt, hogy tekintettel az Egyesült Államok megváltozott világpolitikai helyzetére, a szabad -nemzetik vezérlésiére a jelenleg érvényben levő bevándorlási törvény mennyire, ártalmas és a javasolt reform milyen parancsoló szükségesség. Mint mindenki tudja, a mostani törvények alapja a nemzeti kvóta rendszer és mindenki tudja azt is, hogy ez a kvóta rendszer különbséget tesz kívánatos ét kevésbbé kívánatos bevándorlók közt. A kevésbbé kívánatos népek közé tartozik a magyar nép is. Ennek a, megkülönböztetésnek akar véget vetni a két elnök által, kezdeményezett és a kongresszus mindkét háza előtt fekvő egész sereg módosítási javaslat. Rusk (külügyminiszter külpolitikai szempontból taglalta a helyzetet, kiindulva a kvóta rendszer megszületéséből. A kvóta rendszer, ahogyan több mint 40 év előtt megszületett és nagyjában mégi ma is érvényben van, eredetileg azt a célt szolgálta, hogy az Egyesült Államok nemzetiségi tagoltsága megmaradjon úgy, amint volt; 1920-ban: minden nép százalékszerüen úgy legyen tovább is bevándorlás utján képviselve, mint 1920-ban: gyobb arányban képvisel- Tehát, példának okáért, a magyarság ne legyen nagyobb arányban képviselve a nemzet népi összetételében, mint volt 1920-ban. Igen ám, mondta Rusk külügyminiszter, de — eltekintve a kvóta rendszer minden méltánytalanságától — nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a 20-as évek óta nagy változások történtek Amerikában és a nagyvilágban. A második világháború óta Amerika uj szerepet kapott a világpolitikában, vezető szerepet.A vezér felé fordulnak a szemek minden irányból. Könnyű elképzelni, miképp vélekednek Amerikáról oly nemzetek fiai, akiknek mostoha, megszégyenítően csekélyszámu kvótákat dob oda a jelenleg érvényben levő törvény. Azt látják, hogy Amerika a bevándorolni szándékozóktól nem azt kérdi, hogy mit tudnak és mivel tudnák szolgálni Amerika gazdagságát, kultúráját, nagyságát, hanem azt kérdi: hol születtél? És mivel az ittszületett és ott-született közt nagy ür tátong a bevándorlási törvényben, idegen népek milliói elfogultnak és igazságtalannak vélhetik Amerikát Ilyen szigorú ítélet azonban nem igazságos. Amerika nemcsak egy méltánytalan szabályt — nemzeti kvótákat —- alkalmazott, hanem a háború óta egész sereg törvénymódosítást hajtott végre, amelyek az alaptörvény méltánytalanságait enyhítették. Például: 1948, Displaced Persons törvény.-— 1953, menekült-segélyezési törvény. 1960, a Menekültek! Évében uj menekültsegélyezés. Ezeknek a törvényeknek alapján ezerszámra bejöttek Amerikába olyanok,— akiknek a kvóta rendszer alapján máskülönben évekig kellett volna várniok arra, hogy kvótaszámuk sorrakerüljön. 1957 óta öt alkalommal a kongresszus uj törvényeket hozott, amelyek lehetővé tették a kvótánfelüli bevándorlást. A magyar újságolvasót nem kell egyébre emlékeztetni, mint a szabadságharc-utáni korlátlan bebocsátásra. Mindezeknek a törvény szigorát enyhítő reformoknak eredményét számok igazolj ák: 1953 és 1962 közt 2,599,343 bevándorló (látogatókon,stb. kívül) jött az országba és ezek közül csak 34 százalék, tehát csak minden harmadik jött be kvótán, kétharmadrész kvótán felül, tehát kedvezményesen nyert bebocsáttatást. Mindezek a tények és számok azt mutatják — folytatta fejtegetéseit Rusk külügyminiszter — , hogy az igazságtalan kvóta rendszer rosszalása a nagyvilágban nem teljesen jogosult, ellenkezőleg, a bevándorlásnak, főleg a kommunista rabság és üldözés elől való menekülésnek favorizálása igenis/ tanúsága annak, hogy Amerika törvényhozása és népe; jóindulattal és megbecsüléssel fogadja idegen nemzetek ide kívánkozó fiait, mégpedig nem ok nélkül, hiszen köztudott tény az, hogy bevándorlók mindenkor gazdagították anyagi és szellemi javakkal Amerikát — nemcsak bizonyos észak és nyugat-európai nemzetek fiai, hanem minden nemzet fiai. A kongresszus előtt fekvő javaslatoknak lényege az, hogy szakítani kell a nemzeti kvóták rendszerével, öt év alatt fokozatosan meg kell' szüntetni a nemzeti kvótákat és az ötödik év után — mi-A Great Smoky Mountains National Parkjának, amely nagy turista látványosság most van a 30-ik születésnapjaa. Legmagasabb pontja a Clingman’s Peak, mintegy 6643 láb magas, a kilátó toronnyal. után már nem lesznek nemzeti kvóták — már csak egy világkvóta lesz. És gondoskodás történik arról is, hogy a jövőben egyetlen nemzet se jusson aránytalan előnyhöz; evégből a törvénytervezet kiköti, hogy egyetlen nemzetnek sem juthat egy évben több, mint a világkvóta 10 százaléka. A bevándorlási1 vízumok szétosztásánál a jövőben a fő szempontok ezek, lesznek: Szakmai tudás ét gyakorlottság, erkölcsi és szellemi színvonal, rokonság Amerikában élő személyekkel családok egyesítése) . Ezek méltányosabb szempontok, mint a születési hely véletlenjének döntő jelentősége. A bevándorlási törvénynek ma azért is egészen másnak kell lennie, mint eddig, mert egészen más természetű a mai bevándorlás, mint volt a régi. Régebben a fiatalabb elem uralkodott, ma legnagyobb számban idősebb férfiak óhajtanak Amerikába jönni és több nő akar jönni, mint azelőtt, j és mig régen a a bevándorlók közt túlnyomóan tanulatlan emberek voltak, ma nagyobb számban kérnek bevándorlási vízumot különös képzettséggel biró emberek. A' törvénytervezet az évenkétj bevándorlást nem növeli, mivel nem a bevándorlók számán van a hangsúly, hanem a bevándorlók minőségén. A mai világhelyzet előmozdítja az ilyen válogatást, amennyiben most, a világháború óta, nem olyanok kopogtatnak Amerika kapuján, akik hazájukban nem tudtak boldogulni, hanem olyanok, akik tudásuk, kép' zettségük, emberi kvalitásaik révén odáhaz jól boldogulhatnának s csak azért (veszik kezükbe a vándorbotot, mert hazájukban áldatlan állapotok vannak. 1 Nem a nincstelenségtől szabadulni, hanem azért jönnek, mert Amerika szabadságot és több boldogulási lehetőséget igér nekik. Ilyképpen Amerika abba a kedvező helyzetbe jut, hogy értékes emberekkel gazdagodhat Megszületett a 37-ik független afrikai állam, Malawi. Dr. Hastings Sanda, (bal a zászlórúd alatt) és Sir Glyn Jones angol "ókormányzó figyelik, amint felvonják az uj állam zászlaját. Maxwell Taylor tábornok, vietnami U. S. nagykövet,, fontos tárgyalásokat folytat Viet Nam vezetőjével, Nguyen Khanh tábornokkal, annak saigoni hivatalában. A kongresszus és a hangulatcsinálók A hangulatcsinálók munkáját, akik a kongresszusi törvényhozókat befolyósolni igyekeznek, a legtöbb külföldi államban veszedelmesnek tartják és elitélik. összetévesztik őket azokkal, akiket például Magyarországon ki járóknak neveznek. A külföld azt hiszi, hogy ez a néhány kijáró erőszakos viselkedésével letöri a nép által választott képviselők akaratát és igy néhány érdekelt ember legyőzi a többség véleményét, ami nem egyeztethető össze a hangoztatott demokratikus elvekkel. Pedig nem igy áll a dolog. A hangulatcsináló (lobbyist) valamely amerikai érdekképviselet megbízottja és igy nem néhány ember érdekében, hanem rendszerint nagyobb csoport nevében buzgőlkodik. A legbefolyásosabb lobbyists az, aki a legtöbb embert képviseli. Ha a hangulatosig nálást betiltanák, megfosztanák az amerikai társadalom jelentős szervezett rétegeit attól, hogy szavukat hallassák, ami az alkotmányba ütköznék. A képviselő vagy szenátor, akit a hangulatcsináló felkeres, meghallgathatja bizonyos érdekképviseletek véleményét. hogy minden oldalról tájékoztatva legyen, amikor szavazásra kerül a sor. Veteránok, uniók, fogyasztók, mezőgazdák, kereskedelmi és ipari kamarák, orvosok, vagy a női egyesületek bíznak meg ilyen képviselőket Washingtonban. Aki a fennforgó kérdésekben tisztán akar látni, kell, hogy a másik fél véleményét is meghallgassa. . . Washington hemzseg a hangulatcsinálóktól, de az állami fővárosokban, a városi közigazgatások körül is szerepelnek ilyen érdekképviselők, akik rendszerint jó fizetést húznak, de meg is dolgoznak érte. A hangulatcsinálóknak joguk van ahhoz, amit tesznek. A “Bill of Rights” első cikke mondja ki, hogy a kongresszus nem korlátozhatja a szólásszabadságot és a polgárokat nem akadályozhatja meg abban, hogy sérelmeikkel a kormányhoz forduljanak. De van-e szabály a visszaélések ellen ? Természetesen van. Azt, aki pénzt kér, vagy elfogad azért, hogy szövetségi, állami vagy városi törvényhozó testületben bizonyos irányban adja le szavazatát, rendkívül szi- i goruan büntetik. Az 1946-i 'Reform Act például előírja, hogy a lobbyisták e foglalkozásukat bejelenteni tartoznak a szervezet megnevezésével, amelyet képvi- I selnek és a pénzösszeg megjelölésével. amit szolgálataik- i ért felvesznek. Harmincegy államnak hasonló törvénye van. Washingtonban ma I több mint ezer lobbyistát tartanak nyilván. AC'NS Ritkaság, hogy egy építész oly nagy mért ékben rányomja egyénisége bélyegét alkotásaira, mint azt Lechner Ödön, tette, az ötven esztendeje elhunyt kiváló művész. Elég egyetlen jellegzetes épületét tüzetesebben megfigyelni, hegy a többit már teljes bizonyossággal megkülönböztessük mindenki másétól. Aki látta Budapesten az Iparművészeti Muzeum Üllői úti palotáját, már ismerősként tekinti a Földtani Injtézet, a Szabadság téri volt Postatakarékpénztár épület csipkés oromzatait, szines majolikadíszeit, a kőbányai templomot, vagy a kecskeméti városi tanácsháza hasonló kiképzésű homlokzatát. Különö'legesek ezek az épületek, nemcsak mert alkotójuk kivételesen szines és eredeti egyéniség volt, hanem mert szándékosan törekedett valami egészen uj stilus létrehozására a magyar épitőmüvcszetbem. Pályafutása 'kezdetén, a múlt század utolsó harmadában, amikor az egész európai építészet a nagy történelmi stílusok felmelegítéséiből merített ihletet, ő maga is a reneszánsz és a barokk szellemében tervezett. Ennek nyomait viseli az Operaházzal szemben álló, díszes, hatalmas bérház és a szegedi városi tarjácsháza. Amikor pedig Európa-szerte egyre erősebbé vált a hagyományokkal való szakítás mozgalma, benne is feltámadt az ellenkezés: . . nem tartom művészi feladatnak, hogy óik nélkül, egy egészen uj műremek megalkotásánál ne a magunkét csináljuk, hanem más kornak a kihalt formanyelvét próbáljuk utána dadogni” —irta. Eszményképe a magyar nemzeti stílus megalkotása lett, és mivel nem akart semmilyen előző kor formaeredményeire támaszkodni, önerejéből kívánta létrahozni. Mint hegy azonban még a legeredetibb egyéniség sem tépheti ki magát korából, ő sem tehetett egyebet, mnt nagy akar va, akaratlanul a meglevő kulturkincsre támaszkodott. A magyarok ősi művészetében építészeti emlékekre nem 'találhatott, ezért vándorlásaik ki indu lópon t j á n, Ázsiákon kutatott fel motívumokat. Uj törekvéseinek jegyében fogant, már sajátosan egyéni épületein ir.ldiai reneszánsz, gótikus és szecessziós elemeik ötvöződnek, a nemzeti jelleget pedig a népművészetből kölcsönzött díszítőelemek hangsúlyozzák. Mégsem a sokféleség, hanem az egységes művészeti hatás az uarlk'odó bennünk — ez pedig Leehrer Ödön határozott és jelentős egyéniségének köszönhető. Ezért nem lehettek míg legjobb tanítványai, sem továbbéltétől müvsézetémek, amely nem ismételhető és r.em is folytatható, azonban merész újrakezdésével mindvéégig ''értékes hagyománya marad a századforduló magyar s európai építészetének. Dr. Francois (Papa Doc) Duvalier, Haiti vaskezü elnöke, felkérte állama nemzetgyűlését, válassza meg örökös elnöknek, amit az meg is tett. A felső képek a kampányt mutatják. Alól a lakosság táncol és felvonulással ünnepli az eseményt. Lechner Ödön — Emlékezés egy nagy magyar építőművészre
